Wangen im Allgäu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Wangen im Allgäu
Wangen i a air16.jpg
Wangen im Allgäu címere
Wangen im Allgäu címere
Közigazgatás
Ország Németország
Tartomány Baden-Württemberg
Járás Ravensburg járás
Alapítás éve1286
Polgármester Michael Lang
Irányítószám 88239
Körzethívószám 07522
Rendszám RV
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség26 956 fő (2021. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség266,13 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság556 m
Terület101,29 km²
Időzóna CET, UTC+1
Wangen im Allgäu (Németország)
Wangen im Allgäu
Wangen im Allgäu
Pozíció Németország térképén
é. sz. 47° 41′ 09″, k. h. 9° 50′ 03″Koordináták: é. sz. 47° 41′ 09″, k. h. 9° 50′ 03″
Wangen im Allgäu (Baden-Württemberg)
Wangen im Allgäu
Wangen im Allgäu
Pozíció Baden-Württemberg térképén
Elhelyezkedése Ravensburg járás térképén
Elhelyezkedése Ravensburg járás térképén
Wangen im Allgäu weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Wangen im Allgäu témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Wangen im Allgäu város Németországban, azon belül Baden-Württembergben, a Ravensburg járás második legnépesebb települése. Lakosainak száma 26 956 fő (2021. december 31.).[1] +/- Wangen im Allgäu Hergatz, Achberg és Kißlegg községekkel határos.

Városrészei[szerkesztés]

A következő településeket csatolták hozzá Wangen im Allgäu városához:

Deuchelried
Deuchelried
Karsee Rathaus Wappen.jpg
Karsee
Leupolz
Leupolz
Coats of arms of None.svg
Neuravensburg
Niederwangen
Niederwangen
Schomburg
Schomburg

Fekvése[szerkesztés]

Wangen a Nyugat-Allgäui-Alpok peremén, a Felső-Argen északi partján található, egy enyhén kiemelkedő drumlin tetején 556 méteres tengerszint feletti magasságban.[2] Az Alsó-Argen Wangen északnyugati részén folyik, és a Felső-Argenbe a várostól délnyugatra, a városközponttól körülbelül 9 km-re torkollik bele. A mai Wangent jelentős történelmi városközpontja mellett számos fiatalabb és modernebb településrész jellemzi.

Története[szerkesztés]

A kora középkori település[szerkesztés]

Wangen előde valószínűleg egy alemann vagy frank településként jött létre, amelyet akkor alapítottak, amikor I. Klodvig frank király 496 körül leigázta az alemannokat . A helyet 815-ben a Sankt Gallen-i kolostor egyik dokumentumában említik először Wangun néven, amely az ógermán Wang, azaz rét, mező szóalakból származik. Ekkor a szabad alemann Hadubert egy gazdaságot és egy erdőt ajándékozott a frank császári kolostornak. Hatzenweiler falut Haddinwilare néven említik először 770-ben, amikor Hadupert, akinek a kapcsolata a 815-től származó adománylevél Hadubertjével nem világos, és édesanyja, Teotrada Hatzenweiler elhagyta a Sankt Gallen-i kolostort.[3] A 10. században a kolostor birtokai adományok, vásárlások és cserék révén nagymértékben kibővültek, és ezek kezelésére a 12. században Wangenben kolóniát létesítettek, amelyhez egy majorság is tartozott; hogy ezek a gazdaságok meddig léteztek együtt, nem ismert. A 13. századtól az elöljáró hivatala (magister operum) volt, aki az építkezések felügyeletéért felelt és átvette a Maier feladatait.[4]

1123-ban Manegold von Böttstein-Mammern apát építtette fel Praßberg várát, amellyel Sankt Gallen hatalmat kívánta megszilárdítani a Boden-tótól északra fekvő területek felett, amelyeket Heinrich von Twiel ellenapát korábban meg akart szerezni magának.[5]

Az apát valószínűleg a 12. század második felében piacot építtetett a Niederdorfon kívül, amely körül szabad kereskedők és iparosok telepedtek le, és ezzel a későbbi Oberstadt központját képezte, amelyet a 13. századig kapukkal, falakkal, sánccal és árokkal vettek körbe.

Nem ismert, hogy pontosan mikor épült az első templom a mai Szent Márton, Gallus és Magnus katolikus plébániatemplom helyén, de a 8. század legeleje és a 820 közötti időszakot feltételezik. Először 1182-ben említenek egy dokumentumban egy új plébános, Walter megválasztása alkalmából.[6]

A kolostor világi bírója a középkorban a Stauf-ház tagjaiból került ki. A városfal gyűrűje valószínűleg az 1210-1230 közötti időszakban épült, létezése a 13. század közepétől bizonyított. A hat-nyolc méter magas és egy méter vastag falakat a tetejükön gyilokjárattal látták el. Megépült a négy városkapu, név szerint a Pfaffentor (Ratloch), a Sweglartor (Lindauer Tor), a Kimpflertor (Ravensburger Tor) és a Schmiedgassertor (Leutkircher Tor, amelyet 1842 körül lebontottak).

II. Frigyes német-római császár egy 1217-es oklevélben megállapította, hogy Wangen védnöksége örökre királyi kézben marad. Ekkor Wangennek nyilvánvalóan már városi jogai voltak. Az 1241. évi császári adónyilvántartás szerint a város éves adója a királynak 10 márka ezüst volt, viszonyításképpen a legnagyobb befizetőnek, Frankfurt am Mainnak huszonötször annyit kellett ekkor fizetnie.[7] 1241-ben a Reichsvogtei (községi bíró) tisztséget IV. Konrád alatt Rudolf von Tannenak zálogba adták, majd 1267-ben, az interregnum időszakában Berchtold von Falkenstein sankt-galleni apátnak adták zálogba, amit a helyi polgárok nem fogadtak el ellentmondás nélkül.

A szabad császári város[szerkesztés]

1281. október 15-től IV. Habsburg Rudolf uralkodása alatt Wangen ismét királyi uralom alatt állt, 1286. január 10-én pedig császári város státuszba emelték.[8] A város címerében megtalálható Hohenstaufen-sas és a frank birodalom liliom szimbóluma ezt a kiváltságot jelképezi.

A Ravensburg, Lindau, Leutkirch és Isny felé vezető utak Wangenben találkoztak. A fejlődő távolsági kereskedelem az Alpokban kezdetben a Große Ravensburger Handelsgesellschaft, később a Welserek és a Fuggerek révén elősegítette a város fejlődését a késő középkorban. 1400 körül nem volt lehetséges a további fejlesztés a meglévő határokon belül. Ezért a városfal és azArgen közötti, mezőgazdaságban használt különleges területet, amelyet Baindnak neveztek, fallal kerítették kötbe, ebből jött létre az Alsóváros (Unterstadt).

A céhek már a 14. században nagy befolyásra tettek szert a császári városon belül. Különösen a kaszák és vászontermékek gyártása és exportja biztosította a tekintélyes külkereskedelem egyensúlyát. Fénykorában a város jelentős földterületet szerzett a városfalakon kívül, amely elérte a Boden-tó partját, így állandó és fenntartható jövedelmet biztosított a település számára a kereskedelem ingadozásaitól függetlenül.

Wangen 1349-ben csatlakozott a Sváb Városok Szövetségéhez (Schwäbischen Städtebund), és 1362-ben a Tengeri Városok Ligájához (Seebund) is, amely a városok Szövetségének 1379-es feloszlatása után is fennmaradt. 1389 júliusában Johannes II von Waldburg sikertelenül próbálta meg elfoglalni a várost. A támadás emlékére és köszönetként, hogy megmenekült a veszélyektől, 1803-ig minden évben január 1-jén körmenetet tartottak a város körül. A 15. században Wangen számos más háborúban és viszályban vett részt a Seebundoldalán, így az appenzelli háborúban (1401–1404) és a városok IV. Frigyes osztrák herceg (1415) és Ulrich von Württemberg gróf (1449) elleni hadjáratában.

A Seebund szövetségét 1470-ben megújították, de már 1477-ben egy szerződés értelmében Wangen Sankt Gallen uralma alá került. III. Frigyes császár birodalmi átokkal való fenyegetése miatt azonban Wangennek 1488-ban fel kellett mondania a szövetséget Sankt Gallennel, és csatlakoznia kellett az 1534-ig fennálló Sváb Szövetséghez.

A kora újkori város[szerkesztés]

Wangen a 17. században (Matthäus Merian korabeli metszete)

1552-ben V. Károly császár feloszlatta a céheket, és új tanács- és udvari alkotmányt adott a városnak, amellyel a teljes hatalmat a város patríciusai kapták meg.

A harmincéves háborúban Wangen 1622-től a csapatmozgásoktól és a billegő helyzettől szenvedett, 1628-tól pedig a pestisjárvány is kitört. 1631 után több svéd portyázást követően, a lakosság többsége ideiglenesen Bregenzbe menekült. Miután a svédek 1634-ben kivonultak a területről, a pestis 1635-ben és 1636-ban sok áldozatot szedett. 1646-ban és 1647-ben ismét harcok és fosztogatások dúltak Wangenben.

A 18. század végéig (részben a birodalom végéig, 1806-ig) a mai város több kerülete Felső-Ausztriához tartozott (Landvogtei Schwaben, Grafschaft Montfort). A 18. századig az 1973-ban Wangenhez csatolt Neuravensburg volt a Sankt Gallen-i kolostor minden Bodeni-tótól északra található birtokának közigazgatási székhelye.[9]

A 19. századtól napjainkig[szerkesztés]

A napóleoni háborúk idején az ún. Mediatisierung során Wangen 1803-ban elvesztette szabad császári város státuszát, és kezdetben a Bajor Választófejedelemség részévé vált. A Bajor Királyság és a Württembergi Királyság között kötött 1810. évi határkiigazítási szerződés után Wangen lett az azonos nevű württembergi Oberamt székhelye.

1880-ban a kißleggi vasútvonal megépítésével és az állomás megnyitásával Wangen csatlakozott a württembergi vasúthálózathoz.

Az 1930-as évek elején a választási eredmények szerint Wangen a katolikus Centrumpárt fellegvára volt. Az 1932-ben 95%-kal újraválasztott polgármester, Fritz Geray és az Argen-Bote napilap ellenezték a helyi NSDAP-csoport zsidó lakosság ellen irányuló, az 1920-as évek végétől nyilvánosan megjelenő propagandáját.[10] Ezen ellenállással szemben a náci hatalomátvétel után a nemzetiszocialistáknak sikerült 1933-ban átvenniük a polgármesteri hivatalt és a helyi tanács többségét, és a napi sajtót is ellenőrzésük alá vonták. Az ellenzékieket a heubergi koncentrációs táborba szállították. Wangen zsidó lakossága, amely 1933-ban 11-14 főből állt, az azt követő években 2 fő kivételével mind emigrált, egészen az 1938-as novemberi pogromokig.

A település hivatalos nevét 1936-ban változtatták meg a Wangen im Allgäu formára, amely a mai napig a város hivatalos megnevezése maradt.

1944 novemberében egy wangeni Volkssturm zászlóaljat állítottak fel. 1945 áprilisában elrendelték, hogy működjenek együtt a Wehrmacht egységeivel, hogy megvédjék az Alsó-Argen menti területet a központtól északnyugatra. 1945 áprilisában a württembergi Reichsstatthalter, Wilhelm Murr, valamint az NSDAP, az SS és a Gestapo más magas tisztviselői és kíséretük, akik a közeledő front elől menekültek, Wangenben és környékén lévő városnegyedekbe költöztek. Jelenlétüket annak tulajdonítják, hogy a Volkssturm és a Wehrmacht annak ellenére, hogy felismerték a katonai helyzet kilátástalanságát, és Hermann Röger körzeti adminisztrátor kifejezett kérése ellenére előkészítették a védelmet és több hidat is felrobbantottak, de néhány híd felrobbantását még meg tudták akadályozni. Április 28-án a legtöbb náci funkcionárius elmenekült a városból, majd másnap vasárnap a délnyugatra fekvő niederwangeni francia csapatok telefonon felhívták a wangeni városházát, és kérték a város megadását. A helyi Wehrmacht-parancsnok ennek eleget tett, és a települést harc nélkül adták át még ugyanazon a napon.[11]

A mai közigazgatási terület az 1970-es évek elején jött létre. 1972. február 1-jén csatolták Wangenhez Deuchelried, Niederwangen és Schomburg településeket, ezeket követte május 1-jén Karsee és Neuravensburg.[12] Bő egy évvel később, 1973. június 1-jén Leupolz csatlakozásával nyerte el a város a mai formáját.[13]

Népesség[szerkesztés]

A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott:

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Márton, Gál és Magnus plébániatemplom[szerkesztés]

A Szent Márton plébániatemplom (teljes nevén Stadtpfarrkirche St. Martin, Gallus und Magnus) a város egyik legrégebbi műemléke. A helyén már a 8. században állt egy kisebb templom, amely az évszázadok során számos bővítésen és felújításon esett át. A templomtorony szabálytalan román stílusú faragott kövekből épül fel a egészen a harangokig. A középső hajó keleti oromfala szintén a román építészeti stílus jegyeit hordozza magán.

Nem ismert, hogy pontosan mikor épült az első templom a mai plébániatemplom helyén, de a 8. század legeleje és 820 közötti időszakot feltételezik.A templom plébánosát először 1182-ben említették meg egy dokumentumban. A torony és a hajó keleti fala a 12. század végén és a 13. század elején, a gótikus kórus 1386-ból származik.[14] Az utolsó nagyobb felújítás a 14. század végén kezdődött, és a nyugati kapu feletti felirat tanúsága szerint 1486-ban készült el, végső formája egy háromhajós, oszlopos bazilikális elrendezés. Ennek során gótikus stílusban építették át a templomot. 1684 és 1687 között barokk stílusban alakították át.[15] Egy villámcsapást követően 1739-ben a korábbi magas, csúcsos toronysisakot egy ún. walesi csuklyás kialakításúra cserélték. 1862 novemberében Ludwig Mittermaier neogótikus kórusablakait építették be, amelyek Joseph Anton von Gegenbaur és Franz Lott ajándékai voltak. 1898-1901-ben a templomot neogótikus belső berendezéssel látták el. A belső teret Gebhard Fugel késő historikus falfestményei díszítik. 1952-ben eltávolították a további festményeket, 1960-ban átépítették Mittermaier kórusablakait, így azok nem maradtak fenn az utókor számára.[16]

A város erődítései[szerkesztés]

Wangen városa komoly erődítésekkel rendelkezett a középkorban, melynek leglátványosabb elemei a kapuk voltak. Ezekből három maradt fenn mind a mai napig: a Martinstor, a Frauentor és a Pfaffentor, a másik kettőt lebontották a 19. században.

Az Argen köveiből és téglából készült ötszintes Martinstor, más néven Lindauer Tor első említése 1347-ből származik, és délnyugatra zárja a Paradiesstrassét az óvárosban.[17] A kapu átjárójában gótikus festmények maradványai láthatóak. 1608-ban nyerte el jelenlegi formáját egy felújítással, ekkor megemelték és Johann Andreas Rauchkifestette. A ma is látható festmények August és Josef Braun 1924-ből származó munkái. A freskókon Szent Márton, Ulrich Rösch Sankt Gallen-i és Rupert Neß ottobeureni apát látható, valamint a Sankt Gallen-i kolostornak, Wangen városának, a Bajor Királyságnak és a Württembergi Királyságnak a címere. Fölötte vakablakos árkádok húzódnak festett órákkal (egy-egy mindkét oldalon) és egy az óváros felé néző napóra. A visszahúzott sátortetőt kovácsoltvas vízköpők díszítik.[18]

Az ötemeletes, tömör téglából épült Frauentor, más néven Ravensburger Tor a Herrenstrasse és az óváros északi végénél található. A torony elődje valószínűleg már a 12. században is állhatott, a mostani épület nagyobb része a 14. században épült, és szintén 1608-ban nyerte el mai formáját. 1589-ben Ulrich Wagener, 1611-ben Johann Andreas Rauch festette ki. A mai freskók Toni Schönecker 1950-es alkotásai. A boltíves, keresztboltozatos kapujárat felett címerdomborművek találhatók az óváros felé néző oldalon, a felső emeletek párkányokkal tagolt falfestményén Szűz Mária látható a kis Jézussal középen, baloldalon II. Frigyes császár alakja, jobbra pedig I. Ferdinánd császáré, aki 1563-ban meglátogatta a várost. A negyedik és az ötödik emelet sarkai lépcsőházként is funkcionálnak, a foltívekben elhelyezett óra és a napóra is a város oldalán helyezkedik el. A tetőt egyszerű rézkupola zárja le, a sarkok saját kupolával és kovácsoltvas vízköpőkkel rendelkeznek.[19]

Közélet[szerkesztés]

A képviselői helyek megoszlása a 2019-es önkormányzati választások után
4
11
2
8
12
11 12 
37 képviselő az alábbiak szerint:
      SPD: 4
      GOL : 11
      FDP: 2
      FW: 8
      CDU: 12

Városi tanács[szerkesztés]

A jelenlegi városi tanács a 2019. május 26-án megtartott választásokat követően jött létre. A legnagyobb koalícióval a CDU rendelkezik, ám az előző választáshoz képest mintegy 10 százalékot gyengültek, míg a legnagyobb erősödést a Zöldek érték el.[20]

Polgármesterek[szerkesztés]

  • 1804–1810: Franz Josef von Bentele
  • 1811–1819: Mathias Tschugg
  • 1819–1826: Rudolf Salis
  • 1826–1829: Martin Schnitzer
  • 1829–1847: Christian Nepomuk Weber
  • 1847–1859: Leopold Wocher
  • 1860–1894: Jacob Trenkle
  • 1894–1922: Rudolf Trenkle
  • 1922–1933: Friedrich „Fritz“ Geray
  • 1933: Gottlob Pfeiffer, ideiglenesen
  • 1933–1939: Friedrich Wilhelm Erbacher
  • 1939: Heinrich Fischer, ideiglenesen
  • 1939–1942: Carl Speidel, ideiglenesen
  • 1942–1945: Max Steinegger, ideiglenesen
  • 1945: Karl Geiger, ideiglenesen
  • 1945: Franz Büchele, ideiglenesen
  • 1945–1946: Josef Max Kraus, ideiglenesen
  • 1945–1968: Wilhelm Uhl
  • 1968–2001: Jörg Leist
  • 2001– : Michael Lang[21]

Híres szülöttek[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b https://www.destatis.de/DE/Themen/Laender-Regionen/Regionales/Gemeindeverzeichnis/Administrativ/Archiv/GVAuszugJ/31122021_Auszug_GV.html, 2022. szeptember 27.
  2. AllgäuDeutschl, Wangen im Allgäu KontaktdatenWangen im Allgäu AnschriftMarktplatz 188239 Wangen im; Wangen im AllgäuWangen im Allgäu: Wangen im Allgäu, Ravensburg, Baden-Württemberg, Deutschland - Städte und Dörfer der Welt (német nyelven). de.db-city.com. (Hozzáférés: 2021. július 22.)
  3. Jensch, Rainer. Stadtchronik Wangen im Allgäu. Lindenberg im Allgäu: Kunstverlag Josef Fink, 39. o. 
  4. Jensch, Rainer. Stadtchronik Wangen im Allgäu.. Lindenberg im Allgäu: Kunstverlag Josef Fink, 44. o. (2015) 
  5. Dieter Buck: Burgen und Ruinen im Allgäu 33 Ausflüge auf den Spuren der Ritter. 2002. ISBN 978-3-8062-1602-8 Hozzáférés: 2021. júl. 26.  
  6. Kirchengeschichtliches St.Martin : Katholische Kirche Wangen im Allgäu (német nyelven). www.katholische-kirche-wangen.de. (Hozzáférés: 2021. augusztus 7.)
  7. Reichssteuermatrikel 1241. www.koeblergerhard.de. (Hozzáférés: 2021. augusztus 7.)
  8. Im Blickpunkt: Die Stadt Wangen im Allgäu. www.statistik-bw.de. (Hozzáférés: 2021. augusztus 8.)
  9. Neuravensburg (német nyelven). hls-dhs-dss.ch. (Hozzáférés: 2021. augusztus 14.)
  10. memoria et conscientia: Die Absetzung des Wangener Oberbürgermeister Fritz Geray. web.archive.org, 2020. december 3. [2020. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. augusztus 29.)
  11. An einem Sonntag war in Wangen der Krieg vorbei (német nyelven). Schwäbische. (Hozzáférés: 2021. augusztus 31.)
  12. Historisches Gemeindeverzeichnis für die Bundesrepublik Deutschland : Namens-, Grenz- und Schlüsselnummernänderungen bei Gemeinden, Kreisen und Regierungsbezirken vom 27.5.1970 bis 31.12.1982. Germany. Statistisches Bundesamt. 1983. ISBN 3-17-003263-1 Hozzáférés: 2021. szept. 1.  
  13. Historisches Gemeindeverzeichnis für die Bundesrepublik Deutschland : Namens-, Grenz- und Schlüsselnummernänderungen bei Gemeinden, Kreisen und Regierungsbezirken vom 27.5.1970 bis 31.12.1982. Germany. Statistisches Bundesamt. 1983. ISBN 3-17-003263-1 Hozzáférés: 2021. szept. 1.  
  14. Kirchengeschichtliches St.Martin : Katholische Kirche Wangen im Allgäu (német nyelven). www.katholische-kirche-wangen.de. (Hozzáférés: 2021. augusztus 7.)
  15. Wangen im Allgäu | Kirche St. Martin, Gallus und Magnus (de-DE nyelven). sanktgallus.net. (Hozzáférés: 2021. szeptember 2.)
  16. Wertvolle Fenster aus Wangen sind verschollen (német nyelven). Schwäbische. (Hozzáférés: 2021. szeptember 2.)
  17. Martinstor in Wangen im Allgäu. www.alleburgen.de. (Hozzáférés: 2021. szeptember 28.)
  18. Martins- oder Lindauer Tor in Wangen im Allgäu | Oberschwabens Sehenswürdigkeiten (de-DE nyelven), 2018. október 18. (Hozzáférés: 2021. szeptember 28.)
  19. Drei Türme von Wangen | Oberschwabens Sehenswürdigkeiten (de-DE nyelven), 2019. május 18. (Hozzáférés: 2021. október 2.)
  20. Stadt Wangen im Allgäu, Ergebnis Gemeinderatswahl 2019, abgerufen am 28. Mai 2019
  21. Oberbürgermeister Lang für dritte Amtszeit wiedergewählt (német nyelven). Schwäbische. (Hozzáférés: 2021. július 22.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Wangen im Allgäu című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.