Madárpókfélék
 |
||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Neogén–Jelen | ||||||||||||
 Brachypelma smithi |
||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
|
||||||||||||
| Alcsaládok | ||||||||||||
|
lásd a szövegben |
||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||
 |
||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Madárpókfélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Madárpókfélék témájú médiaállományokat. |
A madárpókfélék (Theraphosidae) a pókszabásúak (Arachnida) osztályának a pókok (Araneae) rendjébe, ezen belül a négytüdős pókok (Mygalomorphae) alrendjébe tartozó család.
Tartalomjegyzék |
Előfordulásuk [szerkesztés]
A Föld minden meleg pontján, de legfőképp az amerikai trópusi erdőkben találkozhatunk madárpókkal. Néhány fajt az veszélyeztet, hogy nagy számban gyűjtik az állatkereskedelem számára. A perui Pamphobetus antinomus faj állománya megcsappant, mivel nagy tömegben gyűjtik, hogy szuvenírként eladhassák a turistáknak. Azokat a fajokat, melyek a trópusi esőerdőkben élnek, élőhelyük elvesztése miatt fenyegeti veszély.
Megjelenésük [szerkesztés]
A madárpókfélék testhossza 6-9,5 centiméter, lábfesztávolsága akár 26 centiméter is lehet és testtömege átlagosan 85 gramm. A madárpókok testszőrzete rendkívül érzékenyen reagál a rezgésekre. Színezetük általában a barna különböző árnyalatai, fekete mintázattal. Néhány faj egészen feltűnő színezetű. A csáprágók a többi eredetileg hálószövő fajhoz hasonlóan előre irányulnak. A nyolc aprócska szem csak alig képes többre a fény-árnyék érzékelésénél.
Nemek elkülönítése [szerkesztés]
Az ivartól nagyban függ többek között az állat élettartama és színezete. A hím és nőstény állatokat a 8. vedlés körül lehet külső jegyek alapján egyértelműen meghatározni. A hím pókok nyúlánkabbak, „törékenyebbek”, és mellső két pár lábuk jóval erőteljesebb, mint a hátsó két pár.
Ivarérett korban az egy pár tapogatóláb (pedipalpus) ventrális oldalán 1-1 ivarhólyag (bulbus) figyelhető meg, amely a nősténybe juttatandó sperma raktározására szolgál. Egyes nemekusok hímjeinek első pár lábán párzósarkantyú is megfigyelhető. A hím ezzel rögzíti a nőstényt a párzási pozícióban.
A nőstényekre ezzel szemben robusztusabb testalkat, nagyobb méret jellemző, ivarfüggelékeik pedig nincsenek.
A nőstény pókoknál az első pár légzőnyílás (trachea) között a hasi barázda felett jellegzetes ivarnyílás látható a trapéz alakú petelemezen. Ezenkívül a vedlés belső oldalán fajra jellemző formájú és osztottságú spermatartókat is láthatunk. Ezeknek a képleteknek a hiánya azt jelenti, hogy az illető pók hím. Hím pókoknál a petelemez megfelelője kisebb és háromszög alakú.
Madárpókok mérge [szerkesztés]
Mint a legtöbb pókfaj (kivéve a félpókok (Liphistiidae) és a derespókok (Uloboridae) családját), a madárpókok is méreggel ölő ragadozók. Mérgük a méregmirigyben termelődik, mely az előtestben található. Marás során a méregmirigyből a méreg a csáprágókba (chelicera) áramlik, ahol egy kivezetőnyíláson a külvilágban, illetve az pók áldozatába jut.
Mérgük idegméreg, mely az élőlények idegrendszeri bénulását okozza, okozhatja. Az egészséges felnőtt emberre a madárpókok mérge veszélytelen, de rendkívül fájdalmas lehet. Legyengült immunrendszer mellett, allergiás érzékenységgel, vagy egyéb tényező mellett veszélyesebb is lehet a pókmarás. A tünetek lehetnek helyi fájdalom és a duzzanat, kimerültség, közepes vagy súlyos izomgörcsök, nehéz légzés és láz, néha késleltetve, a marás után akár egy nappal is.[1]
Egyetlen esetről sincs említés, mely során a pókok tartása közben valaki belehalt volna a marásba.[2]
Életmódjuk [szerkesztés]
A madárpókfélék magányos lények de vannak kivételek némely fajok kisebb kolóniákat alkotnak (pl.Holothele incei). Táplálékuk sáskák, bogarak, éjjeli lepkék, ászkarákok, ezerlábúak, más pókok. A nagyobb testű fajok gyíkokat, kisebb kígyókat, békákat, varangyokat, egereket és madárfiókákat fogyasztanak. A madárpókok 10-20 évig élnek.
Vedlés [szerkesztés]
A madárpókok, más ízeltlábúakhoz hasonlóan időszakosan levedlik külső kutikulájukat (exoskeleton). Egy vedlés a pók korától és a külső körülményektől függően fél órától több óráig is eltarthat. Minden vedléssel fajra jellemző, kisebb-nagyobb szín- és mintázatváltozáson is átesik az állat, és szőrzete is dúsul. A kifejlett (adult) kort kb. a 10-12. vedlésüknél (átlagosan 2 év) érik el, de ez a szám sok esetben több is lehet, és ivartól is függhet. Az ivarérett kort megelőző, utolsó vedlés előtti állapot a subadult állapot. A kispókok fajtól függően 1-2-3 havonta vedlenek, ami az adult korhoz közeledve 4-5-6 hónapra nő. A hím állatok kifejlettségük után már nem vedlenek. A nőstények adult korukban általában évente vedlenek, és a vedlésekkel kismértékben testtérfogatuk is nő.
3 nagyobb kategóriájuk van:
- üreglakó
- talajlakó
- fánlakó
madárpókok.
Ezek az elnevezések jól tökrüzik, hogy a növény- és talajszint mely rétegében élnek.
Élettartamuk [szerkesztés]
Élettartamuk fajonként igen eltérő lehet. Egyes fajok nőstényei szélsőséges helyzetben, terráriumi viszonyok közt akár 30 évig is élhetnek, míg a hímek jóval rövidebb életűek. Fajtól függően 2-8 év alatt érik el az ivarérett kort, ettől számolva, rendszerint maximum 1-2 évig élnek, egyes fajok hímjei azonban akár 3-4 évig is élhetnek az ivarérési vedlés után.
Védekezés [szerkesztés]
A közhiedelemmel ellentétben a madárpókoknak általában nem támadnak önként az emberre és marásuk is csak a legritkább esetben veszélyes. Veszély esetén a legtöbb faj a búvóhelyére menekül. Ha erre nincs lehetőség, a madárpókok a következő védekezési módszereket alkalmazhatják.
Szőrseprés [szerkesztés]
A szőrseprés során a pókok az utótestük felső oldalán található csalánszőröket hátsó lábaik segítségével vélt támadójuk irányába söprik, „bombázzák”. A csalánszőrök végén lévő parányi horgok a támadó bőrébe akadnak, a bőrbe fúródnak, ahol hosszú ideig tartó erős irritációt, viszketést, allergiás reakciókat okoznak. A szőrök az orr nyálkahártyájába jutva erős orrfolyás és viszketés a következmény, a szembe kerülve szintén erős viszketést, könnyezést vált ki.
Ez a viselkedés elsősorban az Amerikából származó fajokra jellemző.
Egyéb fajok szőrzete csak akkor okozhat irritációt, ha az állathoz érve, a szőr az ember bőrébe fúródik.
Fenyegető testhelyzet [szerkesztés]
Az Ázsiában, Afrikában és Ausztráliában honos madárpókfajoknak nincsenek csalánszőreik. Ezek támadóikat fenyegető testtartásukkal próbálják megfélemlíteni, mely során előtestüket és első 2-3 pár lábukat felemelik, és erős csáprágóikat kimeresztik, így fordulnak támadójuk felé. Eközben láthatóvá válik a szájnyílás körül elhelyezkedő piros szőrsáv, és a kimeresztett csípőkarmok.
A legtöbb ázsiai faj esetében e magatartás hangadással is társul (stridulálás).
Nem ritka, hogy e testhelyzetben az állatok idegessége miatt a csípőkarmok végén méregcsepp is megjelenik.
A fenyegető testhelyzetet követően, ha a veszély még fennáll, a pók megkísérli támadóját, elülső lábainak ütésével megriasztani, mely nagyon erőteljes lehet.
Marás [szerkesztés]
A marást több előzetes védekező fázis, tevékenység előzi meg. Ha egyik sem riasztja el a támadót, a madárpókok csáprágóikat a támadójuk bőrébe mélyesztik, és a legtöbb esetben mérget is juttatnak bele, azonban léteznek úgynevezett „száraz” marások is, melyek során a pók nem juttat méreganyagot támadójába.
Ürülékfröcskölés [szerkesztés]
Ritkán alkalmazott védekezési technika. A pók az utótestét a támadója felé fordítja és ürüléket fröcsköl rá. A támadóra nem jelent különösebb veszélyt, de a meglepetésszerű támadás következtében a pók elegendő időt nyer a meneküléshez.
Szaporodásuk [szerkesztés]
Az ivarérettséget 1,5-10 éves korban érik el(attól függ hogy hím-e vagy nőstény meg hogy milyen fajról van szó..). A párzási idény fajonként eltérő időszakban van. A nőstény akár 3000 petét is rakhat. A kokonból való kikeléshez 2-3 hét kell, hogy elteljen. A pókok nemét 6-9. vedlésük után meg lehet állapítani.
Rendszerezés [szerkesztés]
A családba 13 alcsalád 121 nem és több mint 900 faj tartozik.
- Acanthopelminae Smith, 1994
- Acanthopelma (F. O. P.-Cambridge, 1897)
- Aviculariinae Simon, 1874
- Avicularia Lamarck, 1818
- Ephebopus Simon, 1892
- Iridopelma Pocock, 1901
- Pachistopelma Pocock, 1901
- Typhochlaena C. L. Koch, 1850
- Eumenophorinae Pocock, 1897
- Anoploscelus Pocock, 1897
- Batesiella Pocock, 1903
- Citharischius Pocock, 1900
- Encyocrates Simon, 1892
- Eumenophorus Pocock, 1897
- Hysterocrates Simon, 1892
- Loxomphalia Simon, 1889
- Loxoptygus Simon, 1903
- Mascaraneus Gallon, 2005
- Monocentropus Pocock, 1897
- Myostola Simon, 1903
- Phoneyusa Karsch, 1884
- Harpactirinae Pocock, 1897
- Augacephalus Gallon, 2002
- Brachionopus Pocock, 1897 incertae sedis Egyes kutatók a Barychelidae családba sorolják.[3]
- Ceratogyrus Pocock, 1897
- Eucratoscelus Pocock, 1898
- Harpactira Ausserer, 1871
- Harpactirella Purcell, 1902
- Idiothele Hewitt, 1919
- Pterinochilus Pocock, 1897
- Trichognathella Gallon, 2004
- Ischnocolinae Simon, 1872
- Catumiri Guadanucci, 2004
- Chaetopelma Ausserer, 1871
- Guyruita Guadanucci et al., 2007
- Hemiercus Simon, 1903
- Heterothele Karsch, 1879
- Holothele Karsch, 1879
- Ischnocolus Ausserer, 1871
- Nesiergus Simon, 1903
- Magulla Simon, 1892
- Oligoxystre Vellard, 1924
- Plesiophrictus Pocock, 1899
- Sickius Soares & Camargo, 1948
- Ornithoctoninae Pocock, 1895
- Citharognathus Pocock, 1895
- Cyriopagopus Simon, 1887
- Haplopelma Simon, 1892
- Lampropelma Simon, 1892
- Ornithoctonus Pocock, 1892
- Phormingochilus Pocock, 1895
- Poecilotheriinae Simon, 1892
- Poecilotheria Simon, 1885
- Psalmopoeinae Samm & Schmidt, 2010
- Psalmopoeus Pocock, 1895
- Tapinauchenius Ausserer, 1871
- Selenocosmiinae Simon, 1892
- Chilobrachys Karsch, 1891
- Coremiocnemis Simon, 1892
- Haplocosmia Schmidt & von Wirth, 1996
- Lyrognathus Pocock, 1895
- Orphnaecus Simon, 1892
- Phlogiellus Pocock, 1897
- Selenobrachys Schmidt, 1999
- Selenocosmia Ausserer, 1871
- Selenotholus Hogg, 1902
- Selenotypus Pocock, 1895
- Yamia Kishida, 1920
- Selenogyrinae Smith, 1990
- Annandaliella Hirst, 1909
- Euphrictus Hirst, 1908
- Selenogyrus Pocock, 1897
- Stromatopelminae (Schmidt, 1993)
- Encyocratella Strand, 1907
- Heteroscodra Pocock, 1899
- Stromatopelma Karsch, 1881
- Theraphosinae Thorell, 1870
- Acanthoscurria Ausserer, 1871
- Aenigmarachne Schmidt, 2005
- Agnostopelma Pérez-Miles & Weinmann, 2010
- Ami Perez-Miles, 2008
- Aphonopelma Pocock, 1901
- Bonnetina Vol, 2000
- Brachypelma Simon, 1891
- Cardiopelma Vol, 1999
- Chromatopelma Schmidt, 1995
- Citharacanthus Pocock, 1901
- Clavopelma Chamberlin, 1940
- Crassicrus Reichling & West, 1996
- Cubanana Ortiz, 2008
- Cyclosternum Ausserer, 1871
- Cyriocosmus Simon, 1903
- Cyrtopholis Simon, 1892
- Euathlus Ausserer, 1875
- Eupalaestrus Pocock, 1901
- Grammostola Simon, 1892
- Hapalopus Ausserer, 1875
- Hapalotremus Simon, 1903
- Hemirrhagus Simon, 1903
- Homoeomma Ausserer, 1871
- Kochiana Fukushima, Nagahama & Bertani, 2008
- Lasiodora C. L. Koch, 1850
- Lasiodorides Schmidt & Bischoff, 1997
- Maraca Pérez-Miles, 2006
- Megaphobema Pocock, 1901
- Melloleitaoina Gerschman & Schiapelli, 1960
- Metriopelma Becker, 1878
- Neostenotarsus Pribik & Weinmann, 2004
- Nesipelma Schmidt & Kovarik, 1996
- Nhandu Lucas, 1983
- Ozopactus Simon, 1889
- Pamphobeteus Pocock, 1901
- Paraphysa Simon, 1892
- Phormictopus Pocock, 1901
- Plesiopelma Pocock, 1901
- Proshapalopus Mello-Leitão, 1923
- Pseudhapalopus Strand, 1907
- Reversopelma Schmidt, 2001
- Schismatothele Karsch, 1879
- Schizopelma F. O. P.-Cambridge, 1897
- Sericopelma Ausserer, 1875
- Sphaerobothria Karsch, 1879
- Stichoplastoris Rudloff, 1997
- Theraphosa Thorell, 1870
- Thrixopelma Schmidt, 1994
- Tmesiphantes Simon, 1892
- Vitalius Lucas, Silva & Bertani, 1993
- Xenesthis Simon, 1891
- Thrigmopoeinae Pocock, 1900
- Haploclastus Simon, 1892
- Thrigmopoeus Pocock, 1899
Jegyzetek [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6
