Andragógia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az andragógia a felnőttképzés tudománya, hagyományos értelemben a neveléstudomány egyik területe. A szó maga görög eredetű, jelentése felnőtt férfit vezetni (androsz (anér)= 1. férfi, hím 2. férj, szerető 3. ember 4. felnőtt ember 5. férfi (erkölcsi értelemben) 6. egyén, személy + agó= 1. vezet, kalauzol, irányít, kormányoz 2. magával visz 3. elvezet valahová 4. magához vonz 5. elvisz, elhurcol 6. előre visz, von, vezet 7. tart, eltölt 8. súlyával lehúz, nyom 9. értékel, becsül, tart valaminek 10. megtart, megőriz.[1]) Az andragógus kifejezés valószínűleg a pedagógus (paidagógosz) szó analógiájára született. A pedagógus eredetileg az a rabszolga volt, aki a gyerekeket (paisz) az iskolába és onnan haza kísérte (agó). Az andragógus kifejezés tehát olyan személyt jelöl aki az embereket a tanulás területén vezeti, kíséri. Az andragógia a felnőttek iskolai és iskolán kívüli nevelésének, oktatásának, képzésének cél- és feladatrendszerét, alapelemeit, folyamatának szabályszerűségeit és sajátosságait, forma-, módszer- és eszközrendszerét kutató tudomány. Tágabb értelemben a művelődés területe is ide tartozik, mint a nem formális tanulás területe. Még tágabban nézve a mindennapi impulzusok és hatások, gyakorlatok, tapasztalatok az informális tanulásként szintén az andragógia területéhez tartozik. Interdiszciplináris tudomány: tételeinek többsége más tudományok eredményére támaszkodik (pedagógia, pszichológia, szociológia, vezetéstudomány). Az andragógiával szoros együttműködésben lévő határ és résztudományok: gerontagógia, didaktika, neveléstörténet, művelődéstörténet, közművelődés, stb.

Az andragógia története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már a történelmi idők kezdetén folyt felnőtt-tanítás: mítoszok- és törvénymagyarázatok, erkölcs, Biblia és más vallásos szövegek magyarázása, értelmezése a felnőtt (férfiak) kiváltsága és egyben feladata volt. Módszeres felnőttoktatás a görög demokráciában a szofistákkal jelenik meg, akik retorikára, grammatikára, logikára tanították a felnőtteket.

Rotterdami Erasmus humanista személyiségkoncepciója, Comenius embernevelési felfogása az andragógiai gondolkodás ősforrásaiként említhetők. A könyvnyomtatással, az anyanyelvű könyvkiadással, az olvasni tudók kiszélesedésével megteremtődtek a felnőttek képzésének előfeltételei. Ezek eleinte a vallási nevelés szolgálatában álltak, később tartalmában is kiszélesedett és egyben mindenki számára hozzáférhetővé váltak.

Az intézményes felnőttképzés kezdetei:

A szervezett felnőttképzés a 18. században két irányba terjedt ki.

  1. az első ipari forradalom teremtette új szükségletek: lakosság nagy része analfabéta, ami a gépek pontos használatát akadályozta
  2. egyházi törekvések: a vallásos hit megerősítésének szándéka

Ekkoriban terjedtek el a Vasárnapi iskolák, melyek kezdetben gyermek-istentiszteletek voltak, majd később a felnőttekre is kiterjedtek. 1798-ban Nottinghamban önálló felnőttiskola kezdte meg működését. A felnőttképzés intézményesülésében nagy előrelépés a 19. század közepe táján ment végbe. A felvilágosodás során új meglátás került előtérbe: az emberek közti különbségnek legfőbb oka a tudatlanság – ez művelődéssel megszüntethető.

Az önművelés legfontosabb eszköze az elmúlt egy-két évszázadban a könyv volt. Elterjednek az olvasókörök, hálózatokká szerveződnek a kölcsönkönyvtárak. A skandináv országokban, majd Európa-szerte kifejlődik a népfőiskolai mozgalom, amelynek létrejöttében Grundtvignak volt nagy szerepe.

A rohamos ipari fejlődés meghatározó – a gépek kezelése szakértelmet kíván. A munkásszövetségek és pártok mindenütt felnőttképzési funkciókat töltenek be. A 19. századig az andragógia teljes egységben működött a pedagógiával, fel sem merült, hogy eltérő szükségletei és sajátosságai lennének a felnőttek tanításának, mint a gyerekének. Míg a II. világháború után viszonylag önálló tudománnyá vált.

Franz Pöggeler 1957-ben Bevezetés az andragógiába címmel írt egy művet, amelyben különválasztotta:

pedagógia:a felnövekvő nemzedék nevelésével és oktatásával foglalkozó tudomány

andragógia: felnőttekkel foglalkozó tudomány

gerontológia: az öregekkel való sajátos foglalkozást vizsgálja és nyújt segítséget

A kialakuló új tudomány nagy kérdése, hogy ki a felnőtt? Számos elmélet létezik a "felnőttség" meghatározására (életkor, életszakasz, életválság, stb.)

Az andragógia alapelvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Malcolm Knowles a pedagógiai és andragógiai folyamatok és módszertan között tesz különbséget. A leglényegesebbek pontok:

1. A felnőtt, a gyerekkel szemben, önálló, önirányító személyiség, de ha gyermekként kezelik, úgy is viselkedik. A felnőttek önirányítási képességéből adódik, hogy a tanulás sikeressége miatti felelősség nem csak a tanárt terheli, hanem a tanulót is. Építeni kell az önálló tanulásra a megfelelő segítség és irányítás mellett. Ehhez szükséges módszer a párbeszéd, a visszacsatolás és a személyre szabott értékelés. Feladat: Az önirányítás képességének kifejlesztése. (Míg a pedagógiában a tanuló függő személyiség. A tanár dönti el, hogy mit, mikor és hogyan tanuljon és az értékelést is ő végzi. Jellemző módszer az előadás, bemutatás.)

2. A felnőtt tanulók rendelkeznek az életről, a szakmáról számos tapasztalattal, ami hasznos tanulási forrás lehet, ugyanakkor meg is nehezítheti az új tudástartalom befogadását. A felnőttek tapasztalatainak létéből következik, hogy a felnőttképzésben az előadói módszerek helyett a párbeszéd, illetve a csoportos módszerek kiemelt fontosságúak, hiszen ily módon a csoport tagok egymástól is tanulhatnak. Feladat: Nyílttá kell tenni a tapasztalatokat. (Míg a gyerekek kevés tapasztalattal rendelkeznek a világról, így azokra kevésbé lehet építeni.)

3. A felnőttek tanulása szükséglet-központú, hiszen a valamilyen meglévő probléma megoldására törekszik, az új ismeret elsajátítása számára az életgyakorlat segítője. Szükséges, hogy a tananyag is élet- illetve feladatközpontú és problémaorientált legyen. Feladat: A tudásszükséglet fejlesztése. (A pedagógiában inkább a tárgyközpontúság a jellemző és a tantárgyak logikája a vezető motívum.)

4. A felnőtteket belső tényező motiválja: önbecsülés, önmegvalósítás, meg akarnak felelni az új kihívásoknak. (A gyerekek inkább külső nyomásra, motivációra tanulnak.)

A távoktatás fogalmai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A d-learning (távoktatás definíciója)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A távoktatás egy olyan szisztematikusan létrehozott rendszer, melyet úgy alakítottak ki, hogy az rugalmas legyen, és a kevesebb időkerettel rendelkező tanulni vágyók számára is megteremtse a lehetőséget a fejlődésre. Továbbá segít áthidalni olyan esetlegesen problémát jelentő adottságokat, mint például földrajzi elhelyezkedés, vagy gazdasági, esetleg szociális helyzet. Ez az oktatási forma alkalmas továbbá arra is, hogy kielégítse a mai felgyorsult világ szakképzések megszerzésével szemben támasztott igényeket. Olvasható ez a megfogalmazás a „JOGKLINIKA és STREET LAW ALAPÍTVÁNY” Távoktatási program kidolgozása című kiadványában.

Az e-learning definíciója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az e-learning egy olyan tanulási forma, melynek alapjai az infokommunikációs eszközök, amelyek általában sokak számára elérhetőek, nyitottak, hálózaton keresztül hozzáférhetőek. És van még egy nagy előnye, hogy nem függ a tér és az idő korlátaitól. Az e-learning egy olyan keretrendszert alkot, amely a tanulási, ismeretátadási módszereket, a számítógépes interaktív oktatószervert, a tutor és a tanuló közötti interakciót egy általános keretrendszerbe foglalva teszi elérhetővé a szolgáltatást igénybe vevők számára. Gyakran kezelik szinonim fogalmakként az e-learninget az online-tanulással, a multimédia alapú tanítással, illetve a „Computer Based Training”-gel, ami nem más, mint a számítógéppel támogatott tanulási forma.

Az m-learning fogalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ahogy az a www.m-learning.org weboldalon olvasható, az m-learning (mobil tanulás) fogalmát megalkotni nem volt könnyű, és egyetértésre a definíció kapcsán nagyon sokáig nem jutottak. Ennek alapvetően két nyomós indoka van: az egyik, hogy az m-learning fejlődése igen gyors, felezési ideje szinte másodpercre pontosan megegyezik a technikai vívmányok fejlődésének sebességével. A másik ok pedig, hogy az m-learning működése akkor a leghatékonyabb, ha valaminek a részeként működhet.

Az andragógia belső rendszere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1. Iskola rendszerű felnőttoktatás

  • minden iskolai aktivitás, ami állami végzettséghez kapcsolódik (dolgozók általános iskolája, gimnáziuma, szakközépiskolája, posztszekunderi, posztgraduális, graduális képzés)
  • pótló, segítő, vezető funkció

2. a személyzeti munka andragógiája

  • munkaerőpiachoz kapcsolódik
  • cél: rendelkezésre álljon a szervezeti stratégiát támogató humán erőforrás

3. a szociális munka andragógiája

  • a hátrányos helyzetű felnőttek fejlesztésével foglalkozik
  • az andragógia pótló funkcióját valósítja meg

4. kriminál andragógia

  • az elítéltek reszocializációs és reedukációs folyamatokkal foglalkozik
  • kezd leválni a szociális munka andragógiáról

5. a tanácsadás andragógiája

  • felnőttnevelési funkció
  • főleg távoktatásban (mentor, tutor)
  • szervezési folyamatok szervezésében is részt vesz ez a terület

T.T. ten Have felosztása (holland)

  1. általános és elméleti
  2. andragógiai technológia
  3. andragógiai kutatás módszertana
  4. szak-andragógiák
  • andragógia: a felnőttel való tényleges foglalkozás
  • andragógika: alapelvek, eszmék, módszerek együttese
  • agológia: a munka általános tudománya
  • andragológia: tudomány, amely az andragógiát és az andragógikát tanulmányozza

A magyar felnőttképzés törvényi szabályozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A 2001. évi CI törvény a felnőttképzésről
  • 2/2010. (II. 16.) SZMM rendelet a felnőttképzési tevékenység megkezdésének és folytatásának részletes szabályairól
  • 22/2004. (II. 16.) Korm. Rendelet a felnőttképzést folytató intézmények és a felnőttképzési programok akkreditációjának szabályairól
  • 24/2004. (VI. 22.) FMM rendelet az akkreditációs eljárás és követelményrendszer részletes szabályairól
  • 1997. évi CXL. törvény a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről
  • 1/2000. (I. 14.) NKÖM rendelet a kulturális szakemberek szervezett képzési rendszeréről, követelményeiről és a képzés finanszírozásáról

Képzést indító felsőoktatási intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ajánlott olvasmányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Durkó Mátyás: Andragógia
  • Zrinszky László: A felnőttképzés tudománya ISBN 9789637315121
  • Henczi Lajos (szerk.): A felnőttoktató, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 2009. ISBN 9789631967982
  • Kraiciné Dr. Szokoly Mária: Felnőttképzési módszertár ISBN 9639494682
  • A Német Népfőiskolai Szövetség Felnőttoktatás, továbbképzés és élethosszig tartó tanulás kiadványsorozatának kötetei:
    • 1. Werner Baumann/Erhard Schlutz/Klaus Senzky/Hans Tietgens: Bevezetés felnőttoktatási tanfolyamvezetők számára
    • 2. Vekerdi László: "A Tudománynak háza vagyon"
    • 3. Herbert Bohn/Richard Stang (szerk.): Gazdaságosság és ahogy a továbbképzési intézmények látják magukat
    • 4. Diósi Pál: Szabad csapatok? Budapesti népművelők magukról szakmájukról és kilátásaikról
    • 5. Ekkehard Nuissl/Antje von Rein: A továbbképzési intézmények PR-tevékenysége
    • 6. Jörg Knoll: Tanfolyam- és szeminárium-módszertan. Gyakorlókönyv tanfolyamok, szemináriumok, munka- és beszélgetőcsoportok alakításához
    • 7. Herbert Bohn/Christine Schumann/Richard Stang (szerk.): Nyelvek
    • 8. Bánfalvy Csaba/Pordány Sarolta (szerk.): Munkanélküli fiatalok és pályakezdők képzése
    • 9. Lendvai L. Ferenc (szerk.): Demokrácia, Pluralizmus, Tolerancia. Miskolci Nyári Egyetem, 1996
    • 10. Herbert Bohn/Richard Stang (szerk.): Ifjúsági- és felnőttoktatás
    • 11. Falvay Károly: Lélektől lélekig. Balatoni Népfőiskola Siófokon 1946-49
    • 12. Bernd Weidenmann: Sikeres tanfolyamok és szemináriumok. Professzionális tanulás felnőttekkel
    • 13. Csoma Gyula/Herbai Ágnes/Juhász Nagy Ágnes/Sári Mihály (szerk.): A magyar felnőttoktatás mai helyzete. Országos konferencia TIT-Stúdió, 1997
    • 14. Heribert Hinzen/Koltai Dénes (szerk.): A felnőttoktatás jövője – a jövő felnőttoktatása
    • 15. Wolfgang Hovestädt: Önszervezés. Le az időhiánnyal: Hogyan könnyíthetjük meg a munkánkat
    • 16. Peter Faulstich/Rudi Rohlmann (szerk.): Felnőttoktatás mint szakma
    • 17. Diósi Pál: Ex Lex 97. Népművelők magukról, foglalkozásukról és távlataikról
    • 18. Maróti Andor/Rubovszky Kálmán/Sári Mihály (szerk.): A magyar felnőttoktatás története című országos konferencia dokumentumai. Debrecen 1997 október 6-8
    • 19. Gelencsér Katalin (szerk.): Művelődéstörténet I–II.
    • 20. Walter Leirman: Négyféle nevelési kultúra
    • 21. Durkó Mátyás: Andragógia
    • 22. Hans Georg Lößl: Törvényhozás és intézményesítés. A felnőttoktatás tervezése és marketingje
    • 23. Heribert Hinzen/Koltai Dénes (szerk.): Felnőttoktatás az ezredfordulók. Perspektívák, tapasztalatok, dokumentumok
    • 24. Horváthné B. Mária/Pordány Sarolta (szerk.): Tanulás, művelődés és szabadidő időskorban.
    • 25. Kiss Tamás: A népművelőtől a kulturális menedzserig. Fejezetek a népművelőképzés fejlődéstörténetéből

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Györkösy-Kapitánffy-Tegyey: Ógörög-Magyar Szótár, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990. 1240 p.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]