Valle d’Aosta
| Valle d’Aosta (Vallée d’Aoste / Vâl d’Aoutha / Augsttal) | |||
 | |||
| Tipikus valdosztán ház | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Olaszország | ||
| Rang | Régió | ||
| Székhely | Aosta | ||
| Megyéi | Aosta (AO) | ||
| Kormányzó | Erik Lavévaz (2020. október 21. – ) | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 125 666 fő (2019)[1] | ||
| Népsűrűség | 38,8 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 3262 km² | ||
| Időzóna | UTC+1 | ||
 | |||
| Valle d’Aosta régió elhelyezkedése | |||
| Valle d’Aosta weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Valle d’Aosta témájú médiaállományokat. | |||
Valle d’Aosta Olaszország egyik régiója. (neve magyarul Aosta-völgy, franciául Vallée d'Aoste, Valle d’Aosta-i patois dialektusban Vâl d’Aoûta, walser dialektusban Ougschtaland). A régió székhelye Aosta. A régió különleges statútummal rendelkezik, és az Alpi-Mediterraneo Eurorégió tagja. Északon Svájccal, nyugaton Franciaországgal, délen és keleten Piemonttal határos. Olaszország legkisebb és legkevesebb lakossal bíró régiója. Területe 3263 km², lakosainak száma 127 836 fő.
Földrajz
A régió csaknem teljes egészében hegyvidék, és területe tulajdonképpen egybeesik a Dora Baltea folyó völgyével, és annak Pó-síksággal való egyesüléséig tart. Itt találkozik egymással a Nyugati-és a Közép-Alpok. Legfontosabb hegycsúcsai a Gran Paradiso (4061 m, Piemonttal és Franciaországgal közös), a Monte Bianco (Mont Blanc, 4810 m, Franciaországgal osztozik rajta), a Monte Cervino (4478 m, Svájccal közös), és a Monte Rosa (4633 m, Svájccal közös). Területének déli részét a Gran Paradiso Nemzeti Park foglalja el, amely olyan kihalással veszélyeztetett fajoknak ad otthont, mint a mormota, a hermelin és a kőszáli kecske.
Ez Olaszország egyetlen régiója, amely nincs megyékre osztva.
Története
Az őskori ember első nyomai Valle d’Aosta területén a neolitikumra vezethetők vissza, amikor a gleccserek olvadása révén már lehetséges volt az emberi közösségek megtelepedése. A legkorábbi leleteket Saint-Pierre környékén találták a régészek, egy falu nyomait, Aosta környékén pedig totemoszlopokat. Az első lakosokhoz, a preindoeurópai ligurokhoz később kelták is csatlakoztak, a két népcsoport keveredéséből született a salassi néptörzs, akik a második évezredtől mezőgazdasággal és az ásványkincsek kitermelésével foglalkoztak. (Aranyat Bard és Verres, ezüstöt pedig Courmayeur környékén bányásztak).[2]
I.e. 25-ben a területet elfoglalták a rómaiak, és megalapították Augusta Prætoria Salassorumot, a mai Aosta várost.
A középkorban több nép is meghódította, többek között a burgundok az 5. században, az osztrogótok, a bizánciak, és a longobárdok. 575-ben a frankok szerezték meg a longobárdoktól, 904-ben pedig a Burgundiai Királysághoz csatolták.
1032-től a völgy a Savoyai-ház kezébe került, akik folyamatosan birtokolták, kivéve 1800 és 1814 között, amikor „Arrondissement d’Aoste” néven a Francia Köztársasághoz, majd a napóleoni Császársághoz került.
1630-ban súlyos pestisjárvány söpört végig a területen, a lakosság kétharmadát elpusztítva.
A fasizmus alatt erőteljes olaszosítás zajlott, egyebek mellett a helyi iskolák, az ún. „écoles de hameau” intézmények megszüntetésével, és az olasz nyelv kizárólagos használatának bevezetésével a hivatalokban, a francia nyelv oktatásának megszüntetésével, valamint a településnevek olaszosításával. Valle d’Aostát ekkor Provincia di Aosta néven megyévé alakították, és területébe olvasztották az italofón Canavese területet, az egykori Ivrea járást.
A régióban Ligue valdôtaine néven titkos ellenállási mozgalom szerveződött, amelyet Anselme Réan alapított. Célja a francia nyelv és a Valle d’Aosta-i identitás védelme volt. Tevékenységükkel párhuzamosan partizánmozgalom is indult a völgyekben.
1948-ban autonóm régió státuszt kapott.
Gazdaságát évszázadokig a mezőgazdaság, elsősorban a pásztorkodás jellemezte, amely nem biztosított megfelelő megélhetést a lakosságnak, ezért sokan a szomszédos svájci és francia városokba vándoroltak. A tendencia azonban a második világháború után a turizmus és az ipar fellendülésével megváltozott. Jelenleg az egyik leggazdagabb olasz régió az egy főre eső jövedelem alapján.
Állat- és növényvilág
Az Aosta-völgyi növényvilág kb. 2000 különböző fajt számlál (Olaszországban összesen 5600 honos). 800 méter tengerszint feletti magasságig gyümölcsfákon és szőlőkön kívül tölgy- és gesztenyefaerdőket találunk.
A Dora Baltea folyó mentén a nyár, a fűz és az éger honos.
Az itt honos állatok közül különösen jelentős a nagy tengerszint feletti magasságon élő kőszáli kecske és a zerge. Az utóbbi évtizedekben a szarvasok száma folyamatos növekedést mutat. Nemrégiben a hiúz létezésére utaló nyomokat is találtak. Jellegzetes állatok továbbá a mormota, a hermelin, a nyest és a borz.
Nyelv
Valle d’Aosta nyelvei a francia, a franko-provenszál, az olasz, és déli területein a piemonti. Issime, Gressoney-La-Trinité és Gressoney-Saint-Jean településeken a walser dialektust beszélik. A francia 1561 és 1861-ig egyedüli hivatalos nyelv volt, amit 1861-ben felváltott az olasz. 1946 óta mindkét nyelv hivatalos Valle d’Aostában. 1921-ben még a lakosság 91%-a beszélte a franciát vagy a franko-provenszált, ma már háttérbe szorulnak az olasz mellett, amelynek oka elsősorban az Olaszország más részeiből a fasizmus alatt érkező migráció. A fasizmus idején a francia nyelv használata tilos volt, és erőteljes italianizáció zajlott. A frankofon lakosok nagy része Franciaországba és Svájcba vándorolt. 1948. február 26-án Valle d’Aosta autonóm régió státuszt kapott, ami elismerte a francia-olasz kétnyelvűséget is.
Közlekedés
Torinóból indul és Valle d’Aostán át halad az A5 autópálya, amely Franciaországba vezet. Több híres alagúton is átmegy: a Szent Bernát-alagúton és a Mont Blanc-alagúton is.
Valle d’Aostán két vasútvonal található, ezek teljes hossza 161 km. A legfontosabb vonal a 129nbsp;km hosszú Aosta – Ivrea – Chivasso – Torino vonal, míg az Aosta – Pré-Saint-Didier vonal 32 km.
A régió egyetlen repülőtere a Corrado Gex regionális repülőtér, amely Saint-Chrisophe területén épült, 2 km-re Aostától. Elsősorban a sportrepülést, valamint az alpesi légimentőket szolgálja ki.
Valle d’Aosta várai
Valle d’Aosta jellegzetessége a csaknem száz középkori vár, elszórva a régió területén. A középkorban a hegyek nem jelentettek elegendő védelmet a területen létrejött számos kisebb királyságnak, ezért azok uralkodói építkezésekbe kezdtek, hogy gyenge hatalmukat megerősítsék. Gyakorlatilag valamennyi településnek volt saját vára.
A várak közül nagyjából hetven maradt meg valamilyen formában a mai napig. A régió legismertebb vára Fénisben található, 12 km-re Aostától. Ennek belseje is jó állapotban maradt ránk, gyönyörű falfestményeivel.
Kezdetben a várak szigorúan védelmi célokat szolgáltak, majd fő céljuk az lett, hogy tulajdonosuk gazdagságát bizonyítsák. Ennek tipikus példája a már említett Fénis, valamint Issogne vára. Ez utóbbiban is jól kidolgozott freskókat, szökőkutakat és loggiákat találhatunk.
Az is előfordult, hogy a tulajdonosok a védelmi célok mellett bortermelésre is használták kastélyaikat, illetve az azokhoz tartozó földterületet, így Valle d’Aostában találhatók Európa legmagasabban fekvő szőlői.
Gasztronómia
A Valle d’Aosta-i konyha – egyedüliként az olasz régiók konyhái közül – nélkülözi a tésztát, és nagyon kevés olajat használ, azt elsősorban vajjal helyettesíti. Legismertebb étele a fonduta, egy sajtfondü, amelybe kenyérdarabokat mártogatnak.
Legnépesebb települések
| Kép | Város | Lakosság (fő) |
Tengerszint feletti magasság (m) |
Terület (km²) | |
|---|---|---|---|---|---|
| 1. | 
|
Aosta | 35 010 | 583 | 21,37 |
| 2. | 
|
Saint-Vincent | 4846 | 575 | 20,81 |
| 3. | 
|
Châtillon | 4831 | 549 | 39,77 |
| 4. | 
|
Sarre | 4622 | 631 | 28 |
| 5. | 
|
Pont-Saint-Martin | 3945 | 345 | 6,88 |
| 6. | 
|
Quart | 3456 | 535 | 62 |
| 7. | 
|
Gressan | 3288 | 626 | 25 |
Települései
Jegyzetek
- ↑ Italian National Institute of Statistics
- ↑ Touring Club Italiano: Itinirerari-Valle d’Aosta, estate, inverno. (hely nélkül): Touring Editore. 2004. 9. o. ISBN 883653046X, ISBN 9788836530465
