Muzafer Korkuti
| Muzafer Korkuti | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | Fterra |
| Ismeretes mint |
|
Muzafer Korkuti (Fterra, 1936. május 17.[1] –) albán régész, őskortörténész, a 20. századi albán őstörténeti kutatások jeles alakja, az Albán Tudományos Akadémia örökös tagja, 2014–2017 között elnöke.
Életútja[szerkesztés]
A középiskolát Shkodrában végezte el, ezt követően 1955-ben szülőfalujában lett az iskola tanítója, majd igazgatója.[2] 1956 elején diákjaival Tiranában járt, ahol egyebek mellett a nagy hatalmú pártfőtitkár, Enver Hoxha is látta előadásukat, és nem sokkal később felajánlotta a fiatal vidéki tanárnak, hogy a kedvére való szakirányon állami ösztöndíjjal végezze el az akkor alapított Tiranai Egyetemet.[3] Korkuti 1957-ben a fővárosi egyetem történelem szakos hallgatója lett, diplomáját 1962-ben szerezte meg. Tanulmányai során 1959-ben alkalma nyílt arra, hogy két hónapon át a moszkvai Régészeti Intézetben, majd hosszabb időn keresztül a Leningrádi Egyetem vendéghallgatójaként képezze tovább magát.[4] Tudományos pályáján 1961-ben indult el mint a tiranai Történeti és Nyelvészeti Intézet régészeti osztályának munkatársa.[5]
1965–1967-ben kínai és romániai tanulmányúton járt. Hazatérését követően, még 1967-ben kinevezték a Történeti és Nyelvészeti Intézet régészeti osztályának vezetőjévé. Szervezőmunkájának köszönhetően az osztály 1976-ban akadémiai intézményként önállósult Régészeti Központ néven.[6] A kutatóközpont megalakítását követően karrierje azonban megbicsaklott, a fieri régészeti állomás munkatársává fokozták le, ahol elsősorban az Apollóniában ásató szovjet régészcsoport munkáját segítette.[7] Az évtized fordulóján visszatérhetett a fővárosba, és először 1982-től 1990-ig, majd 1998-tól 2006-ig töltötte be az új nevén Régészeti Intézet igazgatói tisztségét.[8] 1968-tól 2002-ig gyakori vendégelőadója volt alma materének, a Tiranai Egyetemnek, valamint vendégprofesszorként megfordult Párizs, Berlin, Heidelberg, Róma, Bologna, Pisa, Bari, Lecce, Athén, Bécs, Cincinnati és Los Angeles egyetemein.[9]
Munkássága[szerkesztés]
Tudományos munkássága középpontjában Albánia őskorának régészeti és történeti kutatása áll, behatóan vizsgálta hazája újkőkori, kőrézkori és bronzkori kultúráit, illetve ezek kapcsolódási pontjait az ókorban a mai Albánia területén megjelent illírek műveltségi viszonyaival. Diplomaszerzését követően Frano Prendi mellett alkalma nyílt az egyik legjelentősebb albániai neolitikus lelőhelyen, a maliqi kultúra településein ásatni. Tizennégy éven keresztül segédkezett Maliq mellett Tren, Dunavec, Vashtëmia, Burimas stb. újkőkori településeinek feltárásánál.[10] Pályája során számos ásatást irányított Albánia őskori és ókori régészeti helyszínein: Cakran (1969, 1984), Onkhészmosz (1969), Patos (1976), Bënja (1983), Kolsh (1983), Katundas (1986), Çetush, Gradec, Konispol (1989–1990, 1992–1995) és Kryegjata (1998–2003).[11]
1965-ben tíz hónapos kínai tanulmányúton vett részt, amelynek során Pej Ven-csung előadásait hallgatta, részt vett egy paleolitikumi lelőhely ásatásain, illetve útja utolsó három hónapjában újkőkori és bronzkori régészeti helyszíneket látogatott végig.[12] Hazatérése után egy államközi együttműködés keretében Romániában, egy Duna-völgyi neolitikus telep feltárásánál működött közre.[13]
A régészeti munka mellett sokat tett az albán régészet tudományos fórumainak megteremtéséért. Alapítóként 1971-ben ő indította útjára az Iliria (’Illíria’) című szakfolyóiratot, amelynek 1975-ig, majd a későbbiekben még két alkalommal (1986–1991, 1998–2002) főszerkesztője volt. 2008-tól 2012-ig részt vett a Studia Albanica szerkesztésében.[14] 1972-ben Tiranában megszervezte az ősrégészek és balkanológusok első nemzetközi illirológiai konferenciáját, ezzel olyan külföldi tudósokat kapcsolt be az albán tudományosságba, mint N. G. L. Hammond és Anthony Harding.[15] Ugyancsak az 1970-es években az albán hatóságoknál kijárta az engedélyt a francia régész, Pierre Cabanes számára, hogy a szintén francia Léon Rey által megkezdett, de a második világháborúban félbeszakított ásatásokat folytathassa Apollónia romvárosában.[16] 1982-től a régészet iránt érdeklődő fiatalok számára terepgyakorlattal összekötött nyári táborokat szervezett Butrintban.[17]
1990-től nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy a sztálinista izolációból kiszabadult országot mihamarabb bekapcsolja a nemzetközi tudományosság vérkeringésébe. 1991-ben hozott tető alá egy együttműködést a Texasi Egyetemmel, amelynek keretében albán–amerikai régészcsoport végzett ásatásokat a konispoli őskori régészeti helyszíneken.[18] A későbbi években a Cincinnati Egyetem régészcsoportjával együttműködve Mallakastrai Régészeti Projekt néven több éven át futó ásatássorozat szervezését vállalta magára.[19]
2008 óta az Albán Tudományos Akadémia örökös tagja, 2009-től 2010-ig a tudományos testület alelnöke, 2014-től 2017-ig pedig elnöke volt. A Német Régészeti Intézet, 2010-től az Amerikai Régészeti Intézet levelező tagja. Tudományos eredményei elismeréseképpen az állami „Mjeshtër i madh” (’nagymester’) kitüntetésben részesült.
Főbb művei[szerkesztés]
Pályája során a százat meghaladó szakcikket írt hazai, negyven tanulmányt nemzetközi szakfolyóiratokba.[20] Pierre Cabanes, Neritan Ceka és Apollon Baçe mellett az egyik fő közreműködője volt a Harta arkeologjike e Shqipërise (’Albánia régészeti atlasza’) szerkesztésének és 2008-as kiadásának. Shqipëria arkeologjike
- Neritan Ceka – Muzafer Korkuti: Arkeologjia: Greqia, Roma, Iliria (’Régészet: Görögország, Róma, Illíria’). Tiranë: Libri Universitar. 1993.
- Muzafer Korkuti: Neolithikum und Chalkolithikum in Albanien. Mainz am Rhein: Zabern. 1995.
- Muzafer Korkuti: Parailirët, ilirët, arbërit: Histori e shkurtër (’Preillírek, illírek, arberek: Rövid történelem’). Tiranë: Toena. 2003. ISBN 99927-1-689-4
- Muzafer Korkuti: Arti shkëmbor në Shqipëri (’Sziklarajzok Albániában’). Tiranë: Mali Pleshti. 2008.
- Muzafer Korkuti: Qytetërimi neolitik dhe eneolitik në Shqipëri (’Újkőkori és kőrézkori telepek Albániában’). Tiranë: Akademia e Shkencave. 2010.
- Muzafer Korkuti: Albania: Archaeological studies on the prehistory of Albania. Tirana: Academy of Sciences of Albania. 2013. ISBN 9789995610517
- Muzafer Korkuti: Etnogjeneza e ilirëve (’Az illírek etnogenezise’). Tiranë: Akademia e Shkencave. 2016.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Elsie 2010 :242.; Korkuti 2013 :555.
- ↑ Hodges & Bejko 2006 :3.; Elsie 2010 :242.
- ↑ Hodges & Bejko 2006 :3.
- ↑ Hodges & Bejko 2006 :3.
- ↑ Hodges & Bejko 2006 :3–4.
- ↑ Hodges & Bejko 2006 :3., 7.
- ↑ Hodges & Bejko 2006 :7–8.
- ↑ Hodges & Bejko 2006 :3., 8.
- ↑ Korkuti 2013 :555.
- ↑ Hodges & Bejko 2006 :4.; Elsie 2010 :242.; Korkuti 2013 :555.
- ↑ Korkuti 2013 :48., 69., 223., 245., 254., 264.
- ↑ Hodges & Bejko 2006 :6.
- ↑ Hodges & Bejko 2006 :4.
- ↑ Hodges & Bejko 2006 :7.; Korkuti 2013 :556.
- ↑ Hodges & Bejko 2006 :7.
- ↑ Hodges & Bejko 2006 :7.
- ↑ Hodges & Bejko 2006 :8.
- ↑ Hodges & Bejko 2006 :3., 9.
- ↑ Hodges & Bejko 2006 :3.
- ↑ Korkuti 2013 :555.
Források[szerkesztés]
- ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886
- ↑ Hodges & Bejko 2006: Richard Hodges – Lorenc Bejko: Introduction. In New directions in Albanian archaeology: Studies presented to Muzafer Korkuti. Ed. by Lorenc Bejko and Richard Hodges. Tirana: International Centre for Albanian Archaeology. 2006. 1–17. o. = International Centre for Albanian Archaeology Monograph Series, 1. ISBN 9994392301
- ↑ Korkuti 2013: Muzafer Korkuti: Albania: Archaeological studies on the prehistory of Albania. Tirana: Academy of Sciences of Albania. 2013. ISBN 9789995610517
- Életrajza az Albán Tudományos Akadémia honlapján. Akademia e Shkencave e Shqipërisë (Hozzáférés: 2019. május 10.) arch