Konyhai csótány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Konyhai csótány
Nőstény konyhai csótány
Nőstény konyhai csótány
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Polyneoptera
Rend: Csótányok (Blattodea)
Család: Csótányfélék (Blattidae)
Nem: Blatta
Faj: B. orientalis
Tudományos név
Blatta orientalis
Linnaeus, 1758
Szinonimák
  • Blatta badia Saussure, 1863
  • Blatta castanea Blanchard, 1851
  • Blatta culinaris De Geer, 1773
  • Blatta europaea Bartsch, 1846
  • Blatta ferruginea Thunberg, 1810
  • Blatta hemialata Gistel, 1856
  • Blatta lucifuga Poda, 1761
  • Blatta secunda Schaeffer, 1769
  • Blatta tertia Schaeffer, 1769
  • Stylopyga orientalis gracilis (Adelung, 1903)
  • Stylopyga orientalis spontanea (Semenov-Tian-Shansky, 1909)
  • Pulex imperator (Westwood, 1858)
  • Kakerlac pallipes (Philippi, 1863)
  • Kakerlac platystetho (Philippi, 1863)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Konyhai csótány témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Konyhai csótány témájú kategóriát.

A konyhai csótány, közönséges csótány, konyhai sváb, vagy svábbogár (Blatta orientalis), a rovarok (Insecta) osztályába, csótányok (Blattodea) rendjébe és csótányfélék (Blattidae) családjába tartozó faj.

Az egyik legelterjedtebb kártevő rovarfaj, az emberek körében jelentős közutálatnak örvend.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A behurcolásoknak köszönhetően ma már világszerte elterjedt a faj. Eredetileg a dél-orosz területekről[1], más források szerint viszont Közép-Afrikából származik. [2]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kifejlett példányok elérhetik a 20-27 mm-es nagyságot, színezetük a vöröses sötétbarnától a feketéig terjed. A hímek szárnya nagyjából a potroh 2/3 részééig ér, a nőstények szárnyatlanok, mindkét ivar röpképtelen. Csápja akár a testhosszal megegyező hosszúságú is lehet. Minden végtagja erős futóláb.[1]

A nimfák kikelésükkor hasonlítanak a kifejlett egyedekhez, de minden esetben szárnyatlanok, valamint kisebbek a felnőtteknél.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Blatta orientalis 0001 L.D.jpg

Erősen urbanizálódott, szinte már csak a városokban, az ember közelségében van jelen. Minden jellegű szerves hulladékot elfogyaszt, illetve az élelmiszerkészletek beszennyezésével kárt is okozhat. Az éhezést jól tűri, hetekig is elviseli, ha nincs tápláléka, a szomjazásba azonban néhány nap után belepusztul.[3] Éjszakai életmódot folytat, ilyenkor gyors mozgással közlekedik táplálékot keresve.

Szaporodás, egyedfejlődés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A párzást hosszan tartó udvarlási ceremónia előzi meg. A nőstény petéit megkeményedő kokonba helyezi. A petetokban 16-28 pete foglal helyet. A konyhai csótány a petetokot csak 1-6 napig cipeli, ezt követően elrejti, amelyből a lárvák 2-4 hónap múlva kelnek ki. 1-3 év alatt válnak ivaréretté. [3]

Terjeszkedésük horizontális irányban általában lassú, többnyire az ember közbenjárásával történik, vertikális irányban azonban gyorsan terjeszkednek.

Kártétele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ártalmuk részben fertőző betegségek terjesztésében nyilvánulhat meg, részben pedig lakásban megtelepedve allergiás reakciókat idézhetnek elő, de undorkeltésük miatt pszichés visszatetszést is kelthetnek.[2]

Szennyező hatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fertőző betegség terjesztő szerepük abból ered, hogy a csótányok, életmódjukból adódóan, rendszerint környezetünk szennyezett helyein (pl. a csatornában, szeméttárolóban stb.) tartózkodnak, ahol az ott levő fertőző anyagokkal táplálkoznak, de az ember közvetlen környezetében található élelmiszereket is rendszeresen látogatják, és szívesen fogyasztják. Leggyakrabban különféle gyomor-bélrendszeri megbetegedést kiváltó mikroorganizmusok terjesztésében működhetnek közre. A csótányok megjelenése higiénés szempontból tehát különösen olyan helyeken kritikus, ahol kórokozók jelentős számban fordulhatnak elő (pl. kórházakban, vagy otthon ápolt fertőző beteg környezetében).[2]

Allergizáló hatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Allergizáló tulajdonságuk, a csótányok közvetlen érintkezésekor jelentkező bőrizgató hatás régóta ismert, újabban pedig egyre inkább előtérbe kerül. Világszerte egyre több adat utal arra, hogy a csótány váladéka és ürüléke, illetve külső takarójának fehérjetartalma, valamint az azon levő illat- és bűzmirigyek váladékai testidegen anyagnak (allergénnek) tekinthetők.[2]

Irtása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csótányok irtására — más kártevőkkel együtt — egész iparág fejlődött ki, melyek folyamatosan új módszerekkel, nagy hatékonysággal képesek a kártevők irtására.

Legalapvetőbb irtási módszer az alapos permetezés, mely során a csótányok által használt közlekedési felületeket méreggel permetezik, melyeken áthaladva a csótány összegyűjti a vegyszert a végtagjain, és tisztálkodáskor a szájszervével szervezetébe juttatja azt.

Viszonylag új módszer az úgynevezett „zselézés” vagy „gélezés”, mely során célzottan csótányirtó gélpöttyöket helyeznek ki. A bennük található méreganyag a csótányokra idegméregként hat, néhány óra alatt a pusztulásukat okozva. Az irtási módszereket általában kombinálva használják, de a két módszert nem egyszerre, hanem felváltva.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Michael Lohmann: Bogarak, szitakötők, pókok és más ízeltlábúak, Budapest, Panemex Kft. ISBN 963 9090 00 X (1997)
  2. ^ a b c d e Csótányirtás, csótányok irtása. http://www.omnicid.hu. (Hozzáférés: 2012. március 9.)
  3. ^ a b Konyhai csótány (Blatta orientalis). http://www.ronix.hu. (Hozzáférés: 2012. március 9.)