Kolsh (Kukës)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Kolsh
Közigazgatás
Ország Albánia
Megye Kukës
Község Kukës
Alközség Kolsh
Irányítószám 8511
Népesség
Teljes népesség 1250 fő (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság484 m
Időzóna
Elhelyezkedése
Kolsh (Albánia)
Kolsh
Kolsh
Pozíció Albánia térképén
é. sz. 42° 05′, k. h. 20° 21′Koordináták: é. sz. 42° 05′, k. h. 20° 21′
Kukës megye községei és alközségei
Kukës megye községei és alközségei

Kolsh falu, egyúttal alközségi központ Albánia északkeleti részén, Kukës városától légvonalban 6, közúton 12 kilométerre nyugati irányban, a Fekete-Drin és a Drin folyók bal partján. Kukës megyén(wd) belül Kukës község(wd) része, azon belül Kolsh alközség központja. Az alközség további települései: Mamza és Myç-Mamza.[2] A 2011-es népszámlálás alapján az alközség népessége 1250 fő.[3] A falu melletti Drin-parton feltárt neolitikus település az északkelet-albániai újkőkorszak egyik meghatározó régészeti lelőhelye.

Fekvése[szerkesztés]

Kolsh a Drin bal partján, a Fekete-Drin torkolatától nyugatra húzódó dombvidéken terül el. A Fekete-Drin túlpartján fekvő megyeszékhellyel, Kukësszal a régi SH5-ös jelű főút mellett 2009 óta az A1-es autópálya is összeköti.

Történelme[szerkesztés]

Kolsh az újkőkorban[szerkesztés]

Az újkőkorszak korai szakaszában, az i. e. 6. évezred folyamán telepedett le az ember a vidéken.[4] Kolsh a későbbi korokban is csak szórványosan lakott északkelet-albániai neolitikum egyik meghatározó, típusos települése és régészeti kultúrája, amelynek műveltségelemei Çetush és Burim korabeli településeire is kisugároztak.[5] A neolitikum népe a Drinbe nyúló, három oldalról a víz által védett földnyelv folyóteraszára, a Leshnica-patak közelében építette mintegy 0,5 hektáros területű települését. Többnyire négyszög alaprajzú veremházakban laktak, amelyek padlóját kőlapokkal rakták ki, majd agyagréteggel fedték le. A házak alapjait folyami kavicsokból alakították ki, az épületek sarkain feltárt cölöplyukak pedig vélhetőleg a tetőszerkezet alátámasztására szolgáltak. Az agyagedények mellett nagy számban feltárt hálósúlyok alapján arra következtetnek a régészek, hogy a falu lakói elsősorban halászattal foglalkoztak.[6]

A kora neolitikus kolshi kultúra – a régészeti szakirodalomban Kolsh I – jellemzője a monokróm, esetenként kávébarna vonalmotívumokkal, benyomattal vagy barbotintechnikával(wd) díszített vöröskerámia volt. E korai fazekasság sajátos jegyei Kolshot elsősorban a közép-balkáni területek starčevói műveltségével rokonítják, de a thesszáliai edények jelenléte arra utal, hogy az égei vidék népeivel is voltak kapcsolataik.[7] Az i. e. 6–5. évezred középső neolitikus rétegének (Kolsh II) leletei már több irányból érkező kulturális hatásról tanúskodnak. A vékony falú, nemritkán mázas, fehér vonalakkal vagy agyagdíszekkel ékített fekete- vagy szürkekerámia a dél-albániai dunavec–cakrani kultúra erőteljesebb hatását igazolják, bár más kulturális elemek azt bizonyítják, hogy az Adria-melléki és a közép-balkáni műveltségek (pl. vinčai kultúra) népével való kapcsolat sem szűnt meg.[8] A késő újkőkorban (Kolsh III) megjelent, ülő nőalakokat formázó agyagszobrocskák és az állatalakú, négylábú – feltehetőleg áldozati edényként használt – rhütonszerű agyagalkalmatosságok már egyértelműen a déli dunavec–cakrani kultúrához sorolják Kolsh műveltségét.[9] Az ásatások alapján a település a kőrézkorig volt lakott, amikor a maliqi kultúrához tartozott.[10]

A Fekete-Drin túlpartján található, ókori kënetai halomsírokat gyakran tévesen kolshi halomsírok néven említik.

Kolsh a későbbi korokban[szerkesztés]

Az alközség nyugati határában kromitlelőhely található, itt kezdte meg működését a 20. század második felében a kalimashi krómbánya és krómdúsító üzem.[11] A települést a Fierzai-víztározó kialakítása során, 1976-ban a felduzzasztott víz megrongálta, így 1978-ban újjáépítették.[12]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. https://web.archive.org/web/20160304053805/http://www.instat.gov.al/media/195829/8__kukes.pdf
  2. Ligj Nr. 115/2014 për ndarjen administrativo-territoriale të njësive të qeverisjes vendore në Republiken e Shqipërisë. Fletorja Zyrtare, 137. sz. (2014) 6365–6390. o. arch
  3. Censusi i popullsisë dhe banesave / Population and housing census: Kukës 2011. Tiranë: Instituti i Statistikës. 2013. 84. o. arch  
  4. Korkuti 2013 :524.
  5. Korkuti 2013 :244., 524.
  6. Ceka 2013 :43.; Korkuti 2013 :160., 190., 239., 241–242.
  7. Jacques 2009 :5.; Ceka 2013 :43–44.; Korkuti 2013 :156., 195., 524.
  8. Jacques 2009 :6.; Korkuti 2013 :158., 525.
  9. Korkuti 2013 :197. Vö. Ceka 2013 :44.
  10. Korkuti 2013 :527.
  11. Nagel 1989 :21., 139.; Elsie 2010 :303.
  12. Nagel 1989 :139.

Források[szerkesztés]

  • Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
  • Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • Korkuti 2013: Muzafer Korkuti: Albania: Archaeological studies on the prehistory of Albania. Tirana: Academy of Sciences of Albania. 2013. ISBN 9789995610517  
  • Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194