Laç

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából


Laç
A Szent Antal-templom
A Szent Antal-templom
Közigazgatás
Ország  Albánia
Megye Lezha
Község Kurbin
Alközség Laç
Irányítószám 4701–4703
Körzethívószám 053
Népesség
Teljes népesség 17 086 fő (2011)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 40 m
Időzóna UTC+1
Elhelyezkedése
Laç (Albánia)
Laç
Laç
Pozíció Albánia térképén
é. sz. 41° 38′ 07″, k. h. 19° 42′ 47″Koordináták: é. sz. 41° 38′ 07″, k. h. 19° 42′ 47″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Laç témájú médiaállományokat.

Laç város Albánia északnyugati részén, Tiranától légvonalban 35 kilométerre észak-északnyugati irányban. Lezha megyén belül Kurbin község, valamint Laç alközség központja; ez utóbbi közigazgatási egység további települése a várossal mára összeépült Sanxhak. A 2011-es népszámlálás alapján az alközség népessége 17 086 fő.[1] A korábban mezőgazdasági jellegű települést az 1960-as évektől gyors ütemben fejlesztették Albánia egyik jelentős iparvárosává, rézfeldolgozó és vegyipari központjává.

Fekvése[szerkesztés]

Laç a Zadrima parti síkjának elkeskenyedő délkeleti peremén, a Szkander bég hegység lábánál fekszik, a Mat völgyétől 5 kilométerre délre, az Adriai-tenger partvidékétől 12 kilométerre.[2] A várostól nyugatra fut a Tiranát az északi határátkelőhellyel, Han i Hotittal összekötő SH1-es jelű főút. Az ezzel párhuzamosan futó SH39-es főút közvetlenül is összeköti Laçot az északi Milottal és a déli Mamurrasszal.

Történelme[szerkesztés]

Laç vidéke hagyományosan a kurbinasok törzsi területe volt.[3] 1899 és 1905 nevezetes lakója volt Shtjefën Gjeçovi (1874–1929) ferences szerzetes, aki kiterjedt néprajzi és népköltészeti gyűjtéseket végzett a kurbinasok körében.[4]

A korábban falusias település iparosítása a negyedik ötéves tervidőszak során (1966–1970) indult meg, amikor szuperfoszfátüzemet telepítettek a városba. A hasonló profilú fieri üzemegységgel együtt a két gyárban évente 200 ezer tonna műtrágyát állítottak elő.[5] A laçi üzem az 1980-as évek közepére megduplázta termelését, és 1990-ben újabb üzemegységekkel tervezték kibővíteni a műtrágyagyárat (évi 150 ezer tonnás kapacitással), erre azonban az ország gazdasági helyzetének súlyosbodása és a rendszerváltás miatt végül nem került sor.[6] A város fejlődéséhez hozzájárult, hogy az 1960-as években kiépítették a Durrës–Laç vasútvonalat, amelyet az 1970-es évek második felében Lezhán át Shkodráig hosszabbítottak meg.[7] A hatodik ötéves tervben (1976–1980) épült fel a város rézolvasztó üzeme, amely a rubiki kohókkal együtt hozzájárult ahhoz, hogy Albánia a világ krómtermelésének egynyolcadát állítsa elő.[8] Az említetteken túlmenően kénsavat is előállítottak Laçban, ezenkívül működött a városban bőrfeldolgozó üzem, üveggyár, fa- és cellulózipari üzemegységek is.[9] A rendszerváltás, 1991 után a számos embernek munkát adó gyárak java része bezárt, a lakosság jelentős hányada munkanélküli lett.[forrás?]

1991 végén súlyos zavargások helyszíne volt a város. Miután az ország miniszterelnöke, Ylli Bufi bejelentette, hogy az ország élelmiszertartalékai csupán egy hétre elegendőek, a laçiak pékségeket és éttermeket fosztottak ki, valamint betörtek egy élelmiszer-ipari üzemegységbe is. Az események során két ember, köztük egy rendőr, vesztette életét.[10] Az 1990-es évek óta az albán hadsereg egyik páncéloshadosztálya állomásozik a városban.[11] A 2013. június 23-ai országgyűlési választás legsúlyosabb incidensére került sor Laçban: az egyik szavazókör közelében lövések dördültek el, egy ellenzéki aktivista meghalt, egy demokrata párti jelölt pedig megsebesült.[12]

Nevezetességei[szerkesztés]

Laç jellegzetes Hoxha-korabeli iparváros, lakótelepekkel és üzemekkel, elenyésző látnivalóval.

A várost keletről szegélyező Gjonëmi-hegyen (Maja e Gjonëmit, 414 m), a központtól 4 kilométerre található a 16. századi Szent Antal-templom (Kisha e Shën Ndout), amely országos jelentőségű búcsújáró hely. A csodatévő szent hely második világháborúig virágzó kultusza a kommunizmus évtizedeire megszűnt, de 1990 óta minden év Antal-napján, június 13-án több ezer zarándok gyűlik össze – köztük muzulmánok – a templomnál közös rózsafüzér-imádságra és zsoltáréneklésre.[13] A hely kultuszának fontos eleme egy bizonyos, itt szentként tisztelt Balázs pap (Shën Vlash, a. m. ’Szent Balázs’), aki a fáma szerint a pogányoktól menekülve egy közeli barlangban keresett menedéket. Érdekessége, hogy a személye köré szőtt albán legendáriumba beszűrődnek a tényleges szebasztei Szent Balázs tettei és attribútumai.[14] Ezeknek a népi vallásossági reminiszcenciáknak az egyik jele, hogy a templomtól 500 méterre nyugatra álló, műemléki védelem alatt álló várromot a helyi népnyelv Szebaszte vára (kalaja e Sebastes) néven ismeri.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Elsie 2001: Robert Elsie: A dictionary of Albanian religion, mythology, and folk culture. London: Hurst. 2001. ISBN 1850655707  
  • Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
  • Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194  
  • Pap 2010: Pap Norbert: Az albán szállásterület geopolitikai viszonyrendszere. In Albánok. Szerk. Kitanics Máté, Pap Norbert. Pécs: Pécsi Tudományegyetem Kelet-Mediterrán és Balkán Tudományok Központja. 2010. 72–86. o. = Balkán Füzetek, 9. ISBN 9789636423353  
  • Réti 1991: Réti György: Albánia. Budapest: Panoráma. 1991. = Panoráma Külföldi Útikönyvek, ISBN 9632433890  
  • Réti 2000: Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000. = XX. Század, ISBN 9639215740  
  • Somogyi 1955: Somogyi Sándor: Albánia természeti földrajza. Földrajzi Közlemények, LXXIX. évf. 2. sz. (1955) 167–188. o.
  • Vickers 2016: Miranda Vickers: The Albanians: A modern history. 5th edition. London;  New York: I.B. Tauris. 2016.