1946-tól húsz éven át játszott Salgótarjáni színekben jobbfedezetként. A csapat elsőszámú irányítója volt, amit kitűnően megoldott. Összesen 369 bajnoki mérkőzésen szerepelt, ebből 324 NB I-es, 1956-ban az év labdarúgója lett.
A válogatottban
1954 és 1960 között 28 alkalommal szerepelt a válogatottban és 1 gólt szerzett.1952-ben Helsinkiben kerettag volt az olimpián, de nem lépett pályára, így aranyérmet nem nyert. Két világbajnokságon vett részt. 1954-ben a svájci világbajnokságon ezüstérmet szerzett és az 1958-as svédországi világbajnokságon is szerepelt a magyar válogatottban. Legemlékezetesebb válogatott mérkőzése 1957. október 6-án a francia válogatott ellen volt, ahol 2-0-ra győztünk.
A vidéki játékosok közül, Buzánszky Jenő mellett – ő volt az, aki a leggyakrabban szóhoz jutott az Aranycsapatban, de ez azzal járt, hogy 15 alkalommal balfedezetként szerepelt, a klubjában megszokott jobbfedezet poszt helyett.
Nemzetközi kupaszereplés
1962-ben rendhagyó módon került Dorogra kölcsönben. A dorogi csapat az Intertotó-kupaküzdelmekben vett részt, amely egybe esett a chilei világbajnoksággal. A vb-n két dorogi játékos, Ilku István és Monostori Tivadar is szerepelt, ezért minőségi pótlásukra az MLSZ hozzájárulásával megállapodás született a két bányász egyesület között, hogy az SBTC két játékosa a kupa-sorozat idejére kölcsönben hivatalosan a Dorog játékosa lehet. Szojka volt az egyik ilyen tarjáni játékos, akinek Monostori helyettesítése volt a feladata. Szojka a Dorog mind a hat kupamérkőzésén pályára lépett és egy alkalommal gólt is szerzett. Az olasz Padova elleni Dorogon játszott találkozón talált be az ellenfél kapujába.[2]
.svg){kind=small}
