„Lisztérzékenység” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
aNincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
Címke: HTML-sortörés
120. sor: 120. sor:
=== Genetika ===
=== Genetika ===
{{csonk-szakasz}}
{{csonk-szakasz}}
[[Fájl:TCELL-APC DQ.png|bélyegkép|jobb|200px|A HLA-DQ típusú MHC II molekula szerepe az antigén-bemutatásban]]

A lisztérzékenység erős genetikai meghatározottsággal rendelkezik. Egyrészt [[Testvér#Egypetéjű ikrek|egypetéjű ikrekben]] magas konkordanciát (kb. 70-80%) mutat,<ref name="pmid16354797">{{cite journal |author=Nisticò L, Fagnani C, Coto I, Percopo S, Cotichini R, Limongelli MG, Paparo F, D'Alfonso S, Giordano M, Sferlazzas C, Magazzù G, Momigliano-Richiardi P, Greco L, Stazi MA. |title=Concordance, disease progression, and heritability of coeliac disease in Italian twins.|journal=Gut. |volume=55 |issue=6 |pages=803-8 |year=2006 |month=June |language=angol |pmid=16354797}}</ref> másrészt a lisztérzékeny betegek elsőfokú rokonaiban (szülő, testvér, gyermek) is magas az előfordulása. Egy 2009-es tanulmányban például a lisztérzékeny betegek lánytestvériben 17,6 fiútestvéreiben 10,8, míg szüleikben 3,4 százalék volt a betegség [[prevalencia|prevalenciája]].<ref name="pmid19027045">{{cite journal |author=Megiorni F, Mora B, Bonamico M, Barbato M, Nenna R, Maiella G, Lulli P, Mazzilli MC. |title=HLA-DQ and risk gradient for celiac disease. |journal=Hum Immunol. |volume=70 |issue=1 |pages=55-9 |year=2009 |month=January |language=angol |pmid=19027045 |doi=10.1016/j.humimm.2008.10.018}}</ref><br>
A legfőbb hajlamosító tényező az [[immunrendszer]] antigén-bemutatásában alapvető szerepet játszó MHC ([[angol nyelv|angolul]]: Major Histocompatibility Complex) [[molekula|molekulákat]] kódoló HLA (Humán Leukocita Antigén) [[gének]] bizonyos génváltozatai, nevezetesen a HLA-DQ2 és a HLA-DQ8, melyek közül legalább az egyik a lisztérzékeny betegek több mint 95 százalékában jelen van.<ref name="pmid19027045"/> Az immunrendszer antigén-bemutató sejtjeinek ([[angol nyelv|angolul]]: APC, antigen presenting cell) felszínén helyet foglaló MHC II molekulák mutatják be a különböző [[antigén]]eket a CD4 pozitív [[T-limfocita|helper T-limfocitáknak]] (Th-sejt).<ref name="pmid22076556">{{cite journal |author=Neefjes J, Jongsma ML, Paul P, Bakke O. |title=Towards a systems understanding of MHC class I and MHC class II antigen presentation. |journal=Nat Rev Immunol. |volume=11 |issue=12 |pages=823-36 |year=2011 |month=November |language=angol |pmid=22076556 |doi=10.1038/nri3084}}</ref> Az MHC II molekulának több típusa létezik (HLA-DQ, DR és DP), melyek mind megtalálhatóak a klönböző antigénbemutató sejteken. Maga az MHC II egy alfa és egy béta fehérjeláncból álló ún. heterodimer, melynek láncait emberben a 6-os kromoszómán található HLA gének kódolják.<ref name="pmid23329505">{{cite journal |author=Temme S, Kämper N, Koch N. |title=Assembly of matched alpha/beta subunits to HLA class II peptide receptors. |journal=Methods Mol Biol. |volume=960 |issue= |pages=433-45 |year=2013 |month= |language=angol |pmid=23329505 |doi=10.1007/978-1-62703-218-6_32}}</ref> A lisztérzékenységgel ezek közül a HLA-DQ2 és a DQ8 mutat erős összefüggést. A HLA-DQA1 [[lókusz]]on található meg a HLA-DQ alfa láncát kódoló szakasz, míg a HLA-DQB1 a DQ típusú MHC béta láncát kódolja. Ezekből a különböző emberekben eltérő változatok fordulnak elő, és mivel a génkifejeződés kodomináns, egy adott emberben átíródik mind az anyai, mind apai kromoszómán helyet foglaló gén, vagyis egyetlen emberben összesen 2 féle alfa és béta lánc fejeződik ki, amik egymással kombinálódva összesen 4 féle DQ izoformát hozhatnak létre. HLA-DQ2 típusú MHC molekulát a béta láncot kódoló HLA-DQB1*0201 és DQB1*0202 [[allél]]ok eredményeznek, az alfa lánc típusától függően további altípusai lehetnek (pl. DQ2.2, DQ2.3, DQ2.5). A HLA-DQ2 típusú MHC molekuláról bizonyított, hogy a többi formához képest erősebben képes megkötni a [[gliadin]]t, és valószínűsíthetően ez vezet a kóros autoimmunitás kialakulásához.<ref name="pmid19766641">{{cite journal |author=Schuppan D, Junker Y, Barisani D. |title=Celiac disease: from pathogenesis to novel therapies. |journal=Gastroenterology. |volume=137 |issue=6 |pages=1912-23 |year=2009 |month=December |language=angol |pmid=19766641 |doi=10.1053/j.gastro.2009.09.008}}</ref>


=== Egyéb környezeti hatások ===
=== Egyéb környezeti hatások ===

A lap 2015. június 6., 16:17-kori változata

 Ezen a lapon nagyobb átalakítás zajlik – lásd a cikk vitalapját!
Néhány napnál tovább ne hagyd ezt a sablont a cikken! A szerkesztési ütközések elkerülése érdekében a vitalapot használd javaslattételre!
Legutóbbi módosítás: 2015. június 6.
Lisztérzékenység
A gluténmentes élelmiszerek nemzetközi lógója, mely rendszerint megtalálható azok csomagolásán.
A gluténmentes élelmiszerek nemzetközi lógója, mely rendszerint megtalálható azok csomagolásán.
SzinonimákCöliákia, glutén-szenzitív enteropátia, nem trópusi sprue
AngolulCoeliac disease, celiac sprue
Osztályozás
BNO-10K90.0
BNO-9579.0
Főbb tünetek
Adatbázisok
OMIM212750
DiseasesDB2922
MedlinePlus000233
eMedicinemed/308 
MeSH IDD002446
A Wikimédia Commons tartalmaz Lisztérzékenység témájú médiaállományokat.

A lisztérzékenység (más néven cöliákia, glutén-szenzitív enteropátia vagy nem trópusi sprue) egy, elsősorban a vékonybelet érintő autoimmun betegség, amely nem gyógyítható, de diétával jól kezelhető.[1][2] A lisztérzékenység név némiképp félrevezető, mert az érzékenységet okozó anyag, a glutén nem kizárólag a búzalisztben fordul elő. A kórkép továbbá nem tévesztendő össze a búzával szembeni allergiával, mely a búzafehérjékre adott akut reakció, ami súlyos esetben anafilaxiához vezethet.[3]
A betegséget az egyes prolamin fehérjékkel szembeni immunológiai intolerancia okozza az arra genetikailag hajlamos egyénekben.[4] Ezek közé tartozik a búzában található gliadin (mely a glutén egyik alkotóeleme), a rozsban előforduló szekalin, vagy az árpában jelen lévő hordein. Ezek a fehérjék ellenállnak az emésztőenzimeknek,[5] majd a bélbe jutva a szöveti transzglutamináz enzim módosítja őket és az immunrendszer aktiválásán keresztül helyi gyulladásos reakciót okoznak, ami hosszú távon a bélnyálkahártya károsodásához, a bélbolyhok eltűnéséhez vezet, ezáltal csökken a felszíváshoz rendelkezésre álló nyálkahártya felület.[6] A tápanyagok, vitaminok, ásványi anyagok felszívódása zavart szenved, és hiánybetegségek alakulnak ki. Elsősorban a vékonybél kezdeti szakasza sérül, de lehet az elváltozás kiterjedtebb is. A jellemző tünetek közé különböző emésztőszervi panaszok tartoznak, pl. hasmenés, vagy épp székrekedés, puffadás. Felnőttekben a testsúly csökkenése, míg gyermekkorban a súlygyarapodás elmaradása is felhívhatja a figyelmet a kórképre. A betegség ezek mellett egyéb általános tünetekkel is járhat (pl. fáradékonyság, rossz közérzet, stb.), de lehet teljesen tünetmentes is.[6] Kezeletlen betegség esetén fokozódik a vékonybélben előforduló rosszindulatú tumorok kockázata is.[7]
A lisztérzékenység jelenleg nem gyógyítható, az egyedüli hatásos kezelés az életen át tartó gluténmentes diéta, mellyel a beteg tünetmentessé tehető, illetve az idejében kezdett diétával jelentősen csökkenthető a kórképpel járó egyéb szövődmények kockázata is (pl. meddőség, tumorok).[8][9]
A lisztérzékenység előfordulása az egyes földrajzi régiókban jelentős különbségeket mutat, becslések szerint a világ népességének kb. 1 százalékát érinti.[10] Világnapja május harmadik vasárnapja (2013-ban május 16-ra, 2014-ben május 18-ra esett, 2015-ben május 17-én volt).

Tünetei

Lisztérzékeny beteg vékonybelének béltükrözéses képe

A lisztérzékenység a bélben zajló kóros immunreakció miatt leggyakrabban emésztőrendszeri panaszokkal jár, azonban a betegség tünetei nem specifikusak, más kórállapotokban is előfordulnak. Gyakori tünet a zsírszékelés (steatorrhoea) és az étkezéseket követő puffadás, hasmenés vagy székrekedés, esetleg alhasi diszkomfort vagy fájdalom. A felszívódási zavarok miatt mindez fogyással társulhat, illetve gyermekkori betegség esetén nem kellő mértékű a gyermek súlyfejlődése. Enyhébb formában a betegség esetleg csak általános panaszokkal járhat, vagy csak a tartósan fennálló vérszegénység (anaemia) utal a jelenlétére. A felnőttkori lisztérzékeny betegek 50 százaléka elsősorban nem emésztőszervi panaszokkal jelentkezik az orvosánál, ami a bélen kívüli (extraintestinális) tünetek jelentőségére hívja fel a figyelmet.[11] A 2011-es oslói Cöliákia Szimpóziumon a jelentkező tünetek alapján egységesítették a nevezéktant, így a korábban is jellemzett emésztőszervi panaszokkal és felszívódási zavarokkal járó ún. klasszikus cöliákia mellett megkülönböztetnek nem-klasszikus, szubklinikai, tünetmentes (aszimptomatikus) és refrakter betegségformákat is.[12] A szűrővizsgálatok elterjedésével egyre több teljesen tünetmentes eset is felismerésre kerül. A gyermekkori forma egyéves kor körül kezdődik a liszt tartalmú élelmiszerek bevezetésével. A gyermekek hasi fájdalomról panaszkodnak, szomorú arckifejezésűek, a fejlődésben visszamaradnak, a nemi érés késik. A felnőttkori esetek sokáig felfedezetlenek maradnak, hiszen nem járnak ilyen tipikus tünetekkel, és hirtelen rendkívüli elváltozásokkal. Nőknél a betegség meddőség, menstruációs zavarok, gyakori vetélés, halva szülés, magzati fejlődés rendellenességek formájában is jelentkezhet.[13][14]
A glutén iránti érzékenység és a tünetek erőssége egyénenként változó. Van, aki a legkisebb gluténnyomokra is erős erős tünetekkel reagál, míg más csak nagy mennyiségű gluténtartalmú élelmiszerre reagál hasfájással és székrekedéssel.

A cöliákia formáival kapcsolatos főbb elnevezések a 2011-es oszlói Cöliákia Szimpózium alapján:[12]
Definíciók Jellemzők
Klasszikus cöliákia Felszívódási zavarral (malabszorpció) jelentkező betegség. Hasmenés, zsírszéklet, fogyás, vagy gyermekeknél a súlygyarapodás elmaradása a kritériuma.
Nem-klasszikus cöliákia Malabszorpcióval nem járó betegség. Jellemzően egyéb tünettel (pl. hasi fájdalom, székrekedés) jelentkezik.
Szubklinikai cöliákia Klinikailag nem kimutatható betegség. (Pl. a beteg panasz-, és/vagy tünetmentes, így nem kerül cöliákia irányába kivizsgálásra)
Refrakter cöliákia 12 hónapnyi szigorú gluténmentes diéta ellenére fennálló vagy visszatérő malabszorpcióval és vékonybélatrófiával járó forma.
Potenciális cöliákia A beteg tünet-, és panaszmentes, szövettanilag normális a bélnyálkahártya, azonban a szerológiai tesztek pozitív eredményt adnak.
Cöliákia: krónikus, immun-mediált vékonybélkárosodás, melyet az étkezéssel bevitt glutén vált ki az arra genetikailag hajlamos egyénekben.

Emésztőszervi tünetek

A lisztérzékenység klasszikusan hasmenéssel, puffadással és zsírszékeléssel jár; a széklet ilyenkor fényes, fakó, nagyobb tömegű és a szokásosnál bűzösebb. A bélnyálkahártya sérülése miatt gyakran társul a betegséghez laktóz intolerancia, mivel csökken a bélben a tejcukrot bontó laktáz enzim mennyisége. Hasmenés helyett székrekedéssel is járhat a betegség, illetve társulhatnak hozzá egyéb emésztőszervi tünetek is, a betegek egy részében pl. visszatérő, fájdalmas szájnyálkahártya fekélyek, afták jelentkeznek.[15] A bizonytalan hasi panaszok miatt eleinte gyakran irritábilis bél szindróma (IBS) merül fel és csak a későbbi vizsgálatok igazolják a cöliákiát.[16] Súlyosabb esetben a vékonybélben is kifekélyesedő gyulladás (ulceratív jejunitis) jelentkezhet, illetve hosszú távon a hegesedés miatt bélszűkületek alakulhatnak ki, ezek a komplikációk elsősorban a betegség diétára nem reagáló, ún. refrakter formájában fordulnak elő.[17]
A lisztérzékenység növeli az egyébként ritkának számító vékonybél daganatok kialakulásának valószínűségét.[7] A vékonybél adenokarcinóma mellett leginkább különböző non-Hodgkin limfómák alakulhatnak ki (pl. enteropátia-asszociált T-sejtes limfóma, EATL) a bélben található limfociták tartós stimulációja következtében.[18] Limfómák gyakrabban jelentkeznek azokban a betegekben, akiknél csak idősebb életkorban diagnosztizálják a betegséget.[7] A vékonybél mellett ritkában a vastagbélben, a gyomorban, vagy a nyelőcsőben is kialakulhatnak rosszindulatú daganatok.[19]

Hiánytünetek

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A vékonybél-nyálkahártya károsodása miatt a betegség felszívódási zavarokkal járhat. A különböző tápanyagok, vitaminok, ásványi anyagok malabszorpciója más-más hiányállapotokhoz vezethetnek. A szénhidrátok és a zsírsavak csökkent felszívása miatt energiahiány alakul ki a szervezetben, a beteg testsúlya csökken, illetve tartósan alultáplált marad és fáradékonyság lép fel. A cöliákban meglehetősen gyakori vérszegénység (anémia) többféleképpen is kialakulhat a betegben, így okozhatja vashiány a táplálékkal bevitt vas nem megfelelő felszívódása miatt, de állhat mögötte folsav vagy B12-vitamin hiány is, utóbbiak esetén megaloblasztos anémia alakul ki, vagyis a vörösvérsejtek száma csökkent, de a méretük a normálisnál nagyobb.[20] Hosszútávon a betegség a kalcium és a D-vitamin csökkent felszívása miatt csontfájdalmakat okozhat, csökkenhet a csontok ásványi anyag tartalma (osteopenia) és csontritkulás is jelentkezhet, ezáltal megnő a kóros csonttörések kockázata.[21][22] Az A-vitamin hiánya miatt megnő a fertőzésekre való hajlam, a K-vitamin hiánya pedig vérzékenységgel járhat.

Extraintesztinális tünetek

A betegség sokszor nem is elsődlegesen emésztőszervi tünettel jelentkezik, hanem a felszívódási zavar következtében kialakuló valamilyen hiánybetegségként, utóbbiak egymással kombinálódhatnak is.[23] Ezek változatos tüneteket okozhatnak (pl. általános rossz közérzet, fáradékonyság, fejfájás, pszichés problémák, hajhullás, stb.). A lisztérzékeny betegekben az átlagnépességhez képest jelentősen gyakrabban alakulnak ki egyéb autoimmun betegségek is.[2][24]

Társuló betegségek

A lisztérzékenység sokszor egyéb betegségekkel együttesen fordul elő, ezek többsége szintén autoimmun természetű. Ismeretük több szempontból is fontos; egyrészt lehetséges, hogy ezek hívják fel a figyelmet az addig nem diagnosztizált lisztérzékenységre, másrészt ezek további kellemetlenségeket, panaszokat és szövődményeket okozhatnak, harmadrészt pedig a gluténmentes diéta jótékonyan hathat a lisztérzékenységhez társuló kórképekre is.[2]

1-es típusú cukorbetegség

Az 1-es típusú cukorbetegség (IDDM, vagy T1DM) és a lisztérzékenység kapcsolata rég óta jól ismert. Rendszerint a cukorbetegség jelentkezik előbb és később társul hozzá a cöliákia. Az IDDM-ben szenvedő betegek kb. 8 százalékában fordul elő lisztérzékenység,[25] ennek valószínűsége nagyobb, ha a cukorbetegség korán (<4 éves kor előtt) alakul ki.[26] A kapcsolat fordítva is igaz, a gyermekkorban felismert cöliákia esetén 20 éves korig fokozott az IDDM kockázata.[24] Mivel az IDDM-hez társuló cöliákia sokszor tünetszegény, ezért az IDDM diagnózisával egy időben ajánlott a betegek szűrése cöliákiára, melyre az autoantitestek kimutatása alkalmas, elsősorban a szöveti-transzglutamináz (tTG) és az endomízium elleni IgA, valamint a deaminált gliadin peptid (DGP) elleni IgA és IgG meghatározása.[25]
A két betegség közös hajlamosító génekkel rendelkezik, nevezetesen az antigén bemutatásban fontos MHC II molekulákat kódoló HLA-DQ2 és DQ8 allélok mindkét betegségben gyakoriak, a HLA-DQ2 a lisztérzékeny betegek 90, míg az IDDM-ben szenvedő egyének 55 százalékában jelen van, ugyanez a HLA-DQ8 vonatkozásában 10 és 70 százalék.[25] A HLA-DQ2-re homozigóta cukorbetegek 33 százalékában kimutathatóak tTG elleni antitestek, ez az arány a DQ2 és DQ8 negatív cukorbetegek körében mindössze 2 százalék.[25] A HLA gének mellett egyéb, nem-HLA génváltozatok is közös hajlamosító tényezői a két betegségnek.[27]
A cukorbetegségre rakódó lisztérzékenység további nehézségeket jelent a betegnek, hiszen a két kórkép együttes előfordulása esetén lényegesen szűkül a beteg által fogyasztható élelmiszerek köre, ami jelentősen rontja az életminőséget.[28]

Autoimmun pajzsmirigy betegségek

Az autoimmun pajzsmirigy betegségekben (pl. Graves-Basedow-kór és Hashimoto-thyreoiditis) szenvedő betegek kb. 2-7 százalékában jelenik meg cöliákia, míg a primeren lisztérzékenységgel diagnosztizált betegek kb. negyedében mutathatók ki pajzsmirigyellenes autoantitestek és kb. 10 százalékukban zavart is a pajzsmirigy működése.[24] Ellentmondásos az irodalom a tekintetben, hogy a gluténmentes diétával megelőzhetők vagy enyhíthetők-e a társuló pajzsmirigy betegségek, ugyanakkor a diéta jótékonyan hat a pajzsmirigyzavarokra adott gyógyszerek felszívódására.[28]

Dermatitis herpetiformis
Dermatitis herpetiformis

A dermatitis herpetiformisra (DH) a bőrön csoportosan, sokszor visszatérő jelleggel jelentkező apró kiütések és hólyagok jellemzőek, melyek erősen viszketnek, illetve égnek.[29] A betegség a lisztérzékeny egyének kb. negyedében fordul elő az életük folyamán, azonban a DH-s betegek mindegyikében kimutatható a lisztérzékenységre jellemző bélkárosodás, így a DH voltaképp a cöliákiát jelző állapotként fogható fel. Bár a glutén érzékenység minden DH-s betegben jelen van, klinikailag csak kb. a negyedükben jár ez malabszorpcióval.[30] Megjelenhet gyermekben és felnőttben egyaránt. A herpeszre hasonlító, viszkető elváltozások leggyakrabban szimmetrikusan, a két könyökön, a térdeken, vagy a vállakon jelentkeznek, de a test bármely pontján megjelenhetnek. Bőrbiopsziából végzett direkt immunfluoreszcens mikroszkópos vizsgálattal a betegségre a bőrben granulárisan látható IgA lerakódás jellemző. A gluténmentes diétával az állapot jól kezelhető, illetve megelőzhető. Akut kezelésként, átmenetileg dapszon is adható.[31]

Máj betegségek

A lisztérzékenység többféle máj és epeúti betegséggel járhat együtt. Gyakoriak az emelkedett májenzim értékek, ezek közül a leggyakoribb, a kezeletlen cöliákiás betegek mintegy felében kimutatható hipertranszaminázémia (emelkedett transzamináz enzim szintek), mely utóbbi szövettanilag májgyulladással (hepatitis) jár együtt, ami azonban diétával visszafordítható.[32] Enyhén emelkedett aszpartát-aminotranszferáz (AST vagy GOT) és alanin-aminotranszferáz (ALT vagy GPT) értékeken kívül általában nincs lényeges eltérés, a beteg esetleg fáradékonyságra panaszkodhat, vagy teljesen tünetmentes lehet. Sárgaság, aszcitesz, vagy lépmegnagyobbodás már jellemzően előrehaladott májbetegség esetén észlelhető. A kezeletlen cöliákiás betegeknek az átlagnépességhez képest jóval nagyobb kockázatuk van későbbi májkárosodás és májzsugor kialakulására. A leírtak miatt egyrészt a frissen diagnosztizált lisztérzékeny betegnél javasolják a májfunkciók ellenőrzését, másrészt ismeretlen eredetű májbetegség vagy májzsugor hátterében állhat addig fel nem ismert lisztérzékenység is.[32] Szövettanilag a a cöliákiára jellemző májgyulladás nem specifikus.
A cöliákiás hepatitisz mellett ritkábban autoimmun májbetegségek is társulhatnak a lisztérzékenységhez. A cöliákiás betegek kb. 3 százalékában primer biliáris cirrózis (PBC), míg kevesebb, mint 2 százalékukban autoimmun hepatitisz alakul ki.[24]

Egyéb

A korábban említetteken kívül ritkán egyéb betegségek is együtt járhatnak a cöliákiával. Autoimmun kórképek közül a Sjögren-szindrómában, az Addison-kórban és a juvenilis idiopátiás artritiszben (JIA) szenvedőkben gyakoribb a lisztérzékenység az átlagnépességhez képest.[24] Neurológiai betegségek a lisztérzékeny betegek kb. 10 százalékában fordulnak elő, és meglehetősen változatos tünetekkel járhatnak, jelentkezhet többek között migrén, mononeuritis multiplex, vagy glutén ataxia (GA) is.[33] A betegek egy részében IgA-deficiencia van jelen, ami a csökkent IgA ellenanyag szintek miatt megnehezíti a betegség diagnózisát, mivel a laboratóriumi vizsgálatokkal kimutatott kóros autoantitestek többsége is IgA izotípusú.[34] Társulhat különböző veleszületett fejlődési rendellenességekkel és betegségekkel is,[35] pl. Down-szindrómával[36] vagy Turner-szindrómával.[37] Ritkán szívizombántalmak (pl. dilatatív kardiomiopátia) is kialakulhatnak.[38]

Okai

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
Az elsődleges gluténforrás a búza. Emellett a rozs, az árpa, a zab, és a tönkölybúza tartalmaz glutént.

A betegséget a Triticeae nemzetségcsoportba tartozó gabonafélékben előforduló glutén váltja ki az arra veleszületett genetikai hajlammal rendelkező egyénekben.[4][39] Bár kétségkívül a táplálékkal bevitt glutén a fő kiváltó inger (ún. trigger hatás), számos egyéb környezeti tényező is szerepet játszhat a betegség kialakulásában, így felmerültek különböző vírus és baktérium fertőzések, illetve összefüggést találtak a korán befejezett szoptatás és a lisztérzékenység között is.[40] A genetikai meghatározottság jelentős, a betegek több, mint 95 százalékánál megtalálható a HLA DQ2 és a DQ8 humán leukocita antigének (HLA) kombinációja.[4] Az említett HLA típusok, bár hajlamosítanak a betegségre, önmagukban nem elegendők annak kialakulásához, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a kaukázusi emberrasszban kb. 30 százalékra tehető a HLA-DQ2 gyakorisága és búzát a döntő többségük fogyaszt, ugyanakkor a betegség előfordulása csak 1:100 fő,[41] vagyis számos egyéb genetikai és környezeti hatás is fontos a betegség kialakulása szempontjából.

Prolaminok

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Az allergének a glutén különböző alkotórészei. Pontos összetételük a gabonafajtól függ.[42]

  • Búza: α-/β/ω-gliadin, C-C-allergén, CBP2
  • Árpa: IAM1 és CMb amilázinhibitorok
  • Zab: A-, E- és F-avenin
  • Rozs: Szekalin

Genetika

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
A HLA-DQ típusú MHC II molekula szerepe az antigén-bemutatásban

A lisztérzékenység erős genetikai meghatározottsággal rendelkezik. Egyrészt egypetéjű ikrekben magas konkordanciát (kb. 70-80%) mutat,[43] másrészt a lisztérzékeny betegek elsőfokú rokonaiban (szülő, testvér, gyermek) is magas az előfordulása. Egy 2009-es tanulmányban például a lisztérzékeny betegek lánytestvériben 17,6 fiútestvéreiben 10,8, míg szüleikben 3,4 százalék volt a betegség prevalenciája.[44]
A legfőbb hajlamosító tényező az immunrendszer antigén-bemutatásában alapvető szerepet játszó MHC (angolul: Major Histocompatibility Complex) molekulákat kódoló HLA (Humán Leukocita Antigén) gének bizonyos génváltozatai, nevezetesen a HLA-DQ2 és a HLA-DQ8, melyek közül legalább az egyik a lisztérzékeny betegek több mint 95 százalékában jelen van.[44] Az immunrendszer antigén-bemutató sejtjeinek (angolul: APC, antigen presenting cell) felszínén helyet foglaló MHC II molekulák mutatják be a különböző antigéneket a CD4 pozitív helper T-limfocitáknak (Th-sejt).[45] Az MHC II molekulának több típusa létezik (HLA-DQ, DR és DP), melyek mind megtalálhatóak a klönböző antigénbemutató sejteken. Maga az MHC II egy alfa és egy béta fehérjeláncból álló ún. heterodimer, melynek láncait emberben a 6-os kromoszómán található HLA gének kódolják.[46] A lisztérzékenységgel ezek közül a HLA-DQ2 és a DQ8 mutat erős összefüggést. A HLA-DQA1 lókuszon található meg a HLA-DQ alfa láncát kódoló szakasz, míg a HLA-DQB1 a DQ típusú MHC béta láncát kódolja. Ezekből a különböző emberekben eltérő változatok fordulnak elő, és mivel a génkifejeződés kodomináns, egy adott emberben átíródik mind az anyai, mind apai kromoszómán helyet foglaló gén, vagyis egyetlen emberben összesen 2 féle alfa és béta lánc fejeződik ki, amik egymással kombinálódva összesen 4 féle DQ izoformát hozhatnak létre. HLA-DQ2 típusú MHC molekulát a béta láncot kódoló HLA-DQB1*0201 és DQB1*0202 allélok eredményeznek, az alfa lánc típusától függően további altípusai lehetnek (pl. DQ2.2, DQ2.3, DQ2.5). A HLA-DQ2 típusú MHC molekuláról bizonyított, hogy a többi formához képest erősebben képes megkötni a gliadint, és valószínűsíthetően ez vezet a kóros autoimmunitás kialakulásához.[47]

Egyéb környezeti hatások

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Előfordulása

A lisztérzékenység gyakorisága országonként nagy mértékben változó. A gyakoriságok aszerint is különböznek, hogy a betegséget a klinikai tünetek, vagy szérumvizsgálat alapján, szűrővizsgálattal állapítják-e meg.[14]

A szimptomatikus eseteket tekintve Dániában és az Amerikai Egyesült Államokban gyakorisága 1:10 000, míg Svédországban és Nagy-Britanniában ez az arány 1:300. A világátlag 1:3350. Szűrővizsgálattal ez az arány Németországban és Dániában 1:500, az Amerikai Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában 1:110, világátlagban 1:270.[14] Európában az előfordulási gyakoriság 1:75.[48]

A Svédországban Észak-Dániával szemben megnövekedett esetszám a svédeknél megszokott korai hozzátáplálásra vezethető vissza.[14] A túl korai hozzátáplálás növeli a lisztérzékenységre való hajlamot.[49] A Down-szindrómásoknál szintén nagyobb a lisztérzékenység kockázata. A betegség kialakulásában különösen két korcsoport érintett: a csecsemők és a negyedik évtizedben levők. A nők között gyakoribb, mint a férfiaknál.

Patofiziológia

A glutén több szakaszáról is ismert, hogy bajt okozhat. Ezek mind az alkoholban oldódó frakcióhoz tartoznak. Ezek a gliadinnak nevezett részek különösen sok prolint és glutamint tartalmaznak. Ezek az oligopeptidek (50-100 aminosavból álló anyagok) a lisztérzékenyekben bonyolult kölcsönhatásba lépnek a bél nyálkahártyájával, és az immunrendszerrel. A vékonybél nyálkahártyájának sejtjei különböző HLA-kat termelnek (HLA I, DR és DQ) a szokottnál nagyobb mennyiségben. A gliadinok a szokottnál több HLA-DQ2-antigénhez kapcsolódnak, amit tovább erősít a peptidből felszabaduló glutaminból képződő glutaminsav. A gliadin ezzel a módosulással jobban beleillik a HLA-fehérje „zsebébe”. A gliadinból és a HLA-DQ2-antigénnből képződő komplex kapcsolódik a speciális T-segítő fehérvérsejtekhez, ezzel beindítja a különböző gyulladáskeltő anyagok termelését (interferon-γ, TNF-α, interleukin-6 és interleukin-2)

A gyulladásban különböző antitestek termelődnek, amikről nem tudni, hogy közvetlenül okoznak-e lisztérzékenységet, vagy közvetve, autoimmun folyamatok által. A gliadin antitestjei mellett ugyanis autoantitestek is keletkeznek a testben fellelhető saját antigének ellen. Fő bűnösként a szöveti transzglutaminázt azonosították 1997-ben.

Ezek szerint a lisztérzékenység egy allergia és egy autoimmun betegség keverékének tekinthető. Az allergiát a gliadin váltja ki, míg a fő tünetekért a test saját struktúrái elleni autoimmun reakció a felelős. A gyulladás végül a bélfal sejtjeinek programozott sejthalálához vezet, ami a bélbolyhok pusztulását idézi elő.[49] Ezzel a sérüléssel a nyálkahártya már nem képes megfelelően ellátni feladatát, a tápanyagok felszívását és a vérbe juttatását.

Diagnosztika

A lisztérzékenység gyanúját megerősítheti a beteg előtörténete. Ezt pontosan, részletezve, a nem specifikus tünetekre kitérve kell előadni. Ha ez nem elég, akkor vérvizsgálat következik, amiben különöző antitesteket keresnek.

A fő tünet a felszívódási zavar és hasmenés. Szövettanilag a vékonybélből történő biopsziás mintavétel a vékonybél-bolyhok sorvadását és a vékonybél falának nyiroksejtes beszűrtségét mutatja. Ha glutén-mentes étrenden javul a beteg állapota, akkor igazoltnak tekinthető a kórkép.[48]

Vérvizsgálat

Általában gliadin elleni antitesteket (AGA) keresnek a vérplazmában, IgA és IgG típusúakat egyaránt. Ezen kívül meghatározzák a szöveti transzglutamináz elleni antitestek (tTG-A) szintjét is; ebből csak IgA típusúak vannak. A lisztérzékenyek 11%-a azonban nem tud elég IgA típusú antitestet termelni, ezért mérik az összes IgA típusú antitest mennyiségét is. Emellett arra is kell ügyelni, hogy a két éven aluli gyerekeknél a szöveti transzglutamináz elleni antitestek nem adnak megbízható eredményt, ezért náluk a gliadin elleni antitestek vizsgálata nagyobb jelentőséggel bír. A vérvizsgálat bevezetése óta a betegség már azoknál is felismerhető, akiknek a családjában már több lisztérzékeny is volt, de csak kevés vagy nem jellemző tünetet mutattak. A vékonybél elsorvadása miatt a bél tejcukor (laktóz)-bontó enzime (laktáz) hiányozni fog, ami a tejcukor adását követően szájon át mérhető hidrogénfelszabaduláshoz fog vezetni (a tejcukor nem bomlik le, a vastagbél mikrobái bontják és tejsav, szén-dioxid és hidrogén keletkezik). Ezen kívül kóros a D-Xilóz teszt, ami azon alapul, hogy emésztőenzim hiányában a D-xilóz nem szívódik fel, így vizeletbe a vese nem választja ki.

A szérumvizsgálat a diéta ellenőrzésére is alkalmas, hiszen a jól működő diéta megritkítja ezeket az antitesteket.[50]

Szövetvizsgálat

A károsodott nyálkahártya mikroszkópos képe

Ha a vérvizsgálat megerősíti a lisztérzékenység gyanúját, akkor még a vékonybélből is mintát kell venni. A biopsziát gyomortükrözés segítségével végzik, és a mintát a patkóbél nyálkahártyájából veszik. A szakorvos ezután mikroszkóp alatt vizsgálja a mintát. Kis nagyításnál (50-szeres) a felépítést, nagy nagyítás alatt a gyulladásos sejtek arányát nézi. A lisztérzékenység felismerésében döntő fontosságú a fedőrétegben jelenlevő lymphocyták száma.

Határesetben a szövetfestést követően tovább vizsgálják az immunrendszer jelenlevő sejtjeit (immunhisztológia), és meghatározzák a különféle fehérvérsejtek arányát. Az eredmény megítélésében aranyszabálynak számítanalk a Marsh-kritériumok:

  • a nyálkahártyában levő lymphocyták száma
  • a bélbolyhok hossza
  • a különféle sejtek aránya
  • a gyulladásos sejtek aránya a felszín alatti rétegben
  • a nyálkahártya kinézete egy speciális festésben.

Mindemellett a fertőzéses gyulladást a különböző lehetséges kórokozók utáni hiábavaló kutatás zárja ki.

Az 1990-ben megújított diagnosztikai kritériumok megkövetelik, hogy a diéta javulást hozzon a beteg számára. Az ellenőrző szövetvizsgálatot a korábbiaktól eltérően csak speciális esetekben ajánlják. Ilyenek például a diéta kétséges eredményei, vagy a kétséges diagnózis.[14]

Differenciáldiagnózis

Bár tipikus esetekben a betegségkép egyértelmű, sokszor más betegség is okozhatja még a tipikus, de nem specifikus szövetvizsgálati eredményt. Szóba jöhetnek még élelmiszerallergiák (tej- és szója fehérje), különböző bélfertőzések, autoimmun enteropátia, az immunrendszer betegségei. A tünetek mögött állhat még szervátültetés utáni kilökődés, citosztatikumok, hiányos táplálkozás, és mások. Kétes esetben próbaként bevezethető a gluténmentes diéta. Ha a tünetek enyhülnek, vagy elmúlnak, akkor a lisztérzékenység bebizonyosodott.

Egy további lehetőség a cisztás fibrózis, amit az izzadság kloridtartalmának vizsgálatával lehet kizárni. Mindezeken kívül ki kell zárni az olyan veleszületett betegségeket, mint a hasnyálmirigy-elégtelenség, különféle enzimhiányok (például laktáz- vagy szacharázhiány), a Crohn-betegség és a Whipple-kór.

Kezelése

A lisztérzékenységnek csak egyetlen hatékony kezelése létezik: a gluténmentes diéta, amit a legtöbb esetben élethossziglan kell tartani. Kezdetben célszerű a tejes ételek kerülése és a B12-vitamin pótlása vassal.[48] A betegség kezelése nagyon fontos, hiszen a kezeletlen betegeknél gyakrabban fordul elő a vékonybél rosszindulatú megbetegedése (Malignus lymphoma). Nagyon fontos, hogy a betegek megismerjék a számukra tiltott élelmiszereket. Napjainkra a termékeken kötelező feltüntetni a gluténmentes élelmiszereken az áthúzott búzakalászt, így jelezve, hogy a termék fogyasztható a diétázó betegek számára is.

A beteg számára tiltott élelmiszerek

  • Ha megnézzük a termék összetételét és olvasunk olyat, hogy "búza" akkor az tiltott élelmiszer.
  • Magvak, fűszerek és egyéb szemes áru, mivel azokra tapadásgátlót raknak, és az sokszor búzaliszt, vagy búzakeményítő.
  • Minden búzalisztből, rozslisztből készült kenyér, péksütemény, tészta.
  • Árpából készült élelmiszerek.
  • Zabpehely, müzli.

Minden nagy gluténtartalmú gabonaféle tiltott. Semmilyen formában sem fogyasztható búza, rozs, árpa, ezek hibridjei, tönkölybúza, vagy annak elődjei. A zabot kis mennyiségben, orvosi ellenőrzés mellett engedik Nagy-Britanniában és Finnországban.[51] Ennél nagyobb mennyiségben engedik a vadrizst.[52]

Külön figyelemmel kell lenni a feldolgozott élelmiszerekre és késztermékekre, hogy ne tartalmazzanak gluténtartalmú összetevőt. Mivel a glutént szívesen alkalmazzák emulgeátorként, stabilizátorként, vagy aromaanyagok hordozójaként, nem könnyű ezt felismerni.

A következő termékek szinte biztos, hogy glutént tartalmaznak:

  • Levesporok, leveskockák.
  • Instant kávé, kakaó.
  • Puding porok, csokoládé, fagylalt.
  • Felvágottak.
  • Gabonapárlatok (whisky, gin, vodka).

Fogyasztható élelmiszerek

Cirok: a gluténtartalmú gabonák pótlására
  • Húsok, halak.
  • Zöldségek, gyümölcsök.
  • Gyümölcspárlatok (gyümölcspálinkák, cider stb.).
  • Gluténmentes lisztből készült tészták.
  • Amaránt kifejezetten szükséges lehet, mivel a búza elhagyásával sok ásványi anyag nem szívódik fel megfelelően, ezért amarántmag fogyasztásával ezeket pótolni lehet.

A gluténtartalmú gabonafélék helyettesítésére alkalmazható köles, kukorica, rizs, amaránt, maniókagyökér, főzőbanán, hajdina, quinoa, teff, gesztenye, szója. Ezek egy részéből sört is készítenek.

A diéta elején egyes betegek a bélrendszer kiterjedt károsodása miatt nem képesek feldolgozni a tejet és a tejtermékeket, ezért ezt is figyelembe kell venni. Amíg a bélbolyhok nem regenerálódnak, addig ezek a betegek a tejet, tejtermékeket szójatejjel pótolhatják.[51]

Enzimpótlásos kezelés

Egyes kutatások szerint a lisztérzékenység enzimpótlással is kezelhető lenne. Sikerült ugyanis a csírázó magvakból enzimeket izolálni, amik a glutént kisebb részekre bontják. Ezeket a darabokat az ember szervezete már nem ismeri fel, így nem válthatnak ki autoimmun reakciót, ezért az étkezés előtt bevett tablettával a glutén ártalmatlanítható. A nehézséget a vékonybél és a gyomor PH-ja közötti különbség jelenti. Emellett a glutén emésztésének sebessége is döntő, mivel a teljes gluténmennyiségnek le kell bomlania, mielőtt még a vékonybélbe ér.[53]

EU-szabályozás

A lisztérzékenységben szenvedőknek szánt élelmiszerek összetételéről és címkézéséről szóló, 2009. január 20-i 41/2009/EK rendelet[54] lisztérzékeny szempontok szerint foglalkozik az élelmiszerek, kivéve a csecsemőtápszerek összetételével és megjelölésével. A rendelet határértékeket ad meg a gluténra, mivel nagyon nehéz teljesen gluténmentes élelmiszereket előállítani. A lisztérzékenyeknek ajánlott élelmiszerek lehetséges fokozatai:

  • „rendkívül kis gluténtartalmú'”: egy kilogramm élelmiszerben legfeljebb 100 mg glutén lehet
  • „gluténmentes”: a glutén aránya legfeljebb 20 mg/kg
  • „zabbal készült”: a glutén aránya legfeljebb 20 mg/kg, és a zab nem érintkezett búzával, rozzsal, árpával, vagy ezek hibridjeivel.

A rendeletet 2012. január 1-jétől kell alkalmazni.

Világnap

2002 óta május harmadik vasárnapja a lisztérzékenység és a gluténmentes táplálkozás világnapja. Az európai lisztérzékeny szövetségek közös szervezete hozta létre. Ezen a napon különféle rendezvényekkel hívják fel a nagyközönség figyelmét a lisztérzékenységre, és erősítik a lisztérzékenyek összetartását.

Története

A coeliakia az ógörög κοιλία, koilia (has, alsótest) szóból ered. Bár hasbetegséget Aretaiosz már a Kr. e. második században megemlítette, a lisztérzékenység felfedezőjének Samuel Geet tartják. 1888-ban írta le az általa „coeliac affection”-nek nevezett betegséget, amin egy főleg kisgyermekeket érintő emésztési zavart értett. 1950-ben H. W. Dicke azonosította a glutént, mint kiváltó tényezőt. A bélbolyhok pusztulását Margot Shiner figyelte meg 1957-ben Londonban. Egy évvel később E. Berger tudósított a gliadin elleni antitestekről, lehetővé téve a szérumdiagnosztika bevezetését.[14]

Jegyzetek

  1. ↑ Green PH, Cellier C. (2007. October). „Celiac disease.” (angol nyelven). N Engl J Med. 357 (17), 1731-43. o. DOI:10.1056/NEJMra071600. PMID 17960014.  
  2. ↑ a b c Di Sabatino A, Corazza GR. (2009. April). „Coeliac disease.” (angol nyelven). Lancet. 373 (9673), 1480-93. o. DOI:10.1016/S0140-6736(09)60254-3. PMID 19394538.  
  3. ↑ Inomata N. (2009. June). „Wheat allergy.” (angol nyelven). Curr Opin Allergy Clin Immunol. 9 (3), 238-43. o. DOI:10.1097/ACI.0b013e32832aa5bc. PMID 19318930.  
  4. ↑ a b c Gujral N, Freeman HJ, Thomson AB. (2012. November). „Celiac disease: Prevalence, diagnosis, pathogenesis and treatment” (angol nyelven). World J Gastroenterol. 18 (42), 6036-59. o. DOI:10.3748/wjg.v18.i42.6036. PMID 23155333.  
  5. ↑ Hausch F, Shan L, Santiago NA, Gray GM, Khosla C. (2002. October). „Intestinal digestive resistance of immunodominant gliadin peptides.” (angol nyelven). Am J Physiol Gastrointest Liver Physiol. 283 (4), G996-G1003. o. DOI:10.1152/ajpgi.00136.2002. PMID 12223360.  
  6. ↑ a b van Heel DA, West J. (2006. July). „Recent advances in coeliac disease.” (angol nyelven). Gut. 55 (7), 1037-46. o. DOI:10.1136/gut.2005.075119. PMID 16766754.  
  7. ↑ a b c Freeman HJ. (2009. December). „Adult celiac disease and its malignant complications.” (angol nyelven). Gut Liver. 3 (4), 237-46. o. DOI:10.5009/gnl.2009.3.4.237. PMID 20431755.  
  8. ↑ Kupper C (2005. April). „Dietary guidelines and implementation for celiac disease.” (angol nyelven). Gastroenterology. 128 (4 Suppl 1), S121-7. o. DOI:10.1053/j.gastro.2005.02.024. PMID 15825119.  
  9. ↑ Niewinski MM. (2008. April). „Advances in celiac disease and gluten-free diet.” (angol nyelven). J Am Diet Assoc. 108 (4), 661-72. o. DOI:10.1016/j.jada.2008.01.011. PMID 18375224.  
  10. ↑ Reilly NR, Green PH. (2012. July). „Epidemiology and clinical presentations of celiac disease.” (angol nyelven). Semin Immunopathol. 34 (4), 473-8. o. DOI:10.1007/s00281-012-0311-2. PMID 22526468.  
  11. ↑ Green PH, Lebwohl B, Greywoode R. (2015. May). „Celiac disease.” (angol nyelven). J Allergy Clin Immunol. 135 (5), 1099-1106. o. DOI:10.1016/j.jaci.2015.01.044. PMID 25956012.  
  12. ↑ a b Ludvigsson JF, Leffler DA, Bai JC, Biagi F, Fasano A, Green PH, Hadjivassiliou M, Kaukinen K, Kelly CP, Leonard JN, Lundin KE, Murray JA, Sanders DS, Walker MM, Zingone F, Ciacci C. (2013. January). „The Oslo definitions for coeliac disease and related terms.” (angol nyelven). Gut. 62 (1), 43-52. o. DOI:10.1136/gutjnl-2011-301346. PMID 22345659.  
  13. ↑ Tersigni C, Castellani R, de Waure C, Fattorossi A, De Spirito M, Gasbarrini A, Scambia G, Di Simone N. (2014. July-August). „Celiac disease and reproductive disorders: meta-analysis of epidemiologic associations and potential pathogenic mechanisms.” (angol nyelven). Hum Reprod Update. 20 (4), 582-93. o. DOI:10.1093/humupd/dmu007. PMID 24619876.  
  14. ↑ a b c d e f R. Keller: Klinische Symptomatik „Zöliakie, ein Eisberg“. In: Monatsschrift Kinderheilkunde. Heidelberg 151.2003, 706-714. ISSN 0026-9298
  15. ↑ Rashid M, Zarkadas M, Anca A, Limeback H. (2011). „Oral manifestations of celiac disease: a clinical guide for dentists.” (angol nyelven). J Can Dent Assoc. 77, b39. o. DOI:10.1136/gutjnl-2011-301346. PMID 21507289.  
  16. ↑ O'Leary C, Wieneke P, Buckley S, O'Regan P, Cronin CC, Quigley EM, Shanahan F. (2002. June). „Celiac disease and irritable bowel-type symptoms.” (angol nyelven). Am J Gastroenterol. 97 (6), 1463-7. o. DOI:10.1111/j.1572-0241.2002.05690.x. PMID 12094866.  
  17. ↑ Malamut G, Cellier C. (2013. September). „Refractory coeliac disease.” (angol nyelven). Curr Opin Oncol. 25 (5), 445-51. o. DOI:10.1097/01.cco.0000432526.47228.b6. PMID 23942290.  
  18. ↑ Malamut G, Chandesris O, Verkarre V, et al. (2013. May). „Enteropathy associated T cell lymphoma in celiac disease: a large retrospective study.” (angol nyelven). Dig Liver Dis. 45 (5), 377-84. o. DOI:10.1016/j.dld.2012.12.001. PMID 23313469.  
  19. ↑ Brousse N, Meijer JW. (2005. May). „Malignant complications of coeliac disease.” (angol nyelven). Best Pract Res Clin Gastroenterol. 19 (3), 401-12. o. DOI:10.1016/j.bpg.2005.02.002. PMID 15925845.  
  20. ↑ Harper JW, Holleran SF, Ramakrishnan R, Bhagat G, Green PH. (2007. November). „Anemia in celiac disease is multifactorial in etiology.” (angol nyelven). Am J Hematol. 82 (11), 996-100. o. DOI:10.1155/2013/127589. PMID 17636474.  
  21. ↑ Kemppainen T, Kröger H, Janatuinen E, et al. (1999. March). „Osteoporosis in adult patients with celiac disease.” (angol nyelven). Bone. 24 (3), 249-55. o. DOI:10.1016/S8756-3282(98)00178-1. PMID 10071918.  
  22. ↑ Hjelle AM, Apalset E, Mielnik P, Bollerslev J, Lundin KE, Tell GS. (2014. June). „Celiac disease and risk of fracture in adults--a review.” (angol nyelven). Osteoporos Int. 25 (6), 1667-76. o. DOI:10.1007/s00198-014-2683-8. PMID 24691647.  
  23. ↑ Pinto-Sánchez MI, Bercik P, Verdu EF, Bai JC. (2015). „Extraintestinal manifestations of celiac disease.” (angol nyelven). Dig Dis. 33 (2), 147-54. o. DOI:10.1159/000369541. PMID 25925916.  
  24. ↑ a b c d e Lauret E, Rodrigo L. (2013). „Celiac disease and autoimmune-associated conditions.” (angol nyelven). Biomed Res Int. 2013, 127589. o. DOI:10.1155/2013/127589. PMID 23984314.  
  25. ↑ a b c d Cohn A, Sofia AM, Kupfer SS. (2014. August). „Type 1 diabetes and celiac disease: clinical overlap and new insights into disease pathogenesis.” (angol nyelven). Curr Diab Rep. 14 (8), 517. o. DOI:10.1007/s11892-014-0517-x. PMID 24952108.  
  26. ↑ Cerutti F, Bruno G, Chiarelli F, Lorini R, Meschi F, Sacchetti C; Diabetes Study Group of the Italian Society of Pediatric Endocrinology and Diabetology. (2004. June). „Younger age at onset and sex predict celiac disease in children and adolescents with type 1 diabetes: an Italian multicenter study.” (angol nyelven). Diabetes Care. 27 (6), 1294-8. o. DOI:10.2337/diacare.27.6.1294. PMID 15161778.  
  27. ↑ Smyth DJ, Plagnol V, Walker NM, et al. (2008. December). „Shared and distinct genetic variants in type 1 diabetes and celiac disease.” (angol nyelven). N Engl J Med. 359 (26), 2767-77. o. DOI:10.1056/NEJMoa0807917. PMID 19073967.  
  28. ↑ a b Bakker SF, Pouwer F, Tushuizen ME, Hoogma RP, Mulder CJ, Simsek S. (2013. July). „Compromised quality of life in patients with both Type 1 diabetes mellitus and coeliac disease.” (angol nyelven). Diabet Med. 30 (7), 835-9. o. DOI:10.1111/dme.12205. PMID 23534496.   Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke, „pmid23534496” nevű forráshivatkozás többször van definiálva eltérő tartalommal
  29. ↑ Kárpáti S. (2012. January-February). „Dermatitis herpetiformis.” (angol nyelven). Clin Dermatol. 30 (1), 56-9. o. DOI:10.1016/j.clindermatol.2011.03.010. PMID 22137227.  
  30. ↑ Mendes FB, Hissa-Elian A, Abreu MA, Gonçalves VS. (2013. August). „Review: dermatitis herpetiformis.” (angol nyelven). An Bras Dermatol. 88 (4), 594-9. o. DOI:10.1590/abd1806-4841.20131775. PMID 24068131.  
  31. ↑ Cardones AR, Hall RP 3rd. (2012. May). „Management of dermatitis herpetiformis.” (angol nyelven). Immunol Allergy Clin North Am. 32 (2), 275-81. o. DOI:10.1016/j.iac.2012.04.007. PMID 22560140.  
  32. ↑ a b Rubio-Tapia A, Murray JA. (2008. December). „Liver involvement in celiac disease.” (angol nyelven). Minerva Med. 99 (6), 595-604. o. PMID 19034257.  
  33. ↑ Bushara KO. (2005. April). „Neurologic presentation of celiac disease.” (angol nyelven). Gastroenterology. 128 (4 Suppl 1), s92-7. o. DOI:10.1053/j.gastro.2005.02.018. PMID 15825133.  
  34. ↑ McGowan KE, Lyon ME, Butzner JD. (2008. July). „Celiac disease and IgA deficiency: complications of serological testing approaches encountered in the clinic.” (angol nyelven). Clin Chem. 54 (7), 1203-9. o. DOI:10.1373/clinchem.2008.103606. PMID 18487281.  
  35. ↑ Wingren CJ, Agardh D, Merlo J. (2012. December). „Congenital anomalies and childhood celiac disease in Sweden.” (angol nyelven). J Pediatr Gastroenterol Nutr. 55 (6), 736-9. o. DOI:10.1097/MPG.0b013e318269f19d. PMID 22847461.  
  36. ↑ Mårild K, Stephansson O, Grahnquist L, Cnattingius S, Söderman G, Ludvigsson JF. (2013. July). „Down syndrome is associated with elevated risk of celiac disease: a nationwide case-control study.” (angol nyelven). J Pediatr. 163 (1), 237-42. o. DOI:10.1016/j.jpeds.2012.12.087. PMID 23399451.  
  37. ↑ Bonamico M, Bottaro G, Pasquino AM, Caruso-Nicoletti M, Mariani P, Gemme G, Paradiso E, Ragusa MC, Spina M. (1998. May). „Celiac disease and Turner syndrome.” (angol nyelven). J Pediatr Gastroenterol Nutr. 26 (5), 496-9. o. PMID 9586758.  
  38. ↑ Emilsson L, Andersson B, Elfström P, Green PH, Ludvigsson JF. (2012. June). „Risk of idiopathic dilated cardiomyopathy in 29 000 patients with celiac disease.” (angol nyelven). J Am Heart Assoc. 1 (3), e001594. o. DOI:10.1161/JAHA.112.001594. PMID 23130142.  
  39. ↑ Sollid LM. (2002. September). „Coeliac disease: dissecting a complex inflammatory disorder.” (angol nyelven). Nat Rev Immunol. 2 (9), 647-55. o. DOI:10.1038/nri885. PMID 12209133.  
  40. ↑ Akobeng AK, Ramanan AV, Buchan I, Heller RF. (2006. January). „Effect of breast feeding on risk of coeliac disease: a systematic review and meta-analysis of observational studies.” (angol nyelven). Arch Dis Child. 91 (1), 39-43. o. PMID 16287899.  
  41. ↑ Heap GA, van Heel DA. (2009. December). „Genetics and pathogenesis of coeliac disease.” (angol nyelven). Semin Immunol. 21 (6), 346-54. o. DOI:10.1016/j.smim.2009.04.001. PMID 19443237.  
  42. ↑ Jacqueline Coutts, Richard Fielder: Management of Food Allergens. Wiley-Blackwell, ISBN 1-4051-6758-0, S. 157ff.
  43. ↑ Nisticò L, Fagnani C, Coto I, Percopo S, Cotichini R, Limongelli MG, Paparo F, D'Alfonso S, Giordano M, Sferlazzas C, Magazzù G, Momigliano-Richiardi P, Greco L, Stazi MA. (2006. June). „Concordance, disease progression, and heritability of coeliac disease in Italian twins.” (angol nyelven). Gut. 55 (6), 803-8. o. PMID 16354797.  
  44. ↑ a b Megiorni F, Mora B, Bonamico M, Barbato M, Nenna R, Maiella G, Lulli P, Mazzilli MC. (2009. January). „HLA-DQ and risk gradient for celiac disease.” (angol nyelven). Hum Immunol. 70 (1), 55-9. o. DOI:10.1016/j.humimm.2008.10.018. PMID 19027045.  
  45. ↑ Neefjes J, Jongsma ML, Paul P, Bakke O. (2011. November). „Towards a systems understanding of MHC class I and MHC class II antigen presentation.” (angol nyelven). Nat Rev Immunol. 11 (12), 823-36. o. DOI:10.1038/nri3084. PMID 22076556.  
  46. ↑ Temme S, Kämper N, Koch N. (2013). „Assembly of matched alpha/beta subunits to HLA class II peptide receptors.” (angol nyelven). Methods Mol Biol. 960, 433-45. o. DOI:10.1007/978-1-62703-218-6_32. PMID 23329505.  
  47. ↑ Schuppan D, Junker Y, Barisani D. (2009. December). „Celiac disease: from pathogenesis to novel therapies.” (angol nyelven). Gastroenterology. 137 (6), 1912-23. o. DOI:10.1053/j.gastro.2009.09.008. PMID 19766641.  
  48. ↑ a b c Herold, Belgyógyászat, magyar főszerkesztő: Dr. Romics László
  49. ↑ a b K. P. Zimmer: Pathophysiologie der Zöliakie. In: Monatsschrift Kinderheilkunde. Heidelberg 151.2003, 698-705. ISSN 0026-9298
  50. ↑ S. Buderus, M. J. Lentze: Serologische Diagnostik der Zöliakie. In: Monatsschrift Kinderheilkunde. Heidelberg 151.2003, 715-718. ISSN 0026-9298
  51. ↑ a b A. van Teeffelen-Heithoff: Diätetische Grundlagen der Zöliakiebehandlung. In: Monatsschrift Kinderheilkunde. Heidelberg 151.2003, 719-725. ISSN 0026-9298
  52. ↑ DZG aktuell. 2005,1, S.29. ISSN 0947-5222
  53. ↑ Süddeutsche Zeitung. München 176.2006, 16. ISSN 0174-4917
  54. ↑ A Bizottság 41/2009/EK rendelete (2009. január 20.) a lisztérzékenységben szenvedőknek szánt élelmiszerek összetételéről és címkézéséről

Források

További információk

 Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést.
A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lisztérzékenység&oldid=16122639”