Szerkesztő:Pepo41/Agrigento régészeti lelőhelyei cikk 2016. január 5-i állapota

Agrigento régészeti lelőhelyei
Világörökség
A dioszkuroszok temploma és a khtonikus istenek szentélye
Adatok
Ország	Olaszország
Világörökség-azonosító	831
Típus	Kulturális helyszín
Kritériumok	I, II, III, IV
Felvétel éve	1997

Az Agrigento régészeti lelőhelyei egy lista Akragasz ókori szicíliai város romkertje nevezetességeiről. Részletesen foglalkozik a Templomok völgye templommaradványaival.

Templomok és szentélyek

• Héra-templom, más néven lakiniai Júnó temploma
• Concordia-templom
• Aszklépiosz-templom
• Héraklész-templom
• Olümpeion
• A khtonikus istenek szentélye
• A Dioszkuroszok temploma
• Héphaisztosz-templom vagyis Vulcanusé
• Démétér és Zeusz szentélye
• Aszklépiosz szentélye
• Démétér-templom
• Athéné-templom
• Ízisz-templom

Középületek

• Agora
• Akragaszi Fálarisz oratóriuma
• Gümnaszion
• Buleutérion
• Akragaszi Teron sírja
• Bazilikula
• Kolümbétra-kert (ma is gondozzák)
• Hipogeumok

Nekropoliszok és Arkoszóliumok

• Bizánci arkoszólium
• Szabadtéri nekropolisz
• Fregapane és Rotunda nekropolisza
• Pezzino kerület nekropolisza
• Mosè kerület nekropolisza
• Római vagy Giambertoni nekropolisz
• Montelusa kerület nekropolisza

Görög–római negyed

• Afrodité háza
• Mozaikos ház
• Perisztülionos ház
• A mester háza
• Portikuszos ház
• Emeletes átriumos ház
• Kétszintes ház
• Horogkeresztes ház
• Gazellás ház
• Kanthrosz háza
• Dionüszosz háza
• A sportoló háza

Erődítések

• Városfalmaradványok
• Kapuk
• Átkaroló bástya
• Egyéb erődítmények

Girgenti dombja

Girgenti dombjáról elindulva, a Santa Maria dei Greci templom, felépítménnyel és sziklába vágott alapozással, jól megőrzött állapotú dór templom, az i. e. 480-460-as évekből, 34,7x15,3 m alapterületű peripterosz 6x13 oszloppal: a cella verandával és opisztodomosszal kialakítva. Ha elhaladunk a keleti homlokzat apszisa mellett, a nyugati oldalon feltűnik az ásatások néhány sziklába történt bevágása, láthatóvá téve a perisztaszisz alapjait az oszlopcsarnok déli és északi oldalán (néhány oszlopot a templom falába ágyazva) és a cellát, ami a templom alatt látható, a több mint húsz méter hosszú krepidóma többszintes oszlopalappal. A templom átriumában néhány felépítményi elem látható, az oszlopfő részeként.

Collina dei Templi

A Templomok Dombja dél-keleti fennsíkján sorakoznak a híres ókori görög templomok, amelyek Agrigentót jelképezik a világ szemében. Az itt talált Héraklész, Zeusz, Concordia, Héra, Dioszkuroszok, Héphaisztosz és Démétér-templomokon kívül ki kell emelni a görög-római lakónegyedet, a görög ekklésziasztérion monumentális nézőterét és az régészeti múzeumot, amelyek lehetővé teszik, hogy teljesebb képet kapjunk a görög jelenlétről a városban. Az utóbbi időben (2004) is előkerült itt egy római templomocska.

Hipogeumok

A hipogeumok (a görög úposz, “alatt” és géosz, “föld” szavak összetételéből) Agrigento olyan mesterséges üregei és alagútjai, amelyeket az ember a különböző korokban, ugyanabba a sziklába vájt, amelyekből a város történelmi emlékeit és központja jórészét is építették. Feladatuk a föld alatti vizek összegyűjtése és elvezetése volt, egyes kutatók szerint még katonai-védelmi célokra is használták őket. Ez megcáfolja azt a feltételezést, hogy ez a régészeti lelőhely nekropolisz funkciót is betöltött volna, ugyanis itt amellett, hogy nincsenek boltívek és sírok, a Szicília e vidékén élt civilizációk (szikán, görög, római, arab és normann) nem temetkeztek a városok alá.

Története

A rabszolgák többsége, akik Himérát építették, közhasznú munkát is végeztek. Nemcsak a nagy templomok számára vágták a követ, hanem egyúttal a város elfolyó vizeinek elvezetésére szolgáló csatornákat is kialakították. Ez a hatalmas munka nagyobb figyelmet érdemel, szemben a csekély megbecsüléssel, amely övezte. A műveleteket irányító Feádiszról kapták nevüket e csatornák is. A Colimbetra nevű, hét stádium kerületű, húsz öl mély medence is ekkor épült a szökőkutak és a patakok vizének összegyűjtésére, a lakomák számára pedig halat tenyésztettek benne. Hattyúk és más szárnyasok népesítették be a felszínét. Gondozás híján később az egész betemetődött.

Az agrigentói hipogeumok létezése első forrásának Diodórosz Szikulosz szicíliai történész tekinthető. Egyetemes történelmi művében, a Bibliothékében, pontosabban annak XI és XIII (i. e. 1. század) kötetében, sok hasznos korszakolási adat található e régészeti lelőhelyekről. Az Agürion (ma Enna) beli történész, hírei szerint i. e. 480 körül Agrigento városa (az időszak görög gyarmata nevén Akragasz) egy Feádisz állandósult nevű építész irányítása alatt földalatti folyosórendszert építtetett. A földmunkákat megkönnyítette a nagyszámú karthágói rabszolga, akiket a híres első himérai csata során Himérában ejtett a győztes, a Teron zsarnok által uralt Akragasz és a Gelon-vezette Szürakuszai.

Leírása

A hipogeumok teljes hossza kb. 17 km, amely a számos földcsuszamlás és a lakónegyed terjeszkedése miatt egyre kevésbé tanulmányozható. Az alábbi négy folyosótörzset lehet megkülönböztetni az ókori vízvezeték alapján:

Első törzs – Athéné-szikla

Az Athéné-sziklától, Agrigento keleti magaslatától Castor és Pollux templomáig húzódik és a következő hipogeumokat tartalmazza:

• Démétér sziklaszentélye
• San Biagio
• Coddu Virdi
• Tamburello
• Bonamorone
• Filippazzo
• Giacatello
• Sala-Perez
• Zuccarello
• Dara
• Lu Cuccu
• San Calogero
• Pipitusario
• Forche
• Amela
• Dioszkuruszok

Második törzs – Sperone törzse

Hipogeumai:

• Fafante, a San Biagio-folyó mellett
• Natalello, a Villaggio Mosè negyedben

Harmadik törzs – Monserrato törzse

A Monserrato negyed, a várostól délre hipogeumai:

• Dovico
• Zunica
• Sileci
• Giudice
• Tuttolomondo
• Quaglia
• Lo Mascolo

Negyedik törzs – A Domb -törzs

A várostól nyugatra, hipogeumai:

• Villa Piccola, a Porta di Pontéval szemközt, ma a hasonnevű villa alatt
• Mirati
• Fontana dei Canali
• Gebbia Grande
• Purgatorio
• Santa Lucia
• Acqua Amara
• Santa Maria dei Greci
• Oblati
• Puzzillo

A jelenlegi helyzet

Az erdőirtás a lejtőkön, a modern vízvezetékek és csatornázás építése miatt az alagutak állaga nem jó, a terület pedig még mindig gazdag átfolyó vizekben.

Az alagúthálózat elhelyezkedését, a földcsuszamlások irányát és a talajstabilitási problémákat tekintve feltehető, hogy az 1966-os agrigentói földcsuszamlás a hipogeumok egy részét képező üregek beomlását is okozta.

A Valle dei Templi (Akragasz) romkertje részletes ismertetése

A Concordia-templom

A Valle dei Templi (a. m. Templomok völgye) a szicíliai város magjától délre fekvő, a sziget leglátványosabb, Agrigento régészeti lelőhelyeihez tartozó műemlékegyüttese. Mindenekelőtt Akragasz (latinul Agrigentum) maradványait mutatja be, a sziget antik görög gyarmatai legjelentősebb településeinek egyikéit.

A részben még igen jó állapotban fennmaradt görög templomok az akkori görög város nagyságáról, hatalmáról és kulturális virágzásának kiteljesedéséről adnak képet. Bár Akragaszt csak Kr. e. 582-ben, a görög gyarmatosítás második hulláma során alapították, hamarosan – elsősorban a Himérai csata, vagyis a Karthágó feletti győzelem révén – Szürakuszai után a második legfontosabb görög polisszá vált Szicíliában. Jelentőségét mutatja – többek közt – egy sor monumentális templomrom a déli városfal mentén fekvő magaslaton, amely ugyan a régészet nyelvén a „templomok dombja” (olaszul: Collina dei Templi) nevet kapta, a köznyelv azonban (tekintve a város alatti fekvését) egyszerűen a „Templomok völgye” (olaszul: Valle dei Templi) nevet használja. Ez az általánosan ismert neve ma Agrigento régészeti parkjának is.

E templomok maradványai sorakoznak itt, elsősorban a Concordiáé, amely a legjobb állapotban fennmaradt antik görög templomromok közé tartozik. Agrigento régészeti parkja az antik görög kultúra iránt érdeklődők szentélye, a 18. század közepe óta tartó dél-olaszországi utazások kedvelt célpontja. Goethe is leírta az Utazás Itáliában (Italienische Reise) című művében ideutazásának élményeit.

1997-ben az UNESCO az agrigentói régészeti övezetet a világörökség részévé nyilvánította azzal az indokkal, hogy

„Akragasz az ókor egyik legnagyobb városa volt a Földközi-tenger térségének és szokatlanul jó állapotban maradt ránk. A dór templomoknak e nagyszerű sorozata a görög műemlékek és kultúra hírnökei”

Fekvése

Robert Koldewey térképe

Akragasz városa egy mészkőalapú fennsíkon települt Szicília délnyugati tengerpartja közelében. A fennsíkot három oldalról meredek lejtő határolja, ami jó lehetőséget nyújtott a védekezésre. A platótól keletre a San Biagio (akkori nevén Akragasz) folyó, míg nyugatra a Sant’Anna (Hypsas) folyó övezi a területet. E két folyó egyesül a platótól délre, hogy azután vizük a mintegy 4 km távolságban lévő tengerbe ömöljön.

A plató megközelítőleg négyszög alakú, kiterjedése 2,2 × 1,6 km. Nem sík a felülete, hanem egyfajta medencét alkot kelet-nyugati irányban elnyúlva. Északon és észak-keleten a platót az Athéné-szikla (Rupe Atenea) határolja. Északnyugaton a platóhoz még a hosszan elnyúló Girgenti-dombság csatlakozik, melyen az archaikus időkben akropolisz állt és amelyen ma Agrigento történelmi városmagva terül el. Délen, a platót alacsonyan határoló dombhát szélén templomsort építettek. Mivel ez a dombvonulat a mai városnál lejjebb fekszik, völgynek látszik.

Történelme

Archaikus kor

Akragasz a jelentősebb ógörög városok közt a legfiatalabb Szicíliában. Kr. e. 582 körül Arisztonosz és Püsztillosz oikisztészek irányításával Gelából és Rodoszból ide települtek alapították. Feltételezik, hogy a terület már előbb Gela befolyása alá került és a tengerparton volt egy empórion, mert különben Megara Hüblaia telepeseinek nem kellett volna nyugat felé ilyen messze vonulniuk a lényegesen régebbi Szelinunt alapítására.

Fálarisz, rézkarc a 16. századból

Röviddel a városalapítást követően Fálarisz ragadhatta magához a hatalmat. A templomépítésre szánt pénzre rátette a kezét, ebből zsoldosokat bérelt fel és államcsínyt hajtott végre, amellyel a város egyeduralkodójává (türannoszává) vált. Kr. e. 570-től mintegy 555-ig uralkodott. Hírhedt volt a kegyetlenségéről. Hatalmát messze a sziget belsejéig sikerült kiterjesztenie. Feltételezhető, hogy már az ő uralma alatt felhúzták Akragasz masszív várfalát. Ez lényegében a plató vonalát követi, de magába foglalja a Girgenti-dombot is. Hossza 12 km és az általa körbezárt terület 4,5 km². Kilenc kapu vezetett a városba, amelyek vagy a földfelszín természetes mélyedéseit, vagy egy-egy kisebb völgyet használtak ki, helyenként tornyok is védték őket. A főkapun (IV. sz.) át vezetett az út a kikötőbe, a déli várfalban nyílt és a római idők során a Porta Aurea nevet viselte. Az I. sz. kapun át vezetett az út Gela felé.

A Girgenti-dombtól az Athéné-szikláig elnyúló akropoliszon a Kr. e. 6. század során Zeusznak és az 5. század kezdetén Pallasz Athénének szenteltek templomot. A 6. század vége táján épült meg a Héraklész-templom a déli városfal közelében, a Porta Aureától keletre.

Az akropolisz és a déli városfal közti medencében kifejlődött városnak hat főutcája volt (Plateiai) kelet-nyugat irányban és számos mellékutcája (Sztenopoi) rájuk merőlegesen. Az így létrejött hosszúkás lakótömbök észak-déli irányban húzódtak.

A városfalon kívül voltak a szántóföldek, amelyeket erődök védtek a támadások ellen. A város jólétét búzaföldek, olaj- és mandulafák, valamint a juhtenyésztés biztosította.

Teron lett Kr. e. 488-ban a város türannosza, aki a hatalmában lévő területet tovább bővítve Akragaszt Szürakuszai után Szicília második legfontosabb városává tette. 483-ban elűzte Himéra uralkodóját, Terilloszt és a városra kiterjesztette a hatalmát. Terillosz a karthágóiak segítségét kérte, de ezek a himérai csatában Terontól és vejétől Gelontól, Szürakuszai urától megsemmisítő vereséget szenvedtek.

Klasszikus kor

Ephébosz-szobor (Kr. e. 480–470), Agrigento Regionális Régészeti Múzeuma

Akragasz gazdagságát jelentősen növelte a Himera melletti csatában szerzett hadizsákmány, a rabszolgákká tett hadifoglyok munkája és a Karthágó által fizetett hadisarc. Ez megmutatkozott a megindított építkezési projektekben. Teron a déli városfalnál, a Porta Aureától nyugatra óriási templom építtetésébe kezdett az olimpiai Zeusz tiszteletére. Pindarosz, Teron udvarában időzve, Akragaszt a „halandó városok legszebbikének” nevezte.

Teron halála, és fiának Akragaszi Traszüdaiosznak elűzése után Akragasz államformája demokráciává vált. A kultúra virágzása az egész 5. századra jellemző. A város gazdagságának forrását ebben a korszakban lényegében a kereskedelem adta. E század második felében épült fel a legtöbb templom a déli városfalnál. Ezek a tengerről érkező látogatóknak a város gazdagságának impozáns képét mutatták. A helybeli filozófus, Empedoklész ez idő tájt írta, hogy az akragasziak úgy élvezik a luxust, mintha már holnap meg kellene halniuk, de olyan építményeket hoznak létre eközben, mintha örökké élnének.

Segesta Karthágót hívta segítségül Kr. e. 409-ben, az pedig hatalmas offenzívát indított Szicília görög városai ellen. Ennek során Kr. e. 406-ban Akragaszt is lerombolták. A karthágóiak és I. Dionüsziosz, Szürakuszai türannosza közt még abban az évben létrejött a békekötés következtében Akragasz lakói ismét visszatérhettek városukba, de azt nem erődíthették újra és jóvátételt kellett fizetniük Karthágónak. Ennek folytán Akragasz jelentéktelen faluvá zsugorodott. Bár a várost később ismét felépítették, egykori fényét soha többé nem érhette el.

Hellenisztikus kor

Hellenisztikus lakónegyed

Timoleon Kr. e. 340-ben legyőzte a Krimiszoszi csatában a karthágóiakat és visszaszorította őket Szicília nyugati részébe. Ezután új telepeseket hozott Akragaszba, hogy így a várost ismét életképes polisszá tegye. A régi házak alapzatán felépítették az újakat. Ezzel a már létező hippodámoszi rendszert megőrizték.

A Kr. e. 3. században Phintiasz (289–279 közt) türannosz hatalma alá került Gela is, amelyből Akragasz városa eredetileg származott. Phintiasz leromboltatta Gelát és lakóit a mai Licata területén telepítette le.

Az első pun háború során Akragaszt Kr. e. 261-ben a rómaiak lerombolták, lakóit eladták rabszolgának. Kr. e. 255-ben a karthágóiak visszafoglalták, ami azonban további pusztulást hozott magával. Kr. e. 210-ben végleg római uralom alá került a város, és sarc fizetésére kötelezett civitas lett belőle.

Róma uralma alatt

Római szarkofág, Agrigento Regionális Régészeti Múzeuma

A rómaiak az Agrigentum nevet adták a városnak és új bevándorlókat telepítettek le benne. A középületek és a lakóépületek a görög város maradványain is túlra terjedtek a lejtős területen. A rómaiak nem építettek nagy templomokat, hanem a leromboltak közül néhányat újra felhúztak, valamelyik római istenségnek szentelve őket.

Augusztusz császár közigazgatási reformja során Agrigentum a municipium rangjára emelkedett, majd a császárság korában ismét tehetős, jelentős várossá fejlődött. Újabb rombolásokat 439-ben, a vandálok betörései okoztak.

A bizánci korszakban a város egyre jobban elnéptelenedve, megint jelentéktelen faluvá vált. Az araboktól tartva, akik a 8. század elejétől rabolták végig Szicíliát, a lakók az antik városból a Girgenti-dombra települtek át.

Felkarolják az újkorban

A középkorban és az újkorban az antik építményekre kevés figyelem fordult. Szétomlottak és gyakran csak „kőbányaként” szolgáltak. Csupán a Concordia-templomot őrizték meg, olyanformán, hogy átépítették keresztény templommá és mint ilyet használták kultikus célokra a 17. századig. Ez a templom csaknem teljes épségében ránk maradt. Csak amikor a 18. században a klasszicizmus révén ismét általános érdeklődés ébredt az antik görög kutúra iránt, akkor kapott az egykori Akragasz újra figyelmet. Ekkor a Concordia-templomot még eredeti funkciójában, azaz templomként használták és az oszlopokat, az architrávot a Héra-templom északi oldalán ismét felállították. Mivel Görögország akkor az Oszmán Birodalom része volt, oda igen nehéz volt az utazás, az antik görög kultúra iránt érdeklődők Dél-Itáliába és Szicíliába utaztak, hogy megtekinthessék az egykori görög kolóniák maradványait. Agrigento régészeti lelőhelyeinek felkeresése ezeknek az utazásoknak elhagyhatatlan részét képezte.

Jakob Philipp Hackert festménye a templomok dombjáról (1778)

Németországban a 18. században váltak ismertté ezek az antik helyek, mindenekelőtt Johann Wolfgang von Goethe Utazás Itáliában (németül: Italienische Reise) című útleírása révén és Johann Gottfried Seume Séta(út) Szirakuzába (németül: Spaziergang nach Syrakus) írása révén. Christoph Heinrich Kniep, a Goethét olaszországi útján kísérő grafikus rajzokat készített. Festményeket alkottak az antik épületekről Jakob Philipp Hackert és Ferdinand Georg Waldmüller festők. Megjelent Johann Joachim Winckelmann műve: Észrevételek a szicíliai Girgenti templomainak építőművészetéről (németül: Anmerkungen über die Baukunst der Tempel zu Girgenti in Sizilien). Építészek és az építészettel foglalkozó kutatók – Leo von Klenze, Friedrich von Gärtner és Karl Friedrich Schinkel –keresték fel dél-itáliai és szicíliai tanulmányútjaikon Agrigentót.

A 19. században sikeresen vizsgálták meg ezeket az antik építészeti emlékeket. Az első részletes ásatásokat Domenico Lo Faso Pietrasanta vezetésével a század harmincas éveiben végezték. Ekkor állították fel a Dioszkuroszok templomának egyik sarkát. A mai szakemberek szerint ezt elrontották, mert láthatólag a szomszédos építmények (talán az L-templomé) és különböző stíluskorszakok elemeit használták fel. A 19. században a várost megörökítő festőkhöz tartozik Caspar David Friedrich és Christian Wilberg.

A régi Akragasz Julius Schubring által készített térképe

Julius Schubring leírta a Történelmi topográfia (Historischen Topographie) című művében az antik városok helyét. Az 1890-es években Robert Koldewey és Otto Puchstein két utazást tettek Dél-Itáliában és Szicíliában, amelyek során felmérték Akragasz templomait és leírták őket. Koldewey rajzokat és alaprajzokat is készített róluk. Kettejük közös munkája a Dél-Itália és Szicília görög templomai (Die griechischen Tempeln in Unteritalien und Sicilien) nagyrészt még ma is érvényes alapművévé vált az antik városok tudományos vizsgálatának.

További ásatásokat végeztek 1920 és 1930 közt Pirro Marconi vezetésével. Ekkor a Héraklész-templom déli oldalának nyolc oszlopát ismét felállították. Sir Alexander Hardcastle támogatta ezeket a munkálatokat; egész vagyonát a régészet szolgálatába állította.

A Régészeti Múzeum felépítésével lehetővé vált 1968-ban, hogy az antik város területén talált leleteket a korábban széttagolt gyűjteményekből egyetlen központi helyen elérhetővé tegyék a nagyközönség számára.

A legújabb karbantartási lépések

A Concordia-templom színes rekonstrukciója

Akragasz templomai mészkőből épültek. Ez okozza a környezeti és időjárási behatásokkal szembeni érzékenységüket. 2005-ben az Európai Unió támogatásával átfogó karbantartási munkákba kezdtek, amelyek 2007-ig tartottak. A cél az építmények állagának megőrzése volt.

A munkálatok idejére pl. a Concordia-templomot körbeállványozták, s hogy a látogatókat némiképp kárpótolják, az állványt fedő szöveten a templom eredeti színes állapotának rekonstrukciója volt látható.

A régészeti parkot azonban nem pusztán a széteséstől kell védeni, hanem amiatt is, hogy az antik város területének részeit építési területnek nyilvánították, sőt részint már be is építették. Illegális építményeket is felhúztak itt. Ez heves vitát váltott ki arról, hogyan lehet az antik várost jobban védeni és a múlt építési bűneitől megszabadulni.

A templomok különlegességei

Akragasz legtöbb temploma ugyanúgy, mint Szicíliáé, dór stílusú peripterosz, csarnoka gyűrű alakú. A naoszt, vagyis a belső épület magvát a cellával körülveszi egy sor oszlop, amelyek a tetőzet gerendázatát és magát a tetőt tartják.

Akragasz legrégebbi templomai a Kr. e. 6. évszázadban létesültek az akropoliszon, amely a Girgenti-dombtól az Athéné-sziklákig nyúlik. Az 5. évszázad során a déli magaslatokon, a városfal mentén egy sor templom létesült. Ezek a tenger felől nézve impozáns sziluettet alkottak.

Az itteni templomok építési anyagaként mészkő szolgált – nem úgy, mint például az athéni Akropoliszé, amely márványból épült –, amit a közeli folyóvölgyben bányásztak. Végül a mészkövet stukkóval borították, így kölcsönözve neki márványhoz hasonló megjelenést. Bizonyos elemek színesek voltak.

A Concordia-templom alaprajza (Robert Koldewey munkája)

A templomok tervezése során – másként, mint a görög anyaországban – Akragaszban is, miként Magna Graecia legtöbb más városában is, hangsúlyos a templom bejárata. Ez az oldal, amely legtöbbször a keleti, széles fedetlen lépcsősorral rendelkezik, és ez előtt áll egy nagy áldozati oltár, mely a Héra-templomnál különösen erős benyomást kelt. Ez volt az az oltár, amely körül a közösségi ceremóniákat tartották meg, és rajta az isteneknek marhákat áldoztak.

Ugyanúgy, mint az anyaországban, Akragasz klasszikus korszakának templomai hat oszlopból álló oszlopcsarnokot tartalmaznak a rövidebbik oldalukon, a hosszabbikon pedig 13-at, miközben Szicíliában különben a 6×14 vagy akár 6×15 oszlop volt szokásban. A pronaosz és a cella közt két nagy pillér állt, mely őket elkülönítette, ezek belsejében egészen a tetőzetig lépcsők vezetnek. Akragasz legtöbb templomában azonban hiányzik az egyébként Szicíliában szokásos adüton.

Az Olümpieion abban különbözik, hogy karthágói elemeket is tartalmaz (például pilléreket oszlopok helyett). Szándéka szerint a Karthágó feletti győzelem dicsőítését szolgálja.

A templomok névadása nagyobb részt a reneszánsz idejében történt. Az egyes görög, vagy római istenségekhez rendelésük részben történelmileg megalapozott (például a Héraklész-templom és az Olümpieion esetében), részben alapul szolgáltak ehhez az ott talált áldozati ajándékok (például a Démétér-templom és a khtonikus istenségek szentélye), részben pedig vagy megkérdőjelezhetők (a Héra-templom estében) vagy pedig teljesen önkényesen megvalósultak (ilyen a Dioszkuroszok temploma és a Concordia). Pirro Marconi olasz régész az 1920-as években végzett ásatásai során puszta betűjelekkel látta el a templomokat, ugyanúgy, ahogyan ezt Selinuntban is alkalmazták. Ezek azonban nem érvényesültek a tradicionális elnevezésekkel szemben. Ugyanígy Biagio Pace kísérlete is meghiúsult, aki a ránk maradt kultuszok alapján próbálta meg a templomokat besorolni (például Héra-templom – Poszeidon, Concordia-templom – Dioszkuroszok), alulmaradt az általános nyelvhasználatért folytatott küzdelemben.

Az itt következő táblázat időrendi áttekintést nyújt Akragasz templomairól. Az alapterületet a sztülobatész szélességének és hosszának szorzata adja. * jelöli a rekonstruált értékeket, mivel a sztülobatész nem maradt fenn.

Templom	Helye	Épült	Típus	Alapterület	Oszlopok	Megjegyzések
Zeusz-templom	Akropolisz	Kr. e. 6. sz.				a San Gerlando-katedrális alatt gyanítják
Héraklész-templom (Templom  A)	Templomok völgye	Kr. e. 500 körül	dór peripterosz	25,34 × 67,00 m	6 × 15	8 oszlopot a 20. században ismét felállítottak (Alaprajz)
Athéné-templom (Templom E)	Akropolisz	Kr. e. 5. sz. elején	dór peripterosz	15,10 × 34,70 m	6 × 13	A S. Maria dei Greci templomot építették föléje (Alaprajz)
Olümpieion (Templom B)	Templomok völgye	Kr. e. 480 k.	dór templom pszeudoperisztázzal	56,30 × 112,60 m	7 × 14	pszeudoperisztáza pillérekből áll, applikált féloszlopokkal, a köztes tereket falak zárják le, telamonokon nyugszik a gerendázat (Alaprajz, Oldalnézet, Modellje)
Démétér-templom (Templom C)	Akropolisz	Kr. e. 480–470	dór ante-templom	13,30 × 30,20 m	–	San Biagio templomát emelték fölé (Alaprajz)
Dioszkuroszok temploma (Templom I)	Templomok völgye	Kr. e. 5. sz. közepe	dór peripterosz	13,86 × 31,70 m	6 × 13	A 19. században a sarok helyreállítva
A khtonikus istenségek szentélye (Templom L)	Templomok völgye	Kr. e. 5. sz. közepe	dór peripterosz	17,20 × 38,80 m*	6 × 13
Héra-templom (Templom D)	Templomok völgye	Kr. e. 460–450	dór peripterosz	16,90 × 38,15 m	6 × 13	a 18. században az északi oldali oszlopokat és az architrávot helyreállították (Alaprajz)
Aszklépiosz-templom (Templom H)	az antik várostól délre	Kr. e. 5. sz. 2. fele	dór ante-templom pszeudo-opisztodomosz	10,70 × 21,70 m	–
Concordia-templom (Templom F)	Templomok völgye	Kr. e. 440 k.	dór peripterosz	16,92 × 39,44 m	6 × 13	Szicília legjobb állapotban megmaradt temploma (Alaprajz, Színes rekonstrukció)
Héphaisztosz-templom (Templom G)	Az antik város délnyugati szeglete	Kr. e. 430 táján	dór peripterosz	17,06 × 35,19 m*	6 × 13
Phalarisz oratoriuma	Poggetto San Nicola	Kr. e. 2. sz.	ion prosztülosz	5,30 × 8,50 m	4

A „Templomok völgye“

Didrachma sassal, „AKRA“ felirattal és folyami rákkal (Kr. e. kb. 490–483)

A Templomok völgye (Parco Archaeologico e Paesaggistico della Valle dei Templi di Agrigento, röviden Parco Valle dei Templi Agrigento) a régi Akragasz legjelentősebb maradványait tartalmazza, a déli városfal mentén álló templomsort. Sőt, a khtonikus istenségek szentélyét is magába foglalja, habár azok még a görög telepesek előtti időből valók.

A „Templomok völgye” (Valle dei Templi) megjelölés félrevezető, mert a környezetből kiemelkedő magaslaton húzódik a templomok sora és mindenekelőtt ennek déli dombvonulatát öleli fel. A megjelölés a mai városból való rálátás következménye, mely az egykori akropoliszon létesült és onnan nézvést a templomok tényleg egy völgy peremén állnak. A megjelölést ma részint a templomsorra, részint az akropolisztól délre fekvő városrészre alkalmazzák.

A régészeti park logója egy rák, Akragasz folyam-istenének szimbóluma, ami után az antik görög város a nevét kapta. Az antik Akragaszban talált pénzdarabok közül sok viseli ezt a szimbólumot.

A Via Passegiata Archeologica a régészeti parkot két részre osztja. Itt parkolóhely vár ránk és bejárat, amely a park mindkét részéhez használatos. A nyugati részben mindenekelőtt a Zeusz-templom, a Dioszkuroszok temploma és a A khtonikus istenségek szentélye, a keletiben a Herkules-templom, a Concordia és a Héra-templom áll.

Olümpieion

Az olümpiai Zeusz templomának romjai

Rögtön a park nyugati részéhez vezető bejárat mögött rábukkanhatunk egy templom romhalmazára. Ez az Olümpieion (más néven az olimpiai Zeusz templomának romja). Teron türannosz emelte ezt a templomot Kr. e. 480 körül a Karthágó feletti, himérai csatában elért győzelem emlékére. Hivatva volt a görög szellem győzelmét hirdetni a barbárok felett. A történész, Diodórosz tanúsítja, e templomot Zeusznak szentelték. Ő adott egy leírást is a templomról. A sztülobatész mérete 52,74 × 110,10 m volt és ezzel az akragaszi olümpieion az antik görögök legnagyobb dór temploma volt, sőt valamennyi templom közt a harmadik legnagyobb.

Még ma is felismerhető a templomtól keletre az a hatalmas oltár, amelyen egyidejűleg 100 bikát áldoztak fel hekatombé, szertartás keretében. Az alaprajzon (lásd a rajzot) mutatja a templom karthágói építési módját (a pillér-teremnek).

A templom alapja (krepidóma) ötlépcsős volt. Az alaprajz (lásd az ábrát) mutatja: a templom építői karthágói építési módot követtek a pillér-csarnok építésekor. A cella két sor pillérből állt, 12 illetve 21 m magas pillérek voltak ezek, melyeket a pillérek magasságának felét elérő falak kötöttek össze. A peripterosz 7 × 14 darab mintegy 17 m magas pillérből állt, amelyek elé féloszlopokat applikáltak. Utóbbiak mintegy 4 m átmérőjűek voltak az alsó végüknél. A pilléreket a rajtuk áthaladó fal kötötte össze, ezért beszélünk itt pszeudoperipteroszról. A templom csarnokát tető fedte, de a cella esetében abból indulhatunk ki, hogy felfelé nyitott volt. Mivel a templom homlokzatán középütt pillér állt, ezért a bejáratot a keleti oldal sarkainál két kis kapu képezte, vagyis előbb az oldalhajókba jutottak be. További kis bejáratot sejtenek a déli oldal középső pillérpárja közt.

Telamon másolata

E templom további különlegességei voltak a csaknem 8 m magas telamonok, a falak felső részén állították fel őket és a gerendázat terhének tartása volt a feladatuk (lásd ezt a rajzot). Karthágói jegyeik voltak és a legyőzött barbárokat szimbolizálták, akiknek rabszolgamunkával kellett a győztes görögöket szolgálniuk. A keleti timpanonon látható volt az olimpiai istenek és a titánok harca. Ez is erre vonatkozó célzás. Rafaello Politi – aki festő és régész is volt – 1825-ben az egyik telamont ismét összeállíttatta, ez ma Agrigento régészeti múzeumában látható, de egy másolata a régészeti parkban fekszik ma is.

Kr. e. 406-ban a karthágóiak elfoglalták Akragaszt és a még nem teljesen kész templomot lerombolták. Emiatt is és azért is, mert viszonylag kis kövekből építették meg, melyek gyorsan értékesíthetők voltak, az egykor monumentális Olümpieionból csak az alap és néhány oszlop ill. oszlopfő maradt fenn.

Dioszkuroszok temploma

A Dioszkuroszok templomának felállított sarka

Az Olümpieiontól nyugatra egészen az egykori V-ös kapuig húzódik egy városrészlet, benne lakóházak maradványaival. Északra felvonulásokra szolgáló utca vezet e lakónegyed mentén a kapuig és ott a Dioszkuroszok templomához ér el. Ez a név önkényes névadás eredménye volt. Bár antik forrásokból ismerjük, hogy Akragaszban a Dioszkuroszokat, vagyis Kasztór és Polüdeukész ikreket tisztelték. Újabb ismereteink szerint mégis az a valószínűbb, hogy a mai „Concordia-templomot“ szentelték nekik.

A Dioszkuroszok templomát a Kr. e. 5. század közepén dór stílusú peripterosszal és a Concordia-temploméhoz hasonló alaprajzzal. A 19. században az észak-nyugati sarkot Valerio Villareale szobrász és Saverio Cavallari építész ismét felépítette. Bár ez a rekonstrukció nagyon festői és így Agrigento ismertető jegyévé, legtöbbet fényképezett objektumává vált, a szakmai világ mégis elutasítja, mert különböző építési stílushoz tartozó építőelemek keveréke.

A templom területén számos oszlop szeletei találhatók, ezek az oszlopok eredetileg a körcsarnokot képezték. A templomtól keletre még felismerhető az oltár.

A khtonikus istenségek szentélye

Oltárok a khtonikus istenségek szentélyében

A Dioszkuroszok temploma temenoszon áll, amely Agrigento legrégebbi ismert kultikus helye. Már a nagy templomok megépítését megelőzően is itt imádták isteneiket a görögök, sőt gyanítható, hogy már az őket megelőzően itt élő szikánoknak is kultikus helye volt ez.

Ezen a temenoszon találhatók a Dioszkuroszok templomától délre további peripterosz maradványai vannak (templom L), mely röviddel a dioszkuroszoké után épült és alaprajza is hasonló, bár nagyobb a mérete. E két templom feltehetően korábbi kultikus helyek maradványai fölé épült.

Pirro Marconi rekonstrukciója a khtonikus istenségek szentélyéről

A szentély északi részén találhatók még ma is olyan kultikus helyek alapjai, amelyek a Kr. e. 6. század első feléből valók, azaz röviddel a város alapítását követően épültek meg. A görögök itt a földhöz kötődő, vagyis khtonikus isteneket tisztelték, elsődlegesen a földanyát és termékenység-istennőt, Démétért, valamint lányát Perszephonét, de ugyanígy Hekatét és Hadészt is. Erről kapta ez a körzet a khtonikus istenségek szentélye nevet.

E kultikus hely közepén van egy kerek és egy négyszögletes oltár. A kereknek a közepén mélyedés van, mely valószínűleg folyékony áldozati ajándékokat, vagy pedig az áldozati állatok vérét fogta fel. Ezek körül az oltárok körül sorakozik egy megaron formájú épület pronaosszal, egy cella és egy adüton. Kettő közülük kelet-nyugati egy pedig észak-déli irányulású. Ez utóbbihoz kultikus épület illeszkedik keresztbe állított cellával, amelynek előcsarnoka van, ennek frontján négy pillérrel. Északon áll egy további, labirintushoz hasonló kultikus épület, oldalsó termében négyszögletes oltár van , de az utolsó elérhető termében már az oltár kör alakú.

A Kolümbétra-kert

A khtonikus istenségek szentélyétől északnyugatra völgymélyedés, amely az antik város magaslatának természetes vízelvezetését képezte, vágja át a déli dombvonalat. Feltevések szerint itt volt egykor a Kolümbétra (κολύμπι - a. m. úszás) nevet viselő nagy vízgyűjtő medence, mely a város vízellátását szolgálta. Feltevések szerint Akragaszi Teron uralma alatt hozták ezt létre.

A völgymélyedés lassú folyamatban termőfölddé alakult át és benne gazdag gyümölcsös- és zöldségeskertek jöttek létre. Ezeket nevezték el a Kolümbétra kertjének. Ma itt citrom- és narancsfák állnak, valamint füge-kaktuszok, mandula- és olajfák, amelyek részben több évszázadosak. A még ma is látható földalatti csatornák és vízvezetékek az antik várost látták el vízzel, ma pedig e kerteket.

Héraklész-templom

A Héraklész-templom

Ha visszamegyünk a bejárathoz és átmegyünk az úton a park keleti részébe, akkor előbb a Héraklész-templomnak a IV-es kapu (Porta Aurea) melletti maradványait láthatjuk. Marcus Tullius Cicero - ő volt Kr. e. 75-ben Szicília quaestora - tanúsítja azt, hogy a templomot Héraklésznak szentelték. Gaius Verres elleni vádbeszédei egyikében tudósít egy hatalmas bronz szoborról, mely Héraklészt ábrázolta az agora közeli templomban (ez az alsó agora a IV-es kaputól északra). A szobrot a zarándokok kezei az ajkán és az állán fényesre koptatták. Verres a vád szerint ezt el akarta rabolni.

A Héraklész-templom a legöregebb a déli városfalnál állók közt és még az archaikus időkből való, a Kr. e. 5.század kezdetén épült három fokú alépítményre. Alaprajza mutatja a Szicíliában oly megszokott, de nem az agrigentói templomokra jellemző kiterjedésű körcsarnokot 6 × 15 oszloppal. Az előcsarnok és a hátsó csarnok (a pronaosz és az opisztodomosz, illetve az elülső és hátulsó oszlopsor között) két oszlopköz mértékű mélységet mutat. Viszont az adott korban Szicíliában már megszokott adüton hiányzik.

A templom romjai szétszórva fekszenek a teljes területen, köztük például néhány oszlopfő, amelyen még olyan stukkókat találhatunk, amelyek egykor az egész templom körül léteztek. A déli oldal nyolc oszlopát 1924-ben ismét felállították (az északi oldal oszlopainak csonkjait már a 19. században).

A templom közelében különös nyomokat találunk: a kocsik kerekei által kikoptatott vájatokat az úton (hasonlók Málta vagy Pompeii útjain találhatók).

Concordia-templom

A Concordia-templom, fénykép a 19. századból

A Concordia-templom az athéni Héphaiszteion és a Paestumban található Poseidon templom mellett a legjobb állapotban fennmaradt ógörög templomok közé tartozik. Neve önkényes. Alapja egy a közelében található római felirat, amelyen az Agrigento lakói közti harmonikus viszonyról (latinul concordia) esik szó.

Ezt a templomot kb. Kr, e. 440 és 430 közt építették fel rendkívül egyenetlen területen, ezért olyan alapra emelték, amely a sziklás talaj egyenetlenségeit kiegyenlíti. Alaprajza Akragasz adott időszakának szokott építészeti formáját mutatja, amit már korábban már leírtunk: pronaosz, naosz, opisztodomosz és 6×13 oszlopból álló oszlopcsarnok.

A Concordia-templom 2012-ben

A Concordia-templom Akragasz legprecízebben megépített temploma. Az oszlopok tengelyeinek távolsága csupán 5 mm ingadozást mutat. A dór templomok sarkainak konfliktusát szokatlan módon oldották fel: mind a négy sarok dupla koncentrációt mutat, ami annyit tesz, hogy mindkét külső oszloptengely-távolság szorosabb, ugyanakkor a metopék szélesebbek, amivel a széleken harmonikus hatást értek el. A kutatások jelen állapota szerint a templom alsó részét fehér stukkó díszítette, a frízt és a timpanont erőteljes színekkel festették. Márványból voltak a fedőcserepek.

Agrigentum püspöke, Gregorius a templomot 597-ben átépíttette bazilikává, azután Péter és Pál apostoloknak szentelte. A cella falait mindkét oldalán hat boltívvel áttörték és az oszlopok közötti teret befalazták úgy, ahogyan ezt a szirakúzai katedrálisnál ma látható. A bejáratot a nyugati oldalon létesítették és ennek érdekében a naosz és az ophistodom közti válaszfalat lebontották. A sekrestye az egykori pronaoszban kapott helyet. A templom belsejében két pun istenség álló képeit találták, ezeket eltávolították. Emiatt az a feltevés, hogy már a görög idők során két istenséget imádtak itt és hogy eredetileg ezek a dioszkuroszok voltak.

A templomot egészen a 17. századig tovább használták a város feladását követően is. 1748-ban ismét profán hellyé tették, majd ezt követően messzemenően visszaállították eredeti állapotát.

Kora keresztény nekropolisz

A kora keresztény nekropolisz

A Concordia-templom körül van ez a nekropolisz. A legkorábbi sírok a Concordia-templom és a Héraklész-templom közt találhatók és abból a Kr. e. 4. és 5. század közti időszakból valók , míg a legfiatalabb már a Kr. u. 9. századi. A sírokat a dombvonulat mészkövébe vájták és lefelé terjednek tovább. Az emrióhoz hasonló elhelyezésű halottak számára rövidebb sírok is léteznek.

Fragapanegrotte nevű katakombába vezető folyosó vágja ketté a nekropoliszt. A 4-5. századból származik ez a katakomba. Ezek falába sírokat, arkoszolokat vájtak. Maguk a katakombák azonban nem nyilvánosak.

Városfalak

A Concordia-templom közelében a régi városfalak még ma is erős benyomást gyakorló maradványait találhatjuk. Ezek itt a város déli oldalán nem mind kőblokkokból álltak, hanem egyenesen a sziklából vésték ki őket, a felesleget mindkét oldalon függőlegesen lebontva. Valamivel több mint 1 m vastagok alul ezek a maradványok. Belső oldalukba arkoszóliákat véstek bele, melyek a bizánci időkből származnak.

Héra-templom

A Héra-templom

A plató délkeleti sarkában találjuk a templomsor utolsó tagját a Héra-templomot, aminek még a lakiniai Héra (vagy lakiniai Júno) neveket is adták. Ennek ellenére nem tudjuk, valójában melyik istenségnek szentelték. A Héra név összecserélésből adódik. A calábriai város Crotone közelében lévő Héra-templommal cserélték össze.

A Héra-templom Kr. e. 460 és 450 között épült fel, mint dór peripteros 6 × 13 oszloppal. Négylépcsős alépítményre (krepidóma) emelték, amely – mint a Concordia-templomnál is láttuk – a sziklás talaj egyenetlenségét kiküszöbölő alapra támaszkodik. Alaprajza nagyjából megfelel a Concordia-temploménak.

A dór templomokra jellemző sarok-konfliktus feloldásának módja azonban más: az északi, déli és nyugati oldalak sarkaiban csak a legutólsó oszloppárok tengelytávolsága rövidül, míg a keleti oldalon, azaz a főoldalon a középső oszloppár tengelytávolsága kisebb.

Kr. e. 406 körül a karthágóiak fölgyújtották, a Kr. e. I. században a rómaiak újjáépítették. Ennek során az eredeti márványcserepeket égetett agyagból készültekkel helyettesítették.

Már a 18. században megkezdték az oszlopok újbóli felállítását. A kör alakú csarnok egykor 34 oszlopából ma 25 áll. Az északi, hosszabbik oldalon valamennyi oszlop rendelkezik oszlopfővel és egy architráv is a helyére került. A pronaosz és opisztodomosz antefalai, valamint a cella falai és oszlopainak töve fennmaradt.

A templom keleti oldala előtt oltár van, amely a maga 29,3 × 10 m kiterjedésével csaknem olyan nagy, mint a cella (erre merőlegesen áll). Ciszternát találtak e templom nyugati oldalának közelében.

Poggetto San Nicola

A régészeti múzeum belső udvara

Az antik városnak nagyjából közepén emelkedő kis dombot a Poggetto San Nicola (San Nicola magaslatnak) nevezik. Ezen áll Agrigento Regionális Régészeti Múzeuma és a San Nicola-templom. A hellén-római időszakban itt volt a város igazgatásának centruma, amiből többet kiástak: például az ekklésziasztériont és a buleutériont. Gyanítják, hogy itt volt az úgynevezett „felső“ agora, míg az „alsó“ agora a Herkules-templomtól északra, a déli dombvonulat lábánál volt.

A régészeti múzeum 1967-ben létesült. Részben egy a 13. századból származó cisztercita rendi kolostor romjain építették fel. Túlnyomórészt Agrigento és környéke leleteit mutatja be egészen a római korszakig terjedően. A bejárati térben van az antik Agkragaszt bemutató modell. Itt állítottak ki többek közt számos vörös és fekete figurákkal díszített görög vázát, különböző templomokból származó oroszlánfejeket, amelyek vízköpőként funkcionáltak, áldozati adományokat a szentélyekből, az ásatások során a házakban talált mozaikokat. A legismertebb kiállítási tárgyak az Olümpeionból származó telamon, ephébosz márványszobra és gyermekkoporsója a római korszakból, rajta márvány domborművek a gyászoló szülőkről, a gyermek életének jeleneteivel.

A San Nicola

A San Nicola eredetileg a ciszterciták kolostorának temploma volt. Ugyanúgy, mint maga a kolostor is a 13. századból való román stílusú homlokzattal, két ante-pillérrel és boltíves kapuval. Utóbbin végigfut egy, a homlokzatot horizontálisan tagoló párkány. Az egyik oldalsó kápolnában a 2. vagy 3. századból való római szarkofágot állítottak ki, amit „Phédra szarkofágjának “ neveztek el. Rajta márvány relief mutatja be Phédra viszonzatlan szerelmének történetét, amit Theseus gyermeke, egyben Phédra mostoha fia Hippolütosz iránt érzett, valamint Hippolütosz halálát.

Az ekklésziasztérion és a Phalaris oratóriuma

A múzeumtól délre található az ekklésziasztérion, vagyis az ekklészia, a népgyűlés helye a hellén korban. A domb oldalában 20 sorban voltak félkör mentén a sziklába vájt ülések, a félkörök közös centrumában kerek szónoki emelvény volt. Az ekklésziasztérion mintegy 48 m átmérőjű. Megközelítőleg 3000 ember számára adott helyet.

Az ekklésziasztérion körül és részben ennek üléssoraira épült a Phalaris oratóriuma (imádkozó helye). Az antik türanniszhoz helytelenül rendelték ezt hivatkozva oly híradásokra, melyek ezen a helyen Phalaris palotájáról tudósítanak. Viszont a napjainkban itt álló épület a Kr. e. 2. évszázadból való és a római időkből fennmaradt egyetlen kultikus épület Agrigentumból. Eredetileg az épület ion stílusú prosztülosz volt, magasított alapon állt előtte pedig négyszögű oltárt emeltek. Az első században a kis templom síremlék szerepet kapott, majd a középkorban oratóriumként vált a cisztercita kolostor részévé. A nyugati oldalba ekkor vágtak ablakot.

A buleutérion

A múzeumtól északra ásták ki a buleutériont, ez a bulé, a népgyűléseket előkészítő tanács gyülekezési helye volt. Az ásatások két fő építési fázist tártak fel, az első a 4-től a 3. században, a hellenizmus idején volt, a második már a római birodalom fennállásakor. A buleutérion négyszögletes épület volt, félkörös gyülekezési hellyel.

A San Nicola-magaslattól keletre ásták ki a hellén-római városnegyedet. Timoleon Akragasz újabb benépesülését érte el. Az épületeket így a lerombolt város alapjain emelték, eközben hippodámoszi várostervezést fenntartották, az utcák szabályosak és egyenesek. A kiásott területen különböző építkezési időkből különböző építési stílusú épületek voltak, például hellén perisztülion-házak oszlopokkal körülvett belső udvarokkal és olasz átrium-házak. Egy pompás perisztülion-háznak ráadásul még fürdőmedencéje is volt. A házak padlózata mozaikokkal volt díszítve, melyek közül az egyszerűbbek geometrikus mintázattal és ornamentumokkal még eredeti helyükön láthatók, míg a komplexebbek, például egy gazellát ábrázoló a régészeti múzeumban láthatók. A kiásott negyedet a 7. századig még lakták, utána a lakók a biztonságosabb Girgenti-dombra költöztek el.

Akropolisz

Az antik város akropolisza a várostól északra az Athéné-sziklán terült el és a Girgenti-dombon, mely utóbbi nyugaton csatlakozott hozzá. Polübiosz arról tudósít, hogy az akropolisz csúcsán temenosz volt két templommal, egyiküket Zeusznak, másikukat Pallasz Athénének szentelték.

A Zeusz-templom kortárs tudósítók szerint már Kr. e. a 6. században épült, így Akragasz legidősebb temploma. Maradványait a Girgenti-domb legmagasabb pontján a mai San Gerlando-dóm körül gyanítják. Nincs azonban régészeti lelet, amely ezt a feltételezést megerősíthetné.

S. Maria dei Greci, alaprajz (Robert Koldewey alkotása)

Az Athéné-templomot Kr. e. 480–460 körül építették dór stílusú peripteroszként. Feltehetően ennek a templomnak a maradványin épült fel már a bizánci időkben egy újabb templom. A mai Santa Maria dei Greci templomot 1200 körül építették fel. A kiásott krepidóma részei és az Athéné-templom északi oldalából való hat dór oszlop csonkja a templom alatt láthatók (lásd az alaprajzot). A cellának eddig nem találták meg a nyomait.

A San Biagio (az egykori Démétér-templom), Serradifalco rézkarca

Az Athéné-szikla (Rupe Atenea) keleti végén állt a Démétér-templom. Kr. e. 480–470 körül dór in antis templomként emelték. Megmaradt belőle az alap és a cella falainak egy része. Erre az alapra és a falak maradványainak felhasználásával építették fel a középkori San Biagio-templomot. Eközben az orientációját megfordították. Így az apszis az eredeti pronaosz falai közt áll (lásd az alaprajzot). A kerek oltárok és szenteknek felajánlott képek, melyeket a templom közelében találtak, a föld-istennőre Démétérre utalnak. Az ugyancsak itt megtalált sok olajmécses éjszakai istentiszteleteket tételez fel.

A Démétér-templom alatt Démétér szikla-szentélye található. Az Athéné-szikla falában három barlang található, egy és ugyanaz a forrás látja el őket vízzel. Ez utóbbit több egymással összekötött medencében gyűjtötték össze. A barlangba egy négyszögletes épületen keresztül juthatunk el, amelyben a vizet is gyűjtik, majd az alatta lévő kádakba vezetik. Feltételezések szerint a barlangok már a szikánok számára is, akik a görög betelepedés előtt laktak itt, kultikus helyként szolgáltak.

További épületek

Teron sírja

A templomok dombja folytatódik a Kolümbétra-kert völgyének másik oldalán lévő dombbal. Ezen található a Héphaisztosz-templom. Ez még az antik város falain belül, de már nem a „Templomok völgyében“ van. Héphaisztosz templomának bejárata a Villaseta városrészbe vezető úton található, kb. egy km-re Teron sírjától nyugatra. A Héphaisztosz-templomtól nagyon szép kilátás nyílik a Valle dei Templi templomsorára. Ez Akragasz klasszikus templomai közt a legfiatalabb. Körülbelül Kr. e. 430-ban dór peripteroszként négylépcsős alépítményre épült. A cellát sokkal kisebb archaikus megaronra építették fel. Az egészből mára már csak két oszlop-maradvány áll. Mivel ezeken a bordázat csak részleges ezért feltételezhető, hogy a templom építése félbeszakadt, amikor a karthágóiak Kr. e. 406-ban lerombolták.

A IV. sz. kapu (Porta Aurea) előtt, az antik városon kívül nagy hellén-római nekropolisz van. Ez a „Necropoli Giambertoni“ nevet kapta. Többnyire egyszerű sírok, vagy pedig a földbe süllyesztett szarkofágok vannak itt, de akad monumentális épület is köztük. Közvetlenül a IV-es kapun kívül van Teron sírja. Tévedésből tekintik ezt Teron nyughelyének, ennek alapja Diodórosz Szikulosz leírása a türannosz ma már nem létező síremlékéről. A ma is álló építmény azonban sokkal későbbi időkből való. Kr. e. 75–70 körül épült és gyaníthatóan heroon volt, vagyis kiemelkedő polgár emlékét szolgáló épület. Dór párkánnyal díszített négyszögletes alapon áll, amelyre ház formájú felépítmény került. A falakon vakajtók vannak és a sarkokon ión oszlopok dór stílusú kőgerendázatot tartanak.

Az Aszklépiosz-templom, Robert Koldewey rajza

A városon kívül, még távolabb található az Aszklépiosz-templom. Ezt is Cicerótól tudjuk, aki tudósított az itt lévő Apollónnak , Aszklépiosz apjának szobráról, amit Verres ellopott. A templom formája szerint in antis pszeudo-opisztodomosszal, amely körülbelül kétszer olyan hosszú, mint széles. Az előcsarnokot, a (pronaoszt) az előre ugró oldalfalak (anték)közt két oszlop képezi, miközben a hátsó csarnokot (opisztodomosz) csak féloszlopok és pilaszter imitálja a hátsó falon. Újabb ásatások az Aszklépiosz-templomok környezetében tipikus épületkomplexumot tártak fel portikusszal, ciszternával és 28 betegszobával.

A Héra-templomtól keletre, a plató lábánál található egy kora keresztény basilicula (kis bazilika, kápolna), méretei 10,45 × 6,80 m. Feltételezik, hogy Nagy Konstantin császár hatalma idején mártírok emlékműveként emelték. Ma csak az alap és az alapfalak állnak. A földön két, trapéz formájú sírt találunk, bennük Terra sigillata-maradványokat és egy római szarkofág töredékeit.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Siti archeologici ad Agrigento című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben az Archäologische Stätten von Agrigent című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Calogero Miccichè, Gli Ipogei Agrigentini, tra archeologia, storia e mitologia, 1996
• I.P.S.C.T Nicolò Gallo e S.M.S Luigi Pirandello, Testimonianze Akragantine – Gli Ipogei, 2000
• ↑ Unesco-Liste: Unesco: Archaeological Area of Agrigento. whc.unesco.org (angolul) (1997) (Hozzáférés: 2014. szeptember 22.) (html)
• ↑ Pindarosz: 12. Pythische Ode, 1. www.perseus.tufts.edu (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.) (html)
• ↑ Empedoklész: Töredékek. archive.org (németül) (Hozzáférés: 2014. szeptember 30.) (html)
• ↑ Spiegel: Goethe: Italienische Reise (Itáliai utazás). gutenberg.spiegel.de (németül) (Hozzáférés: 2014. szeptember 30.) (html)
• ↑ Spiegel2: Johann Gottfried Seume: Spaziergang nach Syrakus im Jahre 1802 (Séta Szirakuzába 1802-ben). gutenberg.spiegel.de (németül) (Hozzáférés: 2014. szeptember 30.) (html)
• ↑ Biagio Pace: Biagio Pace: Arte e Civiltà (Művészet és civilizáció). III (olaszul) Milano: Dante Aligheri. 1935. 587–600. o.  

[[Kategória:Szicília]] [[Kategória:Ókori görög települések]] [[Kategória:Régészeti bemutatóhelyek]] [[Kategória:Olaszország világörökségi helyszínei]] [[Kategória:Kulturális világörökségi helyszínek]]