Forró (Horvátország)
Forró (Banovci) | |
Közigazgatás | |
Ország | Horvátország |
Megye | Vukovár-Szerém |
Község | Csótnémeti |
Jogállás | falu |
Irányítószám | 32247 |
Körzethívószám | +385 032 |
Népesség | |
Teljes népesség | 256 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 89 m |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 11′, k. h. 19° 04′45.183333°N 19.066667°EKoordináták: é. sz. 45° 11′, k. h. 19° 04′45.183333°N 19.066667°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Forró témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Forró[2] (más néven Újbánóc, horvátul: Banovci, 1900-ig Novi Banovci, majd 1991-ig Šidski Banovci, szerbül: Бановци) egykori német nemzetiségű falu Horvátországban Vukovár-Szerém megyében. Közigazgatásilag Csótnémetihez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Vukovártól légvonalban 19, közúton 23 km-re délre, községközpontjától légvonalban 5, közúton 10 km-re északra, a Nyugat-Szerémségben, Vinkovcéről Szávaszentdemeterre menő főút és vasút mentén fekszik.
Története
[szerkesztés]Bánóc első írásos említése a boszniai káptalan 1473. július 19-én kelt oklevelében történt, melyben a káptalan jelenti Mátyás királynak, hogy Bátori István országbíró utasítására mások mellett Maróti Mátyus macsói bánt „Banocz” nevű birtokán egy panaszos ügyben megidézte Szent Jakab nyolcadára.[3] Bánóc ekkor az atyai erősséghez tartozott.[4] A török 1526-ban, Valkóvár eleste után szállta meg és 1691-ig volt török uralom alatt.
A török uralom alól felszabadulás után előbb kamarai birtok volt, majd a vukovári uradalom része lett. A katonai határőrvidék megszervezésekor Mária Terézia rendelete alapján 1745-ben elhatárolták a katonai közigazgatás alá vont területeket. Ez a határ átszelte az akkori Bánóc települést, melynek egy részét a határőrvidékhez csatolták. A polgári közigazgatás alatt maradt területen, a Forovac-mezőn létrejött Új-Bánóc, ahova azok telepedtek le, akik nem akartak a katonai parancsnokság alatt szolgálni. Fekvése után a falut Forovacnak, magyarul Forrónak is nevezték.
Az első katonai felmérés térképén „Banovcze vel. Forovacz” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Banovcze alias Forovacz” néven szerepel.[5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Banovcze alias Forovacz” néven 67 házzal, 5 katolikus és 451 ortodox vallású lakossal találjuk.[6] A 19. század folyamán német családokkal telepítették be, akik többségbe kerültek a régi szerb lakossággal szemben.
A településnek 1857-ben 460, 1910-ben 990 lakosa volt. Szerém vármegye Sidi járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 69%-a német, 28%-a szerb, 1-1%-a horvát és magyar anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 a Független Horvát Államhoz tartozott, majd a szocialista Jugoszlávia fennhatósága alá került. A második világháború végén a német lakosság nagy része elmenekült a partizánok elől. Az itt maradtakat a kommunista hatóságok kollektív háborús bűnösökké nyilvánították, minden vagyonuktól megfosztották és munkatáborba zárták. Az életben maradtakat később Németországba és Ausztriába telepítették ki. 1946-ban Likából és Dalmáciából szállítottak ide elszegényedett szerb családokat, akik megkapták az elűzött németek házait. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 97%-a szerb nemzetiségű volt. A falunak 2011-ben 432 lakosa volt.
Népessége
[szerkesztés]Lakosság változása[7][8] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
460 | 779 | 651 | 836 | 890 | 990 | 1.047 | 1.139 | 1.028 | 1.138 | 1.084 | 975 | 778 | 653 | 479 | 432 |
Gazdaság
[szerkesztés]A település legfontosabb bevételi forrása a mezőgazdaság. A legnagyobb probléma a munkanélküliség, mely részben a háború következménye.
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent Petka tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1818-ban épült neoklasszicista stílusban. A 21. század első évtizedében a templom belsejét és külsejét újjáépítették. A templomnak tágas udvara van egy játszótérrel (melyet a Vöröskereszt által ajándékozott) és gyümölcsössel. Ez annak a három horvátországi pravoszláv templomnak egyike, amely intézményileg a szerémi ortodox egyházmegyéhez tartozik. Lehet továbbá találni még régi, hagyományos alföldi jellegű házakat is.
Oktatás
[szerkesztés]A településen a csótnémeti általános iskola területi iskolája működik.
Sport
[szerkesztés]Az NK Borac Banovci labdarúgóklubot 1940-ben alapították. A csapat a megyei 3. ligában szerepel.
Híres emberek
[szerkesztés]A település szülötte Slobodan Bajić Paja, jugoszláv népi hős, akinek a részvételével állt ellen a falu a második világháborúban a náciknak. A háború alatt meglátogatta a települést Harold Alexander és felélesztette a helyi erők harci szellemét.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Magyarpatriotak.hu: Magyar helységnevek a Szerémségben - Adalékok a letűnt szerémségi magyar néptalajhoz Szerk. Hetzmann Róbert Bp. 2019.. [2020. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 28.)
- ↑ Diplomatikai levéltár 17464.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...33. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 34. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos oldala (horvátul)
- A község turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Magyar helységnevek a Szerémségben Archiválva 2020. június 29-i dátummal a Wayback Machine-ben