Hekatombé

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Hekatombénak nevezték eredetileg az antik Görögországban 100 szarvasmarha egyidejű feláldozását vallási ünnepek során.[1]

Homérosz már a tizenkét állatból álló ( bika, gida, birka, kecske – Pindarosznál még szamár is) – csoport feláldozását is hekatombénak nevezte. Név szerint Zeusz és Héra kultuszához köthetők a nagyobb állatáldozatok, melyek húsát fogyasztásra kínálták az ünneplő népnek. Az attikai év első hónapját (július 16-tól augusztus 13-ig) választották a hekatombék idejének és magát a hónapot is hekatombaionnak nevezték.

Juliánusz császár, aki kiemelkedő volt az állatáldozatok bemutatásában, nem elégedett meg az egyszerű hekatombéval, hanem császári áldozatához többek közt 100 oroszlán, vagy sas tartozott és ezt nevezte hekatombénak.

Szokásosan a szabad ég alatt fűből emeltek oltárokat és ezek mindegyikén vették vérét egy-egy áldozati állatnak.

Modern szóhasználatban hekatombénak nevezünk egy rémísztő balesetet, melyben nagy számú ember vesztette el életét.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hekatombe című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. dtv-Brockhaus-Lexikon. Brockhaus und dtv, Wiesbaden/München 1982. Band 8, S. 54. ISBN 3-423-03307-X