Capitani

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Capitani
(265,1 – 259,1 millió évvel ezelőtt)
Előző korszak
Következő korszak
Wordi
Wuchiapingi
Környezeti jellemzők
(átlagos értékek az időegységen belül)
Idővonal
A perm időszak eseményei
m • v • sz
-300 —
-295 —
-290 —
-285 —
-280 —
-275 —
-270 —
-265 —
-260 —
-255 —
-250 —
254,14 ± 0,07 – 251,902 ± 0,024 Ma
259,1 ± 0,5 – 254,14 ± 0,07 Ma
265,1 ± 0,4 – 259,1 ± 0,5 Ma
268,8 ± 0,5 –
265,1 ± 0,4 Ma
272,95 ± 0,11 –
268,8 ± 0,5 Ma
283,5 ± 0,6 – 272,95 ± 0,11 Ma
290,1 ± 0,26 – 283,5 ± 0,6 Ma
293,52 ± 0,17 – 290,1 ± 0,26 Ma
298,9 ± 0,15 – 293,52 ± 0,17 Ma
1
A perm eseményeinek
hozzávetőleges idővonala.
A skálán az évmilliók láthatók.

A capitani a középső perm földtörténeti kor három korszaka közül az utolsó, amely 265,1 ± 0,4 millió évvel ezelőtt (mya) kezdődött a wordi korszak után, és 259,1 ± 0,5 mya ért véget a késő perm kor wuchiapingi korszaka előtt.[1]

Meghatározása[szerkesztés]

A Nemzetközi Rétegtani Bizottság meghatározása szerint a kunguri emelet alapja (a korszak kezdete) a Jinogondolella postserrata konodontafaj megjelenésével kezdődik. Az emelet tetejét (a korszak végét) a Clarkina postbitteri konodontafaj megjelenése jelzi.[2]

A capitani kihalás[szerkesztés]

A capitani végén jelentős kihalási hullám söpört végig az élővilágon, ami már a tízmillió évvel későbbi sokkal nagyobb perm–triász kihalási esemény előszele lehetett. A legutóbbi elméletek szerint a perm-triász kihalás több mint tízmillió éven keresztül zajlott, és két kihalási csúcsa volt, amelyek közül a korábbi a capitani idején jelentkezett.

A középső perm végén zajlott kihalást legalább részben földrajzi változások okozhatták: például az északi vizek csendes-óceáni régiójában csaknem teljesen kipusztultak a pörgekarúak, miután a Pangea őskontinens egy részét borító sekély tengerek visszahúzódtak, bezárult a déli és az északi óceánt összekötő sino-mongol tengeri csatorna és átalakult az óceáni vizek globális cirkulációjának rendszere.[3]

A Kamura-eseménynek is nevezett capitani kihalás oka Kjúsú ősatolljainak szénizotóp-elemzése alapján a tengervíz hirtelen lehűlése lehetett a kora perm idején kezdődött hosszútávú felmelegedési periódus után.[4][5]

Jegyzetek[szerkesztés]