Puka (Albánia)

	Puka
	; Puka címere
	; Puka címere
	Közigazgatás
Ország	Albánia
Megye	Shkodra
Község	Puka
Alközség	Puka
Irányítószám	4401
	Népesség
Teljes népesség	3607 fő (2011) +/-
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	840 m
Időzóna	UTC+01:00; UTC+02:00;
	Elhelyezkedése
	Puka Pozíció Albánia térképén
	é. sz. 42° 03′, k. h. 19° 54′Koordináták: é. sz. 42° 03′, k. h. 19° 54′
	Puka weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Puka témájú médiaállományokat.

A címszóban szereplő nőnemű albán helynév határozatlan és határozott alakja Pukë, illetve Puka.
A nemzetközi ajánlásnak megfelelően a hímnemű albán helynevek határozatlan, a nőneműek határozott alakját használjuk.

Ez a szócikk az albániai városról szól. Hasonló címmel lásd még: Puka (egyértelműsítő lap).

Puka város Albánia északi részén, Shkodra városától légvonalban 32, közúton 56 kilométerre keleti irányban, a Puka–Mirditai-hegyvidék nyugati részén. A Shkodra megyéhez (wd) tartozó Puka község (wd) székhelye, egyúttal Puka alközség központja.^[1] A 2011-es népszámlálás alapján az alközség népessége 3607 fő.^[2] Az ókor óta lakott település látnivalókban szűkölködő adminisztratív központ.

Fekvése[szerkesztés]

Puka a Puka–Mirditai-hegyvidék (Malësia Pukë-Mirditë) nyugati részén, a Pukai-medence (Gropa e Pukës) földrajzi kistáján fekszik, 838 méteres tengerszint feletti magasságban, a Gomsiqja-patak (Përroi i Gomsiqes) forrásvidékén. Délről a Kumbulaj-hegy (Maja e Kumbulajt, 1459 m) határolja a városnak otthont adó medencét, északról pedig alacsonyabb, 500-800 méteres vonulatok ereszkednek a Gomina-patak (Përroi i Gominës) völgyéig.^[3]

A települést Shkodra térségéből az SH5-ös főúton lehet elérni. Korábban ez az út biztosította az összeköttetést Shkodra és Kukës között, amelynek forgalmát a 2009-ben elkészült A1-es autópálya mentesítette. Tiranával, Shkodrával és Lezhával busz- és minibuszjáratok kötik össze a várost.^[4]

Története[szerkesztés]

Az i. e. 2. században mint a Cavii néven ismert illír törzs fő települését említették Epikaria (Ἐπικάρια) néven, amelynek a Genthiosz illír király ellen fellázadt lakóit i. e. 168-ban Karavantiosz verte le.^[5] A tengerparti illír városokat, Lisszoszt és Szkodrát a Drilón völgyén át Dardániával összekötő út egyik fontos állomása volt és maradt Ad Picaria néven a római időkben is. Környékén a rómaiak nyitották meg az első rézbányákat, az ókor végén pedig egy castrumot építettek Ad Picariában. Az egykori római út maradványai itt-ott még láthatóak Puka község területén.^[6]

1922. március 2-án Pukában robbant ki a Bajram Curri vezette Zogu-ellenes felkelés, a kormányerők március 8-án vonultak be a településre, és szórták szét a felkelőket.^[7] 1926. november 20-án egy újabb fegyveres felkelésre került sor Észak-Albániában, ezúttal Loro Caka római katolikus pap vezetésével, amelynek egyik tűzfészke Puka volt, de a kormányzat öt nap alatt leverte a lázadást.^[8]

A 20. század közepéig Puka falu volt, lakói mezőgazdasággal foglalkoztak. A jellemzően római katolikus Mirdita-vidék muszlim enklávéjának központi települése volt.^[9] A század második felében fejlesztették regionális adminisztratív központtá. A korszakra jellemző nagyipari fejlesztés elmaradt, csupán a környező erdővidékre támaszkodó fafeldolgozó ipart telepítettek a városba.^[10]

Nevezetességei[szerkesztés]

Puka elsősorban a környék természeti értékeinek és épített emlékeinek köszönhetően népszerű kirándulóhely, emellett Albánia síközpontjainak egyike.^[11] A város múzeumában berendezett helytörténeti és néprajzi tárlat egyebek mellett a környék régészeti leleteivel, népviseletével, népi textilművességével és hagyományos hangszereivel ismerteti meg a látogatót.^[12] Napjainkban Puka főként gombatermesztéséről nevezetes, terményeiket Olaszországba is exportálják, emellett több gyümölcsaszaló kisüzem is működik a településen. Sőrfőzdéjében állítják elő a Puka sör szűrt és szűretlen változatát.^[13]

Nevezetes pukaiak[szerkesztés]

1936–1937-ben tizennyolc hónapon át a pukai iskola igazgatója volt Migjeni (1911–1938) költő, író. Emlékét ápolja a Migjeni Iskolamúzeum (Shkolla-muze Migjeni).^[14]
1969 és 1975 között a városi pártszervezet főtitkára volt Pali Miska (1931–2008) kommunista politikus.^[15]

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Ligj Nr. 115/2014 për ndarjen administrativo-territoriale të njësive të qeverisjes vendore në Republiken e Shqipërisë. Fletorja Zyrtare, 137. sz. (2014) 6365–6390. o. arch
↑ Censusi i popullsisë dhe banesave / Population and housing census: Shkodër 2011. Tiranë: Instituti i Statistikës. 2013. 84. o.
↑ Gloyer 2012 :154.; Sheme & Mara 2017 :138–139.
↑ Gloyer 2012 :155.
↑ Ceka 2013 :222.
↑ Gloyer 2012 :154.; Ceka 2013 :259–260., 337., 462.; Zavalani 2015 :33.
↑ Gárdos 1990 :42.; Pearson 2004 :189–190.; Vickers 2014 :100.
↑ Pearson 2004 :262.; Zavalani 2015 :200.
↑ Nopcsa 1911 :35–36.; Geço 1976 :27.
↑ Geço 1976 :27., 32.; Sheme & Mara 2017 :90., 145–146.
↑ Gloyer 2012 :156.
↑ Gloyer 2012 :155.
↑ Gloyer 2012 :156.
↑ Elsie 2005 :132–133.; Elsie 2010 :301.; Sheme & Mara 2017 :150.
↑ Elsie 2010 :306.

Források[szerkesztés]

↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467
↑ Elsie 2005: Robert Elsie: Albanian literature: A short history. London; New York: I.B. Tauris. 2005. ISBN 1845110315
↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886
↑ Gárdos 1990: Gárdos Miklós: Magyar királyné a tiranai trónon. Budapest: Akadémiai. 1990. = Századunk Emlékezik, ISBN 9630556359
↑ Geço 1976: Pandi Geço: L’accroissement de la population urbaine dans la République Populaire d’Albanie et sa nouvelle répartition géographique. Ethnographie albanaise, (1976) 19–39. o.
↑ Gloyer 2012: Gillian Gloyer: Albania: The Bradt Travel Guide. Chalfont St Peter: Bradt Travel Guides. 2012. ISBN 9781841623870
↑ Nopcsa 1911: Nopcsa Ferenc: A legsötétebb Európa: Vándorlások Albániában. Budapest: Fritz ny. 1911. = Utazások Könyvtára, 3.
↑ Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137
↑ Sheme & Mara 2017: Selman Sheme – Valbona Mara: Gjeografia 11. Tiranë: Albas. 2017. ISBN 9789928028631
↑ Vickers 2014: Miranda Vickers: The Albanians: A modern history. London; New York: I.B. Tauris.
↑ Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Ligj Nr. 115/2014 për ndarjen administrativo-territoriale të njësive të qeverisjes vendore në Republiken e Shqipërisë. Fletorja Zyrtare, 137. sz. (2014) 6365–6390. o. arch

[2] Censusi i popullsisë dhe banesave / Population and housing census: Shkodër 2011. Tiranë: Instituti i Statistikës. 2013. 84. o.

[3] Gloyer 2012 :154.; Sheme & Mara 2017 :138–139.

[4] Gloyer 2012 :155.

[5] Ceka 2013 :222.

[6] Gloyer 2012 :154.; Ceka 2013 :259–260., 337., 462.; Zavalani 2015 :33.

[7] Gárdos 1990 :42.; Pearson 2004 :189–190.; Vickers 2014 :100.

[8] Pearson 2004 :262.; Zavalani 2015 :200.

[9] Nopcsa 1911 :35–36.; Geço 1976 :27.

[10] Geço 1976 :27., 32.; Sheme & Mara 2017 :90., 145–146.

[11] Gloyer 2012 :156.

[12] Gloyer 2012 :155.

[13] Gloyer 2012 :156.

[14] Elsie 2005 :132–133.; Elsie 2010 :301.; Sheme & Mara 2017 :150.

[15] Elsie 2010 :306.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]

[14]

[15]