Patos (Albánia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Patos
A patosi városháza
A patosi városháza
Patos címere
Patos címere
Közigazgatás
Ország Albánia
Megye Fier
Község Patos
Alközség Patos
Polgármester Rajmonda Balilaj (PS)
Irányítószám 9307
Népesség
Teljes népesség15 397 fő (2011) +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság60 m
Időzóna
Elhelyezkedése
Patos (Albánia)
Patos
Patos
Pozíció Albánia térképén
é. sz. 40° 41′ 03″, k. h. 19° 37′ 010″Koordináták: é. sz. 40° 41′ 03″, k. h. 19° 37′ 010″
Patos weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Patos témájú médiaállományokat.

Patos város, egyúttal községközpont és alközség Albánia középső részén, Fier városától légvonalban 7, közúton 8 kilométerre délkeleti irányban, a Myzeqeja síkjának déli peremén. Fier megyén(wd) belül Patos község(wd) székhelye, Patos alközség központja. Az alközség további települései: Banaj, Dukas, Griz, Kuqar, Margëlliç (Marglliç), Rërës és Rusinja.[1] A 2011-es népszámlálás alapján az alközség népessége 15 397 fő.[2] Noha őstörténeti szempontból nagy múltú terület – paleolitikus telep, bronzkori halomsír és vaskori illír erőd egyaránt található Patosban –, a 20. században az albániai kőolaj-kitermelés fellegvára, látnivalókban szűkölködő iparváros lett.

Fekvése[szerkesztés]

Patos a tengerparti Myzeqeja síkság és a mallakastrai(wd) dombvidék találkozásánál, a Gjanica(wd) völgyének északi előterében fekszik.[3] A település északi határában halad a Fiert Ura Vajguroréval összekötő SH73-as főút.

Története[szerkesztés]

Őstörténet[szerkesztés]

Patos közvetlen környékén számos őskori régészeti lelőhely található. Az ezredfordulón zajló kryegjatai ásatások során Rusinja mellett, 259 méteres tengerszint feletti magasságban egy őskőkori telephelyet tártak fel, amelyet az ember megjelenésének egyik legkorábbi helyszíneként tartanak számon Albániában.[4]

1976-ban Muzafer Korkuti tárta fel Patosnál, a Gjanica völgyében a késő bronzkortól a vaskor középső szakaszáig használt patosi halomsírt. A temetkezési hely őstörténeti jelentősége, hogy – a dukati halomsírok mellett – a sírmellékletei között talált protogeometrikus(wd) bronzfibulák a korabeli népesség itáliai kereskedelmi és kulturális kapcsolatairól vallanak. A fibulák mellett nagyobb számban kerültek elő a patosi halomsírból különböző bronz ékszerek (diadémok, spirálok stb.).[5]

Ugyancsak a késő bronzkorban alakult ki a közeli Margëlliç melletti dombtetőn a preillírekhez köthető erődített település, amely a vaskorra, az i. e. 7–6. századra Illíria egyik jelentős protourbán települése, kereskedelmi és kézműipari központja lett. Az i. e. 4. századra az illírek közé tartozó büllionok(wd) települése, a Bülliszt védő körkörös erődrendszer része volt az amant szállásterületek határán. A hellenisztikus város lakói különösen fazekastermékeikről voltak nevezetesek. Az első római–illír háború (i. e. 229) után a város a Római Köztársaság protektorátusa alá került, majd az i. e. 1. század végére elnéptelenedett.[6]

A modern település[szerkesztés]

Kőolajmező Patos mellett

A mai Patos közelében 1926 nyarán az Albániában koncessziós joggal rendelkező Anglo-Persian Oil Company(wd) kőolajra bukkant. A brit cég 1930 januárjában lemondott koncesszióiról, egyedül Patosban folytatták a kitermelést egészen 1934 márciusáig. Ezt követően az olasz AIPA(wd) (Azienda Italiana Petroli Albanesi) szerezte meg a koncessziós jogokat.[7] A második világháborús harcokban az ipari létesítmények súlyos károkat szenvedtek, de a kommunista állam az albán kőolaj-kitermelés központjává fejlesztette Patost.[8] Az olasz olajmunkások korábbi telepe mellett 1949-ben építették fel a szocialista várost, amelynek lakossága 1955-ben megközelítette a három-, 1960-ban az ötezret. A kőlaj-kitermeléssel foglalkozó állami cégek mellett geológiai és műszaki kutatóintézeteket, olajipari technikumot is telepítettek a szocialista városba.[9] Az 1991-es demokratikus fordulat után az ipari létesítmények egy része bezárt, a lakosság jelentős hányada munkanélküli lett. További súlyos gondokat jelent, hogy a nehézipari létesítmények az elmúlt évtizedekben elszennyezték a környező vidéket.[10] Az 1997 januárjában a piramisjáték-válság kapcsán kirobbant zavargásokban több épületet felgyújtottak a városban.[11] 2004 óta egy kanadai cég végzi a kitermelést a Patos környéki, folyamatosan növekvő Marinza olajmezőn.[12]

Nevezetességei[szerkesztés]

Patos városa emeletes blokkházakkal beépített tipikus szocialista iparváros, elenyésző látnivalóval. A környék őstörténeti emlékhelyei közül szabadon látogathatók Margëlliç ókori erődjének és városának romjai.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ligj Nr. 115/2014 për ndarjen administrativo-territoriale të njësive të qeverisjes vendore në Republiken e Shqipërisë. Fletorja Zyrtare, 137. sz. (2014) 6365–6390. o. arch
  2. Censusi i popullsisë dhe banesave / Population and housing census: Fier 2011. Tiranë: Instituti i Statistikës. 2013. 84. o.  
  3. Pasha 2006 :27–28.
  4. Korkuti 2013 :372.
  5. Papadopoulos 2006 :75.; Ceka 2013 :22., 52.; Korkuti 2013 :161., 173., 531–533.
  6. Cabanes 1988 :202., 220.; Wilkes 1992 :128., 133.; Papadopoulos 2006 :79.; Ceka 2013 :22., 69., 79., 316.; Korkuti 2013 :200.; Šašel Kos 2013 :177.
  7. Pearson 2004 :260., 313., 356.; Zavalani 2015 :242.
  8. Pollo & Puto 1981 :247.; Réti 1991 :123.
  9. Qyteti i Patosit (’Patos városa’). Bashkia Patos (Hozzáférés: 2018. júl. 18.) arch
  10. Patosi, historia e qytetit të naftëtarëve (’Patos, az olajmunkások városának története’. Top Channel (Hozzáférés: 2018. júl. 18.) • Giannis Mavris: Wieso Albanien die Altlasten aus der Ära des Steinzeitkommunismus nicht los wird. Neue Zürcher Zeitung (Hozzáférés: 2018. júl. 18.)
  11. Réti 2000 :271.
  12. Giannis Mavris: Wieso Albanien die Altlasten aus der Ära des Steinzeitkommunismus nicht los wird. Neue Zürcher Zeitung (Hozzáférés: 2018. júl. 18.)

Források[szerkesztés]

  • Cabanes 1988: Pierre Cabanes: Les illyriens de Bardulis à Genthios (IVe–IIe siècles avant J.-C.). Paris: SEDES. 1988. = Regard sur l’histoire, 65. ISBN 2718138416  
  • Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • Korkuti 2013: Muzafer Korkuti: Albania: Archaeological studies on the prehistory of Albania. Tirana: Academy of Sciences of Albania. 2013. ISBN 9789995610517  
  • Papadopoulos 2006: John K. Papadopoulos: Mounds of memory: Burial tumuli in the Illyrian landscape. In New directions in Albanian archaeology: Studies presented to Muzafer Korkuti. Ed. by Lorenc Bejko and Richard Hodges. Tirana: International Centre for Albanian Archaeology. 2006. 75–84. o. = International Centre for Albanian Archaeology Monograph Series, 1. ISBN 9994392301  
  • Pasha 2006: Myslim Pasha: Gjeografia ushtarake. Tiranë: Instituti Gjeografik Ushtarak i Shqipërisë. 2006.  
  • Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137  
  • Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X  
  • Réti 1991: Réti György: Albánia. Budapest: Panoráma. 1991. = Panoráma Külföldi Útikönyvek, ISBN 9632433890  
  • Réti 2000: Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000. = XX. Század, ISBN 9639215740  
  • Šašel Kos 2013: Marjeta Šašel Kos: The Roman conquest of Illyricum (Dalmatia and Pannonia) and the problem of the northeastern border of Italy. Studia Europaea Gnesnensia, VII. évf. (2013) 169–200. o.
  • Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford;  Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717  
  • Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671