Csang Szongthek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csang Szongthek
JangSongThaek.png
Rendfokozata

General of the Army rank insignia (North Korea).svg Hadseregtábornok (NATO-kód: OF-9) (2011.12.25-2013.12.8)

Kitüntetései

PRK Order of Kim Il Sung BAR.png Kim Ir Szen-érdemrend (1992)
PRK Order of Kim Il Sung BAR.png Kim Dzsongil-érdemrend (2012)

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Nemzetvédelmi Bizottságának alelnöke
Hivatali idő
2010. június 7.2013. december 8.[1]
Vezető

Kim Dzsongil, majd 2012-től Kim Dzsongun

Utód Hvang Bjongszo (?)
Az Állami Fizikai Kultúráért és Sportirányításért Felelős Bizottság elnöke
Hivatali idő
2012. november 4.2013. december 9.
Miniszterelnök

Pak Pongdzsu

Előd új tisztség
Utód Cshö Rjonghe
A Koreai Munkáspárt Szervezési és Irányítási Részlegének főnöke
Hivatali idő
2007. október2013. december 8.
Előd új tisztség
Utód ismeretlen
Főtitkár Kim Dzsongil (halála után örökös párttitkár lett), Kim Dzsongun
A Koreai Néphadsereg Hadseregtábornoka
Utód O Gungnjol

Született 1946. január 22.[2][3]
Cshongdzsin, Koreai Népköztársaság
Elhunyt 2013. december 12. (67 évesen)
Phenjan, Észak-Korea
Párt Flag of the Workers' Party of Korea.svg Koreai Munkáspárt (2000–2013)

Házastársa Kim Gjonghi
Foglalkozás politikus
Iskolái Moszkvai Állami Egyetem
Vallás ateista

Csang Szongthek (hangul: 장성택néhol hibásan magyarul: Dzsang Szong Tekhandzsa: 張成澤, nyugaton Jang Sung-taek?Cshongdzsin, 1946. január 22.[2][3]Phenjan, 2013. december 12.[4]) észak-koreai politikus és katonai vezető. Kim Dzsongun, Észak-Korea vezetőjének nagybátyja, mentora, illetve évekig személyes tanácsadója volt. Özvegye Kim Gjonghi, Kim Dzsongil húga.[5][6]

Csang az észak-koreai politika egyik kulcsembere volt, egészen 2013 végéig, amikor letartóztatták és kivégezték. 2008-ban neves dél-koreai hivatalnokok és akadémikusok szerint ő volt a legesélyesebb arra, hogy Kim Dzsongil utóda legyen.[7] Csang 2010 és 2013 között a Nemzetvédelmi Bizottság alelnöke volt, és többen is az ország második emberének tartották.[8] Sokak szerint belső hatalmi harcok áldozata lett, de a legvalószínűbbnek tűnő álláspont az, hogy azért végezték ki, mert a Kínában végrehajtott pénzügyi reformokat akarta megvalósítani.[9]

Tábornoki előléptetését Kim Dzsongil halála környékén, nagy valószínűséggel 2011. december 25-én kapta, mivel akkor jelent meg először négycsillagos hadseregtábornoki egyenruhában, amikor meglátogatta az üvegkoporsóban fekvő hajdani vezetőt.[10] Csangot Kim Dzsongun „kulcsfontosságú tanácsadójának” titulálták.[11]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csang az észak-koreai Észak-Hamgjong tartományban, Cshongdzsin városában született, 1946. január végén, vagy február elején,[3] családja legfiatalabb gyermekeként. Két nővére és két fivére (Csang Szongu altábornagy (1935–2009) és Csang Szonggil főhadnagy (1939–2006) volt. Eredményes tanuló volt, nagybátyja, Csang Dzsanhvon (aki a Népi Fegyveres Erők miniszterhelyettese volt akkoriban, 1980-ban, szívrohamban hunyt el) tanácsára jelentkezett a fővárosi Kim Ir Szen Egyetemre, ahova 1963-ban be is jutott, és gazdaságpolitikát tanult. Viszonya volt Kim Dzsongil húgával, Kim Gjonghivel, aki szintén az egyetemre járt, de Kim Ir Szen akkori vezető eltiltotta őket egymástól. Hogy biztosan távol tartsa őket, Csangot áthelyezte a Vonszani Gazdasági Egyetemre. Tanulmányait elit iskolában végezte 1966-ban, később pedig Kim Gjonghivel együtt tanult Moszkvában, 1968 és 1969 között.[12]

A pár 1971-ben, visszatérésük után nem sokkal egybe kelt,[5] a frigyből egyetlen leánygyermek született, Csang Gumszong (1977–2006), aki Párizsban tanult cserediákként. A lányt később hazarendelték, mikor megtudták, hogy szeretője lett odakint, de mivel nem akart megválni kedvesétől, öngyilkosságot követett el 2006 szeptemberében.[13] (Ugyanakkor a hivatalos észak-koreai álláspont szerint drogtúladagolásban halt meg.)[12] Egy december 21-i közlemény szerint Csang Szongthek összes rokonát koncentrációs táborba vitték.[14]

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csang 1972-től a phenjani pártbizottság oktatója volt, de hatalmi törekvései miatt eltávolították hatalmi pozíciójából, és a namphói kohóban kellett dolgoznia évekig.[15] Rehabilitációja után, 1982-től az ifjúságpolitikával, majd 1985-től a főváros építkezésével foglalkozott. 1986-ban került be a Központi Bizottságba, ahol képviselő posztot töltött be. 1987-ben, mikor elhunyt az akkori állambiztonsági miniszter, Kim Dzsongil jelölte Csang Szongtheket annak utódjául, de Kim Ir Szen elutasította, azzal az indokkal, hogy Csang „túl kapzsi”. Pár évvel később, 1989-ben már a párt Központi Bizottságának megfigyelő tagjává választották. 1992-ben vált a szervezet teljes jogú tagjává, ekkor kapott nagyobb hatáskört is. 1992-ben a Koreai Munkáspárt Szervezési és Irányítási Részlegének igazgatóhelyettese lett. Számos delegáció tagja volt, gyakran látogatott Dél-Koreába is.[12] Egy izraeli sajtóértesülés szerint Csang Szongthek és Kim Gjonghi 1993-ban, Izraelben Kim Ir Szen személyes képviselőiként tárgyalt atomfegyverek vásárlásáról, de a tárgyalások eredménytelennek bizonyultak.[12]

Csangot Dél-Korea Nemzetgyűlése szerint 2004. november 25-én eltávolították hivatalából, és házi őrizetbe helyezték.[16]

Visszatérése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2006 januárjától bukkant fel újra, részt vett Kim Dzsongil hivatalos kínai látogatásain.[5] 2006. október 15-én Csang autóbalesetet szenvedett, amikor a sofőrje által vezetett szolgálati Mercedesen áthajtott egy teherautó, a phenjani diadalív közelében. Csang életét éppen hogy meg tudták még menteni, viszont nem ez volt az első alkalom hogy politikusok autóin teherautók, vagy munkagépek mentek át. A hasonlóan reformok felé hajló Kim Jongszun 2003-ban éppúgy autóbalesetben vesztette életét.[15]

2007 októberében a Koreai Központi Hírügynökség megerősítette, hogy Csang megkapta az újonnan létrehozott Koreai Munkáspárt igazgatóhelyettesi posztot, így ő lett a rendőrségi, bírósági, és egyéb belbiztonsági ügyek felelőse. Később kiderült, hogy Csang már valójában kinevezett igazgatója volt az adminisztrációs részlegnek, a Munkáspárt régi ügynökségét megszüntették 1990-ben, és újra létrehozták a Szervezési Osztály kettéválasztásával.

Csangot 2009 áprilisában megválasztották a Nemzetvédelmi Bizottság tagjává, majd 2010 júniusában a szervezet egyik alelnökévé. Ez a szervezet Észak-Korea de facto döntéshozási szerve, így gyakorlatilag Csang Szongthek az ország második emberévé, Kim Dzsongil helyettesévé lépett elő, ez pedig azt eredményezte, hogy a külföldiek körében elkezdtek kételyek felmerülni Kim Dzsongun, mint utód felől.[17] Csang politikai szerepét látszólag növelte Ri Dzsegang halála, aki egyébként egy magas rangú vezető, és Kim Dzsongil által megbízott döntő felügyelő volt Észak-Koreában.[8] Később, a Koreai Munkáspárt 2010. szeptemberi konferenciáján a politikai hivatal megfigyelő tagjává választották, továbbá az adminisztrációs részleg igazgatója is lett.

2011 után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hadseregtábornoki rendfokozati jelzés, ilyen vállapja volt Csang Szongtheknek is, 2011 és 2013 között.

2011. december 25-én a Koreai Központi Televízió felvételein Csang tábornoki egyenruhában látható. Egy szöuli elemző szerint ez volt az első ilyen alkalom. Megjelenése azt sugallta, az újdonsült tábornok kulcsszerepet játszik a Koreai Néphadseregben, és hűségesküt tett Kim Dzsongunnak.[18] Csang pályafutása az új vezető uralma alatt eleinte továbbra is sikeresnek bizonyult: 2012-es kínai látogatása során különleges ellátást kapott, amiben addig csak a hajdani vezető, Kim Dzsongil részesülhetett. Fontosságát és elismertségét jól mutatta, hogy még az Észak-Koreában dolgozó kínai nagykövet, Liu Hung-caj is hazautazott, hogy személyesen üdvözölhesse Kínában.[19]

2012. augusztus 17-én Csang találkozott Kína miniszterelnökével, Ven Csia-paóval Csungnanhajban. Ezen kívül találkozott Kína elnökével, Hu Csin-taóval, Vang Csia-zsuival, Csang Pinggel, Hszie Hszü-zsennel, Csen Tö-minggel, Vang Minnel, és Csang Cse-csünnel, Kína külügyminiszter-helyettesével.[20] Ő volt a képviseleti vezetője annak a bizottságnak, ami a Raszon gazdasági és kereskedelmi zóna illetve a Hvanggumphjong és Ühva-szigeteki gazdasági zóna fejlesztéséért jött létre.[20]

A bejelentésben Csang a Koreai Munkáspárt központi adminisztrációs bizottságának főnökeként, a KMP Politikai Hivatalának tagjaként és a Nemzetvédelmi Bizottság alelnökeként szerepelt.[20] Csang azt mondta, Kim Dzsongun hisz abban, hogy a Kínával kialakított kétoldalú kapcsolatok fontosak, és „ez a mély barátság nemzedékről nemzedékre fog továbbszállni”.[20] Csang hangsúlyozta Ven-nel való találkozásán: „A KNDK szoros együttműködésben szeretne dolgozni Kínával a gazdasági zónák kialakítása érdekében.”[20]

2012. november 4-én a Koreai Munkáspárt Központi Bizottságának Politikai Hivatala meghozott egy döntést, miszerint megalapítják az Állami Fizikai Kultúráért és Sportirányításért Felelős Bizottságot, és ennek elnöke Csang lesz.[21]

2013 januárjában találgatások indultak, miszerint Csang ki lett nevezve a legfelsőbb döntéshozás vezetőjévé, és a hivatali ranglétrán is magasabb fokra lépett. Elmozdította a tábornoki vezérkar korábbi főnökét, Hjon Jongcsholt, (aki egyben a Központi Katonai Bizottság igazgatóhelyettese is volt) és még saját feleségét, Kim Gjonghit is.[22] Kutatók szerint Csang ki lehetett nevezve a Legfelsőbb Népgyűlés Elnökségének elnökévé (névlegesen államfővé) vagy miniszterelnökké, így leváltva a jelenlegi, 80 évnél idősebb hivatalnokokat.[23] Csang kísérte Kim Dzsongunt és Cshö Rjonghet amikor a Népbiztonsági Minisztériumot látogatták meg, 2013. május 1-jén.[24]

Eltávolítása és kivégzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csang Szongtheket 2013. december 9-ig eltávolították minden addig betöltött hivatalából. Bukásának egyik előszele volt, hogy egy december 7-én sugárzott dokumentumfilmben már kiretusálták az arcát, esetenként pedig a felismerhetetlenségig eltorzították. Ezután, december 8-án kizárták a Koreai Munkáspártból. Két társát, Csang Szugilt és Ri Rjonghát, akiket bűntársként idéztek be, és ítéltek el, már novemberben kivégezték. Előbbit a hivatalos vádirat szerint a rendszer megtagadásával, pártellenes szervezkedéssel, míg az utóbbit visszaéléssel vádolták, és ítélték halálra.[25]

Csangot 2013. december 9-én elhurcolták a Munkáspárt kongresszusáról, és letartóztatták. A bíróság hivatalos álláspontja szerint Csang „ideológiailag elhajlott, a kapitalista életmód befolyása alá került, elegáns éttermekbe járt, kaszinókban költötte az ország birtokában lévő külföldi valutát, a tengerentúlon kezeltette magát egészségügyi problémáival, rossz gazdasági döntéseket hozott, elkótyavetyélte az ország értékeit, kenőpénzt fogadott el, szeretőket tartott, kábítószert fogyasztott, és ellenforradalmi csoportot vezetett”. Emellett azzal is megvádolták hogy pártellenes szavakat hirdetett, állami pénzen luxuscikkeket vásárolt, áron alul adott el észak-koreai cikkeket Kínának, fényűző életet élt, és puccsra készült.[26]

Elfogása után, mikor a lakosok tudomást szereztek a történtekről, olyan felvételeket mutatott be a Koreai Központi Televízió, amiken a phenjaniak azt kérték: „Hozzátok ide Csang Szongtheket, és bedobjuk a tengerbe!” Egy másik felvételen egy férfi szerint „őrült volt Csang Szongthek, ha azt hitte, hogy megbuktathatja Kim Dzsongunt”. Egy harmadik phenjani lakos azt nyilatkozta: „Az árulóknak, akik el akarják pusztítani népünk egységét, a kivégzés enyhe büntetés. Szét kellett volna tépni, és a történelem kukájába dobni.”[27]

A hivatalos álláspont szerint a „hazaáruló” címmel bélyegzett Csang be is ismerte bűneit, és a puccskísérletet azzal magyarázta, hogy „a jelenlegi vezetés alkalmatlan hivatalára, mert nem tudja kezelni a gazdasági helyzetet, és biztosítani a lakosság életszínvonalát”.[28]

Bizalmasait már korábban kivégezték, őt pedig december 12-én ítélte halálra a rendkívüli bíróság, és az ítéletet – korábbi híresztelések szerint – géppuskával (később kiszivárogtak adatok, miszerint légvédelmi gépágyúval) azonnal végre is hajtották.[29] Később napvilágra került olyan hír, miszerint kiéheztetett kutyákkal tépették szét Csangot, de erről hamarosan kiderült, hogy nem igaz.[30]

2014. január 21-én a YouTube-ra felkerült egy videóriport, amiben részletes leírást adnak észak-koreai lakosok a kivégzés körülményeiről. Sokan közöttük dicsérik Kim Dzsongun nagybátyját, és arról is beszélnek, hogy nélküle holtvágányra fog kerülni az ország. Az általuk mondottak vagy eltorzítva, vagy dél-koreai kommentátorok által felolvasva hallhatóak. A leírásokat összevetve a kivégzés úgy zajlott le, hogy Csangot először légvédelmi gépágyúval lőtték szét, egészen a felismerhetetlenségig, majd lángszóróval hamvasztották el maradványait.[31]

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután kivégezték, amellett hogy árulónak nevezték, emberi hulladéknak, söpredéknek is bélyegezték őt, és számos múltbéli, „minden képzeletet felülmúló bűncselekmények sorozatának” elkövetésével vádolták meg.[32]

Kim Dzsongun 2013. december 14-én visszarendelte országába a Kínában dolgozó észak-koreaiakat, mivel feltehetőleg őket is ki akarja végeztetni. Vang Ji kínai külügyminiszter és Szergej Viktorovics Lavrov, Oroszország külügyminisztere telefonon megállapodott, hogy folytatják az észak-koreai nukleáris leszereléssel kapcsolatos tárgyalásokat.[33]

Kim Gjonghit, Csang özvegyét nem érintette, és nem is fogja érinteni férje kivégzése.[34] Az asszonyt december 15-én kinevezték Kim Gukthe oszlopos párttag temetésének főszervezőjévé, miután a politikus fél évszázados munka után szívbetegségben elhunyt 2013. december 13-án.[35]

Ugyanakkor Csang többi közeli ismerősét, családtagját hazarendelték. Csi Dzserjong Észak-Korea kínai nagykövetét, aki Csang közeli társa volt, visszahívták,[36] viszont dél-koreai források szerint nem leszámolni akar vele a kormány, csak a „szokásos” dolgokat intézték.[37] Hasonlóképpen december elején Csang unokaöccse Csang Jongcshol, Észak-Korea malajziai nagykövetét szintén hazarendelték, akárcsak a sógorát, Cson Jongdzsint, aki Észak-Korea kubai nagyköveteként szolgált.[38]

Eltüntetése a múltból[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Koreai Központi Televízió által bemutatott régebbi felvételekről Csang egyszerűen eltűnt, kiretusálták,[39] de Észak-Korea hajdani második emberét nem csupán a képi anyagokról tüntették el, hanem az internetes sajtóból is. Frank Feinstein, az NK News hírportál elemzője szerint a Koreai Központi Hírügynökség weboldaláról közel 100 ezer vele kapcsolatos cikket és híradást töröltek, míg a Rodong Sinmun („Munkásújság”) honlapjáról 20 ezret távolítottak el, szintén ezzel az indokkal.[40]

Már a Párizsban tanuló Kim Hanszolt, Kim Dzsongun unokaöccsét is féltik, ugyanis apját, Kim Dzsongnamot Csang nevelte fel.[41] Egy időre Ri Szoldzsut, Kim Dzsongun feleségét is eltűnni vélték, de egy 2013. november 17-i felvételen, ahol a két éve elhunyt Kim Dzsongilről emlékeztek meg, a nő is szerepelt.[41] Kim Dzsongil halálának második évfordulóján jelentések szerint pattanásig feszült hangulat uralkodott Phenjanban, mindenkit ellenőriztek, és sokan a további tisztogatásoktól, megtorlásoktól tartottak.[42] A hajdani vezető halálának évfordulóján az utakat lezárták, az észak-koreaiak pedig hűségesküt tettek Kim Dzsongilnak. „Életünk árán is megvédjük a Pártot, és nem ismerünk el mást, mint a nagy elvtársat, Kim Dzsongilt.” – mondta Kim Jongnam, az észak-koreai Legfelsőbb Népi Gyűlés Elnökségének elnöke.[43]

Vitatott, hogy mi volt az igazi oka annak, hogy Kim Dzsongun tisztogatásokba kezdett. Elemzők szerint Csang a Kínában látott reformokat akarta megvalósítani Észak-Koreában,[44] de akár belső hatalmi harc, illetve a Kim-dinasztia hatalmának instabilitása is állhat a háttérben. A céljával kapcsolatban is több elmélet van, de nagy valószínűséggel Kim Dzsongun a hatalmát akarta megszilárdítani Csang Szongthek kivégzésével.[45]

Nemzetközi reakciók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legtöbb ország aggodalmát fejezte ki az ügyben.

Vang Ji, Kína külügyminisztere szerint Észak-Koreában fontos változások mentek végbe, és az ország belügyének nyilvánította a történteket, ugyanakkor a hatoldalú tárgyalások felújítását kérte Oroszországtól[33], továbbá hozzátette: „kiemelten figyelik az Észak-Koreában zajló történéseket”.[46]
Hung Lej, a kínai külügyminisztérium szóvivője azt nyilatkozta, hogy bízik az ország stabilitásában, és abban, hogy az észak-koreai vezetés boldoggá teszi az ottani embereket.[47]
Szuga Josihide japán kabinetfőnök azt nyilatkozta a Kyodo hírügynökségnek, hogy a japán kormány „közelről figyeli a helyzetet”, majd hozzátette: „Nyugodtan fogunk felügyelni, közben párbeszédet folytatunk a többi országgal, és lényeges információkat gyűjtünk.”[48]
Icunori Onodera japán védelmi miniszter a „Kínai Népköztársaságban Mao Ce-tung utolsó tíz éve alatt több tízezer áldozathoz vezető kulturális forradalomhoz” hasonlította Kim Dzsongun megkezdett tisztogatásait.[49]
Patrick Ventrell, a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsának szóvivője szerint: „Ha ezek a jelentések megerősítést nyernek, az észak-koreai rezsim kivételes kegyetlenségének újabb példáját szolgáltathatják.”[50]
John Kerry, az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere szerint: „Amit látunk, az alapján (Kim) rögtönöz, kapkod és még mindig a hatalmi struktúrában elfoglalt pozíciója miatt aggódik, ezért minden lehetséges riválisát vagy ellenzékét kiiktatja, és teszi ezt a legnyilvánvalóbb könyörtelenséggel.” Emellett elmondta: „A kivégzések száma jelzi a rezsim belső instabilitását, ez a bizonytalanság és a már jelenleg is létező veszély baljóslatú jele.” Az amerikai külügyekért felelős miniszter hangsúlyozta még az atomhatalomként számon tartott Észak-Korea feltartóztatásának fontosságát.[51]
Kim Ido, a szöuli Újraegyesítési Minisztérium szóvivője azt mondta: „A kormány közelről és mély aggodalommal figyeli az Észak-Koreában történt incidensek sorát.”[52]
Pak Kunhje, Dél-Korea elnöke szerint „Észak-Korea terrorral próbálja erősíteni Kim hatalmát.”[53]
Kim Gvandzsin, a dél-koreai honvédelmi miniszter, egy december 13-i találkozón azt mondta: „Fokozni fogjuk harci készültségeinket Észak-Koreával szemben, mivel (Csang kivégzése) Dél elleni provokációhoz vezethet. Ez a mostani eset bebizonyította, hogy Kim Dzsongun vasököllel és terrorral akarja megtartani a hatalmát.”[54]
Csoma Mózes, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Korea-tanszékének vezetője azt nyilatkozta: „Minden bizonnyal számos irigye lehetett: az észak-koreai elit vigyáz rá, hogy (a Kim-családot nem számítva) ne ugorjon senki túlságosan magasra. (...) Másrészt látszik, hogy a legifjabb Kim „sakkozik” a vezetéssel.”[44]
Carl Bildt svéd külügyminiszter sztálinistának nyilvánította a kivégzést, és azt mondta: „Úgy gondolom, hogy amit most láttunk, az csupán a felszíne volt a horror birodalmának.”[55]
David Cameron brit miniszterelnök szóvívője szerint: „Ha ez igaz, ami történt, akkor ez egy újabb példája az észak-koreai rezsim kegyetlenségeinek.”
Hugo Swire brit külügyminiszter azt mondta: „Fontos, hogy tanuljunk a mostani kivégzésből. Ez egy újabb példája az észak-koreai kormány brutalitásának, és folyamatosan aggodalmunknak adunk hangot az emberi jogok súlyos és rendszeres megsértése miatt. Az ENSZ jelenleg működtet egy vizsgálóbizottságot. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy kivizsgáljuk Észak-Korea megdöbbentő emberi jogi helyzetét. Tágabb értelemben, továbbra is mélységesen aggaszt minket ennek a kiszámíthatatlan rendszernek a stabilitása. Phenjani nagykövetségünk közelről figyeli a helyzet alakulását, és szövetségeseinkkel szoros kapcsolatot tartunk fent ebben.”
Az ENSZ főtitkára, Pan Gimun, korábbi dél-koreai külügyminiszter, 2013. december 16-án azt nyilatkozta, hogy a kivégzés „nagyon drámai és meglepő”. Ezen kívül nyugalomra szólított fel: „Ebben az időben (...) éberen és óvatosan kell figyelni a helyzet alakulását, és nem szabad felelőtlen tevékenységbe kezdeni. Remélem továbbá, hogy emiatt nem fognak erősödni a feszültségek a félszigeten.”[56] Pan továbbá azt mondta: „Az előttünk álló időszakot az ország sokat szenvedett népének életkörülményeinek javítására, és a nemzetközi közösséggel való bizalom kiépítésére kell használni. Készen állok jószolgálataim felajánlására.” Pan ismételten kijelentette, hogy az ENSZ ellenzi az ország régóta fennálló halálbüntetését „minden körülmények között”, továbbá a Biztonsági Tanács (az ország által többszörösen semmibe vett) határozatának betartására sürgette Észak-Koreát.[57]

Hozzátartozói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kim Dzsongun eltávolította mentorát. Magyar Nemzet Online, 2013. december 3. (Hozzáférés: 2013. december 3.)
  2. ^ a b 북한자료센터 (koreai nyelven). Egyesítési Minisztérium, 2013. december 10. (Hozzáférés: 2013. december 10.)
  3. ^ a b c Más helyeken február 2. vagy február 6. van megjelölve születési dátum gyanánt.
  4. North Korean leader's uncle 'executed over corruption' (angol nyelven). BBC, 2013. december 13. (Hozzáférés: 2013. december 13.)
  5. ^ a b c 장성택(張成澤) (angol nyelven). Észak-koreai Információs Központ, Egyesítési Minisztérium, Koreai Köztársaság, 2007. augusztus 20. (Hozzáférés: 2013. december 13.)
  6. North Korean media confirms promotion of Jang Song-thaek to senior post (angol nyelven). Jonhap, 2007. december 13. (Hozzáférés: 2013. december 13.)
  7. North Korea 'is being run by Kim Jong Il's brother-in-law' (angol nyelven). The Times, 2008. november 8. (Hozzáférés: 2013. december 13.)
  8. ^ a b Choi, Sang-hun: N. Korea Reshuffle Seen as Part of Succession Plan (angol nyelven). New York Times, 2010. június 8. (Hozzáférés: 2013. december 13.)
  9. Nordkoreas Machthaber lässt seinen Onkel hinrichten (német nyelven). Allgemeine Zeitung, 2013. december 13. (Hozzáférés: 2013. december 13.)
  10. Salmon, Andrew: Kim Jong-il funeral: Kim Jong-un steps up as nation mourns (angol nyelven). Daily Telegraph, 2011. december 28. (Hozzáférés: 2013. december 13.)
  11. North Korea May Take Action to Jolt Economy, Analysts Say (angol nyelven). The New York Times, 2012. szeptember 5
  12. ^ a b c d Helen-Louise Hunter, foreword by Stephen J. Solarz. Kim Il-song's North Korea. Westport, Connecticut, London: Praeger, 3-11, 31-33. o (1999). ISBN 0-275-96296-2 
  13. I, Jongdzsong: 파리의 김정일 조카 장금송 비운의 러브스토리 (Pharii Kim Dzsongil csokha Csang Gumszong piuni robuszuthori; Kim Dzsongil párizsi unokahúgának szomorú lovestory-ja) (koreai nyelven). 중앙일보 (Csungang Ilbo, Központi Napilap), 2006. szeptember 18. [2007. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
  14. Százával viszik Kim Dzsongun kivégzett nagybátyának rokonait a gulágra. Index.hu, 2013. december 21. (Hozzáférés: 2013. december 21.)
  15. ^ a b Csoma, Mózes. Korea. Egy nemzet, két ország (2008) 
  16. Demick, Barbara: Kim Jong Il purges relative from power, paving way for sons (angol nyelven). The Seattle Times, 2004. december 4
  17. Kim, Sam: N. Korean leader shows up at parliament, shakes up posts: report (angol nyelven). Jonhap, 2010. június 7
  18. North Korean power-behind-throne emerges as neighbors meet (angol nyelven). Reuters, 2011. december 25. (Hozzáférés: 2013. december 13.)
  19. China Rolls Out Red Carpet for N.Korea's Jang Song-taek (angol nyelven). The Chosun Ilbo, 2012. augusztus 17. (Hozzáférés: 2012. augusztus 17.)
  20. ^ a b c d e Wen Jiabao Meets with DPRK Delegation of the Joint Steering Committee for Developing Two Economic Zones (angol nyelven). PR of China's US Embassy, 2012. augusztus 17. (Hozzáférés: 2012. augusztus 28.)
  21. Report on Enlarged Meeting of Political Bureau of WPK Central Committee (angol nyelven). Koreai Központi Hírügynökség, 2012. november 4. (Hozzáférés: 2012. november 5.)
  22. JST on Political Bureau Presidium? (angol nyelven). North Korea Leadership Watch, 2013. január 8. (Hozzáférés: 2013. január 9.)
  23. Mansourov, Alexandre: A Dynamically Stable Regime (angol nyelven). 38 North, 2012. december 17. (Hozzáférés: 2013. január 9.)
  24. Kim Jong Un Visits Ministry of People's Security (angol nyelven). Koreai Központi Hírügynökség, 2013. május 1. (Hozzáférés: 2013. május 6.)
  25. North Korea confirms Kim Jong Un’s uncle removed from power (angol nyelven). Fox8.com, 2013. december 8. (Hozzáférés: 2013. december 8.)
  26. Traitor Jang Song Thaek Executed (angol nyelven). Koreai Központi Hírügynökség, 2013. december 22. (Hozzáférés: 2013. december 22.)
  27. Észak-Korea: Senki sincs biztonságban. Magyar Euronews, 2013. december 22. (Hozzáférés: 2013. december 22.)
  28. A kapitalista életmód befolyása alá került - kivégezték. Magyar Nemzet Online, 2013. december 22. (Hozzáférés: 2013. december 22.)
  29. North Korea Says Kim’s Uncle Executed (angol nyelven). The New York Times, 2013. december 22. (Hozzáférés: 2013. december 22.)
  30. Kamu volt az észak-koreai kutyás kivégzés. Index.hu, 2014. január 6. (Hozzáférés: 2014. január 6.)
  31.  (2014. Jan 21). Execution scene of Jang Sung-taek, North Korea. MBC. - YouTube (a videóban rekonstrukciós animáció is található)
  32. Golyó általi halál: így fiatalít Észak-Korea. Magyar Nemzet Online, 2013. december 21. (Hozzáférés: 2013. december 21.)
  33. ^ a b Mintha még tisztogatni akarnának Észak-Koreában. Népszabadság Online, 2013. december 14. (Hozzáférés: 2013. december 14.)
  34. North Korean leader's influential aunt remains in power after uncle Jang's execution (angol nyelven). Reuters, 2013. december 15. (Hozzáférés: 2013. december 15.)
  35. North Korean execution 'will not alter trade goals' (angol nyelven). BBC, 2013. december 15. (Hozzáférés: 2013. december 15.)
  36. N.Korean Ambassador to China Likely for the Chop (angol nyelven). Chosun Ilbo. (Hozzáférés: 2013. december 11.)
  37. 'Business as usual' for N. Korean ambassador to China: source (angol nyelven). Jonhap. (Hozzáférés: 2013. december 9.)
  38. North Korean ouster could bring more political turmoil (angol nyelven). Los Angeles Times. (Hozzáférés: 2013. december 9.)
  39. Látványosan bukott az észak-koreai rezsim nagy túlélője. Index.hu. (Hozzáférés: 2013. december 10.)
  40. Eltűntetik Dzsang Szong Teket az archívumokból. Hirado.hu. (Hozzáférés: 2013. december 17.)
  41. ^ a b Féltik Kim Dzsongun unokaöccsét. Euronews. (Hozzáférés: 2013. december 17.)
  42. Lezárták a Phenjanba vezető utakat, folynak az ellenőrzések. Oroszország Hangja. (Hozzáférés: 2013. december 17.)
  43. Felesküdött Kim Dzsong Unra az észak-koreai elit. Magyar Nemzet Online. (Hozzáférés: 2013. december 17.)
  44. ^ a b Kivégezték Kim Dzsong Un királycsináló nagybácsikáját. Népszabadság Online, 2013. december 13. (Hozzáférés: 2013. december 13.)
  45. Észak-Korea kitörölte a múltját. Mandiner. (Hozzáférés: 2013. december 17.)
  46. A kivégzés belpolitikai ügy Kína szerint. Paraméter.sk, 2013. december 16. (Hozzáférés: 2013. december 17.)
  47. Észak-Korea: Nagybátyja kivégzésével erősítheti hatalmát Kim Dzsong-un. Euronews, 2013. december 13. (Hozzáférés: 2013. december 13.)
  48. International concern over N Korea execution (angol nyelven). Al Jazeera, 2013. december 13. (Hozzáférés: 2013. december 13.)
  49. Miért indult Észak-Koreában brutális tisztogatás?. Index.hu, 2013. december 15. (Hozzáférés: 2013. december 15.)
  50. Kivégezték Kim nagybátyját. Magyar Hírlap, 2013. december 13. (Hozzáférés: 2013. december 13.)
  51. Kerry: Kim Dzsong Un kegyetlen és meggondolatlan. Magyar Hírlap, 2013. december 15. (Hozzáférés: 2013. december 15.)
  52. Dél-Korea aggódik Csang Szong Tek kivégzése miatt. China Radio International (Magyar), 2013. december 13. (Hozzáférés: 2013. december 13.)
  53. Kivégezték Kim Dzsongun nagybátyját. Index.hu, 2013. december 12. (Hozzáférés: 2013. december 12.)
  54. US warns N. Korea against provocation following execution (angol nyelven). Vanguard, 2013. december 14. (Hozzáférés: 2013. december 14.)
  55. McElroy, Damien: 'Empire of horror' North Korea faces worldwide condemnation for execution (angol nyelven). Telegraph, 2013. december 13. (Hozzáférés: 2013. december 13.)
  56. U.N. chief cautions against 'premature actions' on N. Korea (angol nyelven). Jonhap, 2013. december 17. (Hozzáférés: 2013. december 17.)
  57. Ban Ki Moon says N Korea execution was a dramatic surprise (angol nyelven). Associated Press, 2013. december 17. (Hozzáférés: 2013. december 17.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]