Jausz Béla

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jausz Béla
Született1895. február 16.
Sopron
Elhunyt1974. november 14. (79 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaTörök Ilona
SzüleiJausz Vilmos
Foglalkozásapedagógus,
egyetemi tanár,
nev. tud. kandidátusa,
neveléstörténész
Iskolái
SírhelyeFarkasréti temető (19/3-1-17)[1][2]
Sablon • Wikidata • Segítség

Jausz Béla (Sopron, 1895. február 16. – Budapest, 1974. november 4.) pedagógus, egyetemi tanár, a neveléstudományok kandidátusa, neveléstörténész.

Életpályája[szerkesztés]

A kezdetek[szerkesztés]

Családja a 18. századtól a Bácska középső és déli részébe utolsók közt betelepedett német eredetű evangélikus család egyike volt.[3] A 19. század második felében jelentős részük már Sopronban élt.[4] A magyar érzelmű polgári életet élő családban a magyart és németet egyaránt beszélték.[5] Az édesapja Jausz Vilmos (1866−1913), az Evangélikus Teológiai Főiskola rendes tanára[6] és az édesanyja Wulsten Emmy (1871−1938); négyen voltak testvérek: három fiú és egy lány. Testvérei: Dezső (1897−1916), aki az I. világháborúban halt hősi halált, Imre (1902−1960) és Emmy (dr. Kiss Jenőné 1898−1971).[7]

Tanulmányai[szerkesztés]

Iskolai tanulmányait a soproni evangélikus tanítóképző gyakorló elemi-iskolájában kezdte (1901−1905). Középiskolába az evangélikus líceumba járt (1905−1913) és ott érettségizett (1913). Az 1913/1914-es egyetemi tanévtől kezdődően a Magyar Királyi Tudományegyetemen − az Eötvös József Collegium tagjaként − magyar−német szakon tanult. Sok hasonló életkorú társával egyezőn egyetemi tanulmányait, az I. világháború, majd az azt követő forradalom és a Tanácsköztársaság zavaros intézményi változásai miatt, a megszokottól eltérő időben és módon folytatta illetve fejezte be. A háború kezdetének évétől 37 hónapig harctéri szolgálatot teljesített (1914−1918). Az egyetemi tanulmányait lezáró alapvizsgáját és a tanári alkalmazáshoz elengedhetetlen tanári záróvizsgát 1919-ben tette le a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Középiskolai tanári oklevelet csak 1925-ben szerzett a Debreceni Magyar Királyi Középiskolai Tanárképző Intézetben.
A debreceni Tisza István Tudományegyetemen − sikeres doktori vizsgát követően kapott bölcsészdoktori oklevelet (1925). Doktori dolgozatában Johann Christoph Friedrich Schiller (1759−1805) munkásságával foglalkozott és a Tell Vilmos drámában a cselekményt vizsgálta.[8] Fiatal tanári évei alatt a bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíjasa volt (1928−1929).

Középiskolai tanár[szerkesztés]

A kisújszállási gimnáziumban[szerkesztés]

A Kisújszállási Református Gimnázium [9] helyettes tanára (1919−1921),[10] rendes tanára (1921−1935).[11]
Kisújszállási évei alatt két szaktárgyat tanított, magyar nyelv-és irodalmat illetve németet. Nagyobb óraszámban tanította a német nyelvet, valamint délutánonként szakköri jelleggel tartott német társalgást. A gimnáziumban töltött évei alatt kezdettől fogva folyamatosan látott el osztályfőnöki teendőket. Az iskola igazgatótanácsának tagja, a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) sportegyletének, az Iskolánkívüli Népművelési Bizottság helyi szervezetének a titkára/főtitkára, az Országos Református Tanáregyesület választmányának tagja és az Arany János önképzőkör vezetője volt. Az egyesületek munkájában aktívan vett részt, összejövetelein előadásokat tartott.
Elsőként szervezett cserkészcsapatot a kisújszállási gimnáziumban az 1921/1922-es tanévben. Az ifjúság szervezett keretek közti nevelési lehetőségét látta megvalósulni a cserkészmozgalomban; olyan közösségformáló tevékenységnek tekintette, amely a sokoldalú, harmonikus jellem nevelésének lehetett az eszköze.
1929/1930-as tanévben a gimnázium mellett internátus nyílt. Az intézmény nevelési sajátosságai alakításában, a gyakorlati megvalósulásban jelentős szerepet kaptak Jausznak az előző évben Ausztria és Németország internátusaiban tapasztalt új lehetőségek, módozatok.

„A pályakezdés nehézségeit nagyon is éreztem. Gyakorlat nélkül, mindenfajta pedagógia és pszichológiai elmélet ismerete nélkül cseppentem bele a tanításba, pusztán azokra az emlékekre támaszkodva, amelyeket saját diák- és egyetemi éveim nyújtottak. Egy esztendő után már annyival volt könnyebb a helyzetem, hogy a pedagógiai vizsga anyagának megtanulása mégis csak nyújtott bizonyos elméleti alapokat. Ezek tudatosítottak bennem sok olyan eljárást, amelyet részint ösztönösen, részint pedig − kissé tán furcsán hangzik − katonaéveim tapasztalatai alapján alkalmaztam. [...] hiszen kiskoromtól kezdve érdekelt mindig az emberek sorsa. Így aztán nem volt nehéz átállni az ifjakkal és gyermekekkel való bánásmód fogásaira, hiszen ők is megérezték a feléjük fordulás őszinteségét” [12]
„Életemnek örökké szép emlékei maradnak azok az órák, amelyeket a pályakezdés ez első nehéz évei alatt és később is [...] a »kunfajta, nagy szemű legény«-kék között töltöttem.” [13]

A Debreceni M. K. Középiskolai Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziumában[szerkesztés]

1936. szeptember 22-én nyílt meg a Debreceni Magyar Királyi Középiskolai Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziuma.[14] [15] Az újszervezésű, önálló iskola megbízott, majd kinevezett igazgatója (1939) Jausz Béla lett. Személye nem volt ismeretlen a Debreceni Középiskolai Tanárképző Intézet vezetői előtt, hiszen doktori értekezése megvédését követően (1925) középiskolai tanári munkája mellett németnyelvi lektorként folyamatosan tanított a Debreceni Egyetemen, foglalkozásokat tartott a Középiskolai Tanárképző Intézetben, ahová 1935-ben a Vallás-és Közoktatási Miniszter (Hóman Bálint) előadó tanárként nevezte ki.[16]
A gyakorlógimnázium közoktatási szempontból példaértékű, rövid idő alatt országosan is ismert/elismert mintaiskolává, a tanárképzés szempontjából eredményes gyakorlati képzőhellyé és pedagógiai, módszertani műhellyé szerveződött.[17] [16] [18] [19] [20]

Az egyetemeken[szerkesztés]

„Gyakorló gimnáziumi munkám 1945-ben megszakadt, mert családi körülményeim miatt Pestre kellett kérnem magamat… A gyakorlógimnáziumot 1944. őszéig vezettem mint kinevezett igazgató. Akkor a kiürítés miatt Pestre vittem feleségemet és gyermeket váró férjezett leányomat. Nyugatra az akkori minisztérium nyomása ellenére sem mentem. 1945 márciusában, amint erre a közlekedés lehetőséget adott, jelentkeztem Debrecenben, ahol júniusban a II. sz. igazoló bizottság igazolt. 1945. augusztus 10-én a minisztérium a Budapesti Középiskolai Tanárképzőintézethez osztott be tanárképzőintézeti tanárként.” [21] [22]
Budapestre menekülésükre valószínű Debrecennek a hadműveleti területekhez tartozó városok közé sorolását (1944. szeptember 11.) és a lakásuk közvetlen közelében történt bombázást (1944. szeptember 17.) követően került sor. Budapest ostromát a fővárosban élték át. A harcokat követően, ahogy lehetett visszautazott Debrecenbe, és jelentkezett munkahelyén (1945. március 29.). Igazoltatását követően 1945. augusztus 10-ig állt igazgatói alkalmazásban a Debreceni M. Kir. Középiskolai Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziumában.
1951. október 1-jétől 1952. augusztus 31-ig a Közoktatási Minisztérium alkalmazásában és Darvas József miniszter megbízása alapján a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Tanszékén megbízott tanszékvezető intézeti tanárként dolgozott.[24] [25] Pályázat után megválasztott[26] és 1952. szeptember 1-jétől 1957. április 26-ig kinevezett tanszékvezető egyetemi docens. 1957. április 27-től 1967. június 30-ig, nyugdíjazásig,[27] tanszékvezető egyetemi tanár.[28] [29]
A tanárképzéshez kapcsolódó pedagógia órákat tartott az egyetem mindkét karán. Az előzőekhez képest javult a pedagógia oktatása, a pedagógiai előadások színvonala. Kiváló emberi jellemvonásokkal rendelkező, kiemelkedő előadói stílusú, a gyakorlati pedagógiában jártas szakembernek tartották.
„…a lehetőség adta keretek között − éppen az a főtörekvésem, hogy ne neveléselméletet, hanem gyakorlati pedagógiát adjak elsősorban. Magam is 25 évig a középiskolai gyakorlat embere voltam. Saját multamat csúfolnám meg, ha nem látnám, hogy a leendő tanárokat csak ezen a vonalon lehet közelebb hozni az egyébként feltétlenül szükséges elméleti síkhoz.” [30]
Megszervezte a teljesen szétzilált, két évig gazdátlan Pedagógia Tanszék elméleti és gyakorlati teendőit. Sikerült növelnie a tanszéki oktatók létszámát.[31] Vezetésével alapossá vált a tanszék munkája. Irányításával a tanárképzés szakmai, gyakorlati műhelyeként komoly szerepet vállaltak és kaptak az egyetemi tanárképzés átalakításában, fejlesztésében.
Részt vett az 1956. október 1−6-ig tartott Balatonfüredi Pedagógus Konferencián. Az előre nem tervezett nevelőképzésről tartott vitát – a kérdést leginkább ismerők egyikeként – ő vezette október 2-án este.[32]
Jelentős sikereket értek el a neveléstudományhoz tartalmilag kapcsolható képzési formák, szakok kidolgozásában, majd indításában:
1957/58-as egyetemi tanévben indult
− a pedagógia (pedagógiai előadói) főszakos képzés a magyar vagy történelem tanárszakkal párosítva és
− a népművelés szakos képzés harmadik szakként.
Megszervezték a tanszéken belül külön-külön a pszichológiai és a népművelési csoportot.[33][34]
1957. augusztus 1. és 1959. szeptember 1. között [35] volt a Kossuth Lajos Tudományegyetem rektora.[36]
Jelentős események, változások rektorsága idején:
- az 1950-es évek elején megszüntetett tanszékek újjászervezése, szakok újraindítása (német; francia; angol; klasszika-filológia; embertan), új szakok indítása;
- a Nyári Egyetem újjászervezése, indulása (1957);
- a doktoráltatás újra indítása;
- a doktori szabályzat kidolgozása;
- a doktoráltatás eljárásmódjának kidolgozása;
- az „első” doktoravatás (1958. április 2.);
- a régi egyetemi hagyományok felélesztése, ápolása;
- ünnepi emlékezés évfordulókról (az egyetem professzorairól);
- az egyetem jelképeket megjelentő tárgyak (gerundiumok, díszláncok, díszruhák) használata, viselése az egyetem ünnepi rendezvényein (az „első” alkalom: 1958. április 2-i doktoravatás);
- a jogi kar mihamarabbi visszaállítását, újra szervezését szorgalmazta; igyekezett kapcsolatot teremteni a Debreceni Orvostudományi Egyetemmel (az univerzitás elv érvényesítése);
- elkészült a Kossuth Lajos Tudományegyetem távlati fejlesztési tervjavaslata;
- jelentős változások történtek az egyetemi tanárképzésben;
- 5 éves lett a képzés (4 év elméleti + 1 év gyakorlati képzés);
- gyakorlóiskola újra szervezése (1958. szeptember 1-től szervezetileg, 1959. január 1-től gazdaságilag az egyetemhez került egy középiskola);
- Tanárképző Tanács megszervezés (a Tanács elnöke a rektor lett);
- Tanárképző Intézet megszervezése.
Jausz Béla rektori kinevezése és tevékenysége az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni egyetem életében a Kádár-korszak politikai konszolidációját segítő, átmeneti időszak volt. Az 1959. szeptember 1-jei hatállyal történt felmentése megnyitotta az utat az egyetem vezetésénél, az egyetem életében az állami irányítás erősebb (az 1956 előtti formához hasonló) érvényesítéséhez.[37]

A Magyar Pedagógiai Társaságban[szerkesztés]

1967. április 22-én a Magyar Pedagógiai Társaság újjáalakuló közgyűlésén a Társaság megválasztott elnöke lett. Nem véletlen, hogy a Társaság elsőnek olyan személyt emelt elnöki székébe, akiben megvalósulni látta az elmélet és a gyakorlat kapcsolatát. És nem véletlen, hogy Jausz Béla elnöki székfoglalójának önmagát jellemző részletében azok közé sorolja magát,

„akik a pedagógus-valóság mindennapi, erőt edző munkájában tanultak meg gondolkodni tevékenységük mélyebb értelmén, akik nem szikkadt elmével és unott érzelemmel rótták le az oly sokak szemében egyhangúnak, szürkének látszó napi penzumokat, hanem az élő anyaggal, a gyermekkel, szülőkkel, kollégákkal, emberekkel való munkájukban, ennek a kaleidoszkóp szerűen kavargó pedagógus-életnek jelenségeiben igyekeztek megmagyarázni − a másokon való segítés szent buzgalmában − az eléjük táruló emberi sorsokat, az emberi életet és így legközvetlenebb hivatásbeli feladataikat”[38]

Beszédében a közoktatás és pedagógia jelenvaló és távlati feladatainak hatékonyabb megoldásáért az elméleti és gyakorlati emberek magas szintű együttmunkálkodásáról, elsősorban kísérletező tevékenységéről, a tudományos tájékozódásának fontosságáról és nehézségeiről szólt.
Elnöki megbízatását megtisztelésként élte meg, s szervező feladatait nagy odaadással haláláig végezte.

Tudományszervezői és pedagógiai-közéleti tevékenysége[szerkesztés]

- az MTA Pedagógiai Tudományos Bizottságának alapító tagja,
- a Neveléstörténeti Albizottság elnöke (1957−1962),
- az MTA − TMB Pedagógiai Szakbizottságának tagja (1951−1962), elnöke (1962−1970),
- a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke (1967−1974),
- az Országos Tanárképző Bizottság tagja,
- a TIT országos elnökségének tagja,
- az International Association for the Advancement of Educational Research nevű nemzetközi pedagógiai társaság tagja,
- a Felsőoktatási Szemle és a Magyar Pedagógia című folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja,
- a Historia Paedagogica és a Folia Historica Paedagogica című nemzetközi folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja volt.

Állami kitüntetései[szerkesztés]

- Szocialista Munkáért Érdemérem (1951)
- Munka Érdemrend arany fokozata

Családja[szerkesztés]

Felesége: Török Ilona[39] Lánya: Jausz Judit;[40] Unokája: Vásáry István akadémikus, diplomata, egyetemi tanár.

Sírja[szerkesztés]

Budapest, Farkasréti temető 19/3. parcella 1. sor 17. sír. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004).

Emlékezetéhez[szerkesztés]

„… személyiségének két világháborút átívelő… legnagyobb értéke: generációk nevelése. Ennek a nevelői tevékenységnek különös vonása, hogy amikor annyian megtorpantak, hitüket vesztették, félreálltak Jausz Béla újra tudta kezdeni. A… legkülönbözőbb posztokon bizonyította be, hogy az igazi pedagógus nem öregszik meg,… az igazi nevelői egyéniség fiatal marad.” [41]
„…életének és munkásságának egyik kulcsfogalma… a „mérték”… az erkölcsi-eszmei megítélés alapja. …mértéktartás a silánysággal, felszínességgel vagy otromba szélsőségekkel szemben, melyek a történelem és a szakma válságos periódusaiban oly sokszor tolakodtak a viharos XX. században az igazi értékek elé;… mértékadás… iránymutatás… kiolvasható volt minden megnyilvánulásából: a reá bízottakért érzett felelősségtudatból, a környezetét és a hivatás egészét megtisztelő megbecsülésből, az önmagával és másokkal szembeni igényességből. Működése minden színterén… így vált maga is „mértékké”, mert az ő belső erkölcsi parancsai, értékrendjének elemei a tanítványok és munkatársak számára egyaránt példává magasodtak…” [42]

Művei, írásai[szerkesztés]

[43] [44]

  • Ágoston György − Jausz Béla: Pedagógia. II. A nevelés elmélete. 2. kötet − Egyetemi tankönyv. – Tankönyvkiadó, Budapest, 1964. 174 p.
  • A munkára nevelés hazai történetéből. − Az MTA Neveléstörténeti Albizottságának gyűjteménye. − Szerkesztő: Jausz Béla, Faludi Szilárd, Zibolen Endre. – Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965. 519 p.
  • Jausz Béla: Életemről, munkámról… Pedagógiai Szemle, 1963. 6. szám, 545−555. p.
  • Jausz Béla: A drámai cselekmény Schiller „Tell Vilmosában”. − Debreceni Szemle, 1927.
5. szám, 303−307. p.
9. szám, 538−550. p.
  • Jausz Béla: Állami internátusok Ausztriában és Németországban. − A Kisújszállási Református Gimnázium Értesítője, 1928/1929. 3−21. p.
  • Jausz Béla: [1] − Protestáns Tanügyi Szemle, 1932. 133−140. p.
  • Jausz Béla: A középiskolai nyelvoktatás két kérdéséhez. – Protestáns Tanügyi Szemle, 1932. 208−212. p.
  • Jausz Béla: Az új középiskolai reform és a német nyelvoktatás. − Protestáns Tanügyi Szemle, 1935. 18−23. p.
  • Jausz Béla: A gyakorló gimnázium feladatai. − A Debreceni Gyakorló Gimnázium Értesítője, 1936/1937.
  • Jausz Béla: Tanárképzés – nemzetvédelem. – In Emlékkönyv Pap Károly főiskolai (akadémiai és egyetemi) tanári működésének harmincadik évfordulójára – szerk.: Péterffy László − Debrecen, k. ny. 1939. 135−143. p.
  • Jausz Béla: Egyetemes neveléstörténet. − Egyetemi jegyzet − Budapest, 1950.
  • Jausz Béla: Megjegyzések és javaslatok a gyakorlati tanárképzés kérdéseihez. − Felsőoktatási Szemle, 1953. 7-8. szám, 321−327. p.
  • Jausz Béla: A tanárjelöltek tanítási gyakorlatának tanulságai. − Felsőoktatási Szemle, 1956. 7-8. szám, 391−401. p.
  • Jausz Béla: Az ötéves tanárképzés feladatai és összefüggései 1. és 2. – Felsőoktatási Szemle, 1957. 4. szám, 197−202. p; 5. szám, 276−282. p.
  • Jausz Béla: A szakmódszertani munkaközösségek feladatai. − Felsőoktatási Szemle, 1959. 11. szám, 691−694. p.
  • Jausz Béla: A pedagógusképzés néhány kérdéséről. – Pedagógiai Szemle, 1967. 2. szám, 101−111. p.
  • Jausz Béla: Maróthi György a magyar nevelésügy egyik jelentős úttörője a XVIII. században. – In Adalékok Beregszászi Pál rajz oskolájának történetéhez. − Közlemények a Kossuth Lajos Tudományegyetem Pedagógiai Intézetéből 4. − Debrecen, 1956. 31−62. p.
  • Jausz Béla: Comenius emlékünnepség záróbeszéde − Pedagógiai Szemle, 1958. 10. szám, 1003−1006. p.
  • Jausz Béla: Apáczai Csere János. − Pedagógiai Szemle, 1959. 12. 1113−1118. p.
  • Jausz Béla: Apáczai jelentősége a magyar nevelés történetében. − Pedagógiai Szemle, 1960. 2. szám, 134−144. p.
  • Jausz Béla: Brunszvik Teréz – In Brunszvik Teréz halálának 100. évfordulója alkalmából tartott emlékülés elnöki megnyitóelőadása − Pedagógiai szemle, 1961. 12. szám, 1111−1112. p.
  • Jausz Béla: Brunszvik Teréz pedagógiai munkássága − bevezető tanulmány − Tankönyvkiadó, Budapest, 1962.
  • Jausz Béla: A szarvasi nevelőképzés 100 éves fennállásának és a Kemény Gábor halála 15 éves évfordulója alkalmából 1963. szeptember 26-án Szarvason tartott ünnepség bevezető előadása − Magyar pedagógia, 1964. 1. szám, 78−81. p.
  • Jausz Béla: Az erkölcsi nevelésnek mint komplex folyamatnak elemzése – In Közlemények a Kossuth Lajos Tudományegyetem Pedagógiai Intézetéből 6. – Debrecen, 1960. 127−137. p.
  • Jausz Béla: A tanulók terhelésével kapcsolatban végzett vizsgálatok a debreceni általános és középiskolákban. − Magyar Pedagógia, 1961. 1. szám, 40−56. p.
  • Jausz Béla: Az érzelmek nevelésének néhány kérdése. − Pedagógiai Szemle, 1964. 6. szám, 542−556. p.
  • Jausz Béla: Rektori tanévnyitó beszéd (Az új tanév elé… közös címmel együtt: Ortutay Gyula – Rados Kornél – Gegesi Kiss Pál – Sályi István – Mócsy János rektorokkal) − Felsőoktatási Szemle, 1957. szám, 3. szám.
  • Jausz Béla: Az új tanév küszöbén (rektori tanévnyitó beszéd). − Felsőoktatási Szemle, 1958. 11. szám, 647−654. p.
  • Jausz Béla: Részletek a Kossuth Lajos Tudományegyetem 1958-59. tanévi beszámolójából − Felsőoktatási szemle, 1959. 10. szám, 643−648. p.
  • Jausz Béla: Bevezetés a pedagógiai tanulmányok elé. – In A tudományos munkára való előkészítés mint nevelési tényező. – Közlemények a Kossuth Lajos Tudományegyetem Pedagógiai Intézetéből 8. – Debrecen, 1962. 97−102. p.
  • Jausz Béla elnöki székfoglaló beszéde. – In Az új Magyar Pedagógiai Társaság. Az alakuló közgyűlés eseményei. Szerk. Kiss Árpád. − Budapest, 1967; 30 év neveléstudomány és művelődéspolitika. Budapest, 1975;
részletek − Új Pedagógiai Szemle, 1997. 3. szám, 11−16. p.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  2. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  3. ↑ Bierbrunner Gusztáv: A Bács-szerémi ág. hitv. ev. egyházmegye monográfiája – Újvidék, 1902. 154. p − Jausz Béla dédapja Friedrich (Frigyes) Jausz (1809−1887) a Württembergi Királyság Wangen városában született, és 1825-ben a bácskai Szeghegyre települt fiatalember, aki Kucorán kezdett, majd Járeken,Bácsfeketehegyen, végül hosszabban Szeghegyen volt tanító. (Wangen 1850. és 1946. közt a Württembergi Királyság területén a Porosz tartománytól (Hohenzollern-föld − Hohenzollernsche Lande) körülvéve helyezkedett el. Valószínű ez az oka annak, hogy Ézsiás Erzsébet könyvében Vásáry István porosz eredetű németnek véli a családot, holott Württemberg lakói svábok. Bácskában elsősorban sváb németek települtek (Dunai svábok − Donauschwaben).
  4. ↑ Nekrológ Jausz János emlékére − Evangélikus Népiskola IX. évf. 1897. október hó, Sopron 10. szám 307. p. − A 19. század második felében Sopronban élt − a Württembergből Magyarországra érkező Jausz Frigyes egyik fia − az országosan is ismert és elismert iskolaigazgató pedagógus Jausz György (1842−1888). Az ő testvére volt Jausz János (1835−1897) a bácskai Járek illetve Szeghegy tanítója. Jausz János az 1848/1849-es szabadságharc alatt családjával a harcok miatt bujdosni kényszerült. A járeki, és a temerini ütközeteknek szemtanúja volt. Később helytörténeti tanulmányokban foglalkozott a szabadságharc bácskai eseményeivel. Megírta Szeghegy történetét. Jausz János unokaöccse volt Jausz Vilmos, Jausz Béla édesapja.
  5. ↑ Ézsiás Erzsébet.
  6. ↑ Publikációi jelentős részét teológiai írások, tanulmányok teszik ki. Egy hosszabb, négy részletben megjelent tanulmánya neveléstörténeti tartalmú.
    Jausz Vilmos: Comenius A. J. a felső oktatásról − Protestáns Szemle, 1897.
    Első közlemény − 99−107. p;
    Második közlemény − 187−199. p;
    Harmadik közlemény − 252−263 p;
    Befejező közlemény − 328−338. p.
  7. ↑ Az életadatok Sopronban a Balfi úti evangélikus temető sírkövein olvashatók.
  8. ↑ A doktori disszertáció címe: Die dramatischen Handlung in Schillers Wilhelm Tell. − A drámai cselekmény Schiller Tell Vilmosában című tanulmánya egy 1927-es Debreceni Szemlében olvasható.
  9. ↑ Ld: A Móricz Zsigmond Református Kollégium, Gimnázium, Szakgimnázium és Általános Iskola történetét.
  10. ↑ Tanári képesítővizsga nélkül, az egyetemi záróvizsga sikeres letétele után lehetőség volt középiskolában helyettes tanárként munkát vállalni. Családja anyagi körülményei miatt kívánatos volt minél előbb munkába állnia. Még az Eötvös Collegiumban megismerkedett Török Imre kisújszállási kálvinista esperes fiával Török Tiborral. Együtt is katonáskodtak. Barátok voltak. Jausz Béla többször volt látogatóban a Török-családnál. Az egyházban és a városban nagy tekintéllyel rendelkező Török Imre segítette a város gimnáziumába kerülését.
  11. ↑ Középiskolai tanári oklevelet 1925-ben szerzett a Debreceni Magyar Királyi Középiskolai Tanárképző Intézetben.
  12. ↑ Jausz Béla (1963), 547. p..
  13. ↑ Jausz Béla (1963).
  14. ↑ A középiskolai tanárok képzéséről és képesítéséről szóló 1924. évi XXVII. törvény a tudományegyetemek bölcsészeti karának feladatává tette a középiskolai tanárképző intézetek megszervezését, a tanítási gyakorlat biztosítását, és gyakorló középiskolák felállítását a tanárjelöltek számára. A Debreceni Tudományegyetemen Bölcsészet,- nyelv- és történettudományi Kar alakulóülésén 1914. október 8-án megalapították, de csak 1925-ben szervezték meg, a Kar mellett a Középiskolai Tanárképző Intézetet. A Vallás és Közoktatási Miniszter 1915 januárjában engedélyezte a Debreceni Magyar Királyi Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság megszervezését. A tanári képesítés megszerzéséhez szükséges képesítő vizsga letételének feltétele volt az előírt tanári tanítási gyakorlatok teljesítése. Az önálló gyakorlógimnázium megnyitása előtt a tanítási gyakorlatokat a város kiválasztott középiskoláiban végezhették a tanárjelöltek.
  15. ↑ Orosz (2012).
  16. ↑ a b Vargáné (2013).
  17. ↑ Jausz (1936).
  18. ↑ Vargáné (2009a).
  19. ↑ Fenyő (2009).
  20. ↑ Brezsnyánszky, Fenyő (2009).
  21. ↑ Jausz Béla (1963), 545−555. p..
  22. ↑ Vargáné (2013), 146−147. p..
  23. ↑ Vargáné (2013), 148. p..
  24. ↑ A tanszék előző professzora Karácsony Sándor az őt ért eszmei és politikai támadások miatt 1950 márciusában nyugdíjazását kérte. Augusztus 1-jei nyugdíjazását követően senkit nem bíztak meg a tanszék vezetésével, a tanszékvezetői állás betöltetlen maradt. A tanszék irányítását hivatalból Gunda Béla dékán végezte és a pedagógia tárgyak oktatását tanársegédi, demonstrátori beosztású, olykor más felsőoktatási intézményből ideiglenesen meghívott oktatók látták el. A szétzilált tanszék oktatási feladatait különösen nehezítette a tanárképzés átszervezéséből a tanszéktől elvárt feladatok megoldatlansága. Jausz megbízással történt visszatértét Debrecenbe megelégedéssel, nagy elvárással és örömmel fogadták az egyetemen.
  25. ↑ Vargáné (2013), 150−151. p. – A kinevezésről, fogadtatásáról részletesebb leírás olvasható.
  26. ↑ Vargáné (2013), 159−165. p. − Részletesebb leírás a pályázat tartalmáról, körülményeiről, a választást megelőző vitáról, a döntés indokairól.
  27. ↑ Az egyetemeken még a korlátozott autonómia is lehetővé tette hogy eltérjenek az államilag megállapított nyugdíjazási korhatártól. Általános gyakorlatként a nyugdíjazás felsőkorhatára egyetemi oktatóknál a betöltött 70. életév volt. Jausz professzor, ettől eltérően, betöltötte a 72. életévét, amikor nyugdíjba ment.
  28. ↑ Vargáné (2013), 161−166. és 171−177. p. – A KLTE BTK tanácsa, vagy az Egyetemi Tanács minden esetben, amikor Jausz Béla egyetemi tevékenységét, pályázatát, minősítését tárgyalta két vonatkozásban fejezett ki hiányosságot és igényt személyével kapcsolatosan. Az egyik: családjával nem Debrecenben, az egyetem székhelyén élt hanem Budapesten (utazó oktató). A másik: kevesellték a publikációi számát és ezzel együtt nem tartották elégségesnek tudományos kutatótevékenységét, tudományos minősítettségét (fokozatát). Ezek a kérdések, s az azokkal kapcsolatos elvárások már az 1952-es tanszékvezetői pályázatának vitájában megfogalmazódottak. Az utóbbi vonatkozású hiányosság és elvárás egyetemi tanári felterjesztésének lehetőségénél, 1956-ban, különös élességgel újra előjött. Az egyetemi Tanács – felsőbb kívánalmat is teljesítve − 1956. decemberi ülésén egyhangúlag foglalt állást Jausz egyetemi tanári kinevezése mellett, így nem volt akadálya annak, hogy 1957. február 28-i keltezésű levele szerint a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány határozatával döntött Jausz Béla egyetemi tanári kinevezéséről. – Jausz Bélának a kandidátusi értekezésének megvédése után a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottsága 1961-ben ítélte oda a neveléstudományok kandidátusa címet. Értekezése címe: Maróthi György életművének jelentősége, különös tekintettel tantervi és iskolaszervezeti javaslataira. − 1961. 160 p..
  29. ↑ Vargáné (2013), 178−182. p. – Jausz Béla az 1950-es években kapcsolatban és alkalmazásban állt a különböző megnevezésű közoktatási, nevelési kérdéseket felügyelő minisztériummal. 1954 júliusától 1955. augusztus 31-ig az Oktatásügyi Minisztérium Felsőoktatási Főosztálya Módszertani Osztályát vezette. Ezekben az időkben fogalmazódtak meg a kezdeményezések egy felsőoktatási pedagógia alapjainak kidolgozására, megírására. Az oktatás és módszertan elvi kérdésiről javaslatokat terjesztettek elő. Foglalkoztak az egyetemi nevelés szempontjából a tanszékek szerepével. Azzal, hogy milyen jellemzőkkel rendelkezzenek a tanárok az egyetemi nevelőmunkában; a kulturális-és sportmunka nevelésben betöltött szerepével, a párt szerepével az oktatók közötti politikai nevelőmunkában stb. A Módszertani Osztály vezetése mellett vezette az Elméleti pedagógiai munkaközösséget, tagja volt a nevelési alapelveket kidolgozó bizottságnak, jelen volt a Nevelési Főbizottság ülésein. Osztályvezetőként rendszeresen részt vett nevelési ankétokon az ország különböző felsőoktatási intézményeiben. − Debrecenben a BTK ülésein hozzászólásaiban rendszeresen tájékoztatta a Kart a minisztérium állásfoglalásairól. Személyében a jól értesült, tájékozott, de szerény, mértéktartó, helyzetével soha vissza nem élő oktató, Kari Tanácstag volt és ugyancsak vezette a Kari Módszertani Bizottságot..
  30. ↑ Vargáné (2013), 157. p. – Idézi az 1952. április 29.-i KLTE BTK jegyzőkönyvből..
  31. ↑ Borbély András, Bajkó Mátyás, Ádám Péter, Durkó Mátyás, Kovács György, Petrikás Árpád, Surányi Gábor.
  32. ↑ Pedagógus Konferencia, 383−384. p. – A KLTE Pedagógia Tanszékéről a többször hozzászóló Jauszon kívül Borbély András és Durkó Mátyás is jelen volt a Konferencián..
  33. ↑ A két csoport tagjai a tanárképzésben jelentkező feladatokon kívül, elsősorban a tanszék gondozásához tartozó szakok pszichológiai tárgyainak oktatását vagy népművelési szak oktatásának és képzésének feladatait látták el. Tudományterületük művelését is megkezdték.
  34. ↑ 1965-ben távlati feladatként jelentkezett a tanszéki pszichológiai és a népnevelési csoport önálló tanszékekké szervezése. A tudatos építő tevékenységnek köszönhetően az 1970/1971-es egyetemitanévtől kezdődően önálló tanszékként kezdte el működését a Pszichológia Tanszék, 1971. január 1-jétől pedig a Felnőttnevelési és Közművelődési Tanszék. Az egyetemi pszichológusképzés – először az ELTE után – a KLTE Pszichológia Tanszékén, Kelemen László kezdeményezésére kezdődött meg tanszékvezetése idejében, az 1970-es évek közepétől.
  35. ↑ Az 1957/1958-as egyetemitanév után, meghosszabbítását követően, végig az 1958/1959-es egyetemitanévben – 2 évig – rektor volt.
  36. ↑ Vargáné (2013), 189−193. p. − Az 1957. elején az Egyetemi Tanács által szinte egyhangú szavazás után megtett javaslat alapján az 1956/1957-es egyetemitanév II. tanévre kinevezett Barta János felmentését követően Jausz Bélát az Egyetemi Tanács megkérdezése nélkül, ám az MSzMP vezető szerveinek egyetértésével nevezte ki a Kállai Gyula miniszter vezette Művelődésügyi Minisztérium. Ez az eljárás figyelmen kívül hagyta az egyetemi autonómia elvéből következő Egyetemi Tanács jogait. A Tanács kénytelen volt elfogadni a Minisztérium eljárását. Bizakodtak abban, hogy Jausz rektor igyekszik megtartani és megvalósítani azokat a törekvéseket, amely az 1955/1956-os és az 1956/1957-es egyetemitanévekben az Egyetem fejlődésért/fejlesztését megfogalmaztak..
  37. ↑ Az MSzMP országos illetve helyi szervei és az állami vezetés részéről Jausz kinevezését is előkészítették. A rektorságát követő pártállami, diktatórikusabb időszak sikerét egyes személyi rendelkezések ugyancsak előrevetítették, biztosították. Így Jausz kinevezésével egyidőben (1957. augusztus 1.) Rapcsák András egyetemi docenst a rektorhelyettesi tisztsége alól felmentették, helyébe Kónya István egyetemi docenst nevezték ki, aki 1959-ig és ismételten 1966−1972 közt volt rektorhelyettes, végül pedig 1975−1981 közt rektor. Sulán Béla (1916–1968) szlavista-nyelvész, előbb a Művelődésügyi Minisztérium Felsőoktatási Osztályát vezette és 1958. augusztus 1-jétől a Szláv Filológiai Tanszéken lett tanszékvezető egyetemi tanár. – Sulán a KLTE rektoraként (1959−1963) Jauszt követte.
  38. ↑ Kiss Árpád, Idézi Kiss Árpád nekrológjában Jausz Béla halálakor − Az alakuló közgyűlés eseményei. – Budapest, 1967. 88. p..
  39. ↑ Elemi iskolai tanítónő. Török Imre kisújszállási református esperes-lelkész lánya. Jausz és felesége Kisújszálláson a Török szülőkhöz költöztek, akik nagy házban laktak a paplak mellett, és jelentős háztartást tartottak fenn a városban. Török Imre segített abban, hogy Jausz a kisújszállási gimnáziumba került tanárnak. Ismeretségük ahhoz is hozzájárult, hogy ő lett a debreceni gyakorlógimnázium igazgatója.
  40. ↑ 1921-ben született. Az első férje Vásáry István (1875−1955) előzőleg Debrecen polgármestere, majd országgyűlési képviselőnek a fia, ifjabb Vásáry István (1918−2011), Második férje Tallós Gyula volt.
  41. ↑ A 70 éves Jausz Béla köszöntése – Magyar Pedagógia, 1965. 2-3. szám, 296. p. − Mátrai László a Magyar Tudományos Akadémia Társadalmi- Történeti Tudományok Osztálya osztálytitkára köszöntését Bajkó Mátyás ismerteti a Jausz Béla 70. születésnapja alkalmából a MTA Neveléstörténeti Albizottságnak az Akadémián rendezett ünnepségén.
  42. ↑ Vecsey-Orosz, 41−42. p. – Reá emlékezve írta egyik tanítványa Vecsey Bea..
  43. ↑ Jausz Béla műveiről 2 bibliográfia is készült. Egyiket Hőgye Gergelyné állította össze (In Jausz Béla emlékkötet – szerk. Bajkó Mátyás – Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen, 1976. 225−227. p.) A másik Simon Gyula könyvének végén található (In Simon Gyula: Jausz Béla – Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest, 1991. 76−84. p.)
  44. ↑ Jausz Béla publikációs tevékenységéről értékeléssel, műveiről részletesebben írt Vargáné Nagy Anikó: Jausz Béla, a pedagógus professzor… című tanulmánya 240−244. oldalain. A művek címeinek felsorolásánál az ő tartalmi csoportosítását is felhasználtuk.

Források, irodalom[szerkesztés]

  • Jausz Béla – Magyar Életrajzi Lexikon − A hozzáférés ideje: 2018. 11. 30.
  • Jausz Béla – In: Pedagógiai lexikon: 2. kötet, G-K / főszerkesztő: Nagy Sándor, szerkesztő: Kiss Árpád − Akadémia Kiadó, Budapest, 1977. 283−284. p. – ISBN 963 05 0852 4 (kötött)
  • Jausz Béla – In: Pedagógiai lexikon 2. kötet, I-Ny / főszerkesztők: Báthory Zoltán, Falus Iván− Keraban, Budapest, 1997. 142. p. (Kékes Szabó Mihály) – ISBN 963 8146 46 x
  • Balatonfüredi Pedagógus Konferencia: 1956. október 1–6. – rövidített jegyzőkönyv − sokszorosított kézirat – szerk. Szarka József, Zibolen Endre, Faragó László – Budapest, Pedagógiai Tudományos Intézet, 1957. 436 p.
  • Vécsey Bea és Orosz Gábor:Jausz Béla– In: A Debreceni Iskola − szerk. Brezsnyánszky László és Fenyő Imre – Debrecen, Debreceni Egyetem Neveléstudományi Tanszék, 2004, 41−46. p. – Hozzáférés ideje: 2019. június 12.
  • Orosz Gábor és Nyilas Bernadett:A neveléstudomány helyzete a debreceni egyetemen 1950−1957 között– In: A Debreceni Iskola − szerk. Brezsnyánszky László és Fenyő Imre – Debrecen, Debreceni Egyetem Neveléstudományi Tanszék, 2004, 123−168. p. – Hozzáférés ideje: 2019. június 12.
  • Vargáné Nagy Anikó: Jausz Béla, a pedagógus professzor. Az 1919−1959 közötti szakmai életút elemzése. – Doktori (PhD) értekezés, Debreceni Egyetem, 2013. 304 p. – A hozzáférés ideje: 2018. 11. 30.
  • Vargáné Nagy Anikó: A Debreceni Magyar Királyi Tanárképző Intézete Gyakorló Gimnáziuma története – Neveléstörténet, 2009. 3-4. szám, 77−90. p.
  • Vargáné Nagy Anikó: Jausz Béla − In Gyakorlógimnázium a Simonyi úton: a Debreceni Magyar Királyi Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziuma: 1936−1949 – Brezsnyánszky László, Fenyő Imre (szerk.) − Debreceni Egyetem Neveléstudományok Intézet, Debrecen, 2009. 90−105. p. (Acta paedagogica Debrecina) − ISBN 978 963 473 343 0
  • Fenyő Imre: A Debreceni Magyar Királyi Tanárképző Intézete Gyakorló Gimnáziumának a tanári kara – In Gyakorlógimnázium a Simonyi úton: a Debreceni Magyar Királyi Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziuma: 1936−1949 – Brezsnyánszky László, Fenyő Imre (szerk.) − Debreceni Egyetem Neveléstudományok Intézet, Debrecen, 2009. 45−89. p. (Acta paedagogica Debrecina) − ISBN 978 963 473 343 0
  • Vargáné Nagy Anikó: A debreceni gyakorló gimnázium tanári kara Jausz Béla igazgatósága idején – Academia Premium Papers, 13 p. – Hozzáférés ideje: 2019. június 12.
  • Gyakorlógimnázium a Simonyi úton: a Debreceni Magyar Királyi Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziuma: 1936−1949 – Brezsnyánszky László, Fenyő Imre (szerk.) − Debreceni Egyetem Neveléstudományok Intézet, Debrecen, 2009. 205 p. (Acta paedagogica Debrecina) − ISBN 978 963 473 343 0
  • Ézsiás Erzsébet: A „boldogító tudás”: Vásáry István életpályája − Lexica Kiadó, 2015. 146 p. − ISBN 978-963-89273-9-2 – A hozzáférés ideje: 2018. 12. 2.* Orosz Gábor: Tanárvizsgáló Bizottság, Tanárképző Intézet – In Orosz István, ifj. Barta János (szerk.): A Debreceni Egyetem története 1912−2012 – Debreceni Egyetemi Kiadó−Debrecen Universty Press, Debrecen, 2012. 230−244. p. – ISBN 978 963 318 190 4
  • Orosz Gábor: Tanárvizsgáló Bizottság, Tanárképző Intézet – In Orosz István, ifj. Barta János (szerk.): A Debreceni Egyetem története 1912−2012 – Debreceni Egyetemi Kiadó−Debrecen Universty Press, Debrecen, 2012. 230−244. p. – ISBN 978 963 318 190 4 – Hozzáférés ideje: 2019. június 12.
  • Kiss Árpád: Jausz Béla − (Nekrológ) – Magyar Pedagógia, 1975. 1. szám, 81−83. p. – Hozzáférés: 2019. június 27.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jausz_Béla&oldid=26760528”