Kúla
- Lásd még: Wolfsburg (egyértelműsítő lap)
| Kúla (Кула / Kula) | |||
 | |||
| Házak a városközpontban | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szerbia | ||
| Körzet | Nyugat-bácskai | ||
| Község | Kúla | ||
| Rang | községközpont | ||
| Irányítószám | 25230 25231 25235 | ||
| Körzethívószám | +381 25 | ||
| Rendszám | SO | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 17 973 fő (2011)[1] +/- | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 84 m | ||
| Terület | 481 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 45° 36′, k. h. 19° 32′Koordináták: é. sz. 45° 36′, k. h. 19° 32′ | |||
| Kúla weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kúla témájú médiaállományokat. | |||
Kúla (eredeti magyar nevén Kula, szerbül Кула / Kula, németül Wolfsburg) kisváros Szerbiában, a Vajdaságban, a Nyugat-bácskai körzetben. Kúla község központja.
Fekvése
Zombortól 40 km-re délkeletre fekszik, ahol a sík tájat a Telecskai-dombok vonulata tarkítja. A várost átszeli a Ferenc-csatorna. Tengerszint feletti magassága 84 és 106 méter között van. Itt keresztezik egymást Szabadka, Zombor és Újvidék felé vezető útvonalak.
Nevének eredete
Neve a török kula (= vár, torony, bástya) főnévből származik.
Története
A török hódoltság alatt már létezett, neve (Kúla) török szó, mely várat, bástyát jelent.
A 16. század elején a törökök palánkvárat építettek ide és nemsokára a vár köré kialakult településre szerbek és bunyevácok költöztek.
1652-ben Wesselényi Ferenc birtokjegyzékében már megtalálható volt Alsó-Kula, és ugyanott említve volt Felső-Kula is mely mint újonnan behódolt szerb falu volt említve.
165-ben Mindkét Kúla Wesselényi Ádám birtokába ment át.
1733-ban a településen már 251 ház állt. A tiszai határőrvidéki korszakban, 1740 előtt a péterváradi katonai sánc 12 pusztája között említették Kulát is.
Az 1743 évi összeíráskor Kulán 31 szerb család élt, és ekkor már falu lett, mely pecsétet is kapott. Az új faluba a vármegye alsóvidéki falvakból áttelepült szerbek érkeztek, majd 1746-tól miskolci magyar, 1786-ban pedig német családok települtek meg itt.
1813-ban mezőváros lett. Ipara ekkor nagyon fejlett volt. 1815-ben kaptak céhszabadalmat a szabók, vargák, csizmadiák, 1819-ben a g. kel. szűrszabók s 1827-ben a takácsok, szabók, szűcsök, vargák stb. Földesura a kir. kamara volt s e helység főhelye volt az egyik bácskai kamarai uradalomnak.
Fejlődésére nagy hatással volt a Ferenc-csatorna elkészülte a 18. század végén, mely a környék mocsarait lecsapolta és a vizet a Tiszába vezette. A 19. század végén megépült a Zombor-Kúla-Verbász-Óbecse makadámút, majd 1896-ban a Zombor-Óbecse és a Kishegyes-Bácskapalánka vasútvonal, melyek a várost is érintik. 1910-ben 9125 lakosából 3679 magyar, 2510 szerb, 2425 német és 456 ruszin volt, melyből 5573 római katolikus, 486 görögkatolikus, 2489 görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Kulai járásának székhelye volt.
Itt született Jakobey Károly híres templom- és arcképfestő 1826. augusztus 17-én.
Itt született Mócs Szaniszló Gyula, ciszterci szerzetes, tanár, bölcsészdoktor.
Művelődési és oktatási intézmények
- A kúlai Népkört 1868-ban alapították, ez a legrégibb Magyar Művelődési Egyesület a Délvidéken. Alapítója a kúlai Szakácsy Sándor plébános volt.
- 1896-ban alakult meg az Iparos Dalárda, amely később felvette a Bartók Béla nevet. Ennek keretében asszonykórus is működött Árvácska néven.
- Az amatőr színjátszókör 1897-ben alakult. Több mint 200 bemutatót tartottak.
- A Cecília egyházi énekkar 1911-ben alakult, szintén a Népkör keretein belül.
Demográfiai változások
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 10 704 | 11 733 | 13 609 | 17 245 | 18 847 | 19 311 | 19 301[2] | 17 973 |
Etnikai összetétel
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 9623 | 49,85 |
| Montenegróiak | 3022 | 15,65 |
| Magyarok | 2738 | 14,18 |
| Ukránok | 1125 | 5,82 |
| Ruszinok | 725 | 3,75 |
| Jugoszlávok | 446 | 2,31 |
| Horvátok | 322 | 1,66 |
| Németek | 97 | 0,50 |
| Macedónok | 63 | 0,32 |
| Szlovákok | 48 | 0,24 |
| Muzulmánok | 28 | 0,14 |
| Szlovének | 22 | 0,11 |
| Albánok | 19 | 0,09 |
| Cigányok | 17 | 0,08 |
| Csehek | 16 | 0,08 |
| Bunjevácok | 12 | 0,06 |
| Oroszok | 10 | 0,05 |
| Goránok | 4 | 0,02 |
| Bosnyákok | 2 | 0,01 |
| Románok | 1 | 0,00 |
| Bolgárok | 1 | 0,00 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Képtár
-
A városközpont -
Az Apatini Sörgyár raktára -
Régi ház a központban -
A Szent György katolikus templom -
A görögkeleti szerb templom -
Az adventista templom
Források
- ↑ 2011 Census of Population Households and Dwellings in the Rebublic of Serbia – First Results (angol és szerb nyelven) pp. 22. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
