Faragó György (zongoraművész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Faragó György
SzületettFaragó György Endre
1913. november 14.[1][2][3][4]
Elhunyt

Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • zongoraművész
  • egyetemi oktató
  • zeneszerző
  • gyerekszínész
Iskolái
Halál oka

SablonWikidataSegítség

Faragó György (Budapest, 1913. november 14. – Budapest, 1944. december 3.) magyar zongoraművész.

Élete[szerkesztés]

Budapesten született, Faragó László későbbi pedagógus öccseként. Zenei tanulmányai során többek között Nagy Géza és Dohnányi Ernő tanítványa volt. Kilenc éves korában lépett fel először Budapesten, komolyabb közönség előtt; 11 esztendős korában már Mozart d-moll versenyművét adta elő publikum előtt. Nagyjából ugyanebben az időszakban filmben is szerepelt: Nemecsek Ernőt alakította a Pál utcai fiúk című Molnár Ferenc-regényből készült, azonos című némafilmben.

Tanulmányait követően 1937-től a Nemzeti Zenedében, illetve a Zeneművészeti Főiskolán tanított; ebben az időszakban jó néhány külföldi hangversenyúton is járt (Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban, Svédországban, Lengyelországban). 1939-ben Luxemburgban megnyerte a Gabriel Fauré-díjat. Nemcsak szólistaként vált ismertté, de mint kamaramuzsikus is jó nevet szerzett, illetve zenekritikákat is írt.

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  • Böszörményi Nagy Béla: Faragó György emléke. Budapest, 1946. 1. szám.
  • Kun Imre: Harminc év művészek közt. Budapest, 1960.
  1. https://zeneakademia.hu/lexikon_nagy_elodok/1843
  2. a b c d Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2023. augusztus 3.)
  3. a b FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2023. augusztus 3.)
  4. a b Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. augusztus 3.)
  5. a b FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2023. augusztus 3.)