Orientális faunaterület

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az orientális faunaterület

Az orientális faunaterület (Dél- és Délkelet-Ázsia) a legtöbb szerző[1] szerint az óvilági faunabirodalom (Arctogea) része; . Egyes szerzők[2] indo-maláj faunabirodalom néven önálló faunabirodalomnak tekintik.

Földrajzi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Állatföldrajzi szempontból ez kelet és nyugat állatvilágának találkozó zónája. Elkülönülését és önálló fejlődését két tényező alakította ki:

Az ausztráliai faunabirodalomtól (faunaterülettől) a Wallace-vonal választja el.

Területi felosztása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faunaterületet hat tartományra tagolják:

Általános jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jellemző éghajlattípusok:

Jellemző növénytársulások:

Állatvilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A találkozó zóna jelleg kitűnően látható az emlősök csoportjain.

Emlősök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eurázsiai elemek:

Afrikában is megtalálható elemek:

Ausztráliai elemek:

Endemikus elemek:

Madarak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az indomaláj faunaterület három endemikus madárcsaládja:

Jellemzőek még:

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Koroknay István, 1972: Az állatok nagy képeskönyve. Móra, Budapest, p. 126.
  2. Kozák Lajos: Indomaláji faunabirodalom

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]