Arbalète
Arbalète | ||||
Típus | Trans-Europ-Express (TEE) (1957–1979) InterCity (IC) (1979–1987) EuroCity (EC) (1987–1997) | |||
Státusz | Lecserélve TGV-re | |||
Hely | Franciaország Svájc | |||
Névadó | Tell Vilmos fia | |||
Első járat | 1957. június 2. | |||
Utolsó járat | 1997. szeptember 28. | |||
Volt üzemeltető | SNCF SBB-CFF-FFS | |||
Vonal kezdete | Paris-Est | |||
Vonal vége | Zürich HB | |||
Utazási idő | 5ó 35p-5ó 45p | |||
Járatsűrűség | naponta | |||
Vonatszám | TEE 7/8 (később TEE 64/65) | |||
Osztályok | 1957-1979: csak 1. osztály, 1979-től 1. és 2. osztály | |||
Vasúti jármű | SBB RAm; SNCF CC 72000 sorozat SNCF Mistral 69 | |||
Nyomtáv | 1435 mm | |||
Villamos vontatás | 15 kV AC, 16,7 Hz (Svájc, Basel SBB–Zürich HB) 25 kV 50 Hz (Franciaország, Basel SBB-Párizs) | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Arbalète témájú médiaállományokat. | ||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az Arbalète egy nemzetközi vonat volt, mely a párizsi Paris-Est pályaudvarról közlekedett naponta a svájci Zürich Hauptbahnhofra. A járat 1957 és 1979 között mint Trans-Europ-Express (TEE) közlekedett, csak első osztályú kocsikkal. 1979 és 1987 között InterCity (IC) járattá vált és másodosztályú kocsikat is továbbított, majd 1987-től 1997-es megszűnéséig EuroCity (EC) járatként közlekedett. Ezt követően a TGV Lyria szolgáltatása vette át a helyét.
Nevét Tell Vilmos fiáról kapta, akinek a fejéről az íjász az almát lelőtte.
Menetrend
[szerkesztés]A járat Paris Gare de l’Est állomásról indult, majd Chaumont, Belfort, Mulhouse és Bázel városokon át ért Zürichbe. Párizs és Mulhouse között a Párizs–Mulhouse-vasútvonalon, majd onnantól a Strasbourg–Bázel-vasútvonalon haladt.
TEE 65 | Ország | Állomás | km | TEE 64 |
---|---|---|---|---|
17:30 | Franciaország | Paris Est | 0 | 12:45 |
21:55 | Svájc | Basel SBB | 526 | 08:15 |
23:05 | Svájc | Zürich HB | 615 | 07:00 |
Irodalom
[szerkesztés]- TEE: la légende des Trans-Europ-Express. Auray: LR Presse (2007). ISBN 978-29-03651-45-9 (franciául)
- TEE: la leggenda dei Trans-Europ-Express. Salò: ETR – Editrice Trasporti su Rotaie (2008). ISBN 978-88-85068-31-5 (olaszul)
- TEE - Die Geschichte des Trans-Europ-Express. Düsseldorf: Alba Publikation (2009). ISBN 978-3-87094-199-4 (németül)
- Peter Goette – Peter Willen: TEE-Züge in der Schweiz und Schweizer TEE-Züge im Ausland. Freiburg: EK Verlag. 2006. ISBN 978-3-88255-697-1
- Martin Van Oostrum: De Nederlands-Zwitserse TEE. Utrecht: Uquilair. 1997. ISBN 90-71513-28-9
- Hans-Bernhard Schönborn: Die TEE-Züge der Schweiz. München: GeraMond Verlag. 2002. ISBN 3-7654-7122-4
- Jörg Hajt: Das große TEE-Buch: 50 Jahre Trans-Europ-Express. Königswinter: Heel. 2007. ISBN 978-389880-305-2
- Werbeamt der DB: Vorfahrt in Europa, TEE 1971/72. Frankfurt am Main: Deutsche Bundesbahn. 1971.
- Centre for public relations UIC: TEE. Párizs: Union Internationale des Chemins de Fer. 1972.
Források
[szerkesztés]- ↑ Deutsche Bundesbahn (Hrsg.): Vorfahrt in Europa, TEE 1971/72. Tafel. 12.