Ciklohexén

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ciklohexén
Cyclohexene structures.svg
IUPAC-név Cyclohexene
Más nevek Tetrahydrobenzene, 1,2,3,4-Tetrahydrobenzene, Benzenetetrahydride, Cyclohex-1-ene, Hexanaphthylene, UN 2256
Kémiai azonosítók
CAS-szám 110-83-8
PubChem 8079
EINECS-szám 203-807-8
KEGG [1]
ChEBI 36404
RTECS szám GW2500000
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C6H10
Moláris tömeg 82,15 g/mol
Megjelenés folyadék
Sűrűség 0,8111 g/cm3
Olvadáspont −103,7 °C
Forráspont 82,8 °C
Oldhatóság (vízben) 250 mg/l
Gőznyomás 8,93 kPa (20 °C)

11,9 kPa (25 °C)

Veszélyek
EU osztályozás Tűzveszélyes (F)
Ártalmas (Xn)
Veszélyes a környezetre (N)[1]
R mondatok R11, R22, R51/53, R65[1]
S mondatok S9, S16, S24/25, S61, S62[1]
Lobbanáspont −12 °C
Öngyulladási
hőmérséklet
244 °C
Robbanási határ 1–5%
LD50 1950 mg/kg (patkány, szájon át)[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A ciklohexén egy színtelen átlátszó folyékony cikloalkén, melynek átható kellemetlen szaga egy olajfinomítóéra emlékeztet.

Hosszabb ideig napfénynek és levegőnek kitéve nem stabil és használat előtt ajánlatos átdesztillálni, hogy eltávolítsuk belőle a szerves peroxidokat.

Felhasználás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ciklohexént az adipinsav, a hexahidro-benzoesav, maleinsav, ciklohexanol és a ciklohexén-oxid gyártásakor használják. Ezen kívül oldószerként is alkalmazzák.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d A ciklohexén vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. november 21. (JavaScript szükséges) (németül)