Rrogozhina

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Rrogozhina
Rrogozhina.jpg
Rrogozhina címere
Rrogozhina címere
Közigazgatás
Ország Albánia
Megye Tirana
Község Rrogozhina
Alközség Rrogozhina
Irányítószám 2503
Népesség
Teljes népesség 7049 fő (2011)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság50 m
Időzóna
Elhelyezkedése
Rrogozhina (Albánia)
Rrogozhina
Rrogozhina
Pozíció Albánia térképén
é. sz. 41° 04′ 34″, k. h. 19° 40′ 00″Koordináták: é. sz. 41° 04′ 34″, k. h. 19° 40′ 00″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rrogozhina témájú médiaállományokat.

Rrogozhina város, egyúttal községközpont és alközség Albánia középső részén, Durrës városától légvonalban 31, közúton 39 kilométerre délkeletre, a Shkumbin folyó jobb partján. Tirana megyén(wd) belül Rrogozhina község(wd) székhelye, Rrogozhina alközség központja, egyúttal ez utóbbi egyetlen települése is.[1] A 2011-es népszámlálás alapján az alközség, azaz Rrogozhina város népessége 7049 fő.[2] A római korban a Via Egnatia egyik állomáshelye volt, de a modern település, a kommunizmus évtizedeiben könnyűipari központtá fejlesztett kisváros csak a 20. század második felében született meg.

Fekvése[szerkesztés]

Rrogozhina a Kavajai-sík (Fusha e Kavajës) délkeleti peremén, a Pezai-dombvidék (Kodrat e Pezës) déli lábánál, a Shkumbin folyó északi oldalán terül el. A Shkumbin a város közelében ér ki a tengerparti síkra, a völgytalp Rrogozhinánál még meglehetősen keskeny: északról a Pezai-, délről pedig a folyó bal partjáig ereszkedő Hysgjokaj–belshi-dombvidék alkotja szűk völgykijáratát.[3] Fontos közlekedési csomópont: a településtől nyugatra húzódik a Durrëst Lushnján, Fieren és Tepelenán keresztül az albán–görög határon fekvő Kakavijával(wd) összekötő SH4-es főút, amelybe itt csatlakozik be az Elbasanba tartó SH7-es út. A közeli megyeszékhelyek közül Durrës 39, Fier 49, Elbasan pedig 43 kilométernyi autóútra fekszik a várostól. Rrogozhina az 1947-ben átadott Durrës–Peqin-vasútvonal egyik állomása.[4]

Története[szerkesztés]

A római korban a Via Egnatia nevű hadi és kereskedelmi út egyik állomása állt a mai Rrogozhina helyén Asparagium Dyrrhachinorum néven. Itt vált ketté az út az északnyugati dyrrhachiumi és a délnyugati apollóniai ágra.[5] Az i. e. 49-ben kirobbant római polgárháborúban(wd) az egymással szembenálló Iulius Caesar és Pompeius egyaránt vertek tábort Asparagiumnál.[6] Az egykori település mellett több latin feliratú síremléket találtak még az i. sz. 4. századból is.[7]

Rrogozhina a második világháborúban még kis település volt, amelyet a megszálló olaszok Ragosina néven ismertek.[8] A kommunizmus évtizedeiben aztán könnyűipari központtá fejlesztették a települést. Jugoszláv anyagi segítséggel 1947–1948-ban kender- és lenszövő üzemet létesítettek a városban, az első ötéves tervidőszakban (1951–1955) pedig egy pamutfeldolgozó üzem kezdte meg a termelést. Később szappangyár is települt Rrogozhinába.[9] Már 1947-től vasúti összeköttetése volt Durrësszal, 1950-től Elbasannal, az 1960-as évek első felében pedig megépítették a Rrogozhinát Fierrel összekötő szárnyvonalat is.[10] Az 1980-as évek végén azon kisszámú albán városok köréhez tartozott, ahol helyi rádióállomást működtettek.[11]

A rendszerváltást követően 1992 és 1995 között a PHARE(wd) segélyprogram keretében felújították a Durrës–Rrogozhina-utat, majd a 2000-es évek közepén a Rrogozhina–Elbasan-út korszerűsítésére is sor került.[12]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ligj Nr. 115/2014 për ndarjen administrativo-territoriale të njësive të qeverisjes vendore në Republiken e Shqipërisë. Fletorja Zyrtare, 137. sz. (2014) 6365–6390. o. arch
  2. Censusi i popullsisë dhe banesave / Population and housing census: Tiranë 2011. Tiranë: Instituti i Statistikës. 2013. 84. o. arch  
  3. Pasha 2006 :17.
  4. Elsie 2010 :379.
  5. Nagel 1989 :119.; Réti 1991 :116.; Elsie 2010 :471.; Ceka 2013 :248–249., 334.; Elsie 2013 :515.
  6. Nagel 1989 :119.; Ceka 2013 :248–249.
  7. Ceka 2013 :334.
  8. Pearson 2005 :7.
  9. Nagel 1989 :119.; Réti 1991 :116.; Jacques 2009 :464., 470.
  10. Jacques 2009 :480.; Elsie 2010 :379.
  11. Réti 1991 :70.
  12. Réti 2000 :283.; Dienes 2005 :164.

Források[szerkesztés]

  • Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • Dienes 2005: Dienes Tibor: Albánia: Útikönyv. Budapest: Hibernia. [2005]. = Varázslatos Tájak, ISBN 9638646713  
  • Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
  • Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3  
  • Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194  
  • Pasha 2006: Myslim Pasha: Gjeografia ushtarake. Tiranë: Instituti Gjeografik Ushtarak i Shqipërisë. 2006.  
  • Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145  
  • Réti 1991: Réti György: Albánia. Budapest: Panoráma. 1991. = Panoráma Külföldi Útikönyvek, ISBN 9632433890  
  • Réti 2000: Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000. = XX. Század, ISBN 9639215740