Déli őszantilop

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Déli őszantilop
Hím déli őszantilop
Hím déli őszantilop
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Antilopformák (Antilopinae)
Nemzetség: Törpeantilopok (Neotragini)
Nem: Raphicerus
Faj: R. melanotis
Tudományos név
Raphicerus melanotis
(Thunberg, 1811)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Déli őszantilop témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Déli őszantilop témájú kategóriát.

A déli őszantilop (Raphicerus melanotis) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába, az antilopformák (Antilopinae) alcsaládjába és a törpeantilopok (Neotragini) nemzetségébe tartozó dél-afrikai kérődző. A Sharpe-őszantiloppal (R. sharpei) és a közönséges őszantiloppal (R. campestris) alkotja a Raphicerus nemet.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kizárólag Afrika legdélebbi részén, a Dél-afrikai Köztársaság East Cape és West Cape tartományaiban honos, nagyjából a fokföldi flórabirodalommal egybeeső területen. Élőhelyéül bozótosok és az ún. fynbos biom szolgál; a sűrű aljnövényzethez kötődik. East Cape tartományban magasabban fekvő füves területeken is előfordul, de itt is csak erdőfoltok és bozótszigetek közelében. A művelés alá vont földek közelségében is megél, rájárva az ültetvényekre.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A déli őszantilopok meglehetősen hasonlítanak a közönséges őszantilopokra. Testfelépítésük zömök, marmagasságuk 45-55 centiméteres, testtömegük 8-23 kilogramm között mozog; farkuk hossza 5,5 centiméter. A bikák némileg nagyobbak a teheneknél, és szarvaik is csak nekik vannak: ezek 6,5-13 centiméteres, egyenes, tűszerű képződmények. Az oldalsó paták fejletlenek és olykor hiányoznak, viszont a hátsó lábakon álpaták figyelhetőek meg. A fajnak fejlett szem előtti és lábmirigyei vannak.

A hímek emellett sötétebb alapszínűek a nőstényeknél. A bunda merev, drótszerű szőrökből áll, színe pedig vörösesbarna a háton és az oldalon, vörös a hason és vörösessárga a toroknál. A háton elszórva fehér szőrszálak is akadnak, ami őszes megjelenést kölcsönöz az antilopoknak. A homloktól a nyakszirtig Y alakú sötétebb folt húzódik. A fajra nagy, hegyes fülek jellemzőek, melyek belső oldalain fehér csíkok húzódnak sugarasan. A fültövek között fekete szőrcsomó van.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bikák territoriálisak és rendkívül ellenségesek egymással szemben: vizelettel, szagjelekkel és ürülékkupacokkal kijelölt területük határain belülre merészkedő riválisaikat rendkívüli vadsággal támadják meg. Előfordul, hogy párzás előtt a bika egy tehénnel áll párba és azzal közösen védelmezi a területét, de a fajra összességében a magányos életmód jellemző.

A déli őszantilopok késő délutántól reggelig aktívak, ilyenkor merészkednek ki a nyílt területekre legelni. A sötétben kiváló hallásuk és szaglásuk segítségével tájékozódnak. Különböző fűféléket, hajtásokat, terméseket és leveleket fogyaszt, miközben gyakran rájár a tea- és szőlőültetvényekre is. Nap közben bozótosban vagy sziklák árnyékában pihennek és kérődznek. Vész esetén mozdulatlanul lapulnak, és csak a veszélyforrás további közeledésére iszkolnak cikcakkban az aljnövényzet rejtekén át. Sokszor különféle gödrökbe, mélyedésekbe (pl. földimalacok kotorta lyukakba) vetik magukat a ragadozók elől. Az elfogott állat bégetésre emlékeztető hangot hallat, egyébként nem jellemző a hangadás.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Párzásra bármikor sor kerülhet, de az ellések zöme a szeptember és december közti időszakra esik. Nyugodt és termékeny időszakokban akár évi két ellésre is sor kerülhet. A vemhesség mintegy hét hónapig tart, és többnyire egyetlen utód jön a világra, aki három hónapos korában történő elválasztásáig anyjával marad.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A déli őszantilopok létszáma becslések szerint 230-322 ezer körüli és feltehetően stabil a faj alkalmazkodóképességének és az élőhelyén létrehozott számos természetvédelmi területnek. Ennek fényében a Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint a faj nem veszélyeztetett.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]