„Lív nyelv” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Címkék: Hullámos ő – kalapos ű HTML-sortörés |
||
334. sor: | 334. sor: | ||
# Mind a '''lívben''', mind a hozzá igazán közel álló '''észtben''' megtalálhatjuk az úgynevezett parancsoló avagy jusszív módot, ennek jele mindkét nyelv esetében a felszólító mód PFU ''*-k'' jeléből alakult ki, ezen funkcióját és a felszólító módtól elkülönülő alakját azonban csak ebben a két nyelvben találjuk meg. Az észtben ''-gu'',a lívben ''-õg'' formában. |
# Mind a '''lívben''', mind a hozzá igazán közel álló '''észtben''' megtalálhatjuk az úgynevezett parancsoló avagy jusszív módot, ennek jele mindkét nyelv esetében a felszólító mód PFU ''*-k'' jeléből alakult ki, ezen funkcióját és a felszólító módtól elkülönülő alakját azonban csak ebben a két nyelvben találjuk meg. Az észtben ''-gu'',a lívben ''-õg'' formában. |
||
# Bár az észtben és a lívben is létezik referatív mód, de '''csak a lívben''' szolgál ennek kifejezésére a létigével álló ''-iji/-ji'' képzős alak, a referatív mód minden valószínűség szerint balti hatásra honosodott meg, és mind az észt, mind a lív önállóan honosította meg saját belső elemeinek a felhasználásával. |
# Bár az észtben és a lívben is létezik referatív mód, de '''csak a lívben''' szolgál ennek kifejezésére a létigével álló ''-iji/-ji'' képzős alak, a referatív mód minden valószínűség szerint balti hatásra honosodott meg, és mind az észt, mind a lív önállóan honosította meg saját belső elemeinek a felhasználásával. |
||
===A lív igeragozási rendszer=== |
|||
A lív igéknek: |
|||
* '''hat személye''': három személy az egyes és három a többes számban; |
|||
* '''hat módja''': kijelentő mód (indicativus), felszólító mód (imperativus), feltételes mód (condicionális),<br />parancsoló mód (jussiv), referatív mód (quotativus) és kötelező mód (debitivus); |
|||
* '''öt igeideje''': egyszerű jelen (praesens) és múlt (praeteritum),<br />valamint összetett jelen (perfectum), múlt (plusquamperfectum) és jövő idő (futurum perfectum) |
|||
* '''két igeneme''': cselekvő (activ) és szenvedő (passiv) igeneme van. |
|||
A '''parancsoló mód''' közvetett parancsolást kifejez ki, tulajdonképpen a felszólító módot helyettesíti a mellékmondatokban. |
|||
* ''Pōlab jumāltõ, laz ta tulgõ ja äbțõg.'' Kérjük istent, hogy jöjjön és segítsen. |
|||
* ''Ma brīḑiz tǟnda, algõ ta nei rõkāndõg.'' ’Figyelmeztettem őt, hogy ezt ne mondja.’ |
|||
'''Referatív módban''' olyan kijelentések állnak, amelyeket a beszélő valaki mástól vett át, az állítással vagy nem ért egyet, vagy nincs tisztában annak igazságtartalmával. Gyakran mellékmondatokban fordul elő. |
|||
* ''Tämpõ līji prēmijd jaggimi.'' ’(Állítólag) ma van a prémium osztása.’ |
|||
* ''Lešti vejjõm vadāks līvlizt vȯļļid oppõnd sǭrlizt kädst.'' ’A tőkehal vaddal [speciális háló] való kifogását a lívek (állítólag) a Saaremaa-beleiktől tanulták.’ |
|||
A '''kötelező mód''' kötelességet, kötelezettséget fejez ki szerkezet formájában. A kötelező mód különleges a módok között, mivel, akire vagy amire a kötelezettség hárul, a mondatban részes esetben áll. Egy szerkezeten a kötelező módon túl más módok jelei vagy segédszavai is megjelenhetnek. |
|||
* ''Vīļa um agāņi, siedā um tīemõst pūdõks.'' ’A gabona pelyvás, meg kell tisztítani.’ |
|||
* ''Mäddõn vȯlks vȯnd ätsmidēgõst mǟngamõst.'' ’Kellett volna játszanunk valamit.’ |
|||
Az egyszerű igeidőkön túl a lívben található még egy '''összetett''' jelen idő is, amely a múltban kezdődő, de a jelenig ható cselekvések történések igeideje, és egy összetett múlt, amely régmúltat vagy az egyszerű múlt időhöz képest előidejűséget fejez ki. |
|||
* ''Siz täm āigis, ku ta um läpš vȯnd.'' ’Azokban az időkben, amikor ő gyerek volt.’ |
|||
* ''Ta mǟdliz pigātagā amḑi kūožidi, kus ta igāniz vȯļ kǟnd.'' ’Eszébe jutott szinte az összes hely, ahol (korábban) járt.’ |
|||
A lívben jelen idejű alakok kifejezik ki a '''jövő időt'''. Ugyan létezik összetett jövő idő, amely előidejűséget fejez ki, de ez gyakorlatilag nincs használatban. |
|||
* ''Ma altõb tūlda, siz līb sieldõm.'' ’Meggyújtom a tüzet, és akkor lesz fény.’ |
|||
* ''Ma tulāb ildīņ, ku līb aigõ.'' ’Azonnal jövök, így lesz idő.’ |
|||
* ''Sīḑštīž mēg irgõm aigõ.'' ’Innen fogjuk kezdeni mérni.’ |
|||
==Szövegminta== |
==Szövegminta== |
A lap 2015. június 25., 18:21-kori változata
Lív nyelv līvõ kēļ, rāndakēļ | |
Beszélik | Lettország Észtország |
Terület | Baltikum |
Színhelye és használata | kihalt 2013-ban[1] |
Beszélők száma | második nyelvként: B1 fokon kb. 40, A1-A2 fokon kb. 210[2] fő |
Nyelvcsalád | Uráli nyelvcsalád Finnugor nyelvcsalád Finn-permi nyelvek Finn-volgai nyelvek Balti-finn nyelvek Déli csoport |
Írásrendszer | latin írás |
Nyelvkódok | |
ISO 639-3 | liv |
A Lív Partvidék védett kulturális-történeti övezet, amely 12 települést foglal magába Lettország Kurlandi-félszigetének észak-nyugati csücskén. | |
A Wikimédia Commons tartalmaz līvõ kēļ, rāndakēļ témájú médiaállományokat. |
A lív nyelv (lívül: rāndakēļ ’parti nyelv’, līvõ kēļ ’lív nyelv’; lettül: lībiešu valoda ’lív nyelv’) a finnugor nyelvek balti-finn ágának déli csoportjához tartozó nyelv, amelyet a mai Lettország nyugati területén beszéltek. A lív nyelv 2013-ban hivatalosan kihalt az utolsó anyanyelvi beszélő halálával[1], mióta azonban Lettországban az egyetemen tanulható, a lett egyetemi ifjúság szűk körének tanult nyelve lett. A lív nyelv nem tévesztendő össze a lett nyelv lív nyelvjárásával.
Rokonnyelvei közül az észt áll hozzá a legközelebb, és ez hatott rá a leginkább, bár sok balti-finn tulajdonságát megőrizte, nagy hatást gyakorolt rá a lett nyelv is, amely hatás megmutatkozik mind a hangtan, mind a grammatika, mind a szókészlet területén. Különlegessége, hogy a lívben találjuk a legkevesebb névszói esetet a balti-finn nyelvek közül. Az egyes szavak esetében fellépő tőbelseji váltakozások és a többes számban megfigyelhető többesszámjel- és esetrag-egybeolvadások miatt a lív tett szert a legtöbb flektáló tulajdonságra a finnségi nyelvek közül. Egyedül itt őrződött meg a datívusz-rag. A lívben nem létezik a fokváltakozás jelensége. A lívben maradt meg a legjobban a tagadó ige ragozása.
Története
A lívekről úgy tartják, hogy a balti-finn népek egy önálló törzse volt, amely hajdan egész Livónia területén élt. A Baltikum folyamatos háborúskodásai azonban őket sem kímélték, és a lív népesség folyamatosan asszimilálódott a lett nyelvű lakosságba.
A lívek és a lív nyelv első tudományos igényű viszgálata Andreas Johan Sjögren finn nyelvész és etnográfus, valamint Ferdinand Johann Wiedemann észt nyelvész és botanikus nevéhez kötődik. A két tudós az 1840-es és 50-es években többször jártak a lívek lakta területeken. A lívnek akkoriban két nyelvjárása volt ismert: a nyugati avagy kurlandi és a keleti avagy livlandi, Sjögren expedíciói idején már csak igen kevés kurlandi lívvel találkozott, a beszélők asszimilálódásával a keleti nyelvjárás hamarosan eltűnt.
Egyes források[3] három nyelvjárást különböztetnek meg, a nyugatin és a keletin kívül beszélnek egy központi avagy īrai nyelvjárásról (a lív Īra, lettül Lielirbe város nevéből), amely a nyugati alnyelvjrásnak tekinthető. A keleti és a nyugati nyelvjárás között csekély volt az eltérés, főleg magánhangzó-különbségekre korlátozódott. A keleti nyelvjárásban megtalálható volt az ö, ő és az ü, ű hangok, amelyek a nyugatiból hiányoznak.
Az első lív nyelvű könyvet Sjögren és Wiedemann adták ki Londonban 1863-ban, amely a Máté evangéliumának keleti és nyugati nyelvjárásbeli fordítása volt[4]. További művek is megjelentek a tollukból: Sjörgen Zur Ethnographie Livlands című néprajzi műve 1849-ben, valamint kettejük közös munkája, az első lív nyelvtan a Livische Grammatik nebst Sprachproben és az első lív szótár Livisch-deutsches und deutsch-livisches Wörterbuch 1861-ben.
-
Andreas Johan Sjögren
(1794 Iitti – 1855 Szentpétervár) finn nyelvész, történész és etnográfus. -
Lauri Einari Kettunen
(1885 Joroinen – 1963 Helsinki) finn nyelvész, a finn és déli finnségi nyelvek kutatója, a tartui és a helsinki egyetem professzora. -
Oskar Loorits
(1900 Kõpu – 1961 Uppsala) észt néprajzkutató, az észt tudományos akadémia tagja, aki lív énekeket és meséket gyűjtött.
A nyelvészeti és néprajzi munkáknak az első világháború vetett véget. Az országhatáron élő néhány ezres lív közösség nagy részét kitelepítették. Az orosz forradalom után, 1918-ban Lettország kikiáltotta a függetlenségét, kezdetét vették a lett és a lív nemzeti mozgalmak. 1921 és 1926 között Lauri Kettunen finn nyelvész és Oskar Loorits észt enográfus öt lív nyelvű olvasókönyv jelent meg, ekkor alakult ki a ma is használatos, lett és észt helyesírási elveken alapuló lív irásrendszer. A kibontakozó lív nemzeti mozgalom egyik vezérlalkja Kōrli Stalte (németül: Karl Stalte, lettül: Kārlis Stalte), költő és műfordító volt. 1923-ban megalapították a Lív Szövetséget (lívül: Līvõd Īd, lettül: Līvu Savienību), a Szövetség otthonát jelentő Lív Házat finn, észt, lett és magyar támogatással építették meg a legnépesebb lív városban Mazirbében 1939-ben. Stalte vezetésével alakították ki a lív nemzeti jelképeket is, a költő Hazám című verse lett a lív hímnusz. 1939-ben kiadott egy 106 verset tartalmazó könyvet Līvlist vaimli loulrāntõz (A lívek vallásos énekkönyve) címmel, 1942-ben jelent meg Újszövetség-fordítása.
A két világháború közötti koszak volt a lív nyelvű irodalom virágkora, a korszakban mintegy 50 lív vonatkozású kiadvány látott napvilágot, többek között a Līvli című folyórat, amelyet minden hónapban térítés nélkül kaptak a lív családok 1931 és 1939 között. A lívet a helyi iskolákban anyanyelvként kezdték tanítani.
A második világháború emigrálásai és deportálásai nyomán az egységes, néhány ezres lív nyelvű közösség szinte teljesen eltűnt, az 1950-es évekre nem maradt egyetlen lív nyelvű fau sem. Az 1980-as években azonban ismét megújulási mozgalom kezdődött. Lettország ismételt függetlenné válása után 1991-ben a lett kormány létrehozta a Lív Partvidék (lívül: Līvõd Rānda, lettül: Lībiešu krasts) elnevezésű védett lív kulturális-történeti területet. 1993-ben ismét felavatták a Lív Házat, ahol 1994-ben pedig tudományos konferenciát tartottak régészeti, néprajzi, nyelvészeti és irodalmi témákban, amely során pontosították a lív helyesírást. Az 1999-es lett nyelvtörvény a lívet olyan nyelvvé nyílvánította, amelynek megőrzését az állam magára vállalta. A törvény szerint a lív Lettország egyik őshonos nyelve.
|
|
Ennek eredményeként az a furcsa helyzet állt elő, hogy míg az ország lakosságának 30%-át kitevő, kb. 900 ezres orosz kisebbség[6] nyelve semmilyen hivatalos státusszal nem bír, addig a gyakorlatilag kihalt lív a törvény alapján megőrzendőnek, védendőnek és fejlesztendőnek számít.
A lívek a világháborús kitelepítések és a migráció miatt a világ szétszórtan élnek (elsősorban Lettországban, Észtországban, Oroszországban, Kanadában, az Egyesült Államokban és Svédországban), ezért a sajtó már többször tudósított az utolsó anyanyelvi lív haláláról: 2002-ben Pauline Kļavi, 2007-ben Valda Marija Šuvcānete, 2010-ben pedig Erna Vanagat halálakor.
2009-ben hunyt el az 1921-es születésű Viktor Berthold, aki még lívül beszélő családban nőtt fel, és csak az iskolában kezdett lettül tanulni. "A második világháború után több nyelvésznek is adatközlője volt, a kilencvenes években lív nyelvi táborokban gyerekeket tanított anyanyelvére."[7] Viktor Berthold Grizelda Kristiņa unokatestvére volt.
Grizelda Kristiņa 103 éves korában hunyt el 2013-ban. 1910-ben született, családja 1944-ben emigrált Kanadába. "Hangját egy cd őrzi, melyen a Līvõ kēļ (Lív nyelv) lív nyelvkönyv olvasmányainak szövegét olvassa fel"[8]. Jelenleg úgy tudjuk, ő volt az utolsó, aki a lívet anyanyelvként beszélte.
A lív nyelvet jelenleg a Tartui Egyetemen (Tartu Ülikool), a Helsinki Egyetemen (Helsingin Yliopisto), a Lett Tudományegyetemen (Latvijas Universitāte) és Lettország Kulturális Akadémiáján (Latvijas Kultūras akadēmija) is tanítják, és körülbelül 250-en beszélik második nyelvként valamilyen szinten[2]. Napjainkban mintegy 200-an vallják magukat lívnek Lettországban [9], ők bár lettül beszélnek a mindennapokban, rendszeresen összegyűlnek, hogy egymással találozzanak, és hogy a nyelvet gyakorolják[10].
Hangtan és hangjelölés
Magánhangzók
IPA | [ɑ] | [ɑː] | [æ] | [æ:] | [ɛ] | [ɛː] | [i] | [iː] | [o] | [oː] | [ʊ] | [ʊː] | [ø] | [øː] | [ɤ] | [ɤː] | [u] | [uː] | [y] | [yː] |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
magyar | (ȧ) | á | – | – | ë | é | i | í | o | ó | – | – | ö | ő | – | – | u | ú | ü | ű |
észt | a | aa | ä | ää | e | ee | i | ii | o | oo | – | – | ö | öö | õ | õõ | u | uu | ü | üü |
lív | a | ā | ä | ǟ | e | ē | i | ī | o | ō | ȯ | ȱ | (ö) | (ȫ) | õ | ȭ | u | ū | (ü) | (ǖ) |
lett | a | ā | e | ē | e | ē | i | ī | o | o | – | – | – | – | – | – | u | ū | – | – |
A magánhangzók tekintetében a lív hangrendszer közelebb áll az észthez: a lívnek és az észtnek sokkal több közös hangja van; a lív helyesírás mégis a lett hangjelölési elveket követi. Míg az észtben a magánhangzók hosszúságát betűkettőzés, addig a lettben és a lívben a betű fölött elhelyezett vízszintes vonal, a makron[11] jelöli.
Az a betű mind a három nyelvben a rövid á hangot takarja az indoeurópai és a finnugor nyelvekhez hasonlóan.
Az ä nyílt e-t jelöl, amely a magyar a hang elöl képzett párja, ejtése az a és az e hang között van. Mind a három nyelvben megkülönböztetik az ä-t és az e-t egymástól, de a lettben a különbséget a helyesírás nem tükrözi. Viszont amikor egy szó átkerült a lettből a lívbe, a lív helyesírás megmutatja a hang minőségét, pl.: lett bez ’nélkül’, lív bäs ’nélkül’.
Ugyanez igaz az o esetében is, ugyanis a lett helyesírás nem különbözteti meg a rövid és a hosszú o hangot. Ez avval magyarázható, hogy a lettben történetileg hiányzott az o hang, az ugyanis összeolvadt az a hanggal, az o betű pedig az ou diftongus jelölésére szolgált. A rövid és a hosszú o idegen eredetű szavakkal került vissza a nyelvbe, pl.: oktobris = oktōbris. A lívben található lett jövevényszavakban az uo diftongusként jelenik meg, pl.: toumär ’de, viszont’ lett tomēr ’de, viszont’.
Az ȯ egy sajátos, az u és az o között található hang. Nem túl gyakori, csak néhány szóban fordul elő (főként a létige bizonyos alakjaiban és egypár névszóban).
Az õ egy centrálisan képzett hang, amely a magyar ö hangra hasonlít, de nem labiális, azaz az ajak nem kerekített az ejtéskor. Az õ hang megtalálható a lívben, az észtben és a võróban is, sajátos déli balti finn hang.
Az ö és az ü hangok (ez utóbbit korábban y-nal is jelölték finn mintára) a ma már nem fordulnak elő a nyelvben. Korábban még őrződött egyes nyelvjárásokban, de a mai egységesített lívben már nem jelennek meg. Az ö minden formájában eltűnt, jellemzően ie/īe diftongus lett belőle, pl.: észt köha : lív kiev ’köhögés’; észt öö : lív īe ’éjszaka’; a közfinn ö-t tartalmazó diftongusai viszont már az észtben sincsenek meg, pl.: finn löytää : észt leidma : lív lieudõ ’talál’. Az ü i-ként, az ǖ ī-ként folytatódott, pl.: finn sydän : észt süda : lív sidām ’szív’; észt küün : lív kīņ ’istálló’; diftongusként mély hangrendű lett, pl.: finn täysi : észt täis : lív tauž ’tele’.
Diftongusok
A lívben jellemzőek az i és az u utótagú diftongusok. A következő kettőshangzók találhatók meg a nyelvben: ai, ei, ie, ȯi, oi, õi, ou, õu, iu, ui, äu, uo.
előtag | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
a | ä | e | i | o | ȯ | õ | u | ||
utótag | e | – | – | – | ie | – | – | – | – |
i | ai | – | ei | – | – | ȯi | õi | ui | |
o | – | – | – | – | – | – | – | uo | |
u | – | äu | – | iu | ou | – | õu | – |
Mássalhangzók
A nem palatális mássalhangzók írásképe és kiejtése megegyezik a magyarral két kivételtől eltekintve. A c hangot – eltérően a lett megfelelőjével – ts hangkapcsolatként írják. Az s hangértéke a legtöbb nyelvhez hasonlóan sz. Az észtben a c, f és z hangok csak idegen eredetű szavakban fordulnak elő.
IPA | [b] | [t͡s] | [d] | [f] | [ɡ] | [h] | [j] | [k] | [l] | [m] | [n] | [p] | [r] | [s] | [t] | [v] | [z] |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
magyar | b | c | d | f | g | h | j | k | l | m | n | p | r | sz | t | v | z |
észt | b | (c) | d | (f) | g | h | j | k | l | m | n | p | r | s | t | v | (z) |
lív | b | ts | d | f | g | h | j | k | l | m | n | p | r | s | t | v | z |
lett | b | c | d | f | g | h | j | k | l | m | n | p | r | s | t | v | z |
A lívben létezik a nem palatális és a palatális hangok szembenállása, amely jelentés-megkülönböztető szereppel bír, és az írásrendszer is jelöli. A nem palatális-palatális szembenállás fonológiai és nem fonetikai természetű, azaz - ellentétben a a litvánnal vagy az orosszal - nem a hang környezetétől függ, vagyis nem lágy-kemény korreláció. Ebből a szempontból a lív a letthez hasonlít leginkább, a két nyelvben ugyanazokat a palatális hangokat találhatók meg.
IPA | [t͡ʃ] | [ɟ] | [ʎ] | [ɲ] | [rʲ] | [ʃ] | [c] | [ʒ] |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
magyar | cs | gy | (ly) | ny | – | s | ty | zs |
észt | – | – | (l’) | (n’) | – | (š) | (t’) | – |
lív | tš | ḑ | ļ | ņ | ŗ | š | ţ | ž |
lett | č | ģ | ļ | ņ | (ŗ) | š | ķ | ž |
Az észtben minden hang meglágyulhat, amely után i hang következik, ez azonban nem nyelvrendszerbeli jelenség, és csak négy esetében bírhat jelentés-megkülönböztető szereppel (palk ’bér’ : pal’k ’gerenda’; kann ’kancsó’ : kan’n ’játék’; jutt ’történet’ : jut’t ’sáv’; viis ’öt’ : viis’ ’szokás’); ezt az esetleges különbségtételt az íráskép nem jelöli.
A lettben és a lívben megtalálható az összes olyan palatális hang, amely a magyarban is, a lettben a szibillánsok esetében a palatalizáltságot az ún. hacsek, a többi esetben pedig az ún. bal farok avagy cédille jelöli.
A lívben a cs-t tš hangkapcsolattal írják. A lettben és a magyarban fonetikailag nem következetesen a g-hez kötik a gy hangot (magyar gy, lett ģ) , evvel szemben a lívben a képzési hely szerint pontosabb a d-hez (ḑ). A lettben és a lívben is megtalálható a magyarban már csak nyelvjárásokban élő ly hang.
A lívben az r-nak is van palatális párja, amely történetileg a lettben is megtalálható, de a mai helyesírásban nem jelölt, holott erre vissza-visszatérő törekvések vannak.
A ty hangot a magyarhoz hasonlóan a t-hez köti a lív íráskép (ţ).[12]
Ábécé
A a | Ā ā | Ä ä | Ǟ ǟ | B b | C c | Č č | D d | Ḑ ḑ | E e | Ē ē | F f | G g | H h | I i | Ī ī |
J j | K k | L l | Ļ ļ | M m | N n | Ņ ņ | O o | Ō ō | Ȯ ȯ | Ȱ ȱ | Õ õ | Ȭ ȭ | P p | R r | Ŗ ŗ |
S s | Š š | T t | Ț ț | U u | Ū ū | V v | Z z | Ž ž |
Névszóragozás
Esetrendszer
A lív nyelv esetrendszere sokban hasonlít más balti-finn nyelvek esetrendszeréhez szerkezetét illetően, megtalálunk benne sok, a közfinn alapnyelvre visszavezetett esetragot, bár ezek közül nem mindegyik tekinthető produktívnak. A finnugor nyelvekre jellemző irányhármasság a lívben is megfigyelhető, de a finnségi nyelvekre jellemző belső és külső helyhatározói rendszer alapvetően visszafejlődött. Az közfinn alapnyelvi esetragok alakjaihoz képest a lívben ‑ más déli finnségi nyelvekhez hasonlóan ‑ jellemző a redukálódás (elsősorban a magánhangzók teintetében, ami a hangrendi illeszkedés eltűnéséhez vezetett) és (főleg a többes számú alakoknál) bizonyos hangok palatalizálódása. A hagyomány úgy tartja, hogy a balti-finn nyelvek közül a lívben maradt meg a legkevesebb eset (és a vepszében található a legtöbb), illetve a lív esetrendszere vette fel a legtöbb, a flektáló nyelvekre jellemző vonást (a többes számú alakokban a többes szám jele és az esetrag nem különíthető el egymástól, valamint számos alapnyelvi szóban belső flexió is megfigyelhető).
A lívben két szám (egyes és többes szám) és tíz eset található[13].
- A nominatívusz avagy alanyeset alapvetően a mondat alanyának és az állító mondat névszói állítmányának esete, amely jelöletlen.
- A genitívusz avagy birtokos eset a birtokos jelző esete, amely birtoklást, rész-egész viszonyt és egyéb kapcsolatot fejez ki. A birtokos eset ragja testetlen, az alanyesetű és a birtokos esetű alak az egytövű szavak esetében megegyezik, a szabályos, többtövű szavak esetében utolsó szótagi alakváltozás történik, míg a számtalan alapnyelvi, rendhagyó szavaknál tőbelseji magánhangzó- és mássalhangzó-váltakozások lehetségesek.
- Az akkuzatívusz avagy tárgyeset ‑ a többi finnségi nyelvhez hasonlóan ‑ a határozott és teljes tárgy esete, amely alakilag mindig megyezik az alanyesettel, ezért bizonyos nyelvtanok nem veszik fel önálló esetként.
- A partitívusz avagy részelő eset jellemzően finnségi eset, amely a határazatlan és részleges tárgy formája. Szintén partitívuszban áll a tárgy, ha anyagnév vagy elvont főnév, és minden olyan szó, amelynek számnévi mennyiséghatározója van[14]. A partitívusznak számtalan formája van: -õ, -Cõ, -dõ, -da, -tõ, -tā, -t; és lehet jelöletlen is. A részelő eset a többtövű szavak esetében jellemzően a az alanyesettől eltérő tőhöz járul.
- A datívusz avagy részeseset a címzett esete a mondatban (mint a magyar -nak/-nek rag), és a birtoklást kifejező habeo-szerkezetben a birtokos kifejezője.A datívusznak három alakja van: -n, -õn, -Cõn. A datívusz a finnségi nyelvek közül egyedül a lívben maradt meg.
- A transzlatívusz avagy eredményeset vagy változtató eset valamivé válást fejez ki, a mondatban állapot- vagy eredményhatározó, a magyar -vá/-vé ragnak feleltethető meg. Különböző alkokban él: -kõks/-õks/-ks.
- Az insztumentális avagy eszközhatározói eset a mondatban megjelölt cselekvés eszközét nevezi meg, más európai nyelvekhez hasonlóan az eszközhatározói eset egyben társhatározói eset avagy komitatívusz vagy szociatívusz is. Az insztrumentálisz mindig azonos alakú a transzlatívusszal, ezért a nyelvtanok szinte mindig a kettőt vagy egyik, vagy másik névvel illetik, és nem kezelik külön.
- Az illatívusz a hová? kérdésre válaszoló belső helyhatározói eset, amely a magyar -ba/-be ragnak felel meg.
- Az inesszívusz a hol? kérdésre válaszoló belső helyhatározói eset, a magyarban -ban/-ben raghoz hasonló. Szintén sok alakban fordul elő: -s, -š, -sõ, -šõ, -õs.
- Az elatívusz a honnan? kérdésre válaszoló belső helyhatározó eset, a magyarban -ból/-ből raggal fordítható. Különböző formákban él: -st, -št, -stõ, -štõ, -õst.
Bizonyos nyelvtani esetek visszaszorultak, és csak rendhagyó esetekben vagy rögzült formákban fordulnak elő.
- Az abesszívusz valami nélküliséget kifejező állapot- vagy módhatározó, a lívben ez az eset már csak a bäs (< lett bez) 'nélkül' vagy a ilmõ 'nélkül' elöljárószókkal együtt fordul elő, mivel más finnségi nyelvekben az ilmõ-nek megfelelő viszonyszók gyakran partitívusszal állnak, ezért a lívben az abesszívusz ezekben a szerkezetekben a partitívusz javára visszaszorult.
- Az esszívusz avagy minsőghatározói eset valamilyen állapotban való létezést fejez ki, gyakorlatilag kiveszett a lívből, a múlt században még találtak rá példát, pl.: Siedā ma kūliz lapsõn vȯlts. ’Ezt gyerekként hallottam. tkp. gyerekként voltomban.’[15]
- Az insztruktívusz mód-, állapot- vagy időhatározó a mondatban, már csak néhány rögzült formában lelhető fel a nyoma, pl.: jālgiņ ’gyalog’, pāikiņ ’egyedül’, pǟviņ ’nappal’.
- Az allatívusz, adesszívusz és az ablatívusz a finnségi nyelvek külső helyhatározói esetei, amelyek a hová? (allatívusz ‑ magyar: -hoz/-hez/-höz), hol? (adesszívusz ‑ magyar: -nál/-nél) és honnan? (ablatívusz ‑ magyar: -tól/-től) kérdésekre válaszolnak. A lívben ezek az esetek eltűntek, helyüket névutók és elöljárószók vették át.
Igeragozás
Az igei toldalékok története
A lív igei toldalékok története |
---|
Igejelek |
Időjelek • Módjelek • Igenemjelek • |
Igenévképzők |
Összefoglaló táblázat |
Személyragok |
Tagadó ige |
A lív igei toldalékok között történetileg ötféle toldaléktípust találhatunk:
- Bizonyos toldalékok a finnugor alapnyelvig visszavezethetők, ilyen például a PFU *-i múltidőjel, amely a legtöbb balti-finn nyelvben megőrződött, a lívben -iz vagy -īz az alaja, mivel egyes igékben bizonyos hangváltozások következtében összeolvadt a tővel, és később ez az alak jelent meg minden igén.
- Az infinitívusz -dõ/-da alakja viszont csak a közfinn korig vezethető vissza, és mindegyik balti-finn nyelvben megtalálható. A PF *-ta/-tä eredetileg deverbális nomenképző volt, és az egyes leánynyelvekben számtalan alternatív formája van különböző hangváltozásoknak köszönhetően.
- A *-ksi feltételesmód-jel csak a balti-finn nyelvek déli csoportjában lelhető fel, azt észtben -ks, a lívben -õks/-āks/-aks alakban találjuk.
- Mind a lívben, mind a hozzá igazán közel álló észtben megtalálhatjuk az úgynevezett parancsoló avagy jusszív módot, ennek jele mindkét nyelv esetében a felszólító mód PFU *-k jeléből alakult ki, ezen funkcióját és a felszólító módtól elkülönülő alakját azonban csak ebben a két nyelvben találjuk meg. Az észtben -gu,a lívben -õg formában.
- Bár az észtben és a lívben is létezik referatív mód, de csak a lívben szolgál ennek kifejezésére a létigével álló -iji/-ji képzős alak, a referatív mód minden valószínűség szerint balti hatásra honosodott meg, és mind az észt, mind a lív önállóan honosította meg saját belső elemeinek a felhasználásával.
A lív igeragozási rendszer
A lív igéknek:
- hat személye: három személy az egyes és három a többes számban;
- hat módja: kijelentő mód (indicativus), felszólító mód (imperativus), feltételes mód (condicionális),
parancsoló mód (jussiv), referatív mód (quotativus) és kötelező mód (debitivus); - öt igeideje: egyszerű jelen (praesens) és múlt (praeteritum),
valamint összetett jelen (perfectum), múlt (plusquamperfectum) és jövő idő (futurum perfectum) - két igeneme: cselekvő (activ) és szenvedő (passiv) igeneme van.
A parancsoló mód közvetett parancsolást kifejez ki, tulajdonképpen a felszólító módot helyettesíti a mellékmondatokban.
- Pōlab jumāltõ, laz ta tulgõ ja äbțõg. Kérjük istent, hogy jöjjön és segítsen.
- Ma brīḑiz tǟnda, algõ ta nei rõkāndõg. ’Figyelmeztettem őt, hogy ezt ne mondja.’
Referatív módban olyan kijelentések állnak, amelyeket a beszélő valaki mástól vett át, az állítással vagy nem ért egyet, vagy nincs tisztában annak igazságtartalmával. Gyakran mellékmondatokban fordul elő.
- Tämpõ līji prēmijd jaggimi. ’(Állítólag) ma van a prémium osztása.’
- Lešti vejjõm vadāks līvlizt vȯļļid oppõnd sǭrlizt kädst. ’A tőkehal vaddal [speciális háló] való kifogását a lívek (állítólag) a Saaremaa-beleiktől tanulták.’
A kötelező mód kötelességet, kötelezettséget fejez ki szerkezet formájában. A kötelező mód különleges a módok között, mivel, akire vagy amire a kötelezettség hárul, a mondatban részes esetben áll. Egy szerkezeten a kötelező módon túl más módok jelei vagy segédszavai is megjelenhetnek.
- Vīļa um agāņi, siedā um tīemõst pūdõks. ’A gabona pelyvás, meg kell tisztítani.’
- Mäddõn vȯlks vȯnd ätsmidēgõst mǟngamõst. ’Kellett volna játszanunk valamit.’
Az egyszerű igeidőkön túl a lívben található még egy összetett jelen idő is, amely a múltban kezdődő, de a jelenig ható cselekvések történések igeideje, és egy összetett múlt, amely régmúltat vagy az egyszerű múlt időhöz képest előidejűséget fejez ki.
- Siz täm āigis, ku ta um läpš vȯnd. ’Azokban az időkben, amikor ő gyerek volt.’
- Ta mǟdliz pigātagā amḑi kūožidi, kus ta igāniz vȯļ kǟnd. ’Eszébe jutott szinte az összes hely, ahol (korábban) járt.’
A lívben jelen idejű alakok kifejezik ki a jövő időt. Ugyan létezik összetett jövő idő, amely előidejűséget fejez ki, de ez gyakorlatilag nincs használatban.
- Ma altõb tūlda, siz līb sieldõm. ’Meggyújtom a tüzet, és akkor lesz fény.’
- Ma tulāb ildīņ, ku līb aigõ. ’Azonnal jövök, így lesz idő.’
- Sīḑštīž mēg irgõm aigõ. ’Innen fogjuk kezdeni mérni.’
Szövegminta
A Miatyánk
A Miatyánknak lív nyelven több változata is létezik[16], ezek közül közlünk egyet, amely a mai írásképpel íródott, összevetve a finn és az észt nyelvű változatokkal:
Finnül | Észtül | Lívül | Magyarul |
---|---|---|---|
Isä meidän, joka olet taivaissa, |
Meie Isa, kes sa oled taevas, |
Mäd iza, kis sa vuod touvis, |
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, |
A Lív himnusz
A Lív himnusz szövegét Kōrli Stalte alkotta meg 1923-ban, a lív nemzeti mozgalom idején. A mű ugyanarra a dallamra írodott, amelyet a Fredrik Pacius szerzett 1848-ban a finn himnuszhoz, és amelyre az észt himnusz is íródott, evvel akarták kifejezni a három nép egymás iránti szolidaritását. A Lív himnusznak több magyar fordítása is van[17], itt egy közel szó szerinti fordítást adunk:
Lívül | Magyarul |
---|---|
Min izāmō Min izāmō, min sindimō, |
Apaföldem Apaföldem, szülőföldem, |
Jegyzetek
- ↑ a b Rénhírek: Elhunyt Grizelda Kristiņ. Bár már 2009-ben is hírt adtak az utolsó anyanyelvi beszélő haláláról, akit Viktor Bertholdnak hívtak.
- ↑ a b Lībiešu valodas situācija
- ↑ Valt Ernštreit 2000. Lív. In: Fodor István 2000. A világ nyelvei. Budapest. Akadémiai Kiadó.
- ↑ Das Evangelium Matthäi.
- ↑ Lettország állami nyelvtörvénye.
- ↑ Laczházi 2005.
- ↑ Meghalt az utolsó lív
- ↑ Elhunyt Grizelda Kristiņ
- ↑ Lettoszág törpe lív kisebbsége küzd a nyelv életben tartásáért (Latvia's tiny Livonian minority struggles to keep its language alive)
- ↑ A lív nyelv életbentartása ‑ Lettország kevésbée ismert nyelve (Keeping Livonian -- Latvia's Lesser Known Language -- Alive)
- ↑ A makront a lettben makrons-nak vagy garumzīme ’hosszúságjel’-nek nevezik, a lívben pedig pitkittēḑ ’hosszúságjel’ vagy pitkitvīps ’hosszúságvonal’ a neve.
- ↑ A lett az egyetlen nyelv, amelyben létezik a ķ betű. A ty hang k-ból való eredeztetése onnan eredhet, hogy a germán nyelvekből átvett számtalan szóban a k helyén ch/χ hangot ejtettek, ez utóbbi pedig ty-vé vált, pl.: német Kamm (tsz. Kämme) : lett ķemme ’fésű’; német Kirsche : lett ķirsis ’cseresznye’; német Kaiser : lett ķeisars ’császár’; német Chemie : lett ķīmija ’kémia’; német König : lett ķēniņš ’király’.
- ↑ Az esetek száma vitatott.
- ↑ Kivéve az 'egy' jelentésű szám, amely után alanyeset áll.
- ↑ Kettunen, Lauri 1938. Livisches Wörterbuch: mit grammatischer Einleitung. Suomalais-Ugrilainen Seura. Helsinki.
- ↑ Részletesebben itt: A Miatyánk minden nyelven, nyugati nyelvjárásban, keleti nyelvjárásban, különböző nyelvjárásokban és korokból, egy változat a lív nyelvű Wikipédia-inkubátoron.
- ↑ Ezek közül az egyik megtalálható a Lív himnusz című szócikkben, Pánczél Adrienn irodalmi fordítása megtalálható a Finnugor kalauz 195. oldalán.
Források
Nyelvleírás és nyelvtörténet
- Bereczki Gábor 1996. A magyar nyelv finnugor alapjai. Universitas Könyvkiadó. Budapest.
- Bereczki Gábor. 2000. Bevezetés a balti finn nyelvészetbe. Universitas Könyvkiadó. Budapest.
- Boiko, Kersti 2000. Līvõ kēļ. Lībiešu valoda. Līvu Savienību/Līvõd Īd. Riga.
- Fodor István 2000. A világ nyelvei. Budapest. Akadémiai Kiadó.
- Hajdú Péter 1991. Az uráli nyelvészet alapkérdései. Tankönyvkiadó. Budapest.
- Kettunen, Lauri 1938. Livisches Wörterbuch: mit grammatischer Einleitung. Suomalais-Ugrilainen Seura. Helsinki.
- Kozmács István—Sipőcz Katalin szerk. 2008. Uralisztika. Fejezetek az uráli nyelvészetből. SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó. Szeged. [1]
- Šuvcāne, Valda—Ernštreite, Ieva 1999. Latviešu-lībiešu-angļu sarunvārdnīca. Leţkīel-līvõkīel-engliškīel rõksõnārōntõz. Latvian-Livonian-English Phrase Book.
- Suhonen, Seppo 1973. Die jungen lettischen Lehnwörter im livischen. Suomalaisen Kirjallisuuden Kirjapaino. Helsinki.
Szociolingvisztika, nyelvi kontaktus és státusz
- Ambrus Mónika 2004. Lettország - állampolgárnak lenni vagy nem (állampolgárnak) lenni? Themis. 2004/július. 5–11. [2]
- Bojtár Endre 1997. Bevezetés a baltisztikába. Osiris Kiadó. Budapest. [3]
- Csepregi Márta szerk. 2001. Finnugor kalauz. Panormána. Budapest.
- Décsy Gyula 1973. Die Linguistische Struktur Europas. Vergangenheit, Gegenwart, Zukunft. Harassowitz. Wiesbaden.
- Ernštreits, Valts‑Kļava, Gunta 2014. Grammatical changes caused by contact between Livonian and Latvian. Eesti ja soome-ugri keeleteaduse ajakiri. 77.—90. [4]
- Laczházi Aranka 2005. A hivatalos és a „kisebbségi” nyelv Lettországban. Kisebbségkutatás 2005/3. [5]
- Lagzi Gábor 2008. Kisebbségi kérdés, nemzeti kisebbségek Észtországban, Lettországban és Litvániában a rendszerváltást követő időszakban. EÖKK. Budapest. [6]
- Németh Ádám 2009. Lettország nemzetiségi szerkezetének átalakulása a XIX-XX. században és napjainkban. Modern Geográfia. 2009/II. [7]
- Nītiņa, Daina 1998. Könyv a lett nyelvről. Szombathely. Savariae.
Szépirodalom
- Domokos Péter szerk. 1984. Finnugor-szamojéd (uráli) regék és mondák. Móra Ferenc Könyvkiadó.
- Loorits, Oskar 1927. Valik liivi muistendeid. Leelo. [8]
Külső hivatkozás
Szótárak
- Lív-észt-lett szótár • Keresőfelület • Deklinációs táblázat • Konjugációs táblázat
- Angol-lív-lett szótár
Tanulmányok
- (magyar) A lívek története
- (magyar) A finnugor és szamojéd népek zászlói
- (észt) A lív irodalmi nyelv kialakulása (Liivi kirjakeele kujunemine)
- (lett) A lett nyelv szókészletének finnugor leltára a gondolkodásban (Par latviešu valodas leksisko somugrismu inventarizāciju domājot)
- (angol) Lív fokváltakozás: típusok és eredet (Livonian gradation: types and genesis)
- (angol) Lív tövek (Livonian stød)
- (angol) A kötelezettség, a kötelesség és a szükségesség szerkezetei a lívben (Constructions of Obligation, Duty, and Necessity in Livonian)
- (finn) Tézisek a kisebbségi nyelvekről a Balti-tenger Lív Partvidékén (Tutkielmia vähemmistökielistä jäämereltä liisinrantaan)
Cikkek
- (lett) A lív nyelv helyzete ma (Lībiešu valodas situācija)
- (angol) A lív nyelv életben tartása ‑ Lettország kevésbé ismert nyelve (Keeping Livonian -- Latvia's Lesser Known Language -- Alive)
- (angol) Lettoszág törpe lív kisebbsége küzd a nyelv életben tartásáért (Latvia's tiny Livonian minority struggles to keep its language alive)
Szépirodalom és szövegminta
- (angol) Lív mesék (Livonian tales)
- (angol) (lív) A Līvlizt című folyóirat tartalomjegyzéke
- (angol) (lív) Lív nyelvű videók és hanganyagok
- (lív) Ferdinand Johann Wiedemann és a lívek (Ferdinand Johann Wiedemann ja līvlizt)
- (lív) Lettország alaptörvénye (Pūojpandõks)
- (lív) Dundadznieks 2010. márciusi szám, 7. oldal
- (lív) Lív nyelvű cikkek a livones.net-en:
- Dundagai lív nyelvek (Dūoņignikā līvõ kīelkõks)
- Boldog 2011. évet! (Vȯndzizt 2011. āigastõ!)
- 2011. – A lív nyelv és kultúra éve (2011. – Rovdvaidli līvõ kīel ja kultūr āigast)
- V. Ernštreit Lectio Praecursoria
- Koiva a lívek mellett (Koiva līvlizt jūs)
- Április másodikán a lív nyelvvel kapcsolatos rendezvények (Aprīls kakš suggimizt līvõ kīel pierāst)
- Bōjk kōd kōla päl
- Grizelda Kristiņ 100 éves jubileumának ünnepsége (Grizelda Kristiņ 100 āigast jubilej pivāstimi)
- Az LKS és az LSS köszöntése Grizeldának (LKS ja LSS tēriņtõks Grizeldan)
- Lív Alap Ventspilsben (Līvõd Fond Vǟntas)
- Meghalt Erna Vanaga (Um Kūolõn Erna Vanaga)
- Mati Hint professzor köszöntése (Profesōr Mati Hint tēriņtimi)
- Andris Bērziņš államelnök beszéde (Vald prezident Andris Bērziņš rõk)
- A lív nyelv ma (konferencia) (Līvõ kēļ tämpõ (rõk konferentsõs))
- Lív művészeti kiállítás és egy lív ábécés könyv megjelenése (Līvõ kuņšt nägțimi ja līvõd ābēd vāldiž tiemi)