„Hegyes badargomba” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
HallucinogénGombák sablon felvéve
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
{{Taxobox
{{Taxobox
| name = Psilocybe semilanceata
| name = Hegyes badargomba
| image = Psilocybe semilanceata.jpg
| image = Psilocybe semilanceata group.JPG
| regnum = [[Gombák]] ''(Fungi)''
| regnum = [[Gombák]]
| divisio = [[Bazídiumos gombák]] ''(Basidiomycota)''
| divisio = [[Bazídiumos gombák]]
| classis = [[Osztatlan bazídiumú gombák]] ''(Homobasidiomycetes)''
| classis = [[Osztatlan bazídiumú gombák]]
| subclassis = [[Termőréteges gombák]] ''(Hymenomycetes)''
| subclassis =
| ordo = [[Kalaposgombák]] ''(Agaricales)''
| ordo = [[Kalaposgombák]]
| familia = [[Harmatgombafélék]] ''(Strophariaceae)''
| familia = [[Harmatgombafélék]]
| genus = ''[[Psilocybe]]''
| genus = ''[[Psilocybe]]''
| species = '''''P. semilanceata'''''
| species =
| binomial = Psilocybe semilanceata
| binomial = Psilocybe semilanceata
| binomial_authority = ([[Elias Magnus Fries|Fr.]]) [[P. Kumm.]]
| binomial_authority = ([[Elias Magnus Fries|Fr.]]) [[Paul Kummer|P. Kumm.]]
}}
}}
A '''hegyes badargomba''' ''(Psilocybe semilanceata)'' a [[harmatgombafélék]] családjába tartozó, a mérsékelt égövön honos gombafaj, amely pszichoaktív hatású [[pszilocibin]]t tartalmaz. Birtoklása, termesztése a legtöbb országban illegális.

==Megjelenése==
[[Fájl:IMAG0172.jpg|150px|bélyegkép|balra|Norvégiában gyűjtött példányok]]
{{Gomba infobox
{{Gomba infobox
| név=Hegyes badargomba
| név=Hegyes badargomba
24. sor: 28. sor:
| étkezési érték=pszichedelikus
| étkezési érték=pszichedelikus
}}
}}
A hegyes badargomba kalapjának átmérője 0,5-2,5 cm, magassága 0,6-2,2 cm. Alakja a meredeken kúpostól a harangformáig változhat, igen gyakran egy jól kivehető csúccsal a közepén. A fiatal és idős gomba kalapformája nem különbözik jelentősen. Pereme kezdetben befelé hajlik, majd kiegyenesedik, sőt az idős gomba esetében kifelé hajolhat. Színe függ a nedvességtől; nedvesen okkerszínű-halványbarnától egészen gesztenyebarnáig terjedhet a színezete. Közepe sötétebb és esetenként zöldes-kékes árnyalat is megfigyelhető rajta. A nedves gombakalapon hosszanti bordák láthatóak, amelyek megfelelnek a lemezek elhelyezkedésének. A száraz gomba jóval halványabb, sárgás-világosbarna színű.<ref name=Bas1995/> A nedves gomba egy vékony felszíni zselatinszerű réteg miatt ragadós; a réteg megfigyelhető, ha a kalapot kettétörjük és az egyik részt óvatosan hátrahúzzuk. A kiszáradó gombán a réteg kifehéredik és nem húzható le a kalapról.<ref name=Harris2003/> Húsa vékony, színe a kalap színével megegyezik. Szaga és íze lisztes. Sérülésre elkékül, néha az idős gomba magától is kékes színű lesz.<ref name=Bas1995/>
A '''''Psilocybe semilanceata''''' a [[gombák]]hoz ''(Fungi)'', azon belül a [[kalaposgombák]] ''(Agaricales)'' rendjébe és a [[harmatgombafélék]] ''(Strophariaceae)'' családjába tartozó [[faj]].


A gombának 15-27 közepesen sűrűn álló, [[Lemez (mikológia)#Lemezilleszkedés|felkanyarodó]], a tönkhöz alig hozzánövő lemeze van. Színük kezdetben halványbarna, a spórák érésével sötétszürke-lilásbarnává válnak.
Majdhogynem minden [[pszilocibin]] tartalmú gomba kisméretű; kalapjuk barna vagy sárgásbarna színű. Könnyen összetéveszthetők sok nem pszichoaktív, ehetetlen, vagy mérgező gombával. A pszilocibin tartalmú gomba legfőbb megkülönböztető jellemzője az, hogy ahol megfogjuk vagy megsértjük, a felszíne kék színűre változik. Általában szárított formában találkozhatunk vele, az ilyen gomba felszínén jól észrevehető a kékes elszíneződés.


Karcsú tönkje 4,5-14 cm magas és 0,1-0,35 cm vastag. Alakja hengeres, töve felé kissé vastagodik.<ref name=Bas1995/> A fiatal gombán vékony, pókhálószerű, kalapszélt és a tönköt összekötő részleges burok figyelhető meg, amely néha gallérzónát hagy maga után a tönkön.<ref name="Stamets pp.142-145"/>
Az elsődleges hatásokért jó pár aktív alkaloida felelős, elsősorban a pszilocibin, a pszilocin, valamint a baeocystin. A pszilocibin stabilabb vegyület, mint a pszilocin, de elfogyasztás után a szervezetben pszilocinná bomlik le.


Spórapora sötét vöröses- vagy lilásbarna. Mikroszkóppal megfigyelhető, hogy spórái oldalról megnyúltak, elölről megnyúltak vagy oválisak. Méretük 10,5–15 x 6,5–8,5 mikrométer. A termőtest 20-31 x 5-9 mikrométeres bazídiumaiban négy spóra érik.
{{HallucinogénGombák}}


{{Több kép|igazítás=left|irány = vízszintes
{{csonk-dátum|csonk-gomba|2006 júniusából}}
| kép1 = Empreinte_de_spore_Psilocybe_semilanceata.jpg
| szélesség1 = 170
| szöveg1 = Spórapora
| kép2 = Psilocybe.semilanceata.spores-1000x.jpg
| szélesség2 = 250
| szöveg2 = Spórái mikroszkóp alatt</center>
}}

===Hasonló fajok===
Európában a közeli rokon ''[[Psilocybe strictipes]]''-szel lehet összetéveszteni, amelynek nincs kiemelkedő csúcs a kalapján. Mexikóban él a hasonló külsejű ''[[Psilocybe mexicana|P. mexicana]]'', Thaiföldön pedig a ''[[Psilocybe samuiensis|P. samuiensis]]''. Észak-Amerikában honos (illetve egyetlen lelőhelyről Finnországból is ismert) a ''[[Psilocybe pelliculosa|P. pelliculosa]]'', amelyet csak kisebb spórái alapján, mikroszkóppal lehet megkülönböztetni a hegyes badargombától.<ref name=Guzman1976/>

A komolyabban mérgező gombék közül a [[muszkarin]]tartalmú [[selymes susulyka|selymes susulykával]] ''(Inocybe geophylla)''téveszthető össze ,<ref>Bresinsky and Besl (1989), [https://books.google.com/books?id=EIcQGsZ2kksC&pg=PA55 pp. 115–16.]</ref>, amelynek kalapja fehéres színű, selymes felszínű, lemezei sárgásbarna-halványszürkék, spórapora pedig sárgásbarna.<ref name=Ammirati1985/>

==Elterjedése==
A hegyes badargomba nemzetségének legelterjedtebb tagja. Európában és Észak-Amerikában őshonos, ezen belül Európában megtalálható [[Ausztria|Ausztriában]], [[Belgium]]ban, [[Bulgária|Bulgáriában]], [[Csehország]]ban, [[Dánia|Dániában]], [[Észtország]]ban, a [[Feröer-szigetek]]en, [[Finnország]]ban, [[Franciaország]]ban, [[Grúzia|Grúziában]], [[Görögország]]ban, [[Hollandia|Hollandiában]], [[Izland]]on, [[Írország]]ban, [[Lengyelország]]ban, [[Litvánia|Litvániában]], Magyarországon, [[Egyesült Királyság|Nagy-Britanniában]], [[Németország]]ban, [[Norvégia|Norvégiában]], [[Olaszország]]ban, [[Oroszország]]ban, [[Spanyolország]]ban, [[Svájc]]ban, [[Svédország]]ban és [[Szlovákia|Szlovákiában]].<ref name=Guzman1998/> Más források szerint Magyarországról hiányzik.<ref>http://www.miskolcigombasz.hu/fajlista/index.php?action=showKind&amp;langOrder=hu&amp;caller=kindList&kindId=530 Hegyes badargomba - Psilocybe semilanceata] ''Miskolci Gombász Egyesület''</ref> Morfológiai és genetikai szinten nincs jelentős különbség a spanyol és skóciai populációk között.<ref name=Watling2003/>

Észak-Amerikában [[Kanada]] keleti és nyugati részein egyaránt megtalálható ([[British Columbia]], [[New Brunswick]], [[Új-Fundland]], [[Nova Scotia]], [[Prince Edward-sziget]], [[Ontario]] és [[Quebec]])<ref name="Guzman1998" /> Az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokban]] a [[Csendes-óceán|csendes-óceáni]] partvidék északi részén a leggyakoribb.<ref name="Stamets pp.142-145" /> Dél-Amerikában megtalálták [[Chile|Chilében]], valamint [[Ausztrália (ország)|Ausztráliában]] és [[Új-Zéland]]on is, ahová minden valószínűség szerint behurcolták.<ref name="Watling2003" /><ref name="Johnston1995" />
==Életmódja==
[[File:Mushroom-IMG 4742.JPG|thumb|upright|left|150px|A hegyes badargomba füves réteken nő]]
A hegyes badargomba magányosan vagy csoportosan nő a tápanyagban gazdag, savanyú talajon<ref name="Stamets pp.142-145"/><ref name="Guzman 1983, p. 361"/><ref name=Hofmann1963/><ref name="Gartz p.21"/>, jellemzően füves területeken (réteken, tisztásokon, sok esetben legelőkön, amelyeket bőven megtrágyáztak a legelésző tehenek vagy juhok.<ref name="Stamets pp.142-145"/> A [[Kubai badargomba|kubai badargombával]] ellentétben közvetlenül a trágyán nem vagy csak ritkán nő.<ref name="Gartz p.21"/>

Néhány más, réteken élő gombához hasonlóan [[szklerócium]]okat képezhet, olyan tápanyagraktározó képződményt, amely némi védelmet jelent a tüzek és egyéb természeti katasztrófák ellen.<ref name="Stamets p.24"/>

[[Szaprofita|Szaprofiton]], vagyis a létfenntartáshoz szükséges tápanyagokat szerves anyagok lebontásával nyeri.<ref name="Guzman 1983, p. 22"/><ref name="Stamets p.16"/> Nedves réteken a sások bomló gyökérmaradványain él.<ref name=Hoiland1978/><ref name=Keay1990/> Laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy képes akadályozni a gyökérrothadást okozó ''[[Phytophthora cinnamomi]]'' penész növekedését a talajban.<ref name=Lucas1991/> A hatás feltehetően két [[fenol]]szerű vegyület kibocsátásának köszönhető, amellyel a gomba visszaszorítja versenytársait.<ref name=Keay1989/> Szintén laboratóriumi körülmények között képes volt gátolni a [[meticillin]]-rezisztens ''[[Staphylococcus aureus]]'' szaporodását is, de ennek biokémiai háttere nem ismert.<ref name=Suay2000/>


==Pszichoaktív felhasználása==
[[Fájl:Psilocybn.svg|bélyegkép|Pszilocibin]]
[[Fájl:Semilanceata.jpg|bélyegkép|Szárított badargomba]]
Az első, megbízhatóan dokumentált hegyes badargomba-mérgezésre 1799-ben került sor, amikor egy angol család a londoni [[Green Park (park)|Green Parkban]] szedett gombát fogyasztotta el. Augustus Everard Brande gyógyszerész leírása szerint az apa és négy gyermeke tipikus ''Psilocybe''-mérgezést szenvedett el, kitágult pupillákat, kontrollálatlan nevetést és delíriumot tapasztaltak.<ref name=Brande1799/>

Az 1960-as évek elején a svájci [[Albert Hofmann]] — aki az [[LSD]]-t szintetizálta - analizálta a hegyes badargombát és [[papírkromatográfia]] segítségével megállapította, hogy száraz súlya 0,25%-ának megfelelő [[pszilocibin]]t tartalmaz. 1963-as publikációja volt az első amely Európában őshonos gomba pszilocibin-tartalmáról számolt be; korábban hasonló aktivitású gombákat csak Mexikóból, Ázsiából és Észak-Amerikából ismertek.<ref name=Hofmann1963/> 1965-ben már találtak is hegyes badargombát kanadai egyetemistáktól elkobzott "varázsgomba" között, vagyis megkezdődött "rekreációs" felhasználása.<ref name=Metzner2005/> 1977-ben kimutatták, hogy pszilocibin mellett hasonló szerkezetű [[baeocisztin]]t is tartalmaz.<ref name=Repke1977/>

A későbbi vizsgálatok 0,2-2,37% közötti pszilocibin-tartalmat találtak (utóbbi a legmagasabb hasonló érték valamennyi gombafaj között). A pszichoaktív hatóanyag viszonylag stabil, 115 éves herbáriumi példányokból is kimutatható, bár idővel fokozatosan csökken.<ref name=Ohenoja1987/>

A hegyes badargomba fogyasztása általában a vizuális szín-, mélység- és alakérzékelés torzulásával jár és élénk hallucinációkat okoz. A hatás az LSD-éhez hasonlítható, bár annál enyhébb.<ref name=Hyde1978/> A mellékhatások közé tartozik a pupillák kitágulása, szívdobogás, kellemetlen közérzet, túlérzékeny reflexek. A tapasztalt hallucináció nagy mértékben függ a fogyasztó személyiségétől, különböző emberek nagyon különböző hatásokat észleltek.<ref name=Peden1981/> Néhány esetben a "varázsgomba" fogyasztásának súlyos következményei voltak, különösen nagy adagok és hosszú ideig tartó fogyasztás esetén. 1998-ban egy lengyel fiatal szíve egy hónapnyi rendszeres fogyasztás után [[Wolff-Parkinson-White szindróma]] tüneteit és aritmiát mutatott, végül miokardiális [[infarktus]]t szenvedett.<ref name=Borowiak1998/> A gombafogyasztás másik kockázata, hogy összetévesztik, más mérgező fajokkal. Egy osztrák férfi [[narancsvörös pókhálósgomba|narancsvörös pókhálósgombát]] ''(Cortinarius rubellus)'' evett hegyes badargomba helyett és végül vesetranszplantációra szorult.<ref name=Franz1996/>

A pszilocibin-tartalmú anyagok - így a hegyes badargomba - birtoklása a világ legtöbb országában, így Magyarországon is, illegális, rájuk a pszichoaktív anyagokra vonatkozó jogszabályok érvényesek.

==Taxonómiája==
A fajt elsőként [[Elias Magnus Fries]] írta le ''Agaricus semilanceatus'' néven 1838-ban megjelent ''Epicrisis Systematis Mycologici'' c. művében.<ref name=Fries1838/> 1871-ben [[Paul Kummer]] áthelyezte a ''Psilocybe'' nemzetségbe, amikor Fries számos Agaricus-alcsoportját genus-szintre emelte.<ref name=Kummer1871/> A ''Panaeolus semilanceatus'' szintén erre a fajra vonatkozik; ezt [[Jakob Emanuel Lange]] használta az 1930-as években megjelent publikációiban.<ref name=Lange1936/><ref name=Lange1939/> A ''P.&nbsp;semilanceata'' egyes korábbi variációit ma már ''[[Psilocybe strictipes]]''-ként külön fajba sorolják:<ref name="urlMycoBank: Psilocybe strictipes"/> ilyen a [[Pier Andrea Saccardo]] által 1887-ben leírt ''caerulescens'' változat (eredeti nevén ''Agaricus semilanceatus'' var. ''coerulescens''),<ref name=Saccardo1887/>, a [[Rolf Singer]] által 1969-ben leírt ''microspora'',<ref name=Singer1969/> és a [[Marcel Bon]] által 1985-ben leírt ''obtusata''.<ref name=Bon1985/>

A 2000-as években több molekuláris genetikai vizsgálat fényt derített arra, hogy a ''Psilocybe'' nemzetség [[Polifiletikus csoport|polifiletikus]],<ref name=Moncalvo2002/><ref name=Nugent2004/><ref name=Matheny2006/> és javasolták kettébontását egy kékülő, hallucinogén és a nem-kékülő, nem-hallucinogén fajcsoportra. A genus típusfaja ekkor az utóbbi csoportba tartozó ''[[Deconica montana|Psilocybe montana]]'' volt, így elvben ennek kellett volna továbbvinnie a régi nevet. A ''Psilocybe'' elnevezés viszont ekkor már széleskörűen ismert volt a drogok iránt érdeklődő társadalmi csoportokban, beleértve ebbe a vonatkozó törvényeket és azt betartató szervezeteket is; ezért a nemzetség típusfajává a ''P. semilanceatát'' választották 2009-ben. A nem-kékülő, nem-hallucinogén csoport a ''[[Deconica]]'' genusnevet kapta.<ref name=Norvell2009/>

A Psilocybe név az ógörög ''pszilósz'' (sima, csupasz) és bizánci görög ''kubé''(fej) szavakból tevődik össze. A ''semilancolata'' latin eredetű, jelentés "félig lándzsaszerű".<ref name=Mehrotra1990/>
==Források==
{{Reflist|colwidth=30em|refs=

<ref name="Guzman 1983, p. 22">Guzman (1983), p. 22.</ref>

<ref name="Guzman 1983, p. 361">Guzman (1983), p. 361.</ref>

<ref name="Stamets p.16">Stamets (1996), p. 16.</ref>

<ref name="Stamets p.24">Stamets (1996), p. 24.</ref>

<ref name="Stamets pp.142-145">Stamets (1996), pp. 142–45.</ref>

<ref name="Gartz p.21">Gartz (1997), p. 21.</ref>

<ref name=Ammirati1985>{{cite book |title=Poisonous Mushrooms of the Northern United States and Canada |vauthors=Ammirati J, Traquair JA, Horgen PA |year=1985 |publisher=Fitzhenry & Whiteside in cooperation with Agriculture Canada |location=Ottawa, Canada |isbn=978-0-88902-977-4 |page=149 |url=https://books.google.com/books?id=nhWbsGB7z4cC&pg=PA149}}</ref>

<ref name=Bas1995>{{cite book |vauthors=Bas C, Kuyper Th W, Noordeloos ME, Vellinga EC, van Os J |title=Flora Agaricina Neerlandica |volume=3 |publisher=CRC Press|location=Boca Raton, Florida |year=1995 |page=45 |isbn=90-5410-616-6}}</ref>

<ref name=Bon1985>{{cite journal |title=Novitates – Validations de taxons |journal=Documents Mycologiques |author=Bon M. |volume=16 |issue=61 |year=1985 |page=46 |language=French}}</ref>

<ref name=Borowiak1998>{{cite journal |title=Psilocybin mushroom (''Psilocybe semilanceata'') intoxication with myocardial infarction |journal= [[Journal of Toxicology: Clinical Toxicology]] |year=1998 |vauthors=Borowiak KS, Ciechanowski K, Waloszczyk P |volume=36 |issue=1–2 |pages=47–49 |pmid=9541042 |doi=10.3109/15563659809162584}}</ref>

<ref name=Brande1799>{{cite journal |title=Mr. E. Brande, on a poisonous species of Agaric |journal=The Medical and Physical Journal: Containing the Earliest Information on Subjects of Medicine, Surgery, Pharmacy, Chemistry and Natural History |year=1799 |volume=3 |author=Brande E. |pages=41–44 |url=https://books.google.com/books?id=EgEHAAAAcAAJ&pg=PA41}}</ref>

<ref name=Franz1996>{{cite journal |title=Magic mushrooms: hopes for a 'cheap high' resulting in end-stage renal failure |journal=Nephrology, Dialysis, Transplantation |vauthors=Franz M, Regele H, Kirchmair M, Kletzmayr J, Sunder-Plassmann G, Hörl WH, Pohanka E |year=1996 |volume=11 |issue=11 |pages=2324–27 |url=http://ndt.oxfordjournals.org/content/11/11/2324.full.pdf |pmid=8941602 |doi=10.1093/oxfordjournals.ndt.a027160}}</ref>

<ref name=Fries1838>{{cite book |title=Epicrisis Systematis Mycologici: Seu Synopsis Hymenomycetum |year=1838 |author=Fries EM |location=Uppsala, Sweden |publisher=Typographia Academica |page=231 |url=https://books.google.com/books?id=sLQTAAAAQAAJ&pg=PA231 |language=Latin}}</ref>

<ref name=Guzman1976>{{cite journal |title=Psychotropic mycoflora of Washington, Idaho, Oregon, California and British Columbia |journal=Mycologia |vauthors=Guzmán G, Ott J, Boydston J, Pollock SH |year=1976 |volume=68 |issue=6 |pages=1267–72 |url=http://www.cybertruffle.org.uk/cyberliber/59350/0068/006/1267.htm |doi=10.2307/3758763}}</ref>

<ref name=Guzman1998>{{cite journal |title=A worldwide geographical distribution of the neurotropic fungi, an analysis and discussion |journal=Annali del Museo civico di Rovereto |vauthors=Guzmán G, Allen JW, Gartz J |year=1998|volume=14 |pages=198–280 |url=http://www.magic-mushrooms.net/World_Wide_Distribution_of_Magic_Mushrooms.pdf |format=PDF}}</ref>

<ref name=Harris2003>{{cite book |author=Harris B. |title=Growing Wild Mushrooms: A Complete Guide to Cultivating Edible and Hallucinogenic Mushrooms |publisher=[[Ronin Publishing]] |location=Berkeley, California |year=2003 |page=83 |isbn=1-57951-066-3 |url=https://books.google.com/books?id=eBO6kzpiBqUC&pg=PA83}}</ref>

<ref name=Hofmann1963>{{cite journal |title=Phytochimie – présence de la psilocybine dans une espèce européenne d'agaric, le ''Psilocybe semilanceata'' Fr. |trans_title=Phytochemistry – presence of psilocybin in a European agaric species, ''Psilocybe semilanceata'' Fr. |journal=Comptes rendus hebdomadaires des séances de l'Académie des sciences |vauthors=Hofmann A, Heim R, Tscherter H |year=1963 |volume=257 |issue=1| pages=10–12 |language=French}}</ref>

<ref name=Hoiland1978>{{cite journal |title=The genus ''Psilocybe'' in Norway |journal=Norwegian Journal of Botany |year=1978 |author=Høiland K. |volume=25 |issue=2 |pages=111–22}}</ref>

<ref name=Hyde1978>{{cite journal |title=Abuse of indigenous psilocybin mushrooms: a new fashion and some psychiatric complications |journal=British Journal of Psychiatry |vauthors=Hyde C, Glancy G, Omerod P, Hall D, Taylor GS |year=1978 |volume=132 |pages=602–604 |pmid=566144 |doi=10.1192/bjp.132.6.602}}</ref>

<ref name=Johnston1995>{{cite journal |title=The genus ''Psilocybe'' (Agaricales) in New Zealand |journal=New Zealand Journal of Botany |vauthors=Johnston PR, Buchanan PK |year=1995 |volume=33 |pages=379–88 |url=http://www.tandfonline.com/doi/pdf/10.1080/0028825X.1995.10412964 |format=PDF |doi=10.1080/0028825X.1995.10412964}}</ref>

<ref name=Keay1989>{{cite journal |title=Interactions between ''Psilocybe semilanceata'' and fungi of its habitat |journal=Mycological Research |year=1989 |vauthors=Keay SM, Brown AE |volume=93 |issue=4 |pages=554–56 |doi=10.1016/S0953-7562(89)80054-1}}</ref>

<ref name=Keay1990>{{cite journal |title=Colonization by ''Psilocybe semilanceata'' of roots of grassland flora |journal=Mycological Research |year=1990 |vauthors=Keay SM, Brown AE |volume=94 |issue=1 |pages=49–56 |doi=10.1016/S0953-7562(09)81263-X}}</ref>

<ref name=Kummer1871>{{cite book |title=Der Führer in die Pilzkunde |edition=1st |author=Kummer P. |publisher=C. Luppe |location=Zerbst, Germany|year=1871 |page=71| language=German}}</ref>

<ref name=Lange1936>{{cite journal |title=Studies in the Agarics of Denmark, Part XI. ''Psathyra'', ''Panaeolus'', ''Psilocybe'', ''Gomphidius'', ''Phylloporus'', ''Cantharellus'', ''Schizophyllum'' |year=1936 |journal=Dansk botanisk Arkiv |author=Lange JE |volume=9 |issue=1 |pages=1–46}}</ref>

<ref name=Lange1939>{{cite book |title=Flora Agaricina Danica |volume=4 |year=1939 |publisher=Danish Botanical Society |location=Copenhagen, Denmark |author=Lange JE |page=84}}</ref>

<ref name=Lucas1991>{{cite book |chapter=Microbial suppression of ''Phytophthora cinnamoni'' |vauthors=Finlay AR, McCracken AR |editor-last=Lucas, John |title=''Phytophthora'': Symposium of the British Mycological Society, the British Society for Plant Pathology, and the Society of Irish Plant Pathologists held at Trinity College, Dublin, September 1989 |publisher=Published for the British Mycological Society by Cambridge University Press |location=Cambridge, England |year=1991 |page=387 |isbn=0-521-40080-5 |url=https://books.google.com/books?id=C2twp2II3QIC&pg=PA387}}</ref>

<ref name=Matheny2006>{{cite journal |vauthors=Matheny PB, Curtis JM, Hofstetter V, Aime MC, Moncalvo JM, Ge ZW, Slot JC, Ammirati JF, Baroni TJ, Bougher NL, Hughes KW, Lodge DJ, Kerrigan RW, Seidl MT, Aanen DK, DeNitis M, Daniele GM, Desjardin DE, Kropp BR, Norvell LL, Parker A, Vellinga EC, Vilgalys R, Hibbett DS |title=Major clades of Agaricales: a multilocus phylogenetic overview |journal=Mycologia |volume=98 |issue=6 |pages=982–95 |year=2006 |pmid=17486974 |format=PDF |doi=10.3852/mycologia.98.6.982 |url=http://www.mycologia.org/content/98/6/982.full.pdf <!-- alternate URL: http://www.cybertruffle.org.uk/cyberliber/59350/0098/006/0982.htm -->}}</ref>

<ref name=Mehrotra1990>{{cite book |vauthors=Mehrotra RS, Aneja KR |title=An Introduction to Mycology |publisher=South Asia Books |location=Columbia, Missouri |year=1990 |page=540 |isbn=81-224-0089-2 |url=https://books.google.com/books?id=UUorj_O2dcsC&pg=PA540}}</ref>

<ref name=Metzner2005>{{cite book |author=Metzner R. |title=Sacred Mushroom of Visions: Teonanácatl: A Sourcebook on the Psilocybin Mushroom |edition=2nd |publisher=Park Street Press |location=Rochester, Vermont |year=2005 |isbn=1-59477-044-1}}</ref>

<ref name=Moncalvo2002>{{cite journal |vauthors=Moncalvo JM, Vilgalys R, Redhead SA, Johnson JE, James TY, Catherine Aime M, Hofstetter V, Verduin SJ, Larsson E, Baroni TJ, Greg Thorn R, Jacobsson S, Clémençon H, Miller OK Jr |title=One hundred and seventeen clades of euagarics |journal=Molecular Phylogenetics and Evolution |volume=23 |issue=3 |pages=357–400 |year=2002 |pmid=12099793 |doi=10.1016/S1055-7903(02)00027-1}}</ref>

<ref name=Norvell2009>{{cite journal|author=Norvell L. |year=2009 |title=Report of the Nomenclature Committee for Fungi: 15 |journal=Mycotaxon |volume=110 |pages=487–92 |url=http://www.ima-mycology.org/CFF/pdf/Fungi-15.pdf |format=PDF |doi=10.5248/110.487 |deadurl=yes |archiveurl=https://web.archive.org/web/20120331090954/http://www.ima-mycology.org/CFF/pdf/Fungi-15.pdf |archivedate=2012-03-31 |df= }}</ref>

<ref name=Nugent2004>{{cite journal |vauthors=Nugent KG, Saville BJ |title=Forensic analysis of hallucinogenic fungi: a DNA-based approach |journal=Forensic Science International |volume=140 |issue=2–3 |pages=147–57 |year=2004 |pmid=15036436 |doi=10.1016/j.forsciint.2003.11.022}}</ref>

<ref name=Ohenoja1987>{{cite journal |title=The occurrence of psilocybin and psilocin in Finnish fungi |journal=Journal of Natural Products |vauthors=Ohenoja E, Jokiranta J, Mäkinen T, Kaikkonen A, Airaksinen MM |year=1987 |volume=50 |issue=4 |pages=741–44 |pmid=3430170 |doi=10.1021/np50052a030}}</ref>

<ref name=Peden1981>{{cite journal |title=Clinical toxicology of 'magic mushroom' ingestion |vauthors=Peden NR, ((Macaulay KEC)), Bissett AF, Crooks J, Pelosi AJ |journal=Postgraduate Medical Journal |year=1981 |volume=57 |issue=67 |pages=543–45 |doi=10.1136/pgmj.57.671.543 |pmid=7199140 |pmc=2426147}}</ref>

<ref name=Repke1977>{{cite journal |title=Baeocystin in ''Psilocybe semilanceata'' |journal=Journal of Pharmaceutical Sciences |year=1977 |vauthors=Repke DB, Leslie DT |volume=66 |issue=1 |pages=113–14 |doi=10.1002/jps.2600660130}}</ref>

<ref name=Saccardo1887>{{cite book |title=Sylloge Hymenomycetum, Vol. I. Agaricineæ |author=Saccardo PA |publisher=Padua, Italy |year=1887 |volume=5 |page=1051}}</ref>


<ref name=Singer1969>{{cite journal |title=Mycoflora australis |journal=Beihefte zur Nova Hedwigia |author=Singer R. |year=1969 |volume=29 |page=247}}</ref>

<ref name=Suay2000>{{cite journal |title=Screening of basidiomycetes for antimicrobial activities |journal=Antonie van Leeuwenhoek |vauthors=Suay I, Arenal F, Asensio FJ, Basilio A, Cabello MA, Díez MT, García JB, González del Val A, Gorrochategui J, Hernández P, Peláez F, Vicente MF |year=2000 |volume=78 |issue=2 |pages=129–39 |doi=10.1023/A:1026552024021 |pmid=11204765}}</ref>

<ref name="urlMycoBank: Psilocybe strictipes">{{cite web |url=http://www.mycobank.org/MycoTaxo.aspx?Link=T&Rec=304496 |title=''Psilocybe strictipes'' Singer & A.H. Sm. 1958 |publisher=International Mycological Association |work=MycoBank |accessdate=2010-11-19}}</ref>

<ref name=Watling2003>{{cite journal |title=A sequestrate ''Psilocybe'' from Scotland |journal=Botanical Journal of Scotland |year=2003 |vauthors=Watling R, Martin MP |volume=55 |issue=2 |pages=245–57 |issn=1359-4869 |doi=10.1080/03746600308685009}}</ref>
}}
{{fordítás|en|Psilocybe semilanceata|oldid=809808044}}

{{HallucinogénGombák}}


{{DEFAULTSORT:Hegyesbadargomba}}
{{DEFAULTSORT:Hegyesbadargomba}}

A lap 2017. november 16., 15:07-kori változata

Hegyes badargomba
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák
Törzs: Bazídiumos gombák
Osztály: Osztatlan bazídiumú gombák
Rend: Kalaposgombák
Család: Harmatgombafélék
Nemzetség: Psilocybe
Tudományos név
Psilocybe semilanceata
(Fr.) P. Kumm.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hegyes badargomba témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hegyes badargomba témájú médiaállományokat és Hegyes badargomba témájú kategóriát.

A hegyes badargomba (Psilocybe semilanceata) a harmatgombafélék családjába tartozó, a mérsékelt égövön honos gombafaj, amely pszichoaktív hatású pszilocibint tartalmaz. Birtoklása, termesztése a legtöbb országban illegális.

Megjelenése

Norvégiában gyűjtött példányok
Hegyes badargomba
mikológiai jellemzői
Étkezési érték:
pszichedelikus
Életmód
Tráma
Spórapor

szaprotróf

lemezes

feketésbarna
Kalap
Lemezek
Tönk

harang alakú

vagy kúpos

felkanyarodók

csupasz

A hegyes badargomba kalapjának átmérője 0,5-2,5 cm, magassága 0,6-2,2 cm. Alakja a meredeken kúpostól a harangformáig változhat, igen gyakran egy jól kivehető csúccsal a közepén. A fiatal és idős gomba kalapformája nem különbözik jelentősen. Pereme kezdetben befelé hajlik, majd kiegyenesedik, sőt az idős gomba esetében kifelé hajolhat. Színe függ a nedvességtől; nedvesen okkerszínű-halványbarnától egészen gesztenyebarnáig terjedhet a színezete. Közepe sötétebb és esetenként zöldes-kékes árnyalat is megfigyelhető rajta. A nedves gombakalapon hosszanti bordák láthatóak, amelyek megfelelnek a lemezek elhelyezkedésének. A száraz gomba jóval halványabb, sárgás-világosbarna színű.[1] A nedves gomba egy vékony felszíni zselatinszerű réteg miatt ragadós; a réteg megfigyelhető, ha a kalapot kettétörjük és az egyik részt óvatosan hátrahúzzuk. A kiszáradó gombán a réteg kifehéredik és nem húzható le a kalapról.[2] Húsa vékony, színe a kalap színével megegyezik. Szaga és íze lisztes. Sérülésre elkékül, néha az idős gomba magától is kékes színű lesz.[1]

A gombának 15-27 közepesen sűrűn álló, felkanyarodó, a tönkhöz alig hozzánövő lemeze van. Színük kezdetben halványbarna, a spórák érésével sötétszürke-lilásbarnává válnak.

Karcsú tönkje 4,5-14 cm magas és 0,1-0,35 cm vastag. Alakja hengeres, töve felé kissé vastagodik.[1] A fiatal gombán vékony, pókhálószerű, kalapszélt és a tönköt összekötő részleges burok figyelhető meg, amely néha gallérzónát hagy maga után a tönkön.[3]

Spórapora sötét vöröses- vagy lilásbarna. Mikroszkóppal megfigyelhető, hogy spórái oldalról megnyúltak, elölről megnyúltak vagy oválisak. Méretük 10,5–15 x 6,5–8,5 mikrométer. A termőtest 20-31 x 5-9 mikrométeres bazídiumaiban négy spóra érik.

Spórapora
Spórapora
Spórái mikroszkóp alatt
Spórái mikroszkóp alatt

Hasonló fajok

Európában a közeli rokon Psilocybe strictipes-szel lehet összetéveszteni, amelynek nincs kiemelkedő csúcs a kalapján. Mexikóban él a hasonló külsejű P. mexicana, Thaiföldön pedig a P. samuiensis. Észak-Amerikában honos (illetve egyetlen lelőhelyről Finnországból is ismert) a P. pelliculosa, amelyet csak kisebb spórái alapján, mikroszkóppal lehet megkülönböztetni a hegyes badargombától.[4]

A komolyabban mérgező gombék közül a muszkarintartalmú selymes susulykával (Inocybe geophylla)téveszthető össze ,[5], amelynek kalapja fehéres színű, selymes felszínű, lemezei sárgásbarna-halványszürkék, spórapora pedig sárgásbarna.[6]

Elterjedése

A hegyes badargomba nemzetségének legelterjedtebb tagja. Európában és Észak-Amerikában őshonos, ezen belül Európában megtalálható Ausztriában, Belgiumban, Bulgáriában, Csehországban, Dániában, Észtországban, a Feröer-szigeteken, Finnországban, Franciaországban, Grúziában, Görögországban, Hollandiában, Izlandon, Írországban, Lengyelországban, Litvániában, Magyarországon, Nagy-Britanniában, Németországban, Norvégiában, Olaszországban, Oroszországban, Spanyolországban, Svájcban, Svédországban és Szlovákiában.[7] Más források szerint Magyarországról hiányzik.[8] Morfológiai és genetikai szinten nincs jelentős különbség a spanyol és skóciai populációk között.[9]

Észak-Amerikában Kanada keleti és nyugati részein egyaránt megtalálható (British Columbia, New Brunswick, Új-Fundland, Nova Scotia, Prince Edward-sziget, Ontario és Quebec)[7] Az Egyesült Államokban a csendes-óceáni partvidék északi részén a leggyakoribb.[3] Dél-Amerikában megtalálták Chilében, valamint Ausztráliában és Új-Zélandon is, ahová minden valószínűség szerint behurcolták.[9][10]

Életmódja

A hegyes badargomba füves réteken nő

A hegyes badargomba magányosan vagy csoportosan nő a tápanyagban gazdag, savanyú talajon[3][11][12][13], jellemzően füves területeken (réteken, tisztásokon, sok esetben legelőkön, amelyeket bőven megtrágyáztak a legelésző tehenek vagy juhok.[3] A kubai badargombával ellentétben közvetlenül a trágyán nem vagy csak ritkán nő.[13]

Néhány más, réteken élő gombához hasonlóan szkleróciumokat képezhet, olyan tápanyagraktározó képződményt, amely némi védelmet jelent a tüzek és egyéb természeti katasztrófák ellen.[14]

Szaprofiton, vagyis a létfenntartáshoz szükséges tápanyagokat szerves anyagok lebontásával nyeri.[15][16] Nedves réteken a sások bomló gyökérmaradványain él.[17][18] Laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy képes akadályozni a gyökérrothadást okozó Phytophthora cinnamomi penész növekedését a talajban.[19] A hatás feltehetően két fenolszerű vegyület kibocsátásának köszönhető, amellyel a gomba visszaszorítja versenytársait.[20] Szintén laboratóriumi körülmények között képes volt gátolni a meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus szaporodását is, de ennek biokémiai háttere nem ismert.[21]


Pszichoaktív felhasználása

Pszilocibin
Szárított badargomba

Az első, megbízhatóan dokumentált hegyes badargomba-mérgezésre 1799-ben került sor, amikor egy angol család a londoni Green Parkban szedett gombát fogyasztotta el. Augustus Everard Brande gyógyszerész leírása szerint az apa és négy gyermeke tipikus Psilocybe-mérgezést szenvedett el, kitágult pupillákat, kontrollálatlan nevetést és delíriumot tapasztaltak.[22]

Az 1960-as évek elején a svájci Albert Hofmann — aki az LSD-t szintetizálta - analizálta a hegyes badargombát és papírkromatográfia segítségével megállapította, hogy száraz súlya 0,25%-ának megfelelő pszilocibint tartalmaz. 1963-as publikációja volt az első amely Európában őshonos gomba pszilocibin-tartalmáról számolt be; korábban hasonló aktivitású gombákat csak Mexikóból, Ázsiából és Észak-Amerikából ismertek.[12] 1965-ben már találtak is hegyes badargombát kanadai egyetemistáktól elkobzott "varázsgomba" között, vagyis megkezdődött "rekreációs" felhasználása.[23] 1977-ben kimutatták, hogy pszilocibin mellett hasonló szerkezetű baeocisztint is tartalmaz.[24]

A későbbi vizsgálatok 0,2-2,37% közötti pszilocibin-tartalmat találtak (utóbbi a legmagasabb hasonló érték valamennyi gombafaj között). A pszichoaktív hatóanyag viszonylag stabil, 115 éves herbáriumi példányokból is kimutatható, bár idővel fokozatosan csökken.[25]

A hegyes badargomba fogyasztása általában a vizuális szín-, mélység- és alakérzékelés torzulásával jár és élénk hallucinációkat okoz. A hatás az LSD-éhez hasonlítható, bár annál enyhébb.[26] A mellékhatások közé tartozik a pupillák kitágulása, szívdobogás, kellemetlen közérzet, túlérzékeny reflexek. A tapasztalt hallucináció nagy mértékben függ a fogyasztó személyiségétől, különböző emberek nagyon különböző hatásokat észleltek.[27] Néhány esetben a "varázsgomba" fogyasztásának súlyos következményei voltak, különösen nagy adagok és hosszú ideig tartó fogyasztás esetén. 1998-ban egy lengyel fiatal szíve egy hónapnyi rendszeres fogyasztás után Wolff-Parkinson-White szindróma tüneteit és aritmiát mutatott, végül miokardiális infarktust szenvedett.[28] A gombafogyasztás másik kockázata, hogy összetévesztik, más mérgező fajokkal. Egy osztrák férfi narancsvörös pókhálósgombát (Cortinarius rubellus) evett hegyes badargomba helyett és végül vesetranszplantációra szorult.[29]

A pszilocibin-tartalmú anyagok - így a hegyes badargomba - birtoklása a világ legtöbb országában, így Magyarországon is, illegális, rájuk a pszichoaktív anyagokra vonatkozó jogszabályok érvényesek.

Taxonómiája

A fajt elsőként Elias Magnus Fries írta le Agaricus semilanceatus néven 1838-ban megjelent Epicrisis Systematis Mycologici c. művében.[30] 1871-ben Paul Kummer áthelyezte a Psilocybe nemzetségbe, amikor Fries számos Agaricus-alcsoportját genus-szintre emelte.[31] A Panaeolus semilanceatus szintén erre a fajra vonatkozik; ezt Jakob Emanuel Lange használta az 1930-as években megjelent publikációiban.[32][33] A P. semilanceata egyes korábbi variációit ma már Psilocybe strictipes-ként külön fajba sorolják:[34] ilyen a Pier Andrea Saccardo által 1887-ben leírt caerulescens változat (eredeti nevén Agaricus semilanceatus var. coerulescens),[35], a Rolf Singer által 1969-ben leírt microspora,[36] és a Marcel Bon által 1985-ben leírt obtusata.[37]

A 2000-as években több molekuláris genetikai vizsgálat fényt derített arra, hogy a Psilocybe nemzetség polifiletikus,[38][39][40] és javasolták kettébontását egy kékülő, hallucinogén és a nem-kékülő, nem-hallucinogén fajcsoportra. A genus típusfaja ekkor az utóbbi csoportba tartozó Psilocybe montana volt, így elvben ennek kellett volna továbbvinnie a régi nevet. A Psilocybe elnevezés viszont ekkor már széleskörűen ismert volt a drogok iránt érdeklődő társadalmi csoportokban, beleértve ebbe a vonatkozó törvényeket és azt betartató szervezeteket is; ezért a nemzetség típusfajává a P. semilanceatát választották 2009-ben. A nem-kékülő, nem-hallucinogén csoport a Deconica genusnevet kapta.[41]

A Psilocybe név az ógörög pszilósz (sima, csupasz) és bizánci görög kubé(fej) szavakból tevődik össze. A semilancolata latin eredetű, jelentés "félig lándzsaszerű".[42]

Források

  1. ↑ a b c Flora Agaricina Neerlandica. Boca Raton, Florida: CRC Press, 45. o. (1995). ISBN 90-5410-616-6 
  2. ↑ Harris B.. Growing Wild Mushrooms: A Complete Guide to Cultivating Edible and Hallucinogenic Mushrooms. Berkeley, California: Ronin Publishing, 83. o. (2003). ISBN 1-57951-066-3 
  3. ↑ a b c d Stamets (1996), pp. 142–45.
  4. ↑ (1976) „Psychotropic mycoflora of Washington, Idaho, Oregon, California and British Columbia”. Mycologia 68 (6), 1267–72. o. DOI:10.2307/3758763.  
  5. ↑ Bresinsky and Besl (1989), pp. 115–16.
  6. ↑ Poisonous Mushrooms of the Northern United States and Canada. Ottawa, Canada: Fitzhenry & Whiteside in cooperation with Agriculture Canada, 149. o. (1985). ISBN 978-0-88902-977-4 
  7. ↑ a b (1998) „A worldwide geographical distribution of the neurotropic fungi, an analysis and discussion” (PDF). Annali del Museo civico di Rovereto 14, 198–280. o.  
  8. ↑ http://www.miskolcigombasz.hu/fajlista/index.php?action=showKind&langOrder=hu&caller=kindList&kindId=530 Hegyes badargomba - Psilocybe semilanceata] Miskolci Gombász Egyesület
  9. ↑ a b (2003) „A sequestrate Psilocybe from Scotland”. Botanical Journal of Scotland 55 (2), 245–57. o. DOI:10.1080/03746600308685009. ISSN 1359-4869.  
  10. ↑ (1995) „The genus Psilocybe (Agaricales) in New Zealand” (PDF). New Zealand Journal of Botany 33, 379–88. o. DOI:10.1080/0028825X.1995.10412964.  
  11. ↑ Guzman (1983), p. 361.
  12. ↑ a b (1963) „Phytochimie – présence de la psilocybine dans une espèce européenne d'agaric, le Psilocybe semilanceata Fr.” (french nyelven). Comptes rendus hebdomadaires des séances de l'Académie des sciences 257 (1), 10–12. o.  
  13. ↑ a b Gartz (1997), p. 21.
  14. ↑ Stamets (1996), p. 24.
  15. ↑ Guzman (1983), p. 22.
  16. ↑ Stamets (1996), p. 16.
  17. ↑ Høiland K. (1978). „The genus Psilocybe in Norway”. Norwegian Journal of Botany 25 (2), 111–22. o.  
  18. ↑ (1990) „Colonization by Psilocybe semilanceata of roots of grassland flora”. Mycological Research 94 (1), 49–56. o. DOI:10.1016/S0953-7562(09)81263-X.  
  19. ↑ Microbial suppression of Phytophthora cinnamoni, Phytophthora: Symposium of the British Mycological Society, the British Society for Plant Pathology, and the Society of Irish Plant Pathologists held at Trinity College, Dublin, September 1989. Cambridge, England: Published for the British Mycological Society by Cambridge University Press, 387. o. (1991). ISBN 0-521-40080-5 
  20. ↑ (1989) „Interactions between Psilocybe semilanceata and fungi of its habitat”. Mycological Research 93 (4), 554–56. o. DOI:10.1016/S0953-7562(89)80054-1.  
  21. ↑ (2000) „Screening of basidiomycetes for antimicrobial activities”. Antonie van Leeuwenhoek 78 (2), 129–39. o. DOI:10.1023/A:1026552024021. PMID 11204765.  
  22. ↑ Brande E. (1799). „Mr. E. Brande, on a poisonous species of Agaric”. The Medical and Physical Journal: Containing the Earliest Information on Subjects of Medicine, Surgery, Pharmacy, Chemistry and Natural History 3, 41–44. o.  
  23. ↑ Metzner R.. Sacred Mushroom of Visions: Teonanácatl: A Sourcebook on the Psilocybin Mushroom, 2nd, Rochester, Vermont: Park Street Press (2005). ISBN 1-59477-044-1 
  24. ↑ (1977) „Baeocystin in Psilocybe semilanceata”. Journal of Pharmaceutical Sciences 66 (1), 113–14. o. DOI:10.1002/jps.2600660130.  
  25. ↑ (1987) „The occurrence of psilocybin and psilocin in Finnish fungi”. Journal of Natural Products 50 (4), 741–44. o. DOI:10.1021/np50052a030. PMID 3430170.  
  26. ↑ (1978) „Abuse of indigenous psilocybin mushrooms: a new fashion and some psychiatric complications”. British Journal of Psychiatry 132, 602–604. o. DOI:10.1192/bjp.132.6.602. PMID 566144.  
  27. ↑ (1981) „Clinical toxicology of 'magic mushroom' ingestion”. Postgraduate Medical Journal 57 (67), 543–45. o. DOI:10.1136/pgmj.57.671.543. PMID 7199140.  
  28. ↑ (1998) „Psilocybin mushroom (Psilocybe semilanceata) intoxication with myocardial infarction”. Journal of Toxicology: Clinical Toxicology 36 (1–2), 47–49. o. DOI:10.3109/15563659809162584. PMID 9541042.  
  29. ↑ (1996) „Magic mushrooms: hopes for a 'cheap high' resulting in end-stage renal failure”. Nephrology, Dialysis, Transplantation 11 (11), 2324–27. o. DOI:10.1093/oxfordjournals.ndt.a027160. PMID 8941602.  
  30. ↑ Fries EM. Epicrisis Systematis Mycologici: Seu Synopsis Hymenomycetum (latin nyelven). Uppsala, Sweden: Typographia Academica, 231. o. (1838) 
  31. ↑ Kummer P.. Der Führer in die Pilzkunde, 1st (german nyelven), Zerbst, Germany: C. Luppe, 71. o. (1871) 
  32. ↑ Lange JE (1936). „Studies in the Agarics of Denmark, Part XI. Psathyra, Panaeolus, Psilocybe, Gomphidius, Phylloporus, Cantharellus, Schizophyllum”. Dansk botanisk Arkiv 9 (1), 1–46. o.  
  33. ↑ Lange JE. Flora Agaricina Danica. Copenhagen, Denmark: Danish Botanical Society, 84. o. (1939) 
  34. ↑ 'Psilocybe strictipes Singer & A.H. Sm. 1958. MycoBank. International Mycological Association. (Hozzáférés: 2010. november 19.)
  35. ↑ Saccardo PA. Sylloge Hymenomycetum, Vol. I. Agaricineæ. Padua, Italy, 1051. o. (1887) 
  36. ↑ Singer R. (1969). „Mycoflora australis”. Beihefte zur Nova Hedwigia 29, 247. o.  
  37. ↑ Bon M. (1985). „Novitates – Validations de taxons” (french nyelven). Documents Mycologiques 16 (61), 46. o.  
  38. ↑ (2002) „One hundred and seventeen clades of euagarics”. Molecular Phylogenetics and Evolution 23 (3), 357–400. o. DOI:10.1016/S1055-7903(02)00027-1. PMID 12099793.  
  39. ↑ (2004) „Forensic analysis of hallucinogenic fungi: a DNA-based approach”. Forensic Science International 140 (2–3), 147–57. o. DOI:10.1016/j.forsciint.2003.11.022. PMID 15036436.  
  40. ↑ (2006) „Major clades of Agaricales: a multilocus phylogenetic overview” (PDF). Mycologia 98 (6), 982–95. o. DOI:10.3852/mycologia.98.6.982. PMID 17486974.  
  41. ↑ Norvell L. (2009). „Report of the Nomenclature Committee for Fungi: 15” (PDF). Mycotaxon 110, 487–92. o. [2012. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.5248/110.487.  
  42. ↑ An Introduction to Mycology. Columbia, Missouri: South Asia Books, 540. o. (1990). ISBN 81-224-0089-2 

Ez a szócikk részben vagy egészben a Psilocybe semilanceata című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hegyes_badargomba&oldid=19340430”