Faragó László (neveléstudós)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Faragó László
Született 1911. április 23.
Budapest
Elhunyt 1966. március 28. (54 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása neveléstudós,
matematikus,
egyetemi tanár

Faragó László (Budapest, 1911. április 23. – Budapest, 1966. március 28.) pedagógus, a 20. századi magyarországi neveléstudomány egyik jeles képviselője, matematikus, egyetemi tanár.

Élete[szerkesztés]

Édesapja mérnök, édesanyja zenetanár – öccse, György, híres zongoraművész volt.

A fasori evangélikus gimnáziumban tanult és ott érettségizett. (1929) A Pázmány Péter Tudományegyetem mennyiségtan–természettan–filozófia szakán tanult. Tanárai voltak: Fehér Lipót, Suták József, Rados Gusztáv, Tangl Károly, Rybár István, Ortvay Rudolf. Elsősorban az elméleti fizika érdekelte, de már egyetemi éveiben foglalkozott a középiskolai mennyiségtan tanításának módszertani kérdéseivel,[1] és közben egy magán-zeneiskola akadémiai tagozatát (zongora) is elvégezte. Filozófiából Pauler Ákos és Kornis Gyula voltak mesterei. Még egyetemi hallgatóként ösztöndíjas főiskolai gyakornok lett az egyetem pedagógiai tanszékén. (1933) Mennyiségtan és természettanból szerzett középiskolai tanári oklevelet. (1934)

Érdeklődése egyre inkább a filozófia–pedagógia–szociológia felé fordult. Doktori disszertációját filozófiából írta és védte meg. (1935) A terjedelmes tanulmány megjelent az Apollo folyóiratban. (1936) [2][3] 1938-tól főiskolai gyakornokként, majd mint gimnáziumi tanár oktatott az egyetem pedagógia tanszékén. Prohászka Lajos mellett szemináriumokat vezetett pedagógia elméletből éppen úgy, mint neveléstörténetből.[4] Tagja lett a Magyar Filozófiai Társaság és a Magyar Paedagogiai Társaságnak. Nagyon aktívan részt vett a két társaság munkájában.[5] Figyelemmel kísérte a különböző országok (német, angol, szovjet) közoktatásának intézményi rendszerét. Publikált az Athenaeumba éppúgy, mint a Magyar Paedagogia folyóiratba (1945 után, rövid ideig, mindkét folyóirat szerkesztését is vállalta).[6]

1944 májusában munkaszolgálatra vitték, valószínűleg csak az év végén sikerült kiszabadulnia. Ahogy tehette (1945. július) ismételten bekapcsolódott az egyetemi oktatómunkába, az ország közoktatási életébe. Az 1946. április 30-i habilitációját követően[7] a pedagógia egyetemi magántanáraként oktatott a Pázmány Péter Tudományegyetemen, de az 1947. november 17-én megnyíló budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola tanára is volt. A Főiskola megbízott igazgatójaként Vajda György Mihály tanártársával határozták meg az iskola pedagógiai arculatát, kidolgozták az egységes általános iskolai pedagógusképzés elveit, elkezdték megvalósítani annak gyakorlatát.[8] – Belépett a Magyar Kommunista Pártba (1945. augusztus 17.), és a Pedagógusok Szabad Szakszervezete tagja lett. A rádióban, szabadegyetemi és továbbképző tanfolyamokon előadások sokaságát tartotta. Ezekben az években rendszeresen, és sokat publikált. A magyarországi pedagógiai–közoktatási élet ismert, és elismert személyiségévé vált. 1947 nyarán az oxfordi nyári egyetem hallgatója volt.

Mérei Ferenc igazgatásával megszerveződött az Országos Neveléstudományi Intézet. (1948. október 15.) Mérei előterjesztése alapján a Vallás- és Közigazgatási Minisztérium kinevezte Faragó Lászlót az Intézet Neveléstörténeti Osztálya vezetőjévé, de kinevezték a Főiskola igazgatói állásába is. – Igyekezett tovább éltetni a magyar pedagógia progresszív történeti hagyományait, szélesebb körű, európai szellemi kötődéseit. Törekedett arra, hogy az 1945 előtti kapcsolatait megtartsa. Ezt tényként mutatta szerepvállalása a Magyar Paedagogiai Társaság megmentésért. A Prohászka Lajos elnököt ért meg-megújulón követelő, a Társaság működést ellehetetlenítő támadások miatt a Társaság tisztikara és választmánya lemondott. Háromtagú ügyvivő bizottságot alakítottak azzal a céllal, hogy az Országos Neveléstudományi Intézet vezetőjével Mérei Ferenccel, illetve az Akadémiával tárgyalásokat kezdjenek a Társaság további működésének lehetőségeiről, továbbéléséről. Az ügyvivő bizottság tagja Vajda György Mihály és Zibolen Endre mellett Faragó László. (1949. április 2.) A sikertelen tárgyalási próbálkozásokat követően a belügyminiszter feloszlatta a Magyar Paedagogiai Társaságot. (1950)[9][10]

Megjelent Az új nevelés kérdései című – Kiss Árpáddal közösen írt – kötete. (1949 vége) [11] A tankönyvnek készült könyvet elítélő kritikával fogadták.[12] Annak ellenére, hogy a Magyar Pedagógiában megjelent „önkritikájában” nemcsak az 1945 előtti, de az azt követő időszak magyarországi és egyben saját pedagógiáját (koalíciós neveléstudomány) is elítélte és elhatárolódott attól, [13] a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége oktatáspolitikai határozatát (1950. március 20.) követően – az Országos Neveléstudományi Intézet felszámolása[14] – az Magyar Dolgozók Pártja Ellenőrző Bizottsága, indoklás nélkül, kizárta a Pártból. (1950. július). Megszűnt annak lehetősége, hogy az egyetemen oktasson, és a Vallás- és Közoktatási Minisztérium is rendelkezési állományba helyezte, azaz elbocsátotta a Főiskola igazgatói állásából (1950. augusztus).

Budapesti középiskolákban (Fürst Sándor Gimnázium; Jedlik Ányos Gimnázium; Széchenyi István Gimnázium) matematikát tanított. (1950–1957) Közben tanárjelöltek vezetőtanára (1954/1955) és középiskolai matematika szakfelügyelő is volt.[15]

Az 1950-es évek első felében tartózkodott attól, és módja sem adatott arra, hogy a magyarországi neveléstudomány és közoktatás általánosabb kérdéseivel foglalkozzék, de mint kutató, az 1956. október 1–6. között megtartott Balatonfüredi Pedagógus Konferencia részvevője volt. A tanácskozás harmadik napjának plenáris vitájához bevezető előadást tartott. A vita megbeszélésének tárgya volt: „…a neveléstudomány komplex jellegének kérdése, általában a pedagógia alapvető tudományos problémái, s ezek között a pedológia kérdése”. [16] Előadásában éles kritikával mutatta meg a magyarországi neveléstudomány legsúlyosabb torzulásait, a kutatás etikai követelményeinek figyelmen kívül hagyását és a módszertani hiányosságokat. 1958-ban is következetesen képviselte és kívánta a füredi elhatározások, megállapodások megvalósítását. Nem lett hűtlen Füred eszmeiségéhez.[17]

1957-től előbb a Fővárosi Pedagógiai Szeminárium matematikai tanszékének vezetője, és szerződéssel a Pedagógiai Tudományos Intézet (PTI) félállású tudományos munkatársa, majd az Országos Pedagógiai Intézet (OPI) matematikai tanszékének vezetője lett. – A középiskolai matematika oktatásának módszertani kérdéseivel foglalkozott és részt vett a matematikaoktatás hazai rendezvényeinek szervezésében. Bekapcsolódhatott az UNESCO különböző nemzetközi munkáiba is, és segítségükkel ismét eljutott nemzetközi rendezvényekre.[18] Az UNESCO szerződtette a nigériai fővárosba, a Lagosban megnyíló Federal Advanced Teachers’ College matematika tanszékére. Az intézmény feladata volt, hogy mielőbb matematika tanárokat képezzen az ország középfokú iskoláinak afrikai fiatalokból . Faragó László 1963 januárjában utazott Afrikába. Nehéz feladatát nagy lelkiismeretességgel végezte. A munka követelményeinek teljesítése, és a számára kedvezőtlen klíma károsította szervezetét. 1965 szeptemberében súlyos betegen érkezett haza. 1966. március 28-án halt meg Budapesten.

Sírja a budapesti Farkasréti temető 1-246/247 számú sírhelyén található.

Főbb művei[szerkesztés]

Könyvek[szerkesztés]

  • A modern fizikai világkép és az ember – Filozófiai értekezések, 8. – Egyetemi Nyomda, Budapest, 1937, 44 o.
  • Iskola és társadalom. Az angol demokrácia neveléspolitikája – Egyetemi Nyomda, Budapest, 1946, 96 o.
  • Demokrácia és nevelés – tanulmányok – Új könyvtár, 34. – Irodalmi és Művelődési Intézet, Budapest, 1948, 232 o.
  • A Szovjetunió nevelési rendszere – A Magyar Dolgozók Pártja Kultúrpolitikai Akadémiája. Köznevelési előadások, 4. – Szikra, Világosság Nyomda, Budapest, 1949, 37 o.
  • Új nevelés kérdései – Új nevelés könyvtára, 1. – Egyetemi Nyomda, Budapest, 1949, 347 o. (társszerzővel)
Hasonmás kiadások: Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest, 1990, 346 o. – ISBN 9637516603 ; Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest, 1996, 355 o. – ISBN 9637644598
  • Munka – munkára nevelés – munkaiskola – Akadémiai Nyomda, Budapest, 1961, 143–166. o. (Knyl. Magyar Pedagógia)

Tanulmányok, folyóiratcikkek[szerkesztés]

  • A harmadik humanizmus és a Harmadik Birodalom – Apolló, 1936. 1. évf. 177–288. o.
  • A természettudomány helyzete a művelődés rendszerében – Magyar Paedagogia, 1937, 61–70. o.
  • A német közoktatásügy az államátalakulás óta – Magyar Paedagogia, 1938, 86–96; 140–147. o.
  • Szociálpolitika és társadalomnevelés – Szociális Szemle, 1943, 1. sz. 4–10. o.
  • A fasiszta iskolapolitika kritikája – Embernevelés, 1945, 3–4. sz. 102–113. o.
  • A pedagógiai forradalom és a szovjet iskola szelleme – Köznevelés, 1946, 23. sz. 10–11. o.
  • A nevelés méltósága. Gondolatok Pestalozzi születésének kétszázadik évfordulóján – Diárium, 1946, 11–15. o.
  • A modern fizikai világkép és az ember – Athenaeum, 1947, 87–128. o.
  • Az általános iskola kérdéseihez – Embernevelés, 1948, 198–202. o.
  • A Szovjetunió nevelési rendszere – Embernevelés, 1949, 109–130. o.
  • A „koalíciós neveléstudomány” bukása – Magyar Pedagógia, 1950, 66–77. o.
  • Világnézeti nevelés” a Horthy-rendszer középiskolai számtankönyveiben (Részlet Faragó László akadémiai pályadíjat nyert munkájából) – Budapesti Nevelő, 1955. március, 22–26. o.
  • A neveléstudományi kutatás néhány problémája – Köznevelés, 1957, 78–80. o
  • Amiben Füreden megegyeztünk…(A balatonfüredi pedagógus táborozás előremutató törekvései és határozatai) – Pedagógiai Szemle, 1958, 212–228. o.
  • Munka, munkára nevelés, munkaiskola (Gondolatok a probléma történeti vizsgálatához) – Magyar Pedagógia, 1961, 2. sz. 143–166. o.
  • Az angol köznevelés időszerű kérdéseiről – Pedagógiai Szemle, 1961, 532–542. o.

Fordítások[szerkesztés]

  • Eduard Spranger : Kultúrák találkozásáról és küzdelméről – Budapesti Szemle, 1940, 757. sz. 137–158. o; A Magyar – Német Társaság kiadványai, 3. – Sylvester Rt., Budapest, 1940, 24 o; Klny. Franklin Nyomda, Budapest, 1940.
  • Apponyi Albert, gróf: Világnézet és politika – Filozófiai értekezések – Magyar Filozófiai Társaság, Budapest, 1941, 67 o.
  • Platón összes művei 1–2. – Magyar Filozófiai Társaság, Budapest, 1943,(többekkel).
  • Platón összes művei 1–3. – Bibliotheca classica – Európa Kiadó, Budapest, 1984 (többekkel – Faragó László a Prótagorasz – 1. köt. 173–266. o. –, valamint a Hatodik és Hetedik levél – 3. köt. 1035–1083. o. – fordítója) – ISBN 9630732297
  • Eduard Spranger: A pedagógiai géniusz (Szókratész, Pestalozzi, Fröbel), Erosz – Az Egyetemi Nyomda kistanulmányai – Egyetemi Nyomda, Budapest, 1946, 26 o.
  • Johann Heinrich Pestalozzi: Válogatott műveiből 1–2. – Összeállította, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta Zibolen Endre – Neveléstörténeti könyvtár – Tankönyvkiadó, Budapest, 1959, 451+483 o. (többekkel – A 2. kötet: Stans, Burgdorf, Yverdon – a kötet írásainak jelentős részét Prohászka Lajossal együtt Faragó László fordította) – A kötetből részletek olvashatók a Magyar Elektronikus könyvtárból: Johann Heinrich Pestalozzi válogatott műveiből – Az online formátumú szövegeket követő Kísérő írásban a fordításra vonatkozó ismeretek is olvashatók. – Hozzáférés ideje: 2010. december 2.
  • I. A. Kairov – N. K. Goncsarov stb.: Pedagógia – Tankönyvkiadó, Budapest, 1960, 556 o. (többekkel – 3. kiad. 1965)

Irodalom[szerkesztés]

  • Athenaeum-tár. A Magyar Filozófiai Társaság vitaülései 1938–44. Repertórium – Szerkesztő: Kőszegi Lajos – Comitatus Társadalomkutató Egyesület, Veszprém, 1998. 770 o. – ISBN 9637678131 .
  • Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története, 1635–2002 – szerk. Szögi László – ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2003, 459 o. – ISBN 9634635911
  • Balatonfüredi Pedagógus Konferencia – 1956. október 1–6. – (rövidített jegyzőkönyv) – szerk. Szarka József, Zibolen Endre, Faragó László – Pedagógiai Tudományos Intézet, Budapest, 1957, 440 o. – Hozzáférés ideje: 2010. december 3.
  • Golnhofer Erzsébet: Hazai pedagógiai nézetek, 1945–1949 – Iskolakultúra-könyvek, 23. – Iskolakultúra, Pécs, 2004, 148 o. – ISBN 9632170326 – Hozzáférés ideje: 2010. december 7.
  • Kiss Árpád: A nevelőképzés reformja – Köznevelés, 1946, 2–6. o.
  • Kiss Árpád: Faragó László. 1911–1966 (nekrológ) – Magyar Pedagógia, 1966, 100. o.
  • Pedagógia és politika a XX. század második felében Magyarországon – szerk. Szabolcs Éva – Eötvös József Kvk., Budapest, 2006, 181 o. – ISBN 9637338292
  • Szávai Nándor: Dr. Faragó László sírjánál – Pedagógiai Szemle, 1966, 574–575. o.

Jegyzetek, források[szerkesztés]

  1. Érdeklődésének irányát jelezte egyik első publikációja: Az állampolgári nevelés a középiskolai mennyiségtan tanításban – Magyar Paedagogia, 1932, 32–36. o.
  2. A harmadik humanizmus….
  3. A tanulmány előbb könyvként is megjelent: Apollo könyvtár, 2. – Radó Nyomda, Budapest, 1935, 112 o.
  4. Pedagógia tanszéki elfogadottságát mutatta, hogy ő írhatott nekrológot az 1935. március 6-án meghalt Weszely Ödön pedagógia professzorról. – Athenaeum, 1936, 73–74. o.
  5. A Magyar Filozófiai Társaság vitaülésein a vitát bevezető előadással, illetve hozzászólásaival az egyik legelismertebb fiatal gondolkodó lett. Vitaindító előadó:
    1939. január 12. – A modern természettudományos világkép
    1940. április 9. – A megismerés szociológiája
    Hozzászólója a vitának:
    1938. november 8. – Humanizmus, vezette: Mátrai László,
    1940. november 5. – Platonizmus, vezette: Kerényi Károly,
    1941. május 6. – Filozófia története, vezette: Mátrai László,
    1942. május 5. – Kultúrfilozófia, vezette: Mátrai László,
    1942. január 13. – Metafizika, vezette: Zemplén György,
    1942. április 7. – Természetfilozófia, vezette: Ortvay Rudolf.
  6. A Magyar Paedaogiánál addig maradt szerkesztő, amíg a lap szerkesztése nem került a Magyar Paedagogiai Társaságtól Mérei Ferenchez, attól kezdődően lett a lap neve Magyar Pedagógia; az Athenaeum szerkesztői közt, gróf Révay József 1945 áprilisában Gyömrőn történt meggyilkolása után vett részt, akkor már a lapnak csak egyetlen száma jelet meg; a Magyar Filozófiai Társaságot, és lapját az Athenaeumot 1946-ban betiltották; az 1945–1946-os lapszámban a Társaság halottai közül gróf Révay Józsefről Faragó László emlékezett meg.
  7. Dolgozatának bírálói Kornis Gyula és Prohászka Lajos voltak.
  8. - Faragó László: A nevelő és a társadalom (Szociológiai elmefuttatás a nevelői hivatás társadalmi megbecsülésének múltjáról és jövőjéről) – Pedagógus Értesítő, 1947. 9. sz. 2–5. o.
    - Faragó László: A budapesti Pedagógiai Főiskola megszervezése és diákönkormányzata – Köznevelés, 1948, 207–210. o.
    - Faragó László: A pedagógiai főiskolák nevelőképző feladata – Embernevelés, 1949, 163–171. o.
    - Faragó László: A budapesti Pedagógiai Főiskola tanulmányi eredményei – Embernevelés, 1949, 6. sz. 236–259. o.
    A budapesti Apáczai Csere János Főiskola működésének sajátosságai, gyakorlata 1945 után mintájául szolgált az általános iskolai rendeletet követően megnyíló szegedi, pécsi és debreceni tanárképző főiskoláknak.
  9. Mészáros István: A Magyar Pedagógiai Társaság évszázada 1891–1991 – In. A Magyar Pedagógiai Társaság százéves jubileuma alkalmából rendezett tudományos ülés előadásai – Neveléstörténeti Füzetek 10. sz. – Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest, 1992, 3–56. o. – ISBN 9637516867
  10. A Magyar Peadagogiai Társaság feloszlatásának (betiltásának?) részletei ismeretlenek, a feloszlatás történetét még nem dolgozták fel.
  11. Új nevelés kérdései.
  12. A könyv a szovjet pedagógia ismertetése mellett a nyugat-európai nevelési gondolkodás, neveléstudomány egyes képviselőivel is foglalkozik. A könyvben történt meg először, hogy Faragó kétkedően rosszalló megjegyzést írt tanára, Prohászka Lajos kultúrpedagógiájáról, bár intő fenntartással, de lehetségesnek tartotta, hogy a Főiskola hallgatói olvassák Prohászka didaktikáját.
  13. A „koalíciós neveléstudomány” bukása.
  14. - Koós Ferenc: Adalékok az Országos Köznevelési Tanács és az Országos Neveléstudományi Intézet történetéhez – Pedagógiai Szemle, 1985, 348–358. o.
    - Knausz Imre: A magyar pedológia pere – 1948–1950. – Pedagógiai Szemle, 1986, 1087–1102. o.
    - Knausz Imre: A közoktatás pártfelülvizsgálata 1950 tavaszán – Párttörténeti Közlemények, 1987, 151–172. o.
  15. A gimnáziumtanári és szakfelügyelői, majd a későbbi munkaköréből adódóan is publikációiban a magyarországi általános és középiskolai matematikatanítás módszertani kérdéseivel foglalkozott. Matematikai tankönyveket írt, illetve oroszból fordított. Például: - I. gimnáziumi tanulók matematikai absztrakciós képessége (Adalékok a „növekedés” és „növelés” kérdésének pedagógiai dialektikájához) – Pedagógiai Szemle, 1958, 666–685. o.
    - Faragó László: A koordináta-geometria tanításának módszertana – Szocialista nevelés könyvtára, 126. – Tankönyvkiadó, Budapest, 1957, 159 o.
    - A matematikaóra megtervezésének és levezetésének kérdései az általános iskolában – A Matematika Tanítása, 1959, 1–17. o. (társszerzővel)
    - Általános iskolai matematikatanításunk eredményei a 10–12 éves tanulók gondolkodásának fejlesztésében. – Összehasonlító vizsgálat egy negyven évvel ezelőtti felmérés megismétlésével. – Pedagógiai Szemle, 1960, 757–774. o. - Faragó László: Az absztrakció és az elemzés nehézségei az algebra tanulásának kezdeti szakaszában – Akadémiai Nyomda, Budapest, 1962, 119–138. o. (Klny. Pszichológiai tanulmányok)
    - Faragó László: Matematika a gimnáziumok 1. osztálya számára – Tankönyvkiadó, Budapest, 1956, 343 o. (társszerzővel; 10. kiadás 1964.)
  16. Balatonfüredi Pedagógus Konferencia, 190. o. – A résztvevők közül, a Konferencia tartalmát, eredményeit nagyban meghatározó személy volt. Részt vett a Konferenciáról készült sokszorosított formában, belső használatra megjelentetett rövidített jegyzőkönyv összeállításában. – A jegyzőkönyv online formátumában könnyen elolvasható – a vitaindító beszédén kívül – a Konferencián történt és a jegyzőkönyvben rögzített minden megszólalása.
  17. 1958-ban a Pedagógiai Szemlében utalásos vélemények, illetve értékelő állásfoglalások íródtak arról: mi is történt 1956 októberében a Balatonfüredi Pedagógus Konferencián. A pedagógusok sokasága legfeljebb csak hallomásból tudhatott a Konferenciáról. Szélesebb tájékoztatást később sem kaptak a Konferencia eseményeiről, vitáiról. A Pedagógiai Szemle 1958-as írásaiban tartózkodóan elismerő, elfogadó vélemények mellett, voltak, akik a Konferencián elhangzottakat a magyarországi pedagógia, köznevelés szempontjából káros jelenségnek tartották, s elítélték a Konferenciát. – 1957 januárjában alakult meg a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottsága. A Bizottság 1958 nyaráig törekedett elérni azt, hogy ismertté váljanak a Füredi Konferencia vitái, gondolatai a pedagógusok körében. Törekvésük sikertelen volt. A kádári politikai hatalom, a közoktatáspolitika ellenségesen viszonyult a Balatonfüredi Pedagógiai Konferencia tényéhez és legalapvetőbb gondolataihoz. Kívánatosnak tartotta Füred elfelejtetését.
  18. - Faragó László: A Budapesten 1962. október 4-én és 5-én megtartott nemzetközi pedagógiai munkaértekezlet anyaga. Faragó László hozzászólás – Magyar Pedagógia, 1963, 84–98. o.
    - Faragó László: Nemzetközi matematikaoktatási szimpózium Budapesten (1962. VIII. 27.–IX.8.) – Magyar Tudomány, 1962, 784–788. o.
    - Faragó László: A korszerű matematikaoktatás pszichológiai problémái. Beszámoló a budapesti Matematikaoktatási Szimpóziumon felvetett pszichológiai vonatkozású kérdéseiről – Magyar Pszichológiai Szemle, 1963, 441–448. o.
  • Pedagógiai lexikon – főszerk. Báthory Zoltán, Falus Iván – I–III. –Keraban Kiadó, Budapest, 1997, I. kötet 446. o. – ISBN 9638146443
  • Zibolen Endre: Faragó László – bibliogr. összeáll. Balogh Ildikó – Magyar pedagógusok sorozat – Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest, 1990, 107 o. – ISBN 9637516581