Szőrös vendégízületesek
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Paleocén - jelen | ||||||||||||||||||||
 Táplálkozó lajhár
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Szőrös vendégízületesek témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Szőrös vendégízületesek témájú kategóriát. |
A szőrös vagy páncélozatlan vendégízületesek (Pilosa) az emlősök (Mammalia) osztályának vendégízületesek öregrendjének (Xenarthra) egyik rendje, ahová két alrendet sorolunk: a hangyászok (Vermilingua) és a lajhárok (Folivora) alrendjét. Korábbi rendszerekben (pl. Dudich–Loksa-féle állatrendszer, Urania Állatvilág) ez a kategória hasonlóan megvolt, csak ott alrendként kezelték, mivel a vendégízületesek nem öregrendet, hanem rendet képviselt. Recens képviselőik csak az amerikai kontinensen élnek.
Közös sajátosságuk, hogy testüket szőrzet borítja, szemben a vendégízületesek másik rendjével, a Cingulatával. A szőrzet igen durva tapintású, szalmaszerű, erőteljes. A lajhárok testén a szőrzet sajátságos elhelyezkedésű a csüngő–kapaszkodó életmód következtében: nem a háti részről indulnak lefelé a szőrök a hasi rész felé, hanem a hasi rész szőrei állnak lefelé a hát irányába. Így esőzések esetén a víz gyorsan le tud folyni az állat két oldalán, anélkül hogy a szőrzet felfogná a vizet és átázna. A hangyászok közül a nagy sörényes hangyász (Myrmecophaga tridactyla) szőrzete érdekes, hisz a farkán hatalmas, akár 40 cm-es szőrszálakból álló bozontot visel – innen neve.
Testalkotásuk igen eltérő: a lajhárok feje csaknem gömbölyű, szájüregében fogakat találunk. Farka igen csökevényes. A hangyászok feje viszont hosszúkás, szájüregében fogak nincsenek (ezért korábban a foghíjasok csoportjába sorolták), csak hosszú, féregszerű nyelve. Farkuk mindig fejlett, hosszú.
Mind a hangyászok, mind a lajhárok erőteljes karmokat viselnek, melyeknek funkciója azonban eltérő. A lajhárok a faágakon való kapaszkodásra használják, míg a hangyászok védekezésre, a kemény falú hangya- és termeszvárak feltörésére. A lajhárok gyomra összetett, a növényi eredetű táplálkozás (levelek, rügyek) miatt, míg a hangyászoké egyszerű.
A szőrös vendégízületesek rendje 10 recens fajt tartalmaz.
Rendszerezés[szerkesztés]
A szőrös vendégízületesek rendjébe az alábbi alrendek, és családok tartoznak:
- Lajhárok (Folivora)
- Háromujjú lajhárfélék (Bradypodidae) – 1 nem és 4 faj tartozik a családba
- Kétujjú lajhárfélék (Megalonychidae) – 1 élő nem, 2 élő faj és 28 fosszilis nem tartozik a családba
- óriáslajhár-félék (Megatheriidae) - kihalt család
- Hangyászok (Vermilingua)
- Törpehangyászok (Cyclopedidae) – 1 nem és 1 faj tartozik a családba
- Hangyászfélék (Myrmecophagidae) – 2 nem és 3 faj tartozik a családba
Források és ajánlott irodalom[szerkesztés]
- Dudich Endre–Loksa Imre: Állatrendszertan, Tankönyvkiadó, Bp., 1978
- Hans Petzsch: Urania Állatvilág V. – Emlősök, Gondolat Kiadó, Bp., 1969
- Richard Dawkins: Az Ős meséje – Zarándoklat az élet hajnalához, Partvonal Kiadó, Bp., 2006
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) Archiválva 2011. február 8-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
