Perm (időszak)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A perm vagy permi földtörténeti időszak volt, amely 299 ± 0,8 millió évvel ezelőtt (mya) kezdődött és 251 ± 0,4 mya végződött. A fanerozoikum földtörténeti idő hat időszaka közül az utolsó volt, a karbon időszakot követte. A perm után a mezozoikum idő triász időszaka kezdődött.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Felosztása
A geokronológiai skálán a permet késő perm (vagy lopingi), középső perm (vagy guadalupei) és kora perm (vagy ciszurali) korokra osztották. (A kőzetrétegek elhelyezkedését tekintő kronosztratigráfiai tagolásban: felső perm, középső perm és alsó perm.) E korok is tovább oszthatók a következő korszakokra:
- Késő perm:
- changhsingi (253,8 ± 0,7 mya – 251,0 ± 0,7 mya)
- wuchiapingi (260,4 ± 0,7 mya – 253,8 ± 0,7 mya)
- Középső perm:
- Kora perm:
- kunguri (275,6 ± 0,7 mya – 270,6 ± 0,7 mya)
- artyinszki (284,4 mya – 275,6 mya)
- szakmarai (294,6 ± 0,8 mya – 284,4 ± 0,7 mya)
- asszeli (299 ± 0,8 mya – 294,6 ± 0,8 mya)
[szerkesztés] Éghajlata, ősföldrajza
A karbon és a perm határán történt a paleozoikum két nagy eljegesedési hulláma közül az egyik (a másik az ordovícium végén), amikor a déli pólus környékén, a Gondwana őskontinens részein vastag jégtakaró fejlődött. Az éghajlat később a perm folyamán meleggé és szárazzá vált.
A tektonikát a hegységek lepusztulása jellemezte, ekkor alakult ki az Új Vörös Homokkő. A perm időszak végén a kiszáradó lagúnákban a földtörténet legnagyobb sótelepei jöttek létre, rézpala telepek mellett.
[szerkesztés] Élővilága
A szárazföldi növényvilágban a perm egyértelműen a nyitvatermők uralomra jutásának időszaka. Ekkor érték el legnagyobb fajgazdagságukat a Cordaites ősfák és a magvaspáfrányok és kezdték hódító útjukat a cikászok. Hanyatlásnak indultak ugyanakkor a korpafüvek és már túl voltak fénykorukon a zsurlók. A perm elején jelentek meg a páfrányfenyők. [1] A perm végére gyökeresen átalakult a növényvilág képe. A karbonra jellemző csoportok jelentős része kihalt vagy visszaszorult és elterjedtek a nyitvatermők – a szágópálmák, a fenyők és a páfrányfenyők – hogy aztán a mezozoikumban elérjék virágkorukat. [2]
[szerkesztés] Jegyzetek
)