Prrenjas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Prrenjas
Përrenjas.jpg
Közigazgatás
Ország Albánia
Megye Elbasan
Község Prrenjas
Alközség Prrenjas
Irányítószám 3403–3404
Körzethívószám 0591
Népesség
Teljes népesség 5847 fő (2011)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság567 m
Időzóna
Elhelyezkedése
Prrenjas (Albánia)
Prrenjas
Prrenjas
Pozíció Albánia térképén
é. sz. 41° 04′, k. h. 20° 33′Koordináták: é. sz. 41° 04′, k. h. 20° 33′
Prrenjas weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Prrenjas témájú médiaállományokat.

Prrenjas (gyakran Përrenjas) város és alközség Albánia délkeleti részén, a Shkumbin felső völgye és az Ohridi-tó közötti Domosdovai-fennsíkon, Elbasantól légvonalban 40, közúton 55 kilométerre délkelet–keleti irányban. Elbasan megyén(wd) belül Prrenjas község(wd), valamint Prrenjas alközség központja. Az alközség további települései Prrenjas-Fshat és Rrashtan.[1] A 2011-es népszámlálás alapján az alközség népessége 5847 fő.[2] Fiatal, a kommunizmus évtizedeiben bányászvárossá fejlesztett, látnivalók nélküli település.

Fekvése[szerkesztés]

Prrenjas a Shkumbin felső völgyébe torkolló Prrenjasi-patak völgyében fekszik, a Domosdovai-fennsík (Fusha e Domosdovës) központi települése. Északról a Pishkashi-szikla (Gur i Pishkashit), délről a Mokra-vidékhez tartozó Vörös-hegység (Mal i Kuq) szegélyezi a várost.[3] A város az ország fővárosát, Tiranát Elbasanon keresztül Korçával összekötő SH3-as jelű főúton fekszik, Tiranától 95, Korçától 70 kilométerre. Prrenjas egyúttal a Tirana–Elbasan–Pogradec-vasútvonal egyik állomása is, de 2018-ban a személyvonatok már csak a 30 kilométerre fekvő Librazhdig közlekednek.[4]

Története[szerkesztés]

1984-ben Ilir Gjipali(wd) irányításával a közeli Rrashtannál a kora neolitikum kései szakaszára keltezett őskori telephelyet tártak fel, amelynek népessége a közeli maliqi műveltséghez tartozott. A kova- és csonteszközök, kőbalták mellett monokróm, valamint matt homokszínnel díszített, vékony falu cserépedény-töredékek is előkerültek, amelyek barbotin-(wd) és impressotechnikával való díszítése meglehetősen általános volt. Különösen jelentősek az innen előkerült, kultikus célokat szolgáló ember- és állatalakú agyagszobrocskák.[5]

Az ókorban itt haladt el az Illíria római meghódítását követően felépült kereskedelmi és hadi út, a Via Egnatia. A mai település határában Camillo Praschniker fedezte fel az út egyik kőhídja, a Servilus híd (Pons Servili) maradványait.[6]

A török hódoltság időszakából több legenda fűződik a környékhez az oszmán hódításnak ellenálló albán fejedelem, Szkander bég hőstettei kapcsán. A Prrenjastól északra elterülő Pishkasi-sziklában állítólag látni lehet Szkander bég lovának nyomát, a Rrajca felé húzódó hegyi utat pedig Szkander bég ösvényének nevezi a népnyelv, mert állítólag egyik első csatája során emberei élén innen zúdult le a völgyben haladó török seregre.[7]

Prrenjas 1995-ben és 2013-ban

Mindazonáltal Prrenjas egészen a 20. század második feléig átlagos falu volt, mígnem feltárták a környék vasnikkel- és nikkel-szilikát-kincsét, és 1963-ban megnyíltak az ezt kiaknázó bányák. Ércdúsítót is telepítettek a kisvárosba, ahova a helyi tárnákon kívül a pishkashi bányákből is érkezett ásványi nyersanyag. Hogy az itt feldúsított érc eljutását megkönnyítsék az elbasani kohókba, az ötödik ötéves tervidőszakban (1971–1975) 14 ezer ifjúmunkás részvételével megépítették, és 1974 márciusában átadták az Elbasan–Prrenjas-vasútvonalat. A későbbiekben a vasútvonalat egészen Pogradecig meghosszabbították.[8] Az 1991-es rendszerváltást követően a bányák java része bezárt, de 2000-től a koncessziót szerző olasz Darfo cég beruházott és újranyitotta a prrenjasi bányákat.[9]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ligj Nr. 115/2014 për ndarjen administrativo-territoriale të njësive të qeverisjes vendore në Republiken e Shqipërisë. Fletorja Zyrtare, 137. sz. (2014) 6365–6390. o. arch
  2. Censusi i popullsisë dhe banesave / Population and housing census: Elbasan 2011. Tiranë: Instituti i Statistikës. 2013. 84. o. arch  
  3. Nagel 1989 :72.; Pasha 2006 :81.
  4. Orari trenave – Shkurt 2018. Hekurudhat Shqiptare (2018) (Hozzáférés: 2018. jún. 20.) arch
  5. Korkuti 2013 :252., 254.
  6. Ceka 2013 :258–259.
  7. Réti 1991 :160.; Pasha 2006 :81.
  8. Réti 1991 :159–160.; Réti 2000 :215.; Brown 2002 :494.; Jacques 2009 :492.; Elsie 2010 :379. Vö. Minerals Yearbook, (1963) 360. o.
  9. Elsie 2010 :303.

Források[szerkesztés]

  • Brown 2002: Charles E. Brown: World Energy Resources. New York: Springer. 2002. ISBN 3-540-42634-5  
  • Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
  • Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • Korkuti 2013: Muzafer Korkuti: Albania: Archaeological studies on the prehistory of Albania. Tirana: Academy of Sciences of Albania. 2013. ISBN 9789995610517  
  • Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194  
  • Pasha 2006: Myslim Pasha: Gjeografia ushtarake. Tiranë: Instituti Gjeografik Ushtarak i Shqipërisë. 2006.  
  • Réti 1991: Réti György: Albánia. Budapest: Panoráma. 1991. = Panoráma Külföldi Útikönyvek, ISBN 9632433890  
  • Réti 2000: Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000. = XX. Század, ISBN 9639215740