Ephébosz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ephébosz szobor Agrigento múzeumában
Fürdő ephéboszok (antik vázakép)

Ephébosz (ógörögül: ἔφηβος ‚ifjú‘)[1] volt az ókori Görögországban azon ifjak neve, akik kinőttek a serdülőkorból.

Az ephébosz a tanár-tanuló viszonyban jelentheti a tanulót is. Ezen kívül a gümnaszion vagy lükeion ifjait is jelölte.

Athénban a Kr. e. 4. századtól kezdődően ephébosz volt az a 18 évnél idősebb fiatalember, aki a teljes polgári jogok elérése érdekében kétéves állami képzést kapott (ephébia), mely egyben fegyveres szolgálattal is járt. Ephéboszokkal helyettesítették azt a 300 szkíta íjászt, melyek korábban Athénban a rendőri szolgálatot adták. Az ephébia intézménye egészen a Kr. u. 3. századig fennállt.

További információk[szerkesztés]

  • Henri Jeanmaire: Couroi et Courètes. Essai sur l'éducation spartiate et sur les rites d'adolescence dans l'Antiquité hellénique. Bibliothèque universitaire, Lille 1939.
  • Nigel M. Kennell: Ephebeia. A register of Greek cities with citizen training systems in the Hellenistic and Roman periods. Hildesheim: Weidmann. 2006. ISBN 3-615-00322-5  
  • C. Pélékidis: Éphébie. Histoire de l'éphébie attique, des origines à 31 av. J.-C. Éd. de Boccard, Paris 1962.
  • Oscar William Reinmuth: The Ephebic Inscriptions of the Fourth Century B.C. Brill, Leiden 1971.
  • Pierre Vidal-Naquet: Le Chasseur noir et l'origine de l'éphébie athénienne. In: ders.: Le Chasseur noir. Formes de pensée et formes de société dans le monde grec. Maspéro, 1981.
  • Hans-Ulrich Wiemer: Von der Bürgerschule zum aristokratischen Klub? Die athenische Ephebie in der römischen Kaiserzeit. 41 2011. 487–537. o. Chiron folyóirat  

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ephebe című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Wilhelm Pape, Handwörterbuch der griechischen Sprache. Bd. 1: A–K. Bearbeitet von Maximilian Sengebusch. 3. Auflage. Vieweg & Sohn, Braunschweig 1914, S. 1116