Tar (Tar-Vabriga)
| Tar | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Isztria |
| Község | Tar-Vabriga |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Nivio Stojnić |
| Irányítószám | 52465 |
| Körzethívószám | (+385) 052 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1144 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 18′ 04″, k. h. 13° 37′ 33″45.301111°N 13.625833°EKoordináták: é. sz. 45° 18′ 04″, k. h. 13° 37′ 33″45.301111°N 13.625833°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tar témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Tar (olaszul: Torre) falu Horvátországban Isztria megyében. Közigazgatásilag Tar-Vabriga községhez tartozik.
Fekvése
Az Isztriai-félsziget nyugati részén Porečtől 8 km-re északra, a Mirna torkolatából délre fekszik.
Története
Területe már a római korban lakott volt, amikor számos villa állt ezen a vidéken. Tar első írásos említése 983-ban történt "Turris" néven Ottó császárnak a poreči püspök részéré kiállított adománylevelében, amely egy a hűbérbirtok központjában emelt toronyról is szól. Ez a torony a Stari Tar (magyarul régi Tar, olaszul Torre Vecchia) nevű faluban állt, míg a mai Tart a 12. századtól Novi Tar (magyarul új Tar, olaszul Torre Nuova vagy Villa) néven említik. A régi Tar valószínűleg a 14. században kitört malária vagy pestisjárvány következtében pusztult el és ettől kezdve mivel nem volt szükség további megkülönböztetésre Novi Tart már egyszerűen csak Tarként hívták. 1508-ig a pazini grófok uralma alá tartozott, majd a novigradi közösség részeként a Velencei Köztársaság fennhatósága alá került. A háborúk és járványok következtében lakossága nagyrészt kipusztult és a velencei hatóságok a 16. század második felétől a török terjeszkedés elől menekülő dalmáciai földművesekkel telepítették be. Az első betelepülők 1576-ban Biograd környékéről érkeztek. Az újonnan érkezetteknek a környék addig meg nem művelt területekből is osztottak földet, így alakultak ki a környező kisebb falvak. Az új lakosság betelepülése a mezőgazdaság szerkezetének a megváltozását is eredményezte, az állattartás jelentősége egyenrangú lett az addig domináns földműveléssel. 1622 után a telepesek újabb hulláma érkezett Dalmácia, Montenegró, Bosznia, Albánia, Friuli, Treviso és a görög Kréta területéről. 1633-ban Tar déli részére Hercegovinából jöttek betelepülők. A 18–19. században az itt megtermelt javak, főként a bor és az olívaolaj kivitelének növekedése a vidék gazdasági fellendülését eredményezte. A 19. század végére azonban a társadalmi osztályok és a nemzetek közötti feszültségek erősödése a vidék gazdaságának visszaesésével járt. 1857-ben 604, 1910-ben 1328 lakosa volt.
Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháborúután Jugoszláviához került. 1991-ben, Jugoszlávia felbomlása után a független Horvátország része lett. 2011-ben 1091 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal (szőlő, olajbogyó, gabona), állattartással, halászattal és újabban egyre inkább turizmussal, vendéglátással foglalkoznak.
Nevezetességei
- Szent Márton tiszteletére szentelt plébániatemploma 1800-ban épült a 14. századi templom helyén. Erre egy a templom kapuja felett elhelyezett, VII. Piusz pápa látogatására készített felirat emlékeztet. Öt oltára van, főoltárán a gyermekét karján tartó Madonna szobra áll. Harangtornya 35 méter magas.
- A Szent Péter tiszteletére szentelt temetőkápolna a falán látható felirat szerint 1451-ben épült. 2012-ben renoválták.
- A Mirna torkolata felé félúton az erdőben egy tari polgár által 1898-ban hálából építtetett Szent Márton kápolna áll. A kápolnát alacsony kőfal keríti. Berendezése egy kőből épített oltár és egy feszület.
- A mai Tar településtől mintegy 1,5 km-re nyugatra a bleki állomásnál régészeti lelőhely található. A ma látható maradványok az ókortól a 15. századig tartó időszakhoz tartoznak. A késő ókorban a villa rustica helyén tornyot építettek, amelyből csak egy téglalap alakú ciszterna maradt fenn. Ekörül a kora középkor folyamán alakult ki a régi Tar település. Az épületegyüttes központi részét a téglalap alakú torony maradványai alkotják. A torony nyugati falához egy téglalap alakú helyiség tartozik, amelynek északi oldalán négyszögletes előcsarnok található. Hasonló tér van a torony északkeleti sarkánál. A torony keleti oldalán egy szakrális, egyhajós épület maradványai vannak, félköríves apszissal.[2]
Lakosság
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 604 | 666 | 756 | 887 | 1119 | 1328 | 1278 | 1681 | 1159 | 999 | 850 | 748 | 769 | 830 | 886 | 1091 |
További információk
- Tar-Vabriga község hivatalos oldala (horvátul)
- Tar-Vabriga turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Tar az Istrapédián (horvátul)
- Tar az Istarska enciklopédián (horvátul)
- Templomok és kápolnák az Isztrián (németül)
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4101
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
