Gyirmót

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gyirmót
Katolikus templom
Katolikus templom
Gyirmót címere
Gyirmót címere
Közigazgatás
Település Győr
Városhoz csatolás 1970
Korábbi rangja község
Irányítószám 9019
Népesség
Teljes népesség 1252 fő (2011. jan 1.)[1] +/-
Népsűrűség 156,5 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 8 km²
Távolság a központtól 11 km
Elhelyezkedése
Gyirmót (Győr-Moson-Sopron megye)
Gyirmót
Gyirmót
Pozíció Győr-Moson-Sopron megye térképén
é. sz. 47° 38′ 09″, k. h. 17° 35′ 33″Koordináták: é. sz. 47° 38′ 09″, k. h. 17° 35′ 33″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyirmót témájú médiaállományokat.

Gyirmót egykor önálló község Magyarországon, 1970 óta Győr városrésze.

Fekvése[szerkesztés]

Az M1-es autópályától délre fekszik, Ménfőcsanaktól a 83-as főút választja el.

Története[szerkesztés]

Gyirmót Árpád-kori település. Nevét 1267-ben említette először oklevél praedium Giurmoth és villa Giurmoth néven, mely népes település lehetett, mivel már ekkor két Gyirmót nevű településből állt egymás mellett; az egyiknek a Koppán nemzetségből származó Babuna Miklós volt az ura, míg a másiknak külön birtokosa volt. Legrégibb birtokosai Babuna Miklóst követőleg a nagyváradi káptalan és a Gyirmóti család voltak.

1348-ban a káptalan elcseréli ezt a birtokát Kápoli Bán Miklós özvegyével és kiskorú fiával más birtokért.

1349-ben Gymolth néven említették. 1361-ben Fokra Miklós comes örököseit és Zsidov Mihályt, 1366-ban a Vecsey és az Akai Iváncz családok is a birtokosai voltak.

1594-ben a törökök elpusztították, hat évvel később azonban ismét megtelepült, de lakosai a törökök gyakori sanyargattatásai elől végül mégis elmenekülni voltak kénytelenek. A visszatelepült lakosok csak a Rákóczi szabadságharcig élhettek nyugalomban, mert Heister császári vezér a községet megrohanta és feldúlta. Ugyanekkor pusztult el Sebes falu is, melynek a Sebesi puszta őrzi emlékét. Ennek és Gyirmótnak határából alakult ki a mai község, ahova a Heister-féle dúlás után németeket telepítettek, akik azonban idővel megmagyarosodtak.

A mai településkép meghatározóan a 18. században alakult ki. Ezt követően a 19. század elején Koroncó irányában egy teleppel bővült a falu.

A 20. század elején Győr vármegye Sokoróaljai járásához tartozott.

1910-ben 764 lakosából 757 magyar volt. Ebből 756 római katolikus volt.

Sebes[szerkesztés]

Sebes falu már 1372-ben részben a Pok nemzetségbeliek birtoka volt, azonban a káptalan birtoklására nézve csak 1448-tól kezdődőleg találhatók adatok, amikor egy része a Meggyesieké volt. A 20. század elején a győri káptalannak és Csukássy Károlynak volt itt nagyobb birtoka. A sebesi pusztán kívül még a Csukássy puszta és az Iván-major is ide tartoztak.

Nevezetességek[szerkesztés]

Gyirmót mai barokk római katolikus temploma 1769-ben épült.

A két, egykor önálló falut, Gyirmótot és Ménfőt ma már csak a 83-as főút választja el egymástól. (Gyirmót az út nyugati oldalán található).

Az öt állomást felfűző Holt-Rába tanösvény Gyirmót határából indul és a Holt-Rába egyik ága mellett, valamint ennek árterén vezet végig, rajta fapadokkal és faasztalokkal ellátott pihenőt, valamint madármegfigyelő tornyot is találunk.

Utcái[szerkesztés]

Gyirmót „főutcája” a Szent László út. Erről a legelső mellékút a Tavirózsa utca, amely a Határ utcában folytatódik. A Határ utca 1 km-en párhuzamos a 83-as főúttal és a Szent László úttal. A Határ utcát és a Szent László utat összekötő (párhuzamos) utcák: Sárkereki utca, Gyirmóti utca, Ménfői utca. E három utcát a Tiborc utca köti össze. A Ménfői utca vége felé van egy, a Szent László úttal párhuzamos utca, a Laposi út, és ennek a végén egy 90°-os kanyar, majd kezdődik a Szertár köz, amely belefut a „főutcába”. Gyirmót másik felén van a főutcától befelé két utca, amelyek párhuzamosak: a Vaskapu utca, majd a Gerle utca. Ezeket a Szent László út felől az Erdei út, távolabb a Kenderföldi út köti össze. A falu végén a Szent László út a Papréti utcában folytatódik, amely a temető mellett halad el.

Források[szerkesztés]

  1. A Magyar Köztársaság Helységnévtára, 2011 (magyar nyelven) (php). Központi Statisztikai Hivatal, 2011. január 1. (Hozzáférés: 2012. július 10.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]