Lleshan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Lleshan
Közigazgatás
Ország Albánia
Megye Elbasan
Község Elbasan
Alközség Gjinar
Népesség
Teljes népesség ismeretlen
Földrajzi adatok
Időzóna
Elhelyezkedése
Lleshan (Albánia)
Lleshan
Lleshan
Pozíció Albánia térképén
é. sz. 41° 02′ 49″, k. h. 20° 10′ 02″Koordináták: é. sz. 41° 02′ 49″, k. h. 20° 10′ 02″

Lleshan falu és régészeti helyszín Albánia középső részén, a Shpat-hegység(wd) északnyugati vidékén, Elbasantól légvonalban 10, közúton 17 kilométerre délkeleti irányban. Elbasan megyén(wd) és Elbasan községen(wd) belül Gjinar alközség települése.[1] Fő nevezetessége a késő bronzkorban épült erődje, amelyet az i. e. 3–2. századig lakott a korabeli, feltehetően illír népesség. A műemlékvédelem alatt álló romokat gyakran lleshani vár (Kalaja e Lleshanit) vagy Sziklavár (Kalaja e Gurit) néven említik.[2]

A lleshani erőd[szerkesztés]

A mai falutól 2 kilométerre keleti irányban, egy 1190 méter tengerszint feletti magasságú hegytetőn a késő bronzkorban építettek erődöt az itt élők. Az 1987 és 1990 között Riza Hasa vezetésével itt folyt ásatások eredményeként kiderült, hogy bár eleinte – a kor több más késő bronzkori erődítéséhez hasonlóan – a falak csupán az állatállomány védelmét szolgálták, a későbbiekben a faluközösség beköltözött az erődbe, és a vaskorban már tipikus protourbán illír település állt a helyén. 15 hektáros területével a nagyobb korabeli erődök közé tartozott, amelynek védelmét három körkörös védművel oldották meg. A megmunkálatlan kövekből kötőanyag nélkül felrakott masszív falak mellett a település természetes védettségét három oldalról meredek sziklaszirtek biztosították. A hegytető legmagasabb pontján a legkisebb fal fogta közre a 0,1 hektáros akropoliszt, ettől nyugatra terült el az alsóváros. A legkülső falon lévő kaput egy külön barbakánszerű építmény is védte.[3] A bronz- és vaskori agyagedényleletek arról vallanak, hogy a település műveltségére a déli égei civilizációk(wd) és az északi glasicac–mati kultúra egyaránt hatottak: a matt felületű vörös kerámia égei kapcsolatokat, míg a karcolással, pontozott szalagmotívumokkal díszített szürke kerámia az északról jövő hatást igazolja.[4]

Az i. e. 5. század után a település részlegesen hellenizálódott, a helyi fazekastermékek mellett egyre több lett az Epidamnoszból és Apollóniából importált kerámia, a házakat a hellén világra jellemző tetőcserepekkel fedték. A leletanyagban különösen érdekes a bikafejet ábrázoló nagyszámú terrakottaszobrocska, amely alapján az ásatásokat vezető Hasa azt a következtetést vonta le, hogy a települést benépesítő, állattartással foglalkozó közösség az Artemisz-kultuszt követte.[5] Albánia területéről innen került elő az egyik legnagyobb éremkincs az i. e. 3–2. századból: a mintegy 3600 ezüst- és bronzveret között elsősorban Amantia, Órikosz, Szkodra, Epidamnosz és Apollónia pénzei fordultak elő nagy számban.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • Korkuti 2013: Muzafer Korkuti: Albania: Archaeological studies on the prehistory of Albania. Tirana: Academy of Sciences of Albania. 2013. ISBN 9789995610517