Tetracén

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tetracén

Tetracén kristályok
IUPAC-név tetracén
Más nevek naftacén
benz[b]antracén
2,3-benzantracén
Kémiai azonosítók
CAS-szám 92-24-0
PubChem 7080
ChemSpider 6813
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C18H12
Moláris tömeg 228,29 g/mol
Megjelenés sárgás-narancsos színű, szilárd
Olvadáspont 357 °C
Oldhatóság (vízben) oldhatatlan
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A tetracén (elavult nevén naftacén) egy policiklusos aromás szénhidrogén. Megjelenése halvány narancssárga színű por. A tetracén négygyűrűs molekula, az acének közé tartozik.

A tetracén egy molekuláris szerves félvezető, a szerves térvezérlésű tranzisztorokban (OFET) és szerves fénykibocsátó diódákban (OLED) használják fel. 2007 májusában két japán egyetem – a Tohoku Egyetem és Osaka Egyetem – kutatói bejelentették, hogy létrehoztak egy egyetlen tetracén kristályból álló ambipolár fénykibocsátó tranzisztort.[1] Az ambipolár azt jelenti, hogy a pozitív töltésű lyukak és a negatív töltésű elektronok egyaránt szállítanak elektromos töltést. A tetracén felhasználható lézerek aktív közegeként, mint kemilumineszcencia szenzibilizáló.

Jan Hendrik Schön a Bell Laboratóriumnál töltött idő (1997–2002) alatt azt állította, hogy kifejlesztettek egy tetracénen alapuló, elektromosan pumpált lézert. Azonban az eredményei nem voltak megismételhetőek, és így ez tudományos csalásnak minősül.[2]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Tetracene című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. T. Takahashi, T. Takenobu, J. Takeya, Y. Iwasa (2007). „Ambipolar Light-Emitting Transistors of a Tetracene Single Crystal”. Advanced Functional Materials 17 (10), 1623–1628. o. [2020. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1002/adfm.200700046. (Hozzáférés: 2012. július 18.)  
  2. Agin, Dan. Junk Science: An Overdue Indictment of Government, Industry, and Faith Groups That Twist Science for Their Own Gain. Macmillan (2007). ISBN 978-0-312-37480-8