Puka (Albánia)
| Puka | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Albánia | ||
| Megye | Shkodra | ||
| Község | Puka | ||
| Alközség | Puka | ||
| Irányítószám | 4401 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 3607 fő (2011) +/- | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 840 m | ||
| Időzóna | |||
| Elhelyezkedése | |||
 Puka
Pozíció Albánia térképén
| |||
| é. sz. 42° 03′, k. h. 19° 54′Koordináták: é. sz. 42° 03′, k. h. 19° 54′ | |||
| Puka weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Puka témájú médiaállományokat. | |||
Puka város Albánia északi részén, Shkodra városától légvonalban 32, közúton 56 kilométerre keleti irányban, a Puka–Mirditai-hegyvidék nyugati részén. A Shkodra megyéhez(wd) tartozó Puka község(wd) székhelye, egyúttal Puka alközség központja.[1] A 2011-es népszámlálás alapján az alközség népessége 3607 fő.[2] Az ókor óta lakott település látnivalókban szűkölködő adminisztratív központ.
Fekvése[szerkesztés]
Puka a Puka–Mirditai-hegyvidék (Malësia Pukë-Mirditë) nyugati részén, a Pukai-medence (Gropa e Pukës) földrajzi kistáján fekszik, 838 méteres tengerszint feletti magasságban, a Gomsiqja-patak (Përroi i Gomsiqes) forrásvidékén. Délről a Kumbulaj-hegy (Maja e Kumbulajt, 1459 m) határolja a városnak otthont adó medencét, északról pedig alacsonyabb, 500-800 méteres vonulatok ereszkednek a Gomina-patak (Përroi i Gominës) völgyéig.[3]
A települést Shkodra térségéből az SH5-ös főúton lehet elérni. Korábban ez az út biztosította az összeköttetést Shkodra és Kukës között, amelynek forgalmát a 2009-ben elkészült A1-es autópálya mentesítette. Tiranával, Shkodrával és Lezhával busz- és minibuszjáratok kötik össze a várost.[4]
Története[szerkesztés]
Az i. e. 2. században mint a Cavii néven ismert illír törzs fő települését említették Epikaria (Ἐπικάρια) néven, amelynek a Genthiosz illír király ellen fellázadt lakóit i. e. 168-ban Karavantiosz verte le.[5] A tengerparti illír városokat, Lisszoszt és Szkodrát a Drilón völgyén át Dardániával összekötő út egyik fontos állomása volt és maradt Ad Picaria néven a római időkben is. Környékén a rómaiak nyitották meg az első rézbányákat, az ókor végén pedig egy castrumot építettek Ad Picariában. Az egykori római út maradványai itt-ott még láthatóak Puka község területén.[6]
1922. március 2-án Pukában robbant ki a Bajram Curri vezette Zogu-ellenes felkelés, a kormányerők március 8-án vonultak be a településre, és szórták szét a felkelőket.[7] 1926. november 20-án egy újabb fegyveres felkelésre került sor Észak-Albániában, ezúttal Loro Caka római katolikus pap vezetésével, amelynek egyik tűzfészke Puka volt, de a kormányzat öt nap alatt leverte a lázadást.[8]
A 20. század közepéig Puka falu volt, lakói mezőgazdasággal foglalkoztak. A jellemzően római katolikus Mirdita-vidék muszlim enklávéjának központi települése volt.[9] A század második felében fejlesztették regionális adminisztratív központtá. A korszakra jellemző nagyipari fejlesztés elmaradt, csupán a környező erdővidékre támaszkodó fafeldolgozó ipart telepítettek a városba.[10]
Nevezetességei[szerkesztés]
Puka elsősorban a környék természeti értékeinek és épített emlékeinek köszönhetően népszerű kirándulóhely, emellett Albánia síközpontjainak egyike.[11] A város múzeumában berendezett helytörténeti és néprajzi tárlat egyebek mellett a környék régészeti leleteivel, népviseletével, népi textilművességével és hagyományos hangszereivel ismerteti meg a látogatót.[12] Napjainkban Puka főként gombatermesztéséről nevezetes, terményeiket Olaszországba is exportálják, emellett több gyümölcsaszaló kisüzem is működik a településen. Sőrfőzdéjében állítják elő a Puka sör szűrt és szűretlen változatát.[13]
Nevezetes pukaiak[szerkesztés]
- 1936–1937-ben tizennyolc hónapon át a pukai iskola igazgatója volt Migjeni (1911–1938) költő, író. Emlékét ápolja a Migjeni Iskolamúzeum (Shkolla-muze Migjeni).[14]
- 1969 és 1975 között a városi pártszervezet főtitkára volt Pali Miska (1931–2008) kommunista politikus.[15]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Ligj Nr. 115/2014 për ndarjen administrativo-territoriale të njësive të qeverisjes vendore në Republiken e Shqipërisë. Fletorja Zyrtare, 137. sz. (2014) 6365–6390. o. arch
- ↑ Censusi i popullsisë dhe banesave / Population and housing census: Shkodër 2011. Tiranë: Instituti i Statistikës. 2013. 84. o.
- ↑ Gloyer 2012 :154.; Sheme & Mara 2017 :138–139.
- ↑ Gloyer 2012 :155.
- ↑ Ceka 2013 :222.
- ↑ Gloyer 2012 :154.; Ceka 2013 :259–260., 337., 462.; Zavalani 2015 :33.
- ↑ Gárdos 1990 :42.; Pearson 2004 :189–190.; Vickers 2014 :100.
- ↑ Pearson 2004 :262.; Zavalani 2015 :200.
- ↑ Nopcsa 1911 :35–36.; Geço 1976 :27.
- ↑ Geço 1976 :27., 32.; Sheme & Mara 2017 :90., 145–146.
- ↑ Gloyer 2012 :156.
- ↑ Gloyer 2012 :155.
- ↑ Gloyer 2012 :156.
- ↑ Elsie 2005 :132–133.; Elsie 2010 :301.; Sheme & Mara 2017 :150.
- ↑ Elsie 2010 :306.
Források[szerkesztés]
- ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467
- ↑ Elsie 2005: Robert Elsie: Albanian literature: A short history. London; New York: I.B. Tauris. 2005. ISBN 1845110315
- ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886
- ↑ Gárdos 1990: Gárdos Miklós: Magyar királyné a tiranai trónon. Budapest: Akadémiai. 1990. = Századunk Emlékezik, ISBN 9630556359
- ↑ Geço 1976: Pandi Geço: L’accroissement de la population urbaine dans la République Populaire d’Albanie et sa nouvelle répartition géographique. Ethnographie albanaise, (1976) 19–39. o.
- ↑ Gloyer 2012: Gillian Gloyer: Albania: The Bradt Travel Guide. Chalfont St Peter: Bradt Travel Guides. 2012. ISBN 9781841623870
- ↑ Nopcsa 1911: Nopcsa Ferenc: A legsötétebb Európa: Vándorlások Albániában. Budapest: Fritz ny. 1911. = Utazások Könyvtára, 3.
- ↑ Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137
- ↑ Sheme & Mara 2017: Selman Sheme – Valbona Mara: Gjeografia 11. Tiranë: Albas. 2017. ISBN 9789928028631
- ↑ Vickers 2014: Miranda Vickers: The Albanians: A modern history. London; New York: I.B. Tauris.
- ↑ Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671
