Afrotropikus faunaterület

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az etiópiai és a madagaszkári faunaterület

A Föld Dudich-féle állatföldrajzi felosztása[1] szerint az etiópiai, más néven: afrotropikus faunaterület az északi faunabirodalom (Arctogea) legdélibb, a déli féltekére átnyúló része. A WWF 8 ökozónára osztja a Földet, eszerint a terület megnevezése afrotropikus ökozóna.

Elhelyezkedése, határai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ide tartozik Afrika nagyobbik, a Szaharától délre elterülő része, valamint az Arab-félszigetnek a Ráktérítőtől délre eső harmada. Ugyancsak hozzá soroljuk egyfelől Zanzibárt és az Indiai-óceán más, Afrika szarva közelében elhelyezkedő kisebb-nagyobb szigeteit, másfelől az Atlanti-óceán déli medencéjének szigeteit. Nem tartozik viszont hozzá Madagaszkár a környező szigetekkel — ezeket madagaszkári faunaterület néven önálló állatföldrajzi egységbe különítjük el.

Állatföldrajzi tartományai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A területet három állatföldrajzi tartományra tagoljuk:

Éghajlata, növényzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faunaterület északi és északkeleti része, ill. az Arab-félsziget déli része sivatag, illetve félsivatag. Ugyancsak zonális sivatagok alakultak ki a kontinens délnyugati csücskén; ezek választják el a dél-afrikai faunatartományt a másik kettőtől. Az egyenlítő környéke a trópusi övben van, a Kongó-medencét ennek megfelelően trópusi esőerdő, a Viktória-tó környékének hegyvidékei köderdők borítják. A félsivatagok és az esőerdők közötti sávok növényzete a szavanna.

Állatvilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faunaterület állatvilága meglehetősen egységes, önálló, gazdag és telített.[2]

Halak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A halak közül jellegzetes endemizmusai:

Hüllők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mérgessiklófélék (Elapidae) közül itt élnek a mambák (Dendroaspis spp.).

Madarak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Viszonylag kevés az endemikus faj.

Jellemző madarai:

Emlősök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jellemző a patások formagazdagsága és sokasága, valamint a sokféle főemlős. Sok a ragadozó és a rágcsáló is. A denevérek közül főleg a nagyobb testű fajok élnek itt.

Három endemikus emlősrendje:

További endemikus emlőscsaládok:

Jellegzetességei a nagy testű növényevő emlősök, köztük a Föld legnagyobb szárazföldi állata, az afrikai elefánt (Loxodonta africana). Főleg a szavannán számos antilopfaj él.

A ragadozók közül jellemzőek a macskafélék; így például itt él a gepárd (Acinonyx jubatus) öt alfaja közül négy.

A főemlősök közül csak itt élnek a fülesmakik (Galagidae); a majmok közül:

Az emberszabásúak 4 faja endemikus:

Jellemző kisemlősök:

Ízeltlábúak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faunaterület rovarvilága gazdag és változatos. A trópusi erdőségekben élnek a Föld legnagyobb bogarai, a góliátbogarak (Goliathus spp.)

Kelet-afrikai faunatartomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Páratlan a kelet-afrikai nagy tavak (Viktória-tó, Malawi-tó, Tanganyika-tó) biológiai sokfélesége. Számos édesvízi halfaj él itt, köztük a bölcsőszájú halak legtöbb faja.

Jellemző kisemlősök:

Nyugat-afrikai faunatartomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jellemző madarai a gólyalábú varjak (Picathartidae).

Itt, az Atlanti-óceán partvidékén él a valószínűleg legfeltűnőbb majomfaj, a mandrill (Mandrillus sphinx).

Jellemző kisemlősök:

Dél-afrikai faunatartomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jellemző madarai a szirtirigófélék (Chaetopidae).

Jellemző kisemlősök:

Partvidékén került elő 1938-ban az élő kövületnek tekintett bojtosúszós maradványhal (Latimeria chalumnae).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]