Hermann német ellenkirály
| Hermann | |
![]() Német király |
|
| Uralkodási ideje 1081. október 6. – 1088. szeptember 28. |
|
| Koronázása | 1081. december 26.[1] |
| Elődje | IV. Henrik német-római császár, Rudolf német ellenkirály |
| Utódja | IV. Henrik német-római császár |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1035 körül |
| Elhunyt | 1088. szeptember 28. (53 évesen) Limburg ?[1] |
| Házastársa | ld. alul |
| Gyermekei | ld. alul |
| Édesapja | Luxemburgi Giselbert |
Salmi Hermann (németül Hermann von Luxemburg), (1035 k. – 1088. szeptember 28.[1]), más néven Luxemburgi Hermann Salm grófja és német ellenkirály, valamint német-római ellencsászár, aki 1081-től haláláig uralkodott. A 10. századtól a német-római császárokat választották meg német királynak is, és így mindkét címet a pápai koronázás legitimizálta.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Megválasztása [szerkesztés]
Hermann Luxemburgi Giselbert gróf fiaként látta meg a napvilágot. A Nagy Szász Felkelés zajlott, amikor IV. Henrik német-római császár és német király Észak-Itáliába vezetett hadjáratot. A Róma elleni sikertelen támadás, hírére Welf és a sváb főurak ösztönzésére a jelentéktelen salmi grófot megválasztották Rajnai Rudolf utódjául[1]
A kezdet biztató volt: Hermann már 5 nappal megválasztása után Hochstädtnél vereséget mért Henrik fivérére, I. Frigyes sváb hercegre.[1]
1081. október 6-án Ochsenfurtban. I. Siegfried mainzi érsek koronázta meg Goslarban December 26-án.
Uralkodása [szerkesztés]
Sajnos Hermann messze nem birtokolt akkora erőt, mint Sváb Rudolf és így Henrik hatalma ismét megnövekedhetett. Általánosna nem ismerték el, de miután Northeimi Ottót nevezte ki Szászország helytartójává, a Henrik engesztelhetetlen ellenfeleinek tűnő szászok mellé álltak.[1] A Rudolfhoz hasonlóan északon hatalmi támaszpontot építő Hermannak azonban Ottó 1083-as halála után itt is meggyengült a helyzete.[1] Hermann terve, hogy egy jelentős sereget gyűjtsön össze a Duna völgyébe és meginduljon Itália felé így meghiúsult.
A pápa 1084-ben megkoronázta Henriket német-római császárrá, ezzel Hermannt teljesen törvényen kívül helyezve. Amikor Henrik Szászországba érkezett a seregeivel 1085-ben, Hermann Dániába menekült.
Bár 1086-ban a császár másik nagy ellenfelével, I. Welffel a trónfosztott bajor herceggel együttműködve győzött Unterpleichfeld mellett, majd elfoglalta Würzburgot is, az év végére újra csak visszahúzódott Szászországba.[1]
Utolsó támaszának, II. Burchard halberstadti püspöknek 1088-ban bekövetkezett halála után a gyakorlatilag semmi hatalommal nem bíró Hermann végül lotharingiai birtokaira vonult vissza.[2] Cochem közelében halt meg még ez évben. Halálával véglegesen lezárult a nagy szász polgárháború.
Gyermekei [szerkesztés]
Feleségétől, Formbachi Zsófiától, 3 született fia:


