Millerita mozgalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
William Miller

A Millerita mozgalom résztvevői különféle a 19. század közepén életre kelt millerita hagyományokat követnek. Szoros kapcsolatban voltak az adventista mozgalommal és William Millerrel.

Eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miller egy tehetős farmer volt, aki amatőr Biblia-tanulmányozó és baptista hívő volt. New York északi részén élt, az úgynevezett felégetett körzetben. Betű szerint értette a Genezis első néhány versét, sok bibliai esemény dátumozását; Miller úgy hitte, hogy pontos dátumok számolhatóak ki, a próféciák fontos állításokkal vannak tele. 1830-ra Miller a Dániel, Ezékiel és a Jelenések könyve segítségével megállapította, hogy Jézus születési dátuma, a Jeruzsálem nagytemplom lerombolása, a Messiás megjelenésének dátuma mind pontosan a próféciákból kiolvashatóak. Ezeket a következtetési szabályokat határozta meg:

  1. Egy nap mindig egy évet jelent.
  2. A hetven hét (Dániel 9:24) és a 2300 nap (Dániel 8:14) ugyanakkor kezdődött.
  3. James Ussher-féle (anglikán érsek) kronológiát követve a visszaszámlálás i. e. 457-ben kezdődött.
  4. Világméretű „szellemi szentély” a keresztény egyház és meg lesz tisztítva, amikor a Krisztus visszatér a Földre a Második Eljövetellel.

Az ő számításain alapszik, hogy Krisztus visszajövetele és a Millenniumi Királyság beiktatása 1843 körül fog bekövetkezni.

Miután a felfedezéseit nyomtatásban is kiadta, szónokló körutak alkalmával terjesztette. A zsidó naptárral összeegyeztetve 1844-re módosította a jelenlegi világrendszer utolsó napját. 1844. október 22. a karaita zsidó naptári év utolsó napja lett a dátum, amelyet a millerita mozgalom hívői számára Jézus visszatérésének napja. Miller nem volt biztos a dátumban; 100 000 millerita azonban várta ezt az áldott reménységet. Sokan eladták farmjaikat, házaikat, felmondtak a munkahelyeiken, hogy terjeszthessék az evangéliumot az utolsó napokban. Nem csak a milleriták fogadták el ezt az időpontot, a bahá’í hitűek is ezt az évet tartották a próféciák beteljesülése napjának.

A mozgalom kiterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dániel és a Jelenések könyvének apokaliptikus képeit több újság és adventista teológiai irodalom is felkapta. Így sokan beszéltek róla, de még a tőzsdére is hatással volt. Nehogy valaki azt gondolja, hogy Miller és követői tévednek, a bibliai kutatásaikat is közreadták, a második nagy ébredés elindult az egész világon.

Bár Millernek nem volt teológiai végzettsége, szerte a világban támogatókat talált, de Európában már jóval előtte is felfedezték az 1843/1844-es évet, mint Krisztus visszatérésének évét. Így ő csak egy volt a sok közül. (Walter Martin, The Kingdom of the Cults, (1997.-es kiadás), pp. 521–522.)

A mozgalom komoly szerepet töltött be Amerika vallástörténetében.

Új nézetek beépülése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Azonban úgy tűnik, hogy Jézus a mai napig sem jelent meg. 1844-et követő nagy kiábrándulás azt eredményezte, hogy legtöbben visszatértek korábbi vallásukhoz, vagy végleg elfordultak az egyháztól, de maradt néhány követő is, akik újraértelmezték a második eljövetel jelentését vagy új dátumot jelöltek meg. Sokan látomásokat, angyalokat hívtak segítségül, bibliai próféciákkal azonosították saját tevékenységüket. Gyakran különféleképpen átértelmezték a Nagy Kiábrándulást, alternatív történelmet, új teológiát, politikát és tudományt alkottak. Néha nyíltan visszautasítják a tudást és összeesküvés-elméleteket szőnek jól körülhatárolható csoportok ellen. Egyes szektáknál zaklatják az azt elhagyó tagokat is.

A Millerita mozgalom legtöbb nézetét a Baptista egyház, Presbiteriánus Egyház, Metodista Egyház, Cambellita mozgalom fő vonalától kölcsönözték. Csak a nagy kiábrándulás után távolodott el ezektől az elődöktől. Néhány modern követője evangelizáló protestáns keresztényeknek nevezik magukat. Mások azt állítják, hogy csak az ő hitük az igazi kereszténység; a protestantizmus, a katolicizmus és a júdaizmus kiváltására készülnek.

Tipikus Nagy Kiábrándulás utáni jelenség az a hit, hogy az eredeti kereszténység, az első századi keresztény hitvallás elveszett a Nagy Hitehagyás következtében, de ezekben az utolsó napokban helyreállítják új próféciák, vagy isten szelleme általi éleslátás segítségével. Így a hagyományos tanítások nem megbízhatóak, nem okozhat meglepetést, hogy az új tanítások megdöntik ezeket, mint a háromság doktrínáját. Unitáriánusokról gyakran elismerően beszélnek a háromság tagadása miatt. A 19. századi Hetednapi Adventista Egyház sem volt a háromság híve a századfordulóig.

Néhány csoport nagy hangsúlyt helyez az elveszett igazság, az étrend, a lélek feltételezett halhatatlanságára, a sabbath-napra, a bibliai próféciák interpretálásának módjára. A legfontosabb jellemző mégis az, hogy megpróbálják a korai, igaznak tartott keresztény imádatot helyreállítani.

Gyakran használják a jelen igazság és az új világosság kifejezéseket a keresztény hagyományoktól eltérő nézeteik gyűjtőneveként.

Apokaliptikus irányzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Úgy hiszik, hogy Krisztust beiktatják Millenniumi Királyságába, de kezdetben kevsébbé gondolták, hogy ennek az lesz a jele, hogy véget ér a világ. A második nagy ébredés alapjában véve optimista volt a haladást és az eszkatológiát illetően; az Isten királyságát várták egy új történelmi korszakként. Krisztus eljövetelét a milleriták kataklizmusként értékelik, ami elpusztítja majd a korábbi világrendszert annak követőivel együtt, de azokat a millerita csoportokat is, amelyek továbbra is a parousia(második eljövetel) szellemi értelemben való bekövetkezést vallják.

1844.-ben és a későbbi években egyre fenyegetőbbé vált, egy hamarosan bekövetkező katasztófával fenyegetett; a modern világ teljesen leépül, az utolsó fázisban pedig maga Jézus jelenik meg látható alakban személyesen. A Jelenések könyve kijelöl egy helyet is, ahol mindez bekövetkezik (Armageddon). A különbség a gyilkos szekták és a milleriták között az események bekövetkezésének módja; nem a milleritáknak kell tenniük a katasztrófák, mészárlás bekövetkezéséért vagy a saját Mennybemenetelükért.

Néhány brancs úgy hiszi, hogy egy világméretű konfliktus fog bekövetkezni, amikor megjelenik az antikrisztus is, vagy a megjelenése után kezdődik el ez a harc. A célja az lesz, hogy félrevezesse a vallásos embereket, vezesse a világ hadait az igazi keresztények ellen. Az Amerikai polgárháború, a két világháború, a nagy gazdasági világválság, a Közel-Keleti események gyakran sátáni befolyás bizonyítékaként kerülnek interpretálásra. Csak akik éleslátásúak fogják ezt az igaz prófétai üzenetet megérteni, a különböző nemzetből való ilyen személyek a nap végén terjeszteni fogják ezt az evangéliumot; figyelmeztetik a bűnösöket, vallásokat a rájuk váró megsemmisítésre, hogy megtérjenek, mert csak a kevés megtérő fogja mindezt túlélni.

A tanítások szerteágazóak. A millerita szektáknak különböző elképzeléseik vannak az utolsó időkben, a csata előtt bekövetkező előjelek, az igaz egyház ismertetőjelei. Az adventisták többsége szerint a hetedik nap a Sabbath, és ez kulcsfontosságú az imádatban. A vasárnapi összejövetelek az Állat jelei, amit az apokalipszis harmadik angyala hívott elő.(Jelenések könyvében szörnyetegek, állatok szerepelnek, amelyek pusztítanak, majd Isten elpusztítja őket). Néhány közösségben a Tetragrammaton lelkiismeretes használata kerül középpontba.

Ezek az egyházak és vallási csoportok általában azt állítják, hogy szigorúan ragaszkodnak a Biblia szó szerinti értelmezéséhez, különös hangsúlyt fektetnek a próféciák jelenkori teljesedésére, felhívják a figyelmet a tudományos-egészségügyi-jótékonysági kockázatokra. Így nem hagyományos hitük és különös szokásaik gyakorlására az egyházukhoz való különösen erős ragaszkodásuk ösztönzi a követőket. Teljesen elkülönülnek más egyházaktól, elutasítják az állami irányítást. Úgy tartják, hogy a próféciákban szóltak történelmi eseményekkel azonosíthatók, néhányan magukon találják beteljesedni a próféciákat, továbbá néhányan azt mondják, hogy csak isteni kegyelemi éleslátással, vagy különleges és csodálatos látomások útján lehet megismerni az igazi Bibliát.

A mai legnagyobb millerita csoport a Hetednapi Adventista Egyház, amelynek 11 000 000 követője van.

Charles Taze Russell volt az egyik legfontosabb alakja annak a mozgalomnak, amelyre nagy hatással voltak a milleriták. Bár ő nem volt adventista, sok ex-millerita csatlakozott hozzá.

Kapcsolat más kortárs mozgalmakkal, Millerita-ellenesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az amerikai demokrácia teljes vallásszabadságot engedélyezett; a gyülekezetek pedig a demokratikus szervezeti rendszert vették át, maguk kívántak szavazással dönteni vallási kérdésekben is. Sok hasonló felépítésű vallási mozgalom indult így Új-Angliától New Yorkig, mind Krisztus második eljövetele köré építették fel.

Csak kevés bizonyíték mutat arra, hogy az adventizmus és a Latter Day Saint mozgalom között kapcsolat lett volna. Azonban ugyan úgy eretneknek tekintették a Mormonokat; 1842.-ben Joshua V. Himes- akit Miller halála után az egyik legfontosabb millerita vezetőnek tekintettek – utánnyomtatta a visszaállítási mozgalom befolyásos prédikátorának, Alexander Campbellnek 1832.-es röpiratát, amely élesen kritizálta a mormonizmust, elítélően „Mormon csalás” -nak nevezete. Szélhámosságként, csalásként értékelte a mormonizmust.

Sok millerita közvetlen kapcsolatban volt a 19. századi Visszaállítási mozgalommal (Restoration movement); sok millerita vezető a restorációs New England Christian Connexionnek is vezetője volt. A központi-szervezettség-ellenes restoráció-pártiak hatása következtében a millerita csoportok vonakodtak nevesített felekezetbe tömörülni. Amikor 1844.-ben sem következett be Krisztus második eljövetele, a mozgalom sok kis szektára bomlott fel. A legtöbb adventista gyökerű hit, ma már az evangelizmusból (nem azonos az evangelicizmussal) veszi tantételeit.

A hasonlóképpen szerteágazó örökösökkel rendelkező premillenista mozgalmat gyakran összetévesztik a Millerita mozgalommal, de még csak közvetlen kapcsolatban sincs vele (a premillenizmus a millenizmus keresztény vonala). Külön fejlődött a 19. század utolsó harmadában, sok nézetet kölcsönöztek a millerita mozgalomtól – különösen a próféciák értelmezését és a jövőt illetően – de nem közvetlenül és alapos átértelmezés után. Unitariánus hagyományok náluk már szinte meg sem jelennek, a Sabbatizmust teljesen elutasítják, mint a brit Judaizmus részét. Protestánsnak tartják magukat, de inkább evangelista nézeteket vallanak; népszerű ez a hit a keresztény fundamentalisták között. Néhány csoportjuk a millerita úttörők nyomán számolja Jézus visszatérésének dátumát, vagy apokalipszist, a végidő jeleit várják, de szigorúan elhatárolják magukat a millerita és adventista mozgalmaktól.

Englishwoman Joanna Southcott, az önjelölt próféta követőit is gyakran a milleriták közé sorolják. Ms. Southcottról úgy tartják, hogy ő a Jelenések könyve Napba öltözött asszonya. Úgy gondolta, hogy 1814. október 19-én szüli meg az igazi messiást – ez a dátum a milleritáknál nem játszott szerepet – de vízkórban elhunyt, a követői pedig továbbra is bíztak a próféciáiban és a megígért Shiloht várták. Azonban gyakran a nő nevéhez kötik az Utó-nagy kiábrándulást, de hasonló csoport volt a milleritákhoz hasonló, de tőlük elkülönülő Swedenborgianism és a The United Order of Believers (Shakers, akikhez sok millerita később csatlakozott) is.

Hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor nem teljesültek az elvárások, bekövetkezett a nagy kiábrándulás, de maradtak a mozgalomnak követői. A legnagyobb mai millerita a Hetednapi Adventista Egyház, de számos kis vallási csoport él az eredeti elvek szerint.

Charles Taze Russell és a Bibliakutató mozgalom (1917-ben szkizma következett be, legnagyobb csoportjuk 1931-óta Jehova Tanúi néven ismert) is kezdetben kapcsolatban állt a mozgalommal. A bahá’í hit is elfogadja William Miller számításait.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]