Michael Hesemann

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Michael Hesemann
Született 1964. március 22. (50 éves)
Düsseldorf, Németország
Nemzetisége német
Foglalkozása történész,
író,
dokumentumfilmes,
újságíró

Michael Hesemann az IMDb-n

Michael Hesemann (1964. március 22-én született Németországban, Düsseldorfban) német történész, író, dokumentumfilmes és újságíró, fő szakterülete a keresztény vallás- és egyháztörténet.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyetemi tanulmányait Göttingenben végezte, ahol történelmet, kultúrantropológiát, irodalmat és újságírást hallgatott. Düsseldorfban és Rómában él, eddig 32 könyve 14 nyelven és több mint 2 millió példányban jelent meg. Hesemann számos nemzetközi konferencián és világszerte több mint 30 egyetemen - köztük a Pápai Lateráni Egyetemen is - tartott előadást. 2008-tól Hesemann a Pave The Way Foundation szervezet német képviselője, amely a vallások közötti közeledést és különösen a keresztények és zsidók közötti megbékélést szolgálja.[1]

Keresztfelirat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1998-ban Hesemann a Pápai Tudományos Akadémia engedélyével Jézus feltételezett keresztfeliratának ereklyéjét vizsgálta, amely a római Santa Croce in Gerusalemme templomban található. Hét izraeli összehasonlító paleográfus a héber, görög és latin felirat keletkezését az I. századra tette, ezután a kutatás eredményeit egy magánkihallgatás keretében átnyújtotta II. János Pál pápának. A Pápai Lateráni Egyetemen 1999-ben rendezett konferencián mutatta be az eredményeket a nyilvánosságnak, és egy évvel később megjelent a „Die Jesus-Tafel” (A Jézus-tábla) című könyve, amely magyar nyelven még nem jelent meg. Carsten Peter papirológus és Maria-Luisa Rigato római egyháztörténész is megerősítette Hesemann tanulmányát. Újabb radiokarbonos kormeghatározással végzett vizsgálatok azonban megkérdőjelezték a fatábla Kr.u. I. századi keletkezését: a szénizotópos kormeghatározással végzett vizsgálatok a fatábla korát a Kr.u. X. és XII. század közé teszik. Hesemann az adatok mérését a vizsgált anyag szennyezettségére vezeti vissza - hasonlóan, mint a torinói lepel esetében. Ennek értelmében érvelt az ereklye hitelessége mellett 2009 májusában az Universidad CEU San Pablo madridi egyetemen rendezett konferencián. Rigato szerint viszont a római ereklye az elveszett eredeti tárgy pontos mása.

Fátima[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. János Pál pápa személyes meghívására Hesemann részt vett a 2000-es jubileumi Szentév római megnyitásán és lezárásán, és a pápa kíséretében Lengyelországba, a Szentföldre és Fátimába, Portugáliába utazott. Figyelemmel kísérte a Fatimai Harmadik Titok nyilvánosságra hozatalát és interjút készített a Római Kúria több magas rangú tagjával.

Keresztény ereklyék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2000-es Szentévben kiadták "Die stummen Zeugen von Golgatha" ("A Golgota néma tanúi") című könyvét, amely az első átfogó tanulmány Krisztus szenvedéstörténetének ereklyéiről. 2001-ben a könyvet személyesen mutathatta be II. János Pál pápának. Számos nemzetközi konferencián tartott előadást a torinói lepel témájában, valamint az oviedoi lepelről ("Sudarium") is, amelyet Hesemann egy kiegészítő ereklyének tart. Kutatásai során a Jordán folyó partján felfedezett egy Kr. u. V. századi barlangkolostort, amelyben éppen ez az ereklye volt látható és szerepelt Kr. u. VI. századi zarándokok leírásában is.

A Szent Grál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A „Die Entdeckung des Heiligen Grals” („A Szent Grál felfedezése”) című könyvében Hesemann a Szent Grált a valenciai „Santo Caliz”-zal (Szent Kehely) azonosítja, amelyet a XI. és XIV. század között bizonyíthatóan San Juan de la Peña pireneusi kolostorban - mint az "Utolsó Vacsora Szent Kelyhét" - őrizték és tisztelték. Hesemann szerint a Mons Salvatoris nevű hegy lábánál fekvő apátság topográfiai és építészeti részletei Wolfram von Eschenbach Parsifal című művébenben bemutatott „Monsalvat” grál-lovagvár leírásával egyezik meg. Ugyanezen logika mentén a grálkirály Anfortas pedig I. Aragóniai Alfonznak (1104-34) (akit az okcitán nyelvben „Anforts”-nak hívtak), „Parszifál” pedig Rotrou Perche de Val francia lovagnak feleltethető meg. A Valenciai Érsekség felkérésére Hesemann részt vett egy a „Santo Caliz”-ról szóló interdiszciplináris tanulmány elkészítésében, amelyet XVI. Benedek pápa 2006 júliusi látogatásának időpontjában hoztak nyilvánosságra. 2008 novemberében a Valenciai Katolikus Egyetem meghívására részt vett a „Santo Caliz”-ról szóló első nemzetközi konferencián[2], ahol előadta azt a tézisét, hogy a „Parsifal” valós történelmi eseményeken alapszik.

Sötét alakok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

XVI. Benedek pápát több útján is elkísérte, így követte őt Németországba 2005-ben és 2006-ban, Spanyolországba 2006-ban és Izraelbe 2009-ben. 2007-ben a pápa magánkihallgatáson fogatdta Hesemannt, amelynek során bemutatta neki a "Sötét alakok - Mítoszok, legendák és hazugságok a katolikus egyház történetéből" című legújabb könyvét. A könyv magyar nyelven 2009-ben és 2010-ben is megjelent.

Szent Pál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Görögországban, Cipruson, Törökországban, Izraelben és Máltán folytatott kutatásai után, a 2008-2009-es Szent Pál-év kezdetén került kiadásra "Paulus von Tarsus" ("Tarzuszi Pál") című könyve. A könyv – többek között – közli Szent Pál arcának első forenzikus rekonstruálását, amelyet a németországi Észak-Rajna-Vesztfália Tartomány Kriminológiai Intézetének (Landeskriminalamt NRW) munkatársai végeztek el.

XII. Pius pápa védelmében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2008-ban jelent meg a XII. Piusz pápáról szóló, „Der Papst, der Hitler trotzte” („A pápa, aki szembeszállt Hitlerrel”) című könyve, amelyhez a kutatásokat Hesemann a Vatikáni Titkos Levéltárban végezte és közben folyamatosan konzultált a pápa boldoggá avatásának posztulátorával. Hesemann a könyvében kijelenti, hogy a pápa több mint 850.000 zsidó életét mentette meg a Holokauszt alatt. Az e tárgykörben tett legújabb felfedezése szerint Eugenio Pacelli nem csak hogy "Hitler pápája" nem volt, hanem a cionizmus korai támogatójának bizonyult[3][4] és az első világháború idején a Török Birodalomhoz tartozó palesztin területeken élő zsidók sértetlenségéért vetette latba befolyását[5]. 2010-ben pedig Hesemann olyan dokumentumokra bukkant a Vatikáni Titkos Levéltárban, amelyek azt bizonyítják, hogy Eugenio Pacelli bíboros (a későbbi XII. Piusz pápa) már az 1938 novemberi Kristályéjszaka után kétszázezer német zsidó számára kérelmezett vízumot. A felfedezés a világ érdeklődésének középpontjába került és jelentősen befolyásolta a pápa izraeli megítélését pozitív irányba.[6] A könyv 2013-ban jelent meg magyar nyelven, a Magyar Nyugat Könyvkiadó gondozásában a következő címen: A pápa, aki szembeszállt Hitlerrel. XII. Piuszról - ferdítések nélkül.

Régészet az Újszövetség nyomában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2009-ben Hesemann elkísérte XVI. Benedek pápát történelmi szentföldi zarándoklatára. Ennek nyomán kutatásokat végzett a Szentföldön az Újszövetség nyomában, amelynek eredménye két könyv lett: a "A Názáreti Jézus" és a "Maria von Nazareth" ("Názáreti Mária" – magyarul 2012-ben jelent meg). Kutatása kiterjedt – többek között – Kána és Emmausz bibliai települések helyszínének és egy a mai Názáret lakói által feltárt ókori fürdőház korának a meghatározására is. Továbbá történelmi és csillagászati tényekre alapozva Hesemann arra következtetésre jutott, hogy Jézus Kr. e. 5. márciusában született. Foglalkozott emellett a legrégebbi Mária-ikonnak tartott Maria Advocata ikonnal, amelyet Santa Maria del Rosario-ban, a domonkos-rendi apácák római kolostorában őriznek.

Magyar nyelven megjelent művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • (2009, 2010) Sötét alakok - Mítoszok, legendák és hazugságok a katolikus egyház történetéből, Szent István Társulat
  • (2010) A Názáreti Jézus - Régészek a Megváltó nyomában, Szent István Társulat
  • (2011) Az első pápa - Régészek Péter apostol nyomában, Szent István Társulat
  • (2012) A názáreti Mária, Szent István Társulat
  • (2013) A pápa, aki szembeszállt Hitlerrel - XII. Piuszról, ferdítések nélkül, Magyar Nyugat Könyvkiadó
  • (2013) A Szent Grál felfedezése - Egy kutatás vége, Szent István Társulat
  • (2014) II. János Pál - Örökség és karizma, Szent István Társulat

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Michael Hesemann című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Michael Hesemann című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]