Antracén

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Antracén
Antracén számozása.png
Antracén
Anthracene3D.png
Antracén 3D
IUPAC-név Antracén
Kémiai azonosítók
CAS-szám 120-12-7
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C14H10
Moláris tömeg 178,23 g/mol
Megjelenés Színtelen, szilárd
Sűrűség 1,24 g/cm³, 20 °C[1]
Olvadáspont 217 °C [1]
Forráspont 340 °C[1]
Oldhatóság (vízben) Gyakorlatilag oldhatatlan[1]
Oldhatóság (más oldószerek) Metanol: 0,908 g per liter
Hexán: 1,64 g per liter
Veszélyek
EU osztályozás Ártalmas (Xn)[1]
R mondatok R36/37/38, R42/43[1]
S mondatok S22, S24, S26, S37[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

Az antracén egy aromás szénhidrogén, három benzolgyűrűből épül fel. A gyűrűk lineáris anellációjúak, ez azt jelenti, hogy a középpontjaik egy egyenesbe esnek. A vegyület vázának számozása speciális, azok közé a vegyületek közé tartozik, amelyeknél a IUPAC megtartotta a hagyományos számozást.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képződik számos szénvegyület száraz lepárlásakor; nagyobb mennyiségben a kőszénkátrányban található, ebből is készítik. Szintézis útján is előállítható. Színtelen, egyhajlású kristályokból áll; etanolban és dietil-éterben kevéssé, forró benzolban könnyen oldható, 213°-on megolvad, 360° felett forr. Nagyszámú származékait ismerjük.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Pallas nagy lexikona
  • Bruckner Győző: Szerves kémia, II/1-es kötet

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Antracén témájú médiaállományokat.
  1. ^ a b c d e f g Az antracén (BGIA GESTIS) (németül)