Mirdita

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mirdita harcos a 20. század elején

Mirdita néprajzi táj Észak-Albániában, hagyományosan a mirditák törzsi szállásterülete, napjainkban Mirdita község néven közigazgatási egység. Földrajzilag a Közép-Albán-hegység része, a Mat folyótól északra elterülő Mirdita-fennsíkkal, vagy geológiai megközelítésben az eruptív kőzetekből és triász kori palából álló Mirdita-takaróval azonos. Jelentősebb települései Rrëshen, Rubik és történelmileg Orosh.

Története[szerkesztés]

Eredetileg a mirdita törzsbeliek, egyszóval a mirditák Blinishttől északra húzódó szállásterületeit jelölte, és ebben az értelemben ismertek első írásos említései is (Mirdita, 1571; Miriditti, 1610).[1] A név eredete nem ismert, a népetimológia mindenesetre a mirë dita! (’jó napot!’) köszönőformulával köti össze.[2]

Albánia török megszállását követően, az oszmán fennhatóság fél évezrede alatt a mirditák megmaradtak katolikus vallásuknál, az egyetlen katolikus népcsoport volt, amely katonákat adott az oszmán hadseregnek.[3] A közvetlenül a római Szentszék alá rendelt, tizenhat plébániát magában foglaló mirditai apátság központja Orosh, főtemploma a Szent Sándor-főapátság volt.[4] Katolicizmusuk okán a 17. században a Velencei Köztársaság egyik legfőbb szövetségesének számítottak albán földön.[5] Vallásuk mellett viszonylagos önrendelkezésüket, sajátos törzsi rendszerüket és szokásjogi rendszerüket (Kanuni i Skënderbeut) is megőrizték az évszázadok során. Az öt kisebb törzsre oszló mirditák törzsszövetsége élén a kapitány (kapedan) állt, s bár katonát adtak a töröknek, mind közigazgatási, mind gazdasági kérdésekben a saját uraik voltak.[6] A 19. század első felében végrehajtott oszmán közigazgatási reformot követően a Szkutari vilajeten belül saját kazával (törvényhatósági járással) rendelkeztek.[7]

A mirditák a 19. századtól fontos szerepet játszottak az Albánia függetlenségéhez vezető nemzeti mozgalmakban. Az 1870-es évek fegyveres felkeléseinek egyik hangadója Mirdita főapátja, Preng Doçi volt,[8] az 1878-ban alakult Prizreni Ligának pedig a mirdita kapitány, Prenk Bibë Doda volt az egyik vezéralakja. Ugyancsak fegyvert ragadtak az 1911-es és 1912-es felkelések során is.[9] 1921-ben kapitányuk, Marka Gjoni(wd) szerb támogatással – és a mirditák tiltakozása dacára – kikiáltotta a kérészéletű Mirditai Köztársaságot.[10]

A második világháborút követően, a kommunizmus évtizedeiben a vidék egyházi építészeti emlékeit elpusztították, a mirditák hagyományos kultúrája nagyrészt elenyészett. A Mirdita-fennsíkon intenzív bányaművelésbe kezdtek, s Rubik városa a rézkohászat egyik albániai központja lett. A nehezen megközelíthető hegyvidéken, Spaçi közelében 1967 után büntetőtábor működött, amelynek politikai elítéltjei a mirditai réziparban végezték munkájukat.

Mirdita napjainkban[szerkesztés]

A 20. századtól Albánia egyik közigazgatási egysége, a Lezha megyén belüli Mirdita kerület, majd 2015-től Mirdita község területe nagy vonalakban megegyezik a néprajzi Mirdita-fogalom kiterjedésével.[11]

Az Albániát Koszovóval összekötő A1-es autópálya átszeli a Mirdita-vidéket.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Elsie 2010 305
  2. Elsie 2010 305
  3. Zavalani 2015 98, 106, 125
  4. Csaplár 2010 67
  5. Zavalani 2015 97
  6. Zavalani 2015 123, 134
  7. Csaplár 2010 376
  8. Csaplár 2010 170; Elsie 2013 117–118
  9. Zavalani 2015 8, 140
  10. Pearson 2004 164, 169; Zavalani 2015 171–173
  11. Elsie 2010 305

Források[szerkesztés]

  • Csaplár 2010: Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán nemzettéválás kezdetei (1878–1913): A Rilindja és az államalapítás korszaka. Budapest: ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola. 2010. ISBN 978-963-284-176-2  
  • Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
  • Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3  
  • Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137  
  • Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671