Szaprofita

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A név jelentése: korhadéklakó (régiesen televénylakó), görög eredetű szóösszetétel (σαπρός - sapros: lebomlott, korhadt, φῠτόν - phyton: növény)[1]. Olyan élőlényekre alkalmazott gyűjtőnév, amelyek elhalt növények vagy állatok szerves anyagaiból, bomlástermékeiből táplálkoznak. A szaprofita szó egyúttal arra az életmódra is utal, amely a lebontó szervezetek sajátja.

A szaprofita szervezetek heterotróf életmódot folytatnak, ugyanakkor maguk nem alkalmasak illetve nem képesek a táplálékul szolgáló szervezet megölésére.

Ismertebb szaprofiták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szaprofita életmódot folytató szervezetek közé tartoznak egyes mikroorganizmusok, köztük az emberre általában ártalmatlan baktériumok, gombák, növények és állatok is.

Amellett, hogy a baktériumok többsége a lebomlott anyag újrahasznosításával, a táplálékhálózatba való visszaforgatásával fontos szerepet tölt be az életközösségekben, az emberi szervezetre közvetlen hatást nem gyakorolnak. Kivételt képez néhány patogén baktérium, köztük a Clostridium tetani, a tetanusz nevű, izommerevséggel és járó és gyakran halálos betegség kórokozója, mely környezetünkben bárhol előfordulhat (például az utcai porban, a talajszemcséken) és amelynek spórái nyílt sebbe kerülve okoznak fertőzést.

A gombák közül a penészgombák (köztük az ecsetpenész), az élesztőgombák, valamint a kalapos gombák többsége (így a vadon élő és a termesztett gombák közül a legismertebbek, például az étkezési gombák közül ilyen a csiperke, a laskagomba, a pöfeteg). Bár a gombák többségét "hasznosnak" tekintjük, érdemes megemlíteni, hogy egyes szaprofita gombák is okozhatnak betegségeket. Például az Aspergillus spórái belélegezve a tüdőbe juthatnak, ahol a gombafonalak behálózzák a szöveteket és az Aspergillosis nevű betegséget alakítják ki, elsősorban gyengült immunrendszerű (beteg) emberekben.

A növények közül a legismertebb szaprofiták - azaz szaprofitonok - például a madárfészekkosbor (Neottia nidus-avis), a korall-gyökér orchidea(Corallorrhza innata) vagy a fenyőspárga (Monotropa hypopitys). Utóbbi kevésbé ismert, különleges példája a gyökérkapcsoltságnak is (más néven: mikorrhiza), mivel gombák segítségével veszi fel a növény a szerves anyagokat.

Az állatok közül például a talajlakó fonálférgek, egyes laposférgek tartoznak a szaprofiták közé.

A szaprofiták csoportosítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szaprofita növényeket szaprofitonoknak nevezik.

  • Az úgynevezett holoszaprofita élőlények teljes mértékben, kizárólag elhalt élőlények szerves anyagaiból építik fel saját anyagaikat.
  • A hemiszaprofita szervezetek a korhadék mellett vagy a levegőből nyert szén-dioxid redukciójával (vagyis fotoszintézissel), vagy más módon egészítik ki anyagcseréjüket. Ide tartoznak egyes növények, például a kéküstökű csormolya (Melampirum nemorosum).

A szaprofiták haszna[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szaprofita szervezeteknek köszönhető, hogy a talajban kialakul a humusz. Emellett az életközösségeken belüli anyagkörforgalomban is fontos szerepet töltenek be.

A szaprofita szervezeteket felhasználják a mezőgazdaságban is, korhasztásra. Ilyenkor arra a fára (tönkre, facsonkra), amelyet nem kívánnak másképp hasznosítani (esetleg "el akarnak tüntetni"), rést vágnak, megcsapolják, és erre oltják rá [2] (például gabonacsíra segítségével) a termeszteni kívánt gombafajt.[3]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]