Tiranai mozaik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Koordináták: é. sz. 40° 19′ 48″, ny. h. 19° 48′ 15″

A tiranai mozaik részlete

A tiranai mozaik (albán Mozaiku i Tiranës) az albán főváros, Tirana ókori régészeti helyszíne, egy az i. sz. 1. és 3. század között épült római kori villa (villa rustica) mozaikpadlós maradványa. Egyes – egyelőre régészeti szempontból nem bizonyított – feltételezések szerint a 4–5. századtól ókeresztény bazilikaként használták az épületet, ezért gyakran tiranai bazilika (Bazilika e Tiranës) néven is utalnak a helyszínre. Bár nem országos jelentőségű régészeti leletegyüttes, az 1614-ben alapított és a 20. századig csupán regionális szerepkörrel rendelkezett albán főváros legrégibb történelmi emléke a belváros nyugati peremén, a Mihal Ciko utcában.

1972-ben fedezték fel egy blokkház alapozási munkálatai során.[1] Ezt követően tárták fel az épület alapjait és konzerválták töredékesen fennmaradt mozaikpadlózatát, amelyet állagvédelmi okokból homokréteggel fedtek le.[2] 2003-ban tetőzetet emeltek az épületrom fölé, így azóta a mozaikot a nagyközönség is látogathatja.[3] A főépületet övező kertben több máshonnan – Dyrrachiumból vagy Apolloniából – idekerült régészeti leletet állítottak ki, például oszloptöredékeket, sztélémaradványokat.[4]

Régészeti leírása[szerkesztés]

A feltárt épület fő tengelye kelet–nyugati tájolású.[5] A központi, négyszögletes alaprajzú, 8×11,5 méteres helyiséget (aula vagy naósz) kelet felől egy emelt padlószintű, félköríves apszis, nyugatról pedig egy tágasabb, 12,9×5 méteres előcsarnok vagy narthex zárja le.[6] Az eredetileg 164 négyzetméteres felületű, stílusa alapján egy időben készült mozaikpadlónak mindösszesen az ötöde, 33 négyzetmétere maradt fenn.[7] Mintázata döntően geometrikus, az egymásba fűzött karikák és spirálok, inda-, hullám- és virágmotívumok dominálnak.[8] Ezek mellett az aula nyugati szélén egy ivóedény (kantharosz), míg az előcsarnokban egy hal ábrázolása látható.[9]

A helyszín régészeti leírásai abban megegyeznek, hogy az i. sz. 1. és 3. század közötti épület eredeti rendeltetését tekintve római villa – minden bizonnyal egy nagyobb épületkomplexum vagy település része – volt.[10] A központi aulát fogadóteremként használták, amelybe az előcsarnokon keresztül lehetett belépni, az apszis pedig vélhetően ebédlőhelyiségként (triclinium) szolgált.[11] Feltételezik, hogy az ugyanebből a korból a mai Albánia területéről ismert régészeti analógiák alapján az épületet egy oszlopsorral (perisztülosz) keretezett átrium szegélyezhette délről.[12]

Az épület alaprajza és a helyiségek elrendezése (narthex–naósz–apszis) alapján adja magát a feltételezés, hogy a későbbi évszázadokban ókeresztény bazilikaként használták az épületet. Hogy ez valóban így volt-e, afelől megoszlanak a források. A szakkönyvek leszögezik, hogy erre régészeti bizonyítékok nem ismertek, csak annyit lehet megállapítani, hogy a mozaikpadló későbbi fejlemény, vélhetően az i. sz. 4–5. századra datálható.[13] A Tirana építészettörténetét bemutató album viszont tényként kezeli, hogy az i. sz. 4–5. században bazilikává alakították át a korábbi villát, és a mozaik halábrázolását is kora keresztény szimbólumként kezeli.[14] A bazilikaelmélet ellen szól, hogy a régészet nem tud a környéken jelentős korabeli településről, miután a mai Tirana távol esett a Via Egnatia forgalmas vonalától, s egy mezőgazdasági terület közepén feküdt.[15] Valószínűbb, hogy a korábbi római villa az ókor végére egy bortermelő nagygazda háza lett. A környék 2003-as csatornázásakor az épület északi oldalán több kisebb, ismeretlen rendeltetésű helyiség alapjait, valamint földbe süllyesztett építményeket tártak fel, amelyek belsejébe rövid lépcsősorok vezettek le.[16] Utóbbiak amennyiben ciszternák voltak, egy fürdőház közelségére utalhatnak, de valószínűbb, hogy a szőlő erjesztésére használt pincékről van szó, annál is inkább, mert ugyanonnan előkerült néhány töredékes és egy teljesen ép folyadéktároló edény, pithosz is (ez a helyszínen megtekinthető).[17]

A főépület belsejében feltárt, a mozaikpadlóba vágott cölöplyukak mindenesetre arra utalnak, hogy – ahogy másutt a régióban – késő ókori, kora középkori fejleményként faszerkezetes lakóházat emeltek a korábban elpusztult vagy lerombolt ókori épület fölé.[18] Ez utóbbi ház összeomlott tetőzetének rétegében az ásatások során égésmaradványokat tártak fel, ami arra utalhat, hogy az épület a korai szláv betörések áldozatául esett.[19]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Gilkes 2013 :284.; Bakiu 2014 :26.
  2. Bakiu 2014 :26.
  3. Gloyer 2012 :77.; Bakiu 2014 :26–27.
  4. Gilkes 2013 :287.
  5. Bakiu 2014 :26.
  6. Gilkes 2013 :284.; Bakiu 2014 :26.
  7. Gilkes 2013 :287.; Bakiu 2014 :26.
  8. Gilkes 2013 :287.
  9. Gilkes 2013 :287.
  10. Gilkes 2013 :284.; Bakiu 2014 :26.
  11. Gilkes 2013 :287.
  12. Gilkes 2013 :287.
  13. Ceka 2013 :442.; Gilkes 2013 :287.
  14. Bakiu 2014 :26.
  15. Ceka 2013 :442.
  16. Gilkes 2013 :284., 287.
  17. Gilkes 2013 :287.; Bakiu 2014 :27.
  18. Gilkes 2013 :287.
  19. Ceka 2013 :442.

Források[szerkesztés]

  • Bakiu 2014: Gazmend A. Bakiu: Tirana e vjetër: Një histori e ilustruar. Bot. i dytë, i plotësuar. Tiranë: Mediaprint. 2014. ISBN 9789928081018  
  • Ceka 2014: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • Gilkes 2013: Oliver Gilkes: Albania: An archaeological guide. London; New York: I. B. Tauris. 2013. 284., 286–287. o. ISBN 9781780760698  
  • Gloyer 2012: Gillian Gloyer: Albania: The Bradt Travel Guide. Chalfont St Peter: Bradt Travel Guides. 2012. ISBN 978-1841623870  
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap