Fokváltakozás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A fokváltakozás tipikusan az uráli nyelvek sajátja. Megvan majdnem az összes balti-finn nyelvben (kivéve a vepszét és a lívet), majdnem az összes lapp nyelvjárásban (kivéve a déli számi nyelvjárásokat), valamint a szamojéd nyelvekben is.

Amikor egy rag lezárja a szótagot, az előtte álló mássalhangzó-kapcsolat megváltozik minőségileg vagy mennyiségileg, ezt nevezik fokváltakozásnak (finnül astevaihtelu). A finn nyelvben ez csak három mássalhangzó esetében fordul elő, és azok közvetlen kapcsolataiban (p, t, k, ezek geminátáiban és olyan kapcsolataikban, mint -ht-, -nk-, lásd Lahti:Lahden, Helsinki:Helsingin). Kivételt képeznek ez utóbbi kapcsolatok közül a -tk- (matka:matkan), valamint azok, ahol az egyik tag -s- (posti:postin). Megjegyzendő azonban, hogy a -tk- is képes volt a fokváltakozásra korábban: eckö-etkö.

Fokváltakozás a finnben[szerkesztés]

Mennyiségi Minőségi Példák
pp → p p → v (*w) kalpa ~ kalvan
kk → k k → Ø, k, j, v (*γ) ikä ~ iän
tt → t t → d (*δ) sota ~ sodan

A finn nyelvben a fokváltakozás az explozívák esetében fordul elő (p, t, k). Létezik ezeknek a hangoknak egy erős és egy gyenge foka.

Hatással van a fokváltakozásra fokváltó szótag minősége (nyílt/zárt) és az előtte álló szótag hangsúlya. A szavak fokváltakoznak a névszó és igeragozás során. Fokváltakozás előfordulhat a tőben (radikális) és a toldalékban (szuffixális). A tőben a (legtöbb fokváltakozó szónál) erős fok van a nominativusban, az illativusban, az essivusban és a partitivusban, gyenge fok pedig az összes többi esetben. Igeragozásnál Ugyanaz a fok szerepel egyes első, második, többes első és második személyben és egy a másik egyes harmadik és többen harmadik személyben.

lukea (olvas)
Finn Magyar
Egyes szám
luen olvasok
luet olvasol
lukee olvas
Többes szám
luemme olvasunk
luette olvastok
lukevat olvasnak

Nyelvtörténetileg minden zöngétlen explozívának egy zöngés spiráns volt a párja (t - δ, p - w, k - γ). A finn nyelvből azonban a γ kikopott, δ pedig átalakult. Az eredeti γ hangnak ma már csak a fokváltakozásban maradtak nyomai. Legtöbb esetben a k kiesik gyenge fokban, azonban ha mássalhangzókapcsolatban állt, a γ nem kikopott hanem átalakult. Ezért -uku- -yky- hangkapcsolatban a k gyenge foka a v (ha kiesett volna túl sok magánhangzó torlódott volna össze), -rki- és -lki- kapcsolatban j (järki - järjen), -nk- kapcsolatban pedig -ng- (Helsinki - Helsingissä).

A t hang asszimilálódik gyenge fokban n, l és r után, a p pedig m után.

Fokváltakozás a lappban[szerkesztés]

A számi nyelvek esetében a fokváltakozás az összes mássalhangzó-kapcsolatot érinti.

Forrás[szerkesztés]

Kaisa Häkkinen: Suomen kielen vanhimmasta sanastosta ja sen tutkimisesta