Përmet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Përmet
A përmeti Város-szikla a mecsettel
A përmeti Város-szikla a mecsettel
Përmet címere
Përmet címere
Közigazgatás
Ország Albánia
Megye Gjirokastra
Község Përmet
Alközség Përmet
Polgármester Niko Shupuli (PD)
Irányítószám 6401
Körzethívószám (0)813
Népesség
Teljes népesség 5945 fő (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság240 m
Időzóna
Elhelyezkedése
Përmet (Albánia)
Përmet
Përmet
Pozíció Albánia térképén
é. sz. 40° 14′, k. h. 20° 21′Koordináták: é. sz. 40° 14′, k. h. 20° 21′
Përmet weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Përmet témájú médiaállományokat.

Përmet (török Permedi; görög Πρεμετή / Premetí) kisváros Albánia délkeleti részén, a görög határ közelében, Gjirokastrától légvonalban 25 kilométerre északkeleti irányban. Gjirokastra megyén belül Përmet község, valamint Përmet alközség központja, egyúttal ez utóbbi közigazgatási egység egyetlen települése is. A 2011-es népszámlálás alapján az alközség, vagyis Përmet népessége 5945 fő.[2]

A nagy múltú, de évszázadokon keresztül kis népességszámú települést az albániai kommunizmus évtizedeiben szimbolikus jelentőségű „hős város”-ként tartották számon, a második világháború során ugyanis a kommunista partizánok első hadi sikereinek egyik fő helyszíne volt, majd 1944 májusában itt tartották meg az Enver Hoxha egyszemélyi hatalmát konszolidáló përmeti kongresszust.

Fekvése[szerkesztés]

Përmet a Dél-albán-hegység vagy Albán-Epirusz északi peremvidékén, a Vjosa folyó bal partján fekszik. Délnyugatról a Dhëmbel-hegy(wd) (Maja e Dhëmbelit, 1966 m), délkeleti irányból pedig a Nemërçka-hegység két csúcsa, a Poliçani-hegy (Maja e Poliçanit, 1838 m) és a Dritai-hegy (Maja e Dritës, 2198 m) övezi. Északon, a Vjosa túlpartján a mallakastrai hegyvonulatok déli, 1200 méter fölé csak ritkán magasodó gerincei határolják.[3]

A Tepelenát a Vjosa völgyén keresztül Korçával összekötő SH75-ös jelű főút mentén fekszik, a megyeszékhelytől, Gjirokastrától közúton 65, a kónitszai határátkelőhelytől 35 kilométerre.

Történelme[szerkesztés]

Përmet vidéke lakott volt már az őskor idején is, de a mai település története csak a középkorig vezethető vissza. A város első említése 1431-ből ismert Premeti alakban.[4] Az oszmánok 1417-ben foglalták el a települést, és az Ergiri (Gjirokastrai) szandzsákon belüli Permedi vilajet központjává tették.[5] Ezekben az évszázadokban épült a romjaiban a Város-sziklán ma is látható vár.[6] Bár Përmet lakossága nem volt számottevő, kisebb közigazgatási központ szerepét a 20. századig megtartotta.[7] 1878-ban a Yanyai (Janinai) vilajeten belül a Permedi kaza (törvényhatósági járás) központja volt.[8]

Epirusz önkényura, Ali Tepeleni pasa a 19. század elején kiterjesztette hatalmát Përmetre és Libohovára is, és bár Ibrahim pasa, a berati szandzsákbég több ízben próbálta tőle erővel visszaszerezni Përmetet, kísérletei rendre kudarcot vallottak.[9] 1847-ben Labëria vidékén fegyveres felkelés tört ki az oszmán fennhatóság ellen, főként a kötelező sorozás és a kivetett adók mértéke miatt. A lázadás kezdeti sikerei utat engedtek az oszmánellenes érzelmek kitörésének más albán lakta vidékeken is, így Përmet körzetében is fegyvert fogtak az elégedetlenkedők.[10] A Porta fennhatósága ellen kirobbant 1912-es albán felkelés során, augusztus 14-én Përmet is a felkelők kezére került.[11]

Albánia függetlenségének kikiáltása (1912. november 28.) után megalakult az első nemzeti kormány, amelynek fennhatóságát 1912–1913 telén Përmet városa is elismerte.[12] 1913 márciusában a görögök bevonultak Dél-Albániába, és március 17-én elfoglalták Gjirokastrát, Tepelenát és Përmetet.[13] Az albán–görög államhatárról döntő, 1913. december 17-ei firenzei egyezmény a várost Albániának ítélte.[14] Ezt a döntést azonban a görögök nem fogadták el, s továbbra sem evakuálták csapataikat a dél-albániai területekről. 1914. február 28-án Gjirokastra fővárossal kikiáltották az Észak-epiruszi Autonóm Köztársaságot, amely magában foglalta a Korça és Himara közötti területeket, így Përmetet is.[15] Az első világháború kitörésekor, 1914 szeptemberében olasz katonaság vonult be a területre, október 31-én azonban a görögök visszafoglalták Përmetet.[16] 1916. június 21-én az előrenyomuló olaszok elől a görögök evakuálták a települést, az rövid időre ismét albán terület lett, mígnem október 9-én az olaszok újra be nem vonultak a városba.[17] A világháborút lezáró béketárgyalások során, 1919. március 6-án a brit és francia küldöttség olyan tervezetet nyújtott be, amely alapján az albán–görög államhatár Përmettől északra húzódott volna, az amerikaiak ezzel szemben Albániának ítélték volna a városkát. Végül az olaszok javaslatára kompromisszumos megoldásként visszaállították a status quót, az 1913-as firenzei egyezmény által megállapított határokat, így Përmet végleg albán területen maradt.[18]

1925. április 5-én jelent meg a hír a sajtóban, hogy a belügyminisztérium leleplezett egy kormányellenes, Eshref Frashëri nevéhez köthető összeesküvést, amelynek központjai Beratban, Korçában és Përmetben voltak.[19]

Albánia olasz megszállását követően, a második világháború első éveiben a JorgucatGjirokastra–Përmet vidék a 23. Ferrara gyalogoshadosztály és a 131. Centauro páncéloshadosztály felvonulási területe volt.[20] 1940. november 25-én a görög hadsereg albán területre lépett, s az olaszok december 2-án feladták a várost, hogy visszavonuljanak a Këlcyrai-szoros felé.[21] December 5-én a görögök bevonultak Përmetbe, ahol a helyiek és a környék lakói felszabadítóknak kijáró ovációval köszöntötték őket,[22] pár hónap elteltével, 1941. április 18-án azonban az olaszok visszafoglalták a települést.[23]

A përmeti kongresszus emlékműve a város főterén

1942-től lakói aktívan részt vettek a megszállók elleni küzdelemben, s az évek során az olaszok és a németek megtorlásul négyszer is felégették Përmetet.[24] 1942. július 15-én a Nemzeti Front soraiban harcoló Bilal Nivica megsemmisített egy a tepelenai országúton, a közeli Pacomiti-hídnál elvonuló olasz fegyver- és ellátmánykonvojt. Bosszúból a megszállók húsz falut felégettek és 400 albánt hurcoltak el a Porta Romana-i koncentrációs táborba.[25] 1942. november 28-án Xhelal Starovecka és Ramiz Araniti partizáncsapata tört be Përmetbe, és harminckét olasz katonát ölt meg.[26] 1943. január 6-án csapatuk ismét megtámadta a várost, ezúttal hatvankét olasz katona esett el, száz megsebesült, a partizánok pedig számottevő mennyiségű fegyvert és muníciót zsákmányoltak.[27] 1943. július elején nemzeti frontos gerillák támadták meg a város olasz védőit, de azok nehézfegyverzettel visszaverték őket. Ekkor kommunista partizáncsapatok csatlakoztak a gerillákhoz, és egyesült erővel július 3-án elfoglalták Përmetet; a harc során mintegy ötszáz olasz katona halt meg.[28] Përmet ezzel a partizánok kezére került, s 1944. január 25-én itt alakult meg a Nemzeti Felszabadítási Mozgalom 6. partizánbrigádja.[29] Ekkor azonban az olaszokat felváltó német megszálló csapatok már közeledtek a városhoz: a partizánok január 21-én még a közeli Tenda e Qypitnél megfutamítottak egy német alakulatot, de január 26-án már elhagyták Përmetet, s két nap múlva, január 28-án a németek bevonultak a városba.[30]

Május elején ismét a partizánok ellenőrzése alatt állt a város, és 1944. május 24-e és 28-a között itt ült össze az Albán Kommunista Párt përmeti kongresszusa, amelyen megvetették a leendő népi demokratikus államrend közjogi alapjait és létrehozták főbb hatalmi szerveit. A résztvevők megalakították a törvényhozó Nemzeti Felszabadítási Főtanácsot, Enver Hoxha elnöki irányításával megkezdte működését az ideiglenes kormány, és elkészült a leendő Albánia első alkotmánytervezete is. Az addig irreguláris Nemzeti Felszabadítási Mozgalom az ország reguláris haderejévé lépett elő, melynek főparancsnokául szintén Hoxhát nevezték ki. Përmetben összpontosult tehát Enver Hoxha kezében a pártvezetés mellett az ország politikai és katonai irányítása is, ami évtizedekre meghatározta Albánia sorsát. A kommunista történetírási hagyományban ennek megfelelően gyakorta hivatkoztak a përmeti konferenciára mint a népi demokratikus Albánia bölcsőjére.[31]

1944. júniusában újabb támadást indítottak a németek Dél-Albániában. A kommunisták június 5-én Përmet mellett visszaverték őket,[32] később azonban mégis ismét német kézre került több albán város, köztük Përmet is.[33]

1991 februárjában a demokratizálódási folyamat elleni tiltakozásul több más albániai város mellett Përmetben is tiltakozások folytak, és a helyiek bekapcsolódtak az Enver Önkéntesei (Vullnetarët e Enverit) nevű szövetség szervezésébe.[34]

Nevezetességei[szerkesztés]

Albánia-szerte nevezetes a përmeti bor és raki.[35] Përmet évről évre megrendezi saját borfesztiválját (Festa e Verërave) és népzenei seregszemléjét.[36]

A Szent Paraszkevi-templom

A Përmet fölé magasodó folyóparti Város-sziklán (Guri i Qytetit) középkori vár romjai állnak.[37] A város két, műemléki védelem alatt álló lakóépülete (Ylli Imam és Lilo Vangjeli kőházai) az oszmánkori építészet jegyeit hordozza magán.[38] A belvárostól délre található a fedett tornácos Szent Miklós-templom (Kisha e Shën Nikollës vagy Kisha e Shën Kollit), amelynek freskóit az állami ateizmus 1967 után elpusztította ugyan, de az eredeti faragott mennyezet máig fennmaradt. Ikonosztáza állami védelmet élvez.[39] Közelében áll a Szent Paraszkevi-templom (Kisha e Shën Premtes), 1973 óta védett műemlék.[40]

A 20. század elején Përmet a bektásik egyik fontos dél-albániai központja volt, amely Berattal együtt a prishtai kerülethez tartozott. Érdekes módon a közeli Frashër falu tekkéje (derviskolostora) a vlorai bektásik szent helye volt.[41] A város délnyugati határában a halveti szerzetesrend tekkéje áll.[42]

Az 1944. májusi përmeti kongresszusnak a város szülötte, Odhise Paskali szocialista realista szobra állít emléket a város főterén,[43] de a város bejáratánál még áll a 6. partizánbrigád 1944. januári megalakulásának emlékműve is.[44] 1963 óta műemléki védelem alatt áll a kongresszusnak helyet adó lakóépület.[45]

A város közelében, pár kilométerre található a leusai Mária mennybemenetele templom (Kisha e Fjetjës së Shën Mërisë), művészi értékű falfestményekkel és ikonosztázzal. Az exonarthexben rossz állapotú, de szokatlan tematikájú (pl. pelikánok), míg a belső térben a bűnös lelkek pokolbéli kínszenvedéseit ábrázoló freskók maradtak fenn.[46] Përmettől délre, Lipa e Vjetër falucskában a bolengai vár (Kalaja e Bolengës), valamint a Szent Ilona-kolostor (Manastiri i Shën Elenës) érdemel említést.

A Përmetet övező hegyvidék természeti értékei szintén számottevőek. A várostól északra, 1200 hektáron terül el a Hotovai-fenyves (Bredhi i Hotovës) nemzeti parkja. Nevezetesek két vízfolyásának vadregényes szurdokvölgyei, a Lengarica-kanyon és a Kosova-kanyon.

Nevezetes szülöttei[szerkesztés]

Ugyancsak përmeti származású a Gjika család, amelynek tagjai Romániába vándoroltak ki, s Ghica néven több leszármazottuk híres lett Romániában, így például Ion Ghica és Dimitrie Ghica miniszterelnökök, vagy a Dora d’Istria írói álnéven ismertté lett Elena Ghica.[51]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.instat.gov.al/media/195823/6__gjirokaster.pdf
  2. Censusi i popullsisë dhe banesave / Population and housing census: Gjirokastër 2011. Tiranë: Instituti i Statistikës. 2013. 84. o. arch  
  3. Somogyi 1955 :172.; Horváth 2010 :37.; Gloyer 2012 :144.; Peakery.com
  4. Elsie 2010 :354.
  5. Pollo & Puto 1981 :63.
  6. Gloyer 2012 :141.
  7. Csaplár 2010 :87.
  8. Csaplár 2010 :376.
  9. Zavalani 2015 :110.
  10. Pollo & Puto 1981 :110.
  11. Pollo & Puto 1981 :144.; Pearson 2004 :27.
  12. Csaplár 2010 :324.
  13. Pearson 2004 :38–39.; Csaplár 2010 :257.
  14. Pearson 2004 :52.
  15. Pearson 2004 :58.
  16. Pearson 2004 :83.
  17. Pearson 2004 :100., 101
  18. Pearson 2004 :126.
  19. Pearson 2004 :246.
  20. Pearson 2005 :53.
  21. Pearson 2005 :72., 80.
  22. Pearson 2005 :85.
  23. Pearson 2005 :144.
  24. Nagel 1989 :83.; Gloyer 2012 :141.
  25. Pearson 2005 :196.
  26. Pearson 2005 :215.
  27. Pearson 2005 :232.
  28. Pollo & Puto 1981 :235.; Pearson 2005 :257.
  29. Pearson 2005 :325.; Gloyer 2012 :141. (szerinte Enver Hoxha és Mehmet Shehu vezetésével alakult meg a brigád).
  30. Pearson 2005 :325., 326.
  31. Pollo & Puto 1981 :239–240.; Réti 2000 :84–85.; Pearson 2005 :348–350.
  32. Pearson 2005 :353.
  33. Pollo & Puto 1981 :240.; Pearson 2005 :360.
  34. NYT 1991 .
  35. Nagel 1989 :83.; Dienes 2005 :93.; Gloyer 2012 :141.
  36. Gloyer 2012 :145.
  37. Nagel 1989 :83.
  38. Përmet község védett műemlékeinek listája
  39. Gloyer 2012 :144–145.
  40. Përmet község védett műemlékeinek listája
  41. Csaplár 2010 :79.; Elsie 2010 :41.
  42. Elsie 2010 :182.
  43. Nagel 1989 :83.; Réti 1991 :145.; Gloyer 2012 :141.
  44. Gloyer 2012 :141.
  45. Përmet község védett műemlékeinek listája
  46. Nagel 1989 :83.
  47. Elsie 2013 :356.
  48. Elsie 2010 :290.
  49. Elsie 2010 :349.; Gloyer 2012 :141.
  50. Elsie 2010 :361.
  51. Elsie 2010 :389.

Források[szerkesztés]

  • Csaplár 2010: Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán nemzettéválás kezdetei (1878–1913): A Rilindja és az államalapítás korszaka. Budapest: ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola. 2010. ISBN 978-963-284-176-2  
  • Dienes 2005: Dienes Tibor: Albánia: Útikönyv. Budapest: Hibernia. [2005]. = Varázslatos Tájak, ISBN 9638646713  
  • Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
  • Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3  
  • Gloyer 2012: Gillian Gloyer: Albania: The Bradt Travel Guide. Chalfont St Peter: Bradt Travel Guides. 2012. ISBN 978-1841623870  2
  • Horváth 2010: Horváth Gergely: Albánia természeti képe. In Albánok. Szerk. Kitanics Máté, Pap Norbert. Pécs: Pécsi Tudományegyetem Kelet-Mediterrán és Balkán Tudományok Központja. 2010. 33–42. o. = Balkán Füzetek, 9. ISBN 9789636423353  
  • Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194  
  • NYT 1991: Albania’s hard-liners and democracy backers battle for control. New York Times, (1991. feb. 21.)
  • Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137  
  • Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145  
  • Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X  
  • Réti 1991: Réti György: Albánia. Budapest: Panoráma. 1991. = Panoráma Külföldi Útikönyvek, ISBN 9632433890  
  • Réti 2000: Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000. = XX. Század, ISBN 9639215740  
  • Somogyi 1955: Somogyi Sándor: Albánia természeti földrajza. Földrajzi Közlemények, LXXIX. évf. 2. sz. (1955) 167–188. o.
  • Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671