Bifenil
| Bifenil | |
|---|---|
 |
|
| IUPAC név | Bifenil |
| Kémiai képlet | C12H10 |
| Moláris tömeg | 154,21 g/mol |
| CAS-szám | [92-52-4] |
| Sűrűség | 1,04 g/cm3 |
| Oldhatóság | vízben nem oldódik |
| Olvadáspont |
68,9 °C |
| Forráspont |
256 °C |
| SMILES | c1ccccc1(c2ccccc2) |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | Irritáló (Xi) Környezetre káros (N) |
| EU Index | 601-042-00-8 |
| NFPA 704 |
1
2
0
|
| R mondatok | R36/37/38, R50/53 |
| S mondatok | (S2), S23, S60, S61 |
| Lobbanáspont | 113 °C |
| Öngyulladás hőmérséklete |
540 °C |
| LD50 | 2140 mg/kg (patkány, szájon át)[1] |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standard állapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
|
A bifenil (E230) (más néven difenil, fenil benzol, 1,1'-bifenil vagy lemonin) egy aromás szénhidrogén, mely színtelen vagy halványsárga kristályokat alkot. A PCB (poliklórozott bifenil) alapja, melyet régebben hővezetőként alkalmaztak. Számos más anyagot is készítenek belőle, mint például rovarölő-szereket, optikai fehérítőket, és műanyagokat.
Tartalomjegyzék |
Tulajdonságai [szerkesztés]
A bifenil a természetben a kőszénkátrányban, a kőolajban és a földgázban egyaránt megtalálható, ezekből desztilláció során nyerhető ki. Vízben nem, viszont számos szerves oldószerben oldható. A bifenil molekula két darab benzolgyűrűből áll, kémiailag nem túl reagens. Lobbanáspontja 113 °C, öngyulladása pedig 540 °C-on következik be.
Biológiai hatások [szerkesztés]
A bifenil megakadályozza a penészgombák növekedését, ezért az élelmiszeriparban tartósítószerként alkalmazzák (E-száma E230, általában az E231-gyel, az E232-vel és az E233-el kombinálva szokták használni), elsősorban citrusfélék szállítása során.
Közepesen mérgező, de biológiailag lebontható nem mérgező összetevőkre. Néhány baktérium képes az aromás benzol-gyűrűbe oxigénmolekulákat építeni. Bebizonyították, hogy ezek a baktériumok a környezetre igen ártalmas PCP-t (poliklórozott bifenilt) is le tudják bontani.[2]
Bifenil származékok [szerkesztés]
A bifenilt-származékokat egyes gyógyszerekben is használják, de fő felhasználási területük az elektronika, ahol a cianobifenileket a folyadékkristályos kijelzőkben (LCD) használnak nagy mennyiségben.
Külső források [szerkesztés]
- ↑ A bifenil vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. november 29. (JavaScript szükséges) (németül)
- ↑ Biphenyl degradation - Streptomyces coelicolor, at GenomeNet Database
- Biphenyl (1,1- Biphenyl). Wiley/VCH, Weinh. (1991), ISBN 3-527-28277-7
- National Pollutant Inventory - Biphenyl
|
|||||||||||||||||||
