Aggházy Gyula
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aggházy Gyula (Dombóvár, 1850. március 20. – Budapest, 1919. május 23.), magyar festő, tanár.
A müncheni naturalista művészeti irányzat egyik hazai képviselője. Anekdotikus naturalista zsánerképei közül sokat a Műcsarnokban állítottak ki, s nagy sikerrel.
Tartalomjegyzék |
Élete és munkássága [szerkesztés]
1869 és 1871 között a bécsi, majd 1871-től a müncheni akadémián tanult. 1874-ben visszatért Szolnokra, ám még ugyanabban az évben Párizsban Munkácsy Mihály tanítványa volt. 1876-ban visszatért Magyarországra, idejét a szolnoki művésztelep és Budapest között osztotta meg. Tanított az Iparművészeti Főiskolán, majd 1897-től a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Zsánerképeit gyakran állították ki a Műcsarnokban, az 1880-as és az 1890-es években igen népszerű volt országszerte.
Főbb műveiből [szerkesztés]
- Birkanyáj (1875-85, olaj, vászon, 63,8 x 79,5 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
- Tájkép (1878, olaj, vászon, 36 x 69,5 cm; MNG)
- Terefere (1880)
- No ne izéljen! (1886)
- Virágzó almafák
- Tehenek a Balaton-parton
- Balatoni nádas
- A Százholdas Pagony
- Napfényes mezőn
- Kislány tűzhely előtt
- Mezei út
- Nyári napsütésben
- Magányos nyárfa
- Téli táj
- Éjszaka a faluban
- Fények a ligetben
- "Dodó" néhai Jánosi Ágoston püspök yachtja
Források [szerkesztés]
- Művészeti lexikon/ szerk. Éber László. Budapest : Győző Andor kiadása, 1926. Aggházy szócikket ld. 9. o.
