Szentgyörgyvölgy
| Szentgyörgyvölgy | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
| Vármegye | Zala | ||
| Járás | Lenti | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Varga Zsuzsanna (független)[1] | ||
| Irányítószám | 8975 | ||
| Körzethívószám | 92 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 354 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 13,35 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 29,58 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 46° 43′ 34″, k. h. 16° 24′ 31″46.726200°N 16.408700°EKoordináták: é. sz. 46° 43′ 34″, k. h. 16° 24′ 31″46.726200°N 16.408700°E | |||
 Szentgyörgyvölgy
Pozíció Zala vármegye térképén
| |||
| Szentgyörgyvölgy weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szentgyörgyvölgy témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Szentgyörgyvölgy község Zala megyében, a Lenti járásban.
Fekvése
A Hetés, a Göcsej és az Őrség határán épült, szeres szerkezetű falu, Zala megye nyugati részén, a Lenti járásban. Központján a 7423-as út halad végig nagyjából kelet-nyugati irányban, utóbbiból a központban ágazik ki észak felé a 7424-es út Magyarföld felé, Csekeszer falurészben pedig a 7425-ös út a különálló Cséplak településrész és Velemér irányába. A falu felszíni vizeit a Szentgyörgyvölgyi-patak szállítja el.
Szomszédos és közeli települések: nyugatra Velemér és Magyarszombatfa, északra Magyarföld, keletre Márokföld és Nemesnép; déli szomszédja a már Szlovéniához tartozó Kebeleszentmárton (Kobilje).
Településszerkezete
A szereket itt többnyire szegeknek nevezik. Szegei:
- Cséplak
- Asszonyfa
- Kógyár (Kolgyárszeg, Kolgyári fordulat)
- Kisszeg
- Tiborszeg
- Domjánszeg
- Cilinkó
- Csekeszer
- Farkasi (Alsó- és Felsőfarkasi)
A mai faluközpont három szeg: Kisszeg, Tiborszeg és Domjánszeg összeépülésével alakult ki.
A 16. századból fennmaradt szegnevek – Bakacsszeg, Benedekszeg, Göndörszeg stb. – többnyire az adott épületegyüttesben élt családok neveit őrzik.
Az erdők közelsége miatt a házakat fából építették: a szentgyörgyvölgyi házak 80 százaléka még a huszadik század elején is faépület volt. Az erdők fogyásával változott az építőanyag: egyre többen építkeztek téglából és kőből. Már csak ritkán látható egy-egy kisebb, hagyományos boronaépület. A kisnemesi származású Cseresnyés Vilma Kisszegen fennmaradt több száz éves, zsúptetős boronaházát, aminek eredeti berendezése is megmaradt, lebontották, és a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban állították fel újra.
Természeti viszonyok
.JPG)
Éghajlatát jellemzően befolyásolja az Alpok közelsége és kisebb mértékben, de jóformán ellentétesen a közeli Mediterráneum hatása is: a hőmérséklet járása kiegyenlített, ám a napsütéses órák száma az országos átlagnál kevesebb, a csapadék pedig több.
Története, gazdasága
.jpg)
Határában a régészek három, honfoglalás előtti lelőhelyet találtak:
- egy újkőkori
- egy rézkori
- egy római kori
A jelentős újkőkori falu nyomaira a Szentgyörgyvölgy és Márokföld között emelkedő Pityer-dombon bukkantak (az ásatást Bánffy Eszter vezette). Itt főként a kerámia-leletek jelentettek szenzációt; közülük leghíresebb a vöröses árnyalatú tehénszobor.
Hat további pontról középkori leletanyag került elő.
A honfoglalás után az Őrség része lett. Oklevélben, bizonyítottan először 1326-ból említik; neve (Scentgurgy) után ítélve ekkor már temploma is volt. Sőt, valószínű, hogy ezt a falut nevezték egy 1257-ben kelt jegyzőkönyvben Szentgyörgyegyházának, illetve egy 1275-ös oklevélben Őriszentgyörgyvölgynek. 1441-ben már Zenthgywrgwelge néven fordul elő egy oklevélben.
Hagyományosan szegény kisnemesek lakták, az egykori őrállók utódai. Közülük a mohácsi csatát túlélt Bakacs Sándor emelkedett ki jutalmul kapott birtokával. Utódai híres törökverők, várkapitányok lettek; Bakas Ferenc 1630-ban báróságot kapott.
A reformáció idején a falu teljes lakossága kálvinistává vált, a rekatolizációnak sokáig ellenálltak.
A falu népessége a 18. században szinte robbanásszerűen gyarapodott. Maximumát, 1241 lelket 1900-ban érte el. 1949-ben 1235-en laktak itt. A következő nem egész fél évszázadba a népesség kevesebb mintafelére csökkent: 1990-ben 530-an éltek itt, 2011-ben 502-en.
A falu hagyományosan mezőgazdasági jellegű település volt annak ellenére, hogy földjei nem túl jók. A 20. század első felében a falu határában nem volt nagybirtok; a gazdák többnyire 10–50 hold földet műveltek. Sok családnak volt erdőbirtoka is, amit szálaló vágással műveltek.
A 20. század első felében csak néhány egyedül dolgozó kézműves – asztalos, cipész, kádár és kovács – élt a faluban. Működött még két szeszfőzde, két vízimalom, egy gőzfűrésztelep, illetve voltak kocsmák és boltok is. A legnagyobb helyi vállalkozássá az 1919-ben alapított Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet nőtt.
A trianoni békeszerződés után a határ kijelölése mintegy két évre bizonytalanná tette az itt élők helyzetét. 1922-ben végül eldőlt, hogy a község Magyarország része marad, de több lakos földje, illetve földjeinek egy része a Szlovén–Horvát–Szerb Államhoz került.
A második világháborúban a front sokáig – 1945 márciusától, körülbelül 1945. április 10-ig – ezen a környéken húzódott.
1948 után a jugoszláv határt teljesen lezárták, így sok család elveszítette a túloldalon maradt birtokát. A határvonal szigorítása, a széles határsávok kialakítása tovább nehezítette az életet. A negyvenes évek végén, ötvenes évek elején a „társadalmi tulajdonba” vett üzletek sorra visszafejlődtek, majd eltűntek.
1949 közepén több mint ötven birtokot kulákgazdasággá nyilvánítottak, és ezek földjeiből 1950. január 16-án megalakították az Új Élet termelőszövetkezeti csoportot. 1950-ben telepítették ide a Zalalövői Állami Gazdaság egyik egységét és a Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság egyik erdészetét. Ugyanebben az évben a megbízhatatlannak és ellenségesnek ítélt személyeket, családokat hortobágyi és más munkatáborokba telepítették ki; vagyonukat széthordták vagy államosították. 1957-ben a vagyonuktól megfosztott, részben visszatért kitelepítettek 230 kártérítési igényt nyújtottak be, de csak részleges kárpótlást kaptak. 1957-ben ismét megkezdték a termelőszövetkezet szervezését, ez azonban csak 1961-től tudott maradéktalanul megfelelni a szocialista mezőgazdálkodás céljainak. Az ismét Új Élet névre „keresztelt” tsz 1964-ben magába olvasztotta a magyarföldi „Béke” és a márokföldi „Haladás” Mgtsz-t 1969-ben a nemesnépi „Hajnal” Mgtsz-t is, igazi sikereket azonban sosem tudott elérni, és 1990-ben végleg megszűnt. Eközben sikeres lett a tsz melléküzemágaként 1960-tól működő kerámiaüzem – ezt 1998 óta szlovén tulajdonos működteti.
2000-ben, egy nemzetközi zsűri döntése alapján európai falufelújítási különdíjat kapott.
Közélete
Polgármesterei
- 1990–1994: Felső Vilmos (független)[3]
- 1994–1998: Felső Vilmos (független)[4]
- 1998–2002: Felső Vilmos (független)[5]
- 2002–2006: Felső Vilmos (független)[6]
- 2006–2010: Gódor Mihály (független)[7]
- 2010–2014: Bán Istvánné (független)[8]
- 2014–2019: Varga Zsuzsanna (független)[9]
- 2019-től: Varga Zsuzsanna (független)[1]
Kulturális élete
A faluban működik a "94" Képzőművészeti Társaság. Tagjai:
- Balogh István Péter festőművész
- Leclerc-Szelényi Ulrik szobrászművész
- Pápes Éva művészeti író
- Berkes András festőművész
Csótár Rezső fazekas népi iparművész műhelye és a kemenceház mellett bemutatótermet és egy kis pihenőhelyet alakított ki.
Népesség
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 427 | 413 | 401 | 357 | 358 | 361 | 354 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 94,2%, német 3,36%, román 0,72%. A lakosok 38,6%-a római katolikusnak, 42,86% reformátusnak, 1,25% felekezeten kívülinek vallotta magát (16,5% nem nyilatkozott).[10]
Nevezetességei
- Katolikus templomát szent György tiszteletére építették a falu középkori templomának helyére. (A korai templomot a hagyomány 1202-ből származtatja.)
- szentgyörgyvölgyi szálaló erdő
- Hajdú Tibor kopjafája
- Palotay István emlékműve
- Töllös tanösvény (2,5 kilométer) Horváth Jenő: Az Őrség és Hetés határán (22-25. old.), TermészetBúvár 2016/6.
- Gózon Imre Általános Iskola (2012-ben nem üzemel); előtte Gózon Imre mellszobrával
- Köztéri szobrok és emlékművek:
- Szabolcs Péter: Szent György és a sárkány (2000)
- Béres János: Kitelepítettek emlékműve
- Szabolcs Péter: Gózon Imre (1996)
- A II. világháború áldozatainak emlékműve
- Emléktáblák:
- 1848 tiszteletére
- 1100 éves évfordulónk emlékére
- Református temploma ezen a tájon ritkaságnak számító kazettás mennyezettel 1787-ben épült.
_4.jpg)
- 1995-ben a szentgyörgyvölgyi Pityer-dombon tárta fel egy 7500 éves neolitikus falu maradványait Bánffy Eszter régész. A leletek között a szentgyörgyvölgyi tehénszobrot. A tehénszobor hiteles másolatát a veleméri Sindümúzeumban lehet megtekinteni.
Jegyzetek
- ↑ a b Szentgyörgyvölgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. február 6.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
- ↑ Szentgyörgyvölgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Szentgyörgyvölgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 6.)
- ↑ Szentgyörgyvölgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 19.)
- ↑ Szentgyörgyvölgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 19.)
- ↑ Szentgyörgyvölgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 19.)
- ↑ Szentgyörgyvölgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 21.)
- ↑ Szentgyörgyvölgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 6.)
- ↑ Területi adatok – Zala megye Központi Statisztikai Hivatal
Források
Külső hivatkozások
- Szentgyörgyvölgyi református templom
- Szentgyörgyvölgyi református egyházközség
- 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor
- Csótár Rezső fazekas
Kapcsolódó szócikkek
További információk
- Márkus Mihály: Szentgyörgyvölgyi levelek, 1966–1970; Dunántúli Református Egyházkerület, Pápa, 2016
- Boncz Ödön: A Szentgyörgyvölgyi Bakacs-család; Franklin Ny., Bp., 1899
- Szentgyörgyvölgy; szöveg Bíró Friderika et al.; Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht., Bp., 2002 (Száz magyar falu könyvesháza)
- Szentgyörgyvölgytől Kehidáig. A zalai falvak történetének levéltári forrásai. A 2001. október 10-én rendezett levéltári nap előadásai; szerk. Molnár András; Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 2001
- Vándor László: Szentgyörgyvölgy, műemlék; TKM Egyesület, Bp., 1992 (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára)
A Lenti járás települései | ||
|---|---|---|
Alsószenterzsébet · Baglad · Barlahida · Belsősárd · Bödeháza · Csesztreg · Csömödér · Dobri · Felsőszenterzsébet · Gáborjánháza · Gosztola · Hernyék · Iklódbördőce · Kálócfa · Kányavár · Kerkabarabás · Kerkafalva · Kerkakutas · Kerkateskánd · Kissziget · Kozmadombja · Külsősárd · Lendvadedes · Lendvajakabfa · Lenti · Lovászi · Magyarföld · Márokföld · Mikekarácsonyfa · Nemesnép · Nova · Ortaháza · Páka · Pórszombat · Pördefölde · Pusztaapáti · Ramocsa · Rédics · Resznek · Szécsisziget · Szentgyörgyvölgy · Szijártóháza · Szilvágy · Tormafölde · Tornyiszentmiklós · Zalabaksa · Zalaszombatfa · Zebecke |  | |
