Çinamak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Çinamak
Közigazgatás
Ország Albánia
Megye Kukës
Község Kukës
Alközség Surroj
Népesség
Teljes népességismeretlen
Földrajzi adatok
Időzóna
Elhelyezkedése
Çinamak (Albánia)
Çinamak
Çinamak
Pozíció Albánia térképén
é. sz. 42° 01′ 04″, k. h. 20° 22′ 13″Koordináták: é. sz. 42° 01′ 04″, k. h. 20° 22′ 13″

Çinamak (néha Qinamak) falu és régészeti lelőhely Albánia északkeleti részén, Kukës városától légvonalban 8, közúton 24 kilométerre délnyugati irányban, a Fekete-Drin bal partján. Legfőbb nevezetessége a határában, a Fekete-Drin hosszan elnyúló folyóteraszán feltárt, a bronzkor kései szakaszától a római hódítás évszázadaiig, egy évezreden át használt illír halomsírtemető.

A çinamaki halomsírok[szerkesztés]

A Fekete-Drin bal partján, a falutól keleti–északkeleti irányban mintegy 1 kilométer hosszan elnyúló folyóteraszon tárták fel a çinamaki halomsírtemetőt, amely a Kukës környéki bronz- és vaskori temetkezési helyek (Kruma, Bardhoc, Këneta stb.) közül a halomsírok számát, méretét, gazdag sírmellékleteit és használatának időtartamát tekintve régészeti szempontból kiemelkedő jelentőségű.[1] Az 1969-ben megindult feltárások során hatvanhét halomsírt azonosítottak, ebből huszonnyolcat tártak fel.[2] A régészeti eredmények alapján a legrégebbi központi sírok a bronzkor kései szakaszára, az i. e. 2. évezred végére keltezhetőek, de intenzíven a vaskor kezdetén, az i. e. 1. évezred elején vették használatba a temetőt, a legtöbb temetésre pedig az i. e. 7–4. századok között került sor. A temető csaknem ezer esztendeig volt használatban, utoljára Illíria római meghódítása után, az i. e. 1. században hantolta el itt halottait a környék népe.[3] A legkorábbi, késő bronzkori régészeti rétegek sírmellékletei a glasinac–mati műveltséghez kötik Çinamak korabeli népességét.[4] A vaskori sírok feltárt anyaga arra utal, hogy illírek éltek a környéken, tárgyi kultúrájuk a közeli labeátokévál és pirusztákéval egyaránt párhuzamba állítható, de a vaskor későbbi szakaszaiban egyre inkább a dardánokéval mutatott rokonságot, ez alapján feltételezik, hogy a dardán népesség délkeleti csoportjai lakhatták a környéket.[5] A település vagy települések, amelyekhez a halomsírok tartoztak, nem ismertek, de a gazdag, epiruszi(wd), apollóniai, epidamnoszi, szkodrai stb. importkerámiákat és pénzérméket is tartalmazó sírmellékletek – valamint a földrajzi helyzet: a Fekete-Drin és a Drin völgyeinek találkozása – arra utalnak, hogy népessége kereskedelmi utak metszéspontjában élt, szilárd gazdasági alapokon álló, jól fejlett társadalomba szerveződött.[6]

Az egyes halomsírok magassága 0,35 és 2,5 méter, míg átmérője 16 és 24 méter között váltakozik.[7] A viszonylagosan nagy méreteket az elhantoltak magas száma magyarázza: az 1969-ben Bep Jubani(wd) által feltárt négy halomsír például 159 embernek szolgált nyughelyül. Halottaikat sírgödörben helyezték el, ritkán kezdetleges deszkakoporsóban, a gödröt esetenként kőlapokkal bélelték és fedték le. A sírra ezt követően összetört agyagedények cserepeivel kevert földet halmoztak, amit végül egy kőréteggel takartak le. A hamvasztásos temetés ritka, és csak a legkésőbbi temetésekre jellemző.[8] A sírmellékletek gazdagok: a fazekastermékek és bronzedények mellett számottevő a fegyverek (lándzsa- és nyílhegyek), kések és egyéb vágóeszközök, az ékszerek, különösen a borostyánékek jelenléte. Az ásatások egyik legbecsesebb lelete egy i. e. 5. századi illír típusú bronzsisak, valamint az az éremkincslelet, amelyben elsőként találtak a kutatók labeát vereteket.[9]

A halomsírok közvetlen közelében egy kora középkori temetőt is feltártak a régészek,[10] valamint nevezetes a Fekete-Drin túlpartján feltárt kilenc kënetai halomsír, amelyek 1976-ban, a Fierzai-tó felduzzasztásával víz alá kerültek.[11]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Jubani 1983 :118.; Korkuti 2013 :72.
  2. Jubani 1983 :118.; Wilkes 1992 :45.; Korkuti 2013 :72.
  3. Korkuti 2013 :72., 532–534.
  4. Wilkes 1992 :41.; Korkuti 2013 :72.
  5. Jubani 1983 :118.; Ceka 2013 :305.; Korkuti 2013 :72.
  6. Korkuti 2013 :73.
  7. Jubani 1983 :118.; Wilkes 1992 :45.; Korkuti 2013 :72.
  8. Wilkes 1992 :45.; Korkuti 2013 72.
  9. Wilkes 1992 :45.; Ceka 2013 :59.; Korkuti 2013 72.
  10. Ceka 2013 :505.
  11. Jubani 1983 :77.

Források[szerkesztés]

  • Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • Jubani 1983: Bep Jubani: Tumat ilire të Kënetës. Iliria, XIII. évf. 2. sz. (1983) 77–133. o.
  • Korkuti 2013: Muzafer Korkuti: Albania: Archaeological studies on the prehistory of Albania. Tirana: Academy of Sciences of Albania. 2013. ISBN 9789995610517  
  • Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford;  Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717